Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-18 / 76. szám
DN HÉTVÉGE 8. MŰVELŐDÉS 1979. MÁRCIUS 18. U| könyvek Siegfried Lenz, a mai ■nyugat-németországi próza egyik kiemelkedő egyénisége mindig meglepetést okoz olvasóinak. A Német- óra^ című regényével a helyes német önismeret értékelésére adott példát. Az Európa Zsebkönyvek sorozatban Einstein Hamburgnál átkel az Elbán címmel látott napvilágot új kötete, az utóbbi évek legsikerül- az utóbbi évek legsikerültebb novellaterméséből. Lenz szereti a választott írói helyzetet, a téma többszempontú megközelítését, a választás módjainak sokszor abszurd művészi kiélezését. A lehetségest fogalmazza meg az író — meghagyva az olvasónak a választást, melyik eseményfonalat vagy magatartást tartja elfogadhatónak. A kötetnek van egy magyar tárgyú — jobban mondva, Magyar- országon játszódó elbeszélése is: A Balaton hullámai. Lenz nyilván magyar- országi nyaralásának emlékei köré fűz egy történetet, az emberi tapintat s utánzó készség és hajlam örökké visszatérő alapmotívumát rajzolva meg. Számunkra, magyarul beszélők számára évszázadok óta érzékeny pont volt, s ma is az, miként vélekednek rólunk a külföldiek. Sajnos, ■ a hagyományos „magyaros vendégszeretet” elvesztette régi értékeit — legalábbis nagyobb részben. Érdemes felfigyelni Lenz ilyen mondataira: „Már három hete van ebben az országban, és tudja, hogy még a dühös türelmetlenkedés sem bír rá arra egy pincért, hogy több kérést teljesítsen, mint amennyihez éppen kedve van.” * „Ez a kölyök nem normális” — mondotta 1931- ben Lawrence Durrell öcs- csére, Geraldra. Ez persze semmi esetre sem befolyásolta Gerald Durrellt ab- i ban, hogy világhírű író legyen, s többek között a magyar olvasóközönség kedvence is. A családom és egyéb állatfajták méltán aratott sikert nálunk is — nem nehéz megjósolni, hogy új könyvével, A halak jelleme című novelláskötet- tel is hasonló fog történni. Durrell az angol irodalom groteszk vonulatának, a sajátos angol humornak egyik jellegzetes képviselője. Józan ember a tébolyult vi- ! lágban vagy kergült bolond a bölcsek sokaságában, netán bolond a legbolondabbak között — 'mindegy. * Martin Walser a mai NSZK-beli próza egyik jelentős alkotója, a lélekáb- rózolás mestere. A Gruppe 47 írói csoport összejövetelei, az évenkénti felolvasások a német irodalom egyik legfontosabb eseményeinek számítottak. Az 1951-esösz- szejövetel alkalmával a csoport vezetője és lelke, H. W. Richter kiment a ház előtt álló rádiós közvetítő kocsihoz, s megkérdezte az ott álldogáló férfit: „Minden rendben van?” „Műszakilag igen — válaszolta az ismeretlen —, de amit odabenn olvasnak, annál én is tudok jobbat írni. . .” Az ismeretlent Martin Wal- sernak hívták, s a következő évben már ő tartotta a felolvasást. Túl a szerelmen című, a Modern Könyvtárban kiadott új kötetének hőse, egy nagyvállalat vezető tisztviselője, lemarad a könyörtelen üzleti versengésben. A volt sikeres ember egyszerre megváltozik, a szerény és szolid férjből, a gyengéd apából elviselhetetlen, „durva fráter” lesz. Otthaavia családiát, elválik, s közben és utána szenved, hisz legfőbb vágya. hogy szeressék; a felesége, a lányai, a barátai, kollégái, az utódja ... Az Istenkúti Általános Iskola Zeneszakkör próba közben Látogatóban Istenkúton Képzőművész szakkör tagjai éremkészités közben Százhúsz tagja van a nyugdíjasok klubjának „A többfunkciójú nevelési központok (komplex művelődési intézmények) létrehozása, amelyekben az iskola, a művelődési ház, a könyvtárak, tehát az iskolai és a közművelődési tevékenység szervezetileg is összekapcsolódik, a kistelepülések kulturális ellátása szempontjából — igen nagy jelentőségű ..." — olvashatjuk az Oktatási és a Kulturális Minisztérium együttes állásfoglalásában. Ezeket az intézményeket, a szükségszerűség és társadalmi fejlődés hozta létre. Az intézmények egymásra épülése, a tudatosság és a folyamatosság megteremtése hozzájárni az iskolai munka hatásfokának növeléséhez és a köz- művelődés kampányszerű jellegének megszüntetéséhez. Hazánkban a 70-es évek elején indította el a Népművelési Intézet a Heves megyei Sarud községben — első országos kísérletként — a nevelési központot. Azóta 18 kísérleti helyet jelöltek ki az országban, de rajtuk kívül még jó néhány nevelési központ működik. Baranyából a nagydobszai intézmény vesz részt a kísérletben, de elsőként, 1976. január elsejével Pécs peremkerületén az istenkúti nevelési központ alakult meg. Itt az iskolát, a művelődési házat.és az óvodát vonták össze. * A tíztantermes istenkúti iskola felszereltségét tekintve nem panaszkodhat, viszont kicsi már, pedig több részt is építettek hozzá. Szaktantermek, audiovizuális eszközök segítik a munkát. A 172 gyerekkel 24 nevelő foglalkozik. Ebben a tanévben megszüntették a főhivatású népművelői státust és minden területet a tanárok vettek át. Az összevont intézményt Soás János igazgatja az oktatási és nevelési igazgatóhelyettessel együtt. Társadalmi bizottságot alakítottak, melynek tagja a területi pártszervezet titkára, Jeli József is. — A 3—14 éves fiatalok egységes nevelése a feladatunk, ezenkívül a 14—18 éves korosztály visszacsábítása az intézménybe és a felnőttek valamiféle bevonása a közművelődésbe — mondja Soós János igazgató. — A legtöbb problémánk a nyolcadikból kikerült fiatalokkal és a felnőttekkel van. Nagyon nehéz őket „megfogni”. A folyosón találkozunk Detre Pálnéval, a nevelési igazgató- helyettessel. Ő honosította meg az iskolában a délutáni szabadidős foglalkozást. A gyerekek 31 klub és szakkör közül kiválaszthatták azt a négyet, amelybe szívesen eljárnak. Hetente négyszer, 2-től fél 4-ig ezeknek a munkájában vesznek részt, majd délután 5-ig tanulnak. — Bevált ez az új rendszer? — Zökkenők vannak, de szerintem bevált. Az iskola tanulói közül sokan veszélyeztetettek vagy hátrányos helyzetűek. Otthon nem sokat törődnek velük. Rendszeresen járunk családlátogatásra. Volt eset, hogy az iszákos apát elvittem munka- terápiás intézetbe. Nemrégiben egy közveszélyes munkakerülőt kellett rendőri felügyelet alá helyeztetnem. Talán így még jobban érthető módszerünk fontossága. Itt a gyerek azt csinálja, ami érdekli és mégistanul közben, új ismereteket szerez és nem csatangol az utcán. — Ez az intézmény, mint nevelési központ, mennyire felel meg a követelményeknek? — A tárgyi feltételekkel még van baj, a személyiekkel szerintem kevésbé. És amit még meg kell oldanunk: a szülők szemléletének megváltoztatása, és ez a legnehezebb — búcsúzik Detréné. Az iskola két épületből áll. A kisebbikben van a konyha, az ebédlő és egy napközis terem. Az épület oldalában rácsos ajtó: az óvoda bejárata. A kis- és középcsoportosok — 30 gyerek — épp délutáni álmát alussza. A szűkös helyiség is otthonos. A gyerekek esztétikai nevelésére is nagy gondot fordítanak, az átlagosnál is többet. Sok óvodás itt lót először igazi mosdót, zuhanyozót. Az udvar úszómedencéje meg éppenséggel egy kis csoda a számukra. A nagycsoportosok az iskolában kaptak helyet. Az óvónők és a tanárok közösen dolgozzák ki a munkaterveiket. Készül egy terv, amely folyosóval köti majd ösz- sze az óvodát az iskolával, és az iskolát a művelődési házzal. A,művelődési ház is megtoldott. A magányos nagyterem két kisebb oldalszárnyat kapott, amelyek klubszobának, öltözőnek is megfelelnek. Elkészültek a zuhanyozók is, hiszen itt tartják a tornaórákat és az edzéseket. A fotósok is kaptak itt egy fordulásnyi helyiséget, ahová begyömöszölték a laboratóriumot. * Az egyik teremben a képzőművészszakkör foglalatoskodik. Gipszből öntenek ki kagylóformát. Faragó Béla már elkészítette a sajátját és így különösen szívesen jön beszélgetni. Szeplős, csibész arcú, ötödikes kis srác. — KRESZ-szakkörre, ' versolvasásra és bábozásra járok még — meséli és közben leinti a másodikos Somogyvári Zolit, aki belekotyogja, hogy szerinte a bábozás dedósoknak való. Még városi versenyre is megyünk! — büszkélkedik Béla. Mondja, hogy nem érti miért, de újabban csak kette- seket-hármasokat kap. Otthon már nem szokott tanulni, négy kisebb testvére van. Apukája anyagbeszerző és csak esténként látják, anyukája konyhás. Mire hazaér, fáj a dereka, így Bélának kell takarítania. Este tévét néz és alszik. Ezért nem is viszi haza a könyveit. Kérdezem, szülei nem jönnek-e el a művelődési ház rendezvényeire, de nemet int. Nincs arra idejük, albérlők is vannak. A kuckóban, a barátságos emeleti helyiségben színes tévé és magnetofon áll a főhelyen. Négy gyereket kihalászok a mellette levő napköziből és ide vonulunk át. Kiss Éva és Kalmár Gábor nyolcadikos, Budai Mária és Légrádi Zoltán hetedikes. Beszélgetünk az iskoláról, az otthonról, a tanulásról. — Tudjátok, hogy miért nevelési központ ez, ahová jártok? — kérdezem őket végül. A gyerekek összenéznek, tanácstalanok. Végül Évi szólal meg: Hát, mert óvoda, iskola és művelődési ház van egymás mellett, nem? Csík Éva napközis nevelő, az ifjúsági klub és a könyvtár vezetője. Érettségi után került ide az iskolába, és terve, hogy népművelő szakra jelentkezik. — Magadkorabeliekkel foglalkozol most, szerinted miért nem lehet ittmarasztalni őket? — Csak fiúk járnak, kb. tízen egy-egy alkalommal. Múltkor a vallásról vitatkoztunk és én is megdöbbentem, hogy milyen vitaképes társaság jött össze. Előttem már sokan próbálkoztak a klubvezetéssel, de feladták. Akik elkerülnek középiskolába, már nem szívesen barátkoznak az itteniekkel. Külön társaságuk alakult ki. A lányokat meg a szülők nem engedik el. Pedig nem olyan vadak ezek a fiúk, én bízom bennük. A felnőtt lakosság számára nyitva áll a barkácsműhely, a pávakör, a fiatal házasok klubja, a nyugdíjasklub és a művelődési ház rendezvényei, TIT-előadások szőlészetről, borászatról, csillagászatról. Tavaly több népszerű előadóművészt is meghívtak, de olyan kevesen jöttek a kerületből, hogy idén már nem vállalkoznak erre. A másfél milliós költségvetési keretből nem futja ráfizetéses előadásokra. Amatőr együtteseket invitálnak inkább. A legaktívabbak a nyugdíjasok, Károlyi Imréné vezetésével kirándulnak, országot járnak, színházba mennek. A klubnak 121 tagja van. Kellenek az ismerősök, kell a beszélgetés — mondja Bischefné (törzstag). „Nézgelődünk, táncolunk, énekelünk. Nem vagyunk egyedül. A fiaim úgyis lassan magunkra hagynak minket, hiába a nagy ház .. * Az istenkútiak kapcsolatban állnak a sarudi központtal. A. baranyai nevelési központokkal még nem találkoztak. Az intézmény eredményei még nem mérhetők le. Útjuk egy a lehetséges változatok közül. A munka, a tudatos képzés, ösz- szehangolt művelődés elindult. De a feladatok még korántsem megoldottak. Barlahidai Andrea '<D > JD E 'ró ■ ■■ > N </) 0 ü\ 3 Megszállás 26 képben Többen nézik a Megszállást, mint Johnny Tra- voltát a Szombat esti lázban! — adta hírül diadallal a minap az eszéki napilap, a Glas Slavo- nije Lordan Zafranovic horvát rendező új filmjéről, amely a téli moziprogramon szerepel szerte Jugoszláviában. Sokat töprengtem, mi lehet a film sikerének a titka. A mű teljes címe, Megszállás 26 képben újabb háborús filmet sejtet, amiből láthattak már eleget a jugoszlávok, jót, rosszat, sematikusai és tárgyilagosát is. A Megszállásra egyiket sem lehet ráakasztani. A Megszállás hús-vér, emberközeli film. Dubrovnik, az emlékeinkben vagy nosztalgiáinkban élő délszaki város, a mindig független kereskedőköztársasáq fasiszta megszállásából való a 26 kéo. A hősök felma- gasztosítása, az ellenséq karikírozása nélkül, az egyénekre irányítva a figyelmet, az egyének sorsában mutatva be a megszállást, annak fizikai és lelki pusztítását. A filmet a múlt évi fesztiválon mutatták be a pulai arénában, ahonnan elhozta az Ezüst Aréna-díjat, majd Nisben az év filmjévé választották. A bemutató óta oediq qyűrűzött róla a vita. Pontosabban arról, hoavan lehet és szabad megközelíteni a jugoszláviai népek életének e tragikus és hősi korszakát, a fasizmus elleni küzdelmét, a népfelszabadító háborút. Miféle jogosultsága van a nagy történelmi tablók, mint a Sutjeska, A neretvai csata mellett az olyan filmeknek, melyek az egyén világát mutatják meg. Ismerős ez a konfliktus, átélte korábban azt a szovjet filmművészet, az irodalom, és a magyar is. Nos, a patetikus ábrázoláshoz szokott jugoszláviai közönséget, azt hiszem, éppen ez fogta meg. A filmben szereplő három barát, három fiatal férfi életútja: a dubrovniki patríciuscsalád, a zsidó boltos és a dubrovniki olaszok fiának lehetőségei és választása. Éles és fájó kontrasztokkal teli film a Megszállás 26 képben: Dubrovnik a szépség, az idill városa, a függetlenség szimbóluma, éppen ezért megrendítő látni a benne lezajló tragédiákat, a város meggyaláztatásáí. Lebegőek, pasztellszínűek az első képek, a béke utolsó óráinak, az idillnek a képei. Ezt egyre hangosabban és rikácsolóbban zavarják meg az ébredező fasiszták, mígnem az olaszok „Ragusa e liberal" kiáltásokkal, felszabadítóként bevonulnak Dubrovnikba. Innen egyre vérszínűbb, eqvre komorabb a film tónusa, egészen a bestiális usztasa mészárlásig, és a három fiatalembernek, a hajdani barátoknak életútján bekövetkező törésig. Kerek egész a film az idilli kezdéstől a tragikus záróakkordokig. Nincs benne hamis hang,' tisztán szólnak a mellékszólamok is. Korrekt módon, bőbeszédűség nélkül ábrázolja Zafranovic a mellékszereplőket is. Valamennyi egy-egy jellegzetes figura a megszállt város társadalmából, sőt a korabeli Európából: például a fasizmusnak éljenző fehér emigráns oroszok, a lumpenproletariátusból demagóg jelszavakkal kiváló usztasák, a Dubrovnik legjobb hagyományait képviselő hajóskapitány, a zsidó boltos és még sorolhatnánk. Valamennyi szálat elvarrja a rendező, hibátlan, egységes hatású szövetté áll össze a részekből az egész. Korrekt és alapos a megszállásról adott 26 kép. Görcs nélkül adja a teljesség érzetét. így távozunk a moziból. Az igazi műalkotás nyújtotta feloldódással. A rendező Zafranovicra valószínűleg nagy hatással lehetett Bertolucci Huszadik százada, amit nemrég vetítettek nálunk is. Nemcsak a meztelen testek, a vér és a mészárlás közelképeivel, egyszóval az ábrázolás naturalizmusával, hanem azzal a teljes ség igén nyel is, amely egy generációról akar képet adni egy adott helyzetben. De eszünkbe jutottak Fábri filmjei is, a 114 perc a Befejezetlen mondat bál és Az ötödik pecsét, pontosabban az ábrárolás intimitása, az egyén előtérbe helyezése kapcsán. Gállos Orsolya /
