Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-19 / 77. szám
Große Künstler auf Ihrem Tisch Rosenthal-porcelán Vásár e ly-díszítéssel Pécs: Mi olyant csináltunk, amire más porcelángyár nem vállalkozott Nem konkurrál önmagával? Kedves ismerős, jól ismert fotográfiája mosolyog az olvasóra a nyugatnémet Burda c, divatlap februári számának egészoldalas hirdetéséről. A rövid na- cionálé a pécsi születésű Vidor VasarelYt mutatja be. A hirdető a világhírű Rosenthal porcelángyár, a jelszó pedig: Nagy művészek az ön asztalán. A szövegből kiderül, hogy a gyár világhírű művészeket nyert meg legújabb ötletéhez: sajátos művészi eszközeikkel díszítsék a közismert Rosenthal-készleteket, így akarván a művészetet erőteljesebben a mindennapok részévé tenni. A kép — mint látjuk — egy kávéskészletet ábrázol Vasarely népszerű vonalas díszítésével, a manipur-dekoráció- val, amilyent a pécsi gyűjteményben is láthatunk. A gyár a sorozattal elsősorban a gyűjtőkre gondol, akiket Eduardo Paolozzi kollózsművész, Ivan Rabuzin vezető jugoszláv naivfestő és Björn Wiinblad, „a dán királynő tiszteletbeli kézműve. se" örvendeztet meg alkotásaival. Nyilván kitűnő üzletnek tartják a neves művészek közreműködését a Rosenthal-stúdió munkájában, hiszen az előzetes árak szerint egy Vasarely- mintás, 6 személyes, 15 részes kávéskészlet 730, egy 6 személyes, 22 részes étkészlet pedig 1247 márkába kerül. Csupán összehasonlításul: ugyanebben a Burdában egy másik porcelángyár 198 márkáért kínál 6 személyes, 15 részes kávéskészletet, s 290-ért 6 személyes étkészletet. Miért is mondtuk el mindezt? Azért, mert a hirdetés láttán felvetődött bennünk a kérdés: vajon miért nem a szülőváros porcelángyárában született meg az ötlet? Ugyanezt a kérdést feltettük Bosnyák Jánosnak, a Zsolnay Porcelángyár igazgatójának is. A következőket válaszolta : — Első pécsi látogatása óta tartunk kapcsolatot Victor Vasa- relyvel, aki járt a gyárunkban, megismerte az itt folyó munkát, láthatta, hogy mire vagyunk ké. pesek. Együttműködésünk eredménye: olyan dolgokat csináltunk neki, amire egyetlen porcelángyár sem vállalkozott. Ilyen a pálos templom előtti tér- plasztika, a Déli pályaudvari díszítés, Vasarely tervei szerint készítettünk a Nemzetközi Vasúti Szövetség párizsi székházába faldíszítést, ' továbbá a mester Aix-en-Provence-ban levő alapítványába egy kék színekből összeállított hatalmas térplaszt- tikát, amit tavaly augusztusban adtunk át. Edények díszítése fel sem merült közöttünk. Az a gyanúm, hogy Rosenthaléknak már korábban elkezdte a munkát. Legalábbis amikor nála jártunk, láttuk a munkába vett Rosenthal-készleteket, bár ő nem nagyon mutogatta. Amiből arra is következtethetünk, hogy Vasarely nem akart konkurenciát — önmagának. Hársfai István A telefonnál Koós János Táncdalénekesből műsorvezető — Halló, Koós János! — mondta, majd türelmet kérve, ajtót csukott, hogy a gyerekek fel ne ébredjenek. Mégis csendesen beszélt. — ön új oldaláról mutatkozott be néhány hete a Petőfi Rádióban, mint a kívánságműsor egyik vezetője. Hogyan lett Koós János rádiós műsorvezető? — A Magyar Rádióból kerestek fel, hogy egy újabb színfolt kellene a kívánságműsorba. Persze majd kiderül, milyen ez a színfolt. Tudták rólam, hogy nemcsak énekelni szeretek, s nem jövök zavarba, ha három mondatot kell mondanom. No, meg izgatott is a dolog: három órán keresztül egy fülkében kész tények elé van állítva az ember. Lehet, hogy nem is kellene elmondanom ... — Megtudhatunk néhány titkot a műsorszerkesztésről? — A műsorszámokat előre kikészítik, de a sorrend nincs meg. A rendező állandóan az órát figyeli, hogy például pontosan a félhármas hírek előtt fejezzük be. A számok között csevegünk, rögtönzünk. — Azt hiszem, pontosan ezekben a rögtönzésekben segít önnek az eddigi pályafutása. ' Hiszen sok énekessel, együttessel együtt dolgozott, akiket bekonferál. — Ha nem is dolgoztam velük, de sok titkot, vagy egyszerű dolgot tudok, hallok róluk, esetleg az ŐRI büféjében, amiről a rádióhallgató nem értesülhet. Mit tudom én, például azt, hogy a Presser a káposztástésztát szereti legjobban ... — Tartogat-e hasonló „meglepetéseket”? — Fellépjek egy drámában? — Arról is lehetne szó. Nem? — Az éneklésről nem mondok le, és a riporterkedés is érdekel. Lehet, hogy egyszer rádiós riporter leszek!? De talán meglepetés lesz az új nagylemezem. Régen csináltam lemezt, mert hosszú ideig szerepeltem az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. Most az utolsó számokat vesszük fel, valószínűleg augusztusban jelenik meg a lemez. — Idén is utazik külföldre? — Tudja, én most úgy vagyok, mint az a boldog ember, akinek azt mondják, három hónapra Velencébe mehet. Én annak örülök, hogy három hónapra itthon maradok. Hívtak Kanadába, de most nem megyek, azért ellátogatok Moszkvába és Jugoszláviába. Nyáron Ilyen jó helyzete a humornak még sohasem volt A Ludas Matyi műhelyében Beszélgetés Mikes György' főszerkesztő-helyettessel Példányszáma 520-540 ezer hetenként. Egy-egy újság azonban kézről kézre járva többekhez is eljut. Ezért Mikes György főszerkesztő-helyettes rendszeres olvasóik számát mintegy kétmillióra becsüli. S ha ehhez még hozzátesszük a Ludas Magazint is, amely havonta 350 ezer példányban jelenik meg, könnyen következtethetünk a „Ludas” népszerűségére. — Európai viszonylatban is előkelő helyen állunk — mondja Mikes György —, hiszen a szovjet Krokogyil négymilliós példányszáma is alacsonyabbnak vehető a lakosság lélekszámúhoz képest. Vannak olyan országok is - például Ausztria és Svájc —, ahol egyáltalán nincs vicclap, csak az egyes újságoknak van humoros mellékletük. Lengyelországban kétféle humoros lap van, egy az alacsonyabb, egy pedig a magasabb képzettségű olvasók számára. A Ludas Matyi azonban mindenkihez szól. — Annak ellenére, hogy az utóbbi években színvonala emelkedett, s politikusabbá vált... — Amilyen a közélet a sajtó, olyan a humor is. Mi csak olyasmiről humorizálhatunk, amiről mindenki tud. Állítom, hogy ilyen jó helyzete a humornak még sohasem volt. A lehető legszabadabban dolgozunk, az úgynevezett „falak” nem léteznek! — Akkor sem, ha közismert személyiségeket mutatnak be görbe tükörben? — Ez intelligencia dolga. A legtöbben örülnek, hogy szerepelnek a lapban, mert tudják, hogy akivel tréfálni lehet, azt szeretik. S ez elsősorban politikusokra, közéleti emberekre vonatkozik. Művészek közt, bizony, előfordult már sértődés. — Apropó, vicc! Úgy hírlik, hogy önök rezzenéstelen arccal dolgoznak a szerkesztőségben ... — így van! Menekülünk azok elől, akik úgy kezdik: — Hallottam egy jó viccet! Karinthy Frigyes mondta: a parketttáncost sem lehet munka után táncos szórakozóhelyre invitálni. — Eszerint bele lehet láradni a humorizálásba? — Azt azért nem mondanám. Véleményem szerint humoristának születni kell, éppúgy, mint költőnek. A szatíraírással nem lehet fölhagyni, ez a legszebb szakma a világon! — Mégis, aktuális humort csinálni hétről hétre, főfoglalkozásban ... — Valóban, sokszor gyötörni kell az agyunkat, de nekünk olyan a szemléletünk, hogy egyszerre látjuk a dolgokat színéről és visszájáról - szóval, erre születtünk. — Februárban új rovatot indítottak ,,Mondjuk a magunkét" címmel. Ugyanakkor az „olvasók oldala" elkerült a második oldalról... — Ma már egyre kevésbé kell apró-cseprő dolgokkal foglalkoznunk, megváltozott az olvasói levelek témája. Ezért határoztuk el a glosszarovat indítását. Aktuális, kötekedő, közéleti írásokat szánunk oda, amelyek nem feltétlenül humorosak, ám feltétlenül bírálnak visszás társadalmi jelenségeket. Tófalvi Éva Sebhely a Szársomlyó oldalán Egy barlang, ami nincs Hogy pontosabb legyek: van. Sőt, meglehetősen feltűnő, ám annál nehezebben megközelíthető helyen, a nagyharsányi kőbánya majdnem függőleges fejtésének oldalában ásítozik a bejárata. „No — mondta kísérőnk, a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat dél-dunántúli szervezetének titkára —, akkor ezt most megnézzük .. Schmieder József, a kőbánya üzemvezetője helyeslőleg bólogatott. Ö egyébként lent maradt, amit utóbb teljes mértékben megértettünk. Valamikor, a közelmúltban robbantottak a nagyharsányi kőbányában. Az oldalról oly hegyesnek tűnő Szársomlyó- ból megint leszakadt egy tekintélyes darab. A friss sebhely falón egy nyílást vettek észre a kőbányászok. így kerültek a hegy belsejébe a már említett szervezet lelkes kutatói. Három napig táboroztak — közel húszán — a hegy gyom. rában. Felmérték a különböző üregeket, járatokat, közöttük az általunk meglátogatottat, is Ma már itt a korábban egybefüggő két üreget a robbantás nyomán lezúduló kőgörgeteg kettéválasztotta. Hogy mi lehet a mélyben, hány méteres a barlang, vagy esetleg barlangrendszer, most már nem lehet felmérni. Az alsó üregben cseppkő- és borsókő-képződmények vannak, fehér és barnásvörös foltjaik selymesen csillannak meg a zseblámpa fényében. Az embereket a barlangok nagyon érdeklik. Tele vannak titkokkal — legalábbis mi, laikusok így gondoljuk. A velünk lévő hidrogeológus gyorsan a helyére is teszi elszabadulni kész fantáziánkat, amikor elmondja, hogy ez a barlang a meleg és a hideg víz szivárgásának, oldó munkájának az eredménye. Vagyis: hidrotermális barlang, ami például a Mecsek területén nagyon ritka, a Villányi-hegységben azonban több is van. Ami viszont a szóbanforgó- nak sajátos különlegessége: az úgynevezett heliktit-szerű képződmények. (Sajátos formájú, görbe cseppkövekről van szó.) Nos, hogy pontosan lássuk, miről is van szó, próbáljunk elképzelni egy közel hatvan méter magasságú, csaknem függőleges sziklafalat, s ezen, úgy 30 méteres magasságban egy nagyobb nyílást. Ha az ember ide feljut — gyakorlatlanoknak ajánlom inkább a kocogást sík terepen —, akkor egy korántsem feltűnő mélységű lyuknak a szélén találja magát. Minthogy a Szársomlyó kréta- és júra-kori mészkőből volt, a víznek tulajdonképpen nem volt nehéz dolga. Ezért számítanak arra a karsztkutatók, hogy a környéken további barlangokat« is találnak, A szóbanforgó ugyanis nem sokáig „csábít" a titkaival, mert napjai meg vannak számlálva Ugyan még nem pont fölötte, de tőle nem messze dolgoznak a kőbánya fúrógépei, s hamarosaan arra is sor kerül, hogy a barlangot tartalmazó szelvény is leomlik. Ha nagyon szép természeti tüneményről lenne szó, akkor talán megfontolnák, hogy mit kezdjenek vele. Igaz, volt már nagyobb értékről is szó: a csodálatos tenkes-hegyi zsombolyról. Ezt is egy kőbánya robbantásai nyomán fedezték fel, negyvenméteres mélységben pompás látvány fogadta a kutatókat. A Vízügynek van itt kőbányája, s a cég gondolkodásmódja nem egyezett az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivataléval. Robbantottak, s a zsomboly beomlott... — Pedig — hallottuk — szebb volt, mint az abaligeti cseppkőbarlang . <. Mészáros Attila Fotó: Rónaki László a balatoni műsorprogramban veszek részt. G. M. Bánk bán a Szovjetunióban Nógrádi Róbert kemerovói rendezése Az előadás időpontját kissé bonyolult megjelölni, hiszen ami Kemerovóban pénteken este történt, az Magyarországon szombaton hajnal felé járó esemény. De a jelentőségét sokkal könnyebb értékelni, hiszen ez a Bánk bán legtávolabbi — majd ötezer kilométeres — előadása volt. A legnagyobb távolság a legnagyobb magyar dráma történetében A Bánk bánt játszották már a Szovjetunióban, Grúziában rendezte meg Berényi Gábor. Most, a távolságrekordot Nógrádi Róbert állította fel. De a múlt hét végi szibériai bemutató sokkalta több mint a „legtávolabbi" szó újságírói hatása. Hiszen, a magyar irodalomnak ezt a remekét éppen a Pécsi Nemzeti Színház gondozásában „porolták le”, amikor Illyés Gyula — dr. Czimer József dramaturg ösztönzésére — némi átigazí- tással korszerűbbé tette a szövegét. Az akkori és színháztörténeti jelentőségű előadást is Nógrádi Róbert rendezte, hasonlóképpen a legalább any- nyira színháztörténeti feljegyzésre méltó mos'tani kemero- vóit, amelyre a szovjet—magyar kulturális együttműködés keretében került sor. Kemerovó. Az átlagos hőmérséklet márciusban is mínusz tíz fok. Ha magasabb, már kesztyű nélkül járnak, Félmilliós város, három nagy színházzal: egyikben operát és balettet, másikban bábelőadásokat, harmadikban prózai műveket játszanak. Ez utóbbiban állította színpadra Nógrádi Róbert a Bánkot. János Lajos is elutazott vele néhány napra, mint az előadás másik magyar alkotója: a díszlettervező. Aztán nagy munkát végzett Jurij Ajhenvald is, aki a drámát oroszra fordította. A premier előtt itthon járt Nógrádi Róbert, akivel akkor beszélgettünk a távoli közönség száméra rendezett műről: — Majdnem ötezer kilométerre élő emberek, akiknek irodalmában ott, azon a vidéken inkább a próza jelentette a társadalmi bírálatot. Messze van tehát a kemerovói közönség a Bánk korának magyar nézőitől, s messze a mai magyar gondoktól. A leghatározottabban kértem a színészektől, felejtsék el, hogy magyar darabot játszanak. Hiszen az emberek mindenütt jelenlévő gondjait hordozza, a konfliktus lehetőségeit, a konfliktusait, a lehetséges tragédiáit, a lehetséges emberi magatartásformáit. Földessy Dénes
