Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-18 / 76. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. MÁRCIUS 18. V örösdiplomáso Tíz évvel ezelőtt fejezték be egyetemi, főiskolai tanulmányaikat — kitüntetéses diplomával. Szigorlataik átlageredménye 4,5 fölött volt. A diplomaosztáskor őket szólították először, hogy átvegyék „summa cum laude" minősítésű, illetve vörös­diplomájukat. Vajon folytatódott-e kinn az „életben” az a sikersorozat, amely végigkísérte diákéveiket? Tóth Aladárné Jeges Sára számára sohasem okozott gon­dot a pályaválasztás: már gyer­felajánlatták: térjek vissza a városba ügyvédjelöltnek. Boldo­gan mondtam igent, azonban ­tudományi Egyetemre. Addig segédasszisztensként dolgozott. Az egyetemen, bár tagja volt a mikrobiológiai tudományos diákkörnek, elsősorban a bete­gek érdekelték. 'Férje, akivel az egyetemi évek alatt házasodott össze, ugyancsak orvos, a trau­matológián dolgozik.- Amikor az egyetemet elvé­geztem — mondja a tanárse­gédnő —, minden bizonnyal jó tanulmányi eredményem segí­tett hozzá, hogy megkapjam a gyermekklinika gyakornoki állá­sát. Nem volt könnyű a kezdet, mert a klinikumot lépésről lé­pésre kellett elsajátítanom, s ugyanakkor már az első gyer­mekemet vártam. A kollégáim mindenben támogattak, s azóta is olyan jó légkörben dolgozom, hogy soha nem okozott gondot a munka és a családi élet ösz- szeegyeztetése. Még egy kis­fiam született, s 1973-ban letet­Tóth Aladárné Jeges Sára mekkorában eldöntötte, hogy matematikus lesz. Mivel Pécsett nincs természettudományi kar, s nem szívesen hagyta volna el szülővárosát, érettségi után a Tanárképző Főiskolára jelent­kezett. Úgy tervezte, hogy ké­sőbb, kiegészítő szakon két év alatt megszerzi az egyetemi diplomát is. Időközben azonban változtak a rendelkezések, s a kettőből négy év lett. Jeges Sá­ra így is vállalta. S a szegedi József Attila Tudományegyetem levelező tagozatán négy év múl­va kézhez kapta újabb vörös­diplomáját ... — Szerencsém volt, hogy a főiskola elvégzése után a POTE Egészségügyi Szervezéstani In­tézetébe, igen jó kollektívába kerültem. Rendkívül sokat kö­szönhetek a családomnak is. Háromhónapos volt a fiam, amikor Szegedre kellett utaz­nom, konzultációra. Nem akar­tam sem évet halasztani, sem a kicsit elválasztani. Ezért a szüleim elkísértek Szegedre, s amíg az egyetemen voltam, vi­gyáztak Ákosra, én pedig a szünetekben siettem a szállodá­ba szoptatni ... Nem kellett semmiről lemondanom, folya­matosan foglalkozhattam alkal­mazott matematikával, s megis­mertem az orvosi munka azon területeit, ahol ma már nélkü­lözhetetlen a matematikai mo­dellek felhasználása. Úgy lá­tom, hogy elismerik munkámat. Jelenleg az MTA szociológiai intézetének munkatársaként dolgozik kandidátusi disszertá­cióján, amelynek témaköre a matematikai módszerek alkal­mazása a szociológiában. Há­rom év múlva szeretné beadni a kész disszertációt. * Dr. Heim Gáspár a középis­kola elvégzése után, 1962-ben segédmunkásként kezdett dol­gozni a MÉV-nél. Eqy év múlva újra megpróbálkozik az egye­temmel — gondolta. 1963-ban azonban meghalt az édesapja, így még egy évet maradt a vál­lalatnál, gyűjtötte a pénzt a tanuláshoz. A munka nem volt ismeretlen számára, hiszen már 13 éves kora óta minden nyári szünidőben táviratot kézbesített. Később az egyetem alatt is ki­használta a munkalehetősége­ket. Mégis — és ezt többször hangsúlyozta — nagyon sokat köszönhet a családjának: édes­anyjának, nagynénjének és a bátyjának, aki megszerettette vele a jogtudományt. Lelkesen készült az ügyvédi pályára. Most azonban mégsem egy ügyvédi munkaközösségben találkoztam vele, hanem a mo­hácsi Új Barázda Termelőszö­vetkezetben, ahol jogtanácsos­ként dolgozik. — Amikor választani kellett, ki hol akarja eltölteni hathetes tanácsi gyakorlatát, én Zala­egerszeget jelöltem meg, ahol még soha nem jártam. Annyira jól éreztem ott magam, hogy később kértem, hogy az ügyész­ségi gyakorlatomat is ott vé­gezhessem. Ekkor történt, hogy Dr. Heim Gáspár épp amikor már befejeződött a pályázási időszak — váratlanul értesítettek, hogy mást vetlek föl helyettem. Egyetlen lehető­ségem maradt: a Mohácsi Fa­rostlemezgyár. Az abszolutórium és az államvizsga közti időszak­ban nősültem meg, a felesé­gemmel évfolyamtársak voltunk, s Mohácson neki is találtunk ál­lást a tanácson. 1970-ben át­jöttem a szövetkezethez, majd letettem az ügyvédi-jogtaná­csosi vizsgát. Most már a fele­ségem is itt dolgozik. 1976 óta vezetem a bútorgyár jogsegély- szolgálatát, így ügyvédi ambí­cióimat is kiélhetem. Dr. Heim Gáspár úgy érzi, hogy sikerült kiérdemelnie mun­katársai elismerését, és a me­gyei tsz-szövetség által szerve­zett tanfolyamok előadója is. Szabad idejében sokat foglalko­zik 9 éves fiával. * — Lakyné dr. Vincellér Mária egy évet várt érettségi után, hogy felvegyék a Pécsi Orvos­Lakyné dr. Vincellér Mária tem a gyermekgyógyász szak­orvosi vizsgát. A Gyermekklinikán biztosítva látja szakmai fejlődését, jelen­leg a húszágyas koraszülött­osztály vezetője. Nemrég két­hónapos továbbképzésen volt Budapesten. Munkahelyén mód­ja van arra, hogy kutatómunkát is végezzen: fő érdeklődési kö­re az újszülöttkori kardiológia. * A három bemutatott kitünte­téses diplomás tízesztendős pá­lyája azt mutatja, hogy nem volt hiábavaló a kitartó .tanulás. Bár mindhárman úgy emlékez­nek vissza diákéveikre, hogy so­hasem a jegyért tanultak, el­gondolkoztató az, amit dr. Vin­cellér Mária mondott: — Véleményem szerint abból is lehet kiváló szakember, aki az iskolában nem nyújtotta mindig a maximumot. De az is igaz, hogy a tanuláshoz való viszony már jelzi, milyen lesz az ember későbbi viszonya a mun­kához. Tófalvi Éva Tervezik a Széchenyi tér épületeinek homlokzatfelújitását, töb bek között a mostani megyei tanács székházáét is. A történelmi belvárosban nem lehet rögtönözni Indul a homlokzat­felújítási program Megkezdődött a PTV-nél a színtervezés Festeni vagy nem festeni? Amióta Budapesten új színekkel újjászületett a Rákóczi út, ismételten el­hangzik a kérdés. Vitatkoznak is rajta. Kétségtelenül meghökkentő az évtizedes szürkeséget felváltó „szín- orgia", ami ellen a megszokottság lázadozik, nem a szem. És miközben érvelnek ellene, mellette — a fő­városban folyik a homlokzatfelújítás a Szent István körúton, s előkészületben van a Bajcsy-Zsilinszky út és a Mártírok útja hasonló felújítása. Pécsett mór hagyománya van a városméretű színezésnek. Új- mecsekalján kezdődött a „ré­gi” panelépületek újrafestésé­vel. Itt kitűnően sikerült, ere­deti megoldásokat ugyanúgy találhatunk, mint kevésbé si­kerűiteket, összességében azon­ban a városrész javára szol­gált a vállalkozás. Most Me­szesen a Tolbuhin úti épület­felújítási program 'keretében öltöznek új, színes köntösbe a lakóházak. ÉS közben elké­szült a Kossuth Lajos utca 'Felsőmalom utca, Irányi Dá­niel tér közötti szakaszának homlokzatfelújítása és színezé­se. Ezt egyfajta főpróbának is tekinthetjük a további munkák előtt, ezért megbocsáthatjuk, hogy a színezés kissé jellegte­lenre sikerült, maguk a szí­nek nem is nagyon harmoni­zálnak egymással, s amikor az erőtlen színek közé bevittek egy erősebbet, az túlságosan is erősre sikerült. Ez az utca­szakasz a védett történelmi városközponton kívül esik, ezért a kísérlet különösebb gondot nem okozott. Most mór azonban nem lehet kí­sérletezni. ♦ Sokáig folyt a vita arról, 'hogy csinálják vagy ne csinál­ják a belvárosban. Az ellen­érv — a tömbrekonstrukció volt. Szabad-e egy ilyen nagy­szabású munkát elvégezni, mi­közben az épületek kívül-be- lül igen rossz állapotban van­nak? A homlokzatok átfesté­sével nem lehet helyettesíteni az általános felújítást. Legfel­jebb szebb lesz a város arca. Ismerve a tömbrekontsrukció korlátozott lehetőségeit, sok­sok évig nézegethetnénk még a mállott vakolatú homlokza­tokat. De addig is csinálni kell — ha átmeneti jelleggel is — valamit, mert hosszú ideig semmiképpen sem visel­hető el a pécsi belváros „le­robbant” képe. Ez pedig csak­is a homlokzatok felújítása le­het: kijavítani a tetőket, az ereszcsatornákat és lefolyókat, a nyílászárókat, esetleges lá- bazatcserét, utólagos falszige­telést végezni, aztán pedig — festeni. ♦ A menetrend — most mór végérvényesen — a következő: május 1-re új köntösbe öltöz­tetik a Szalai András út 2. és 6. számú házakat, utána mun­kába veszik a Janus Pannonius utcát és a Széchenyi teret, valamint a Kossuth Lajos ut­cának a Sörház utca utáni részét. Jövőre kerül sor a Bem utcára és a Kossuth La­jos utcának a védett belvárosi szakaszára. A homlokzatfelújítás és a színezés tervezésére a Pécsi Tervező Vállalat kapott megbí­zást. A munkát Kistelegdy István építész és munkatársai végzik. — A történelmi belvárosban már nem lehet rögtönözni — állapította meg Kistelegdy István. — Az összhangot kell megtalálnunk az egész utca­képben. Az utca jellegét nem harsány, hanem visszafogott színekkel akarjuk megtfüni, ami viszont ne111 jelenti azt, hogy valamely fontosabb, jel­legzetesebb épület ne kaphas­son éppen a figyelem felhívá­sa végett erőteljesebb színe­ket; A Kossuth Lajos utca most átfestett szakaszán Vlie- sin festéket alkalmaztak, ez szemlátomást erőtlen. Mi úgy gondoljuk, hogy Stollogént használunk, mivel annak na­gyobb a színskálája és a szí­nek is erőteljesebbek. Egyelőre ennyit lehet mon­dani, hiszen a színtervezéshez még csak ezután kezdenek. ♦ Van itt még másról is szó. A PIK elkötelezettsége egyér­telmű. Ha nem így lenne, nem kezdett volna már évekkel ez­előtt hozzá ehhez a városszé­pítő munkához. Vannak azon­ban házak, amelyek nem a PIK tulajdonában vannak. A sorból ezek sem hagyhatók ki, hiszen célját vesztené a szándék, ha foghíjak csúfíta­nák a felfrissített utcaképe­ket. Hogy ezekkel a házakkal mi lesz, ez természetesen nem lesz egyezkedés kérdése, a ta­nács szükség szerint élni fog az építési törvény alapján a kötelezés lehetőségével. Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom