Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-17 / 75. szám

A budapesti felhívás K özhellyé vált szinte a ki­fejezés: korunkban fel­gyorsult a történelem, mindenesetre tény, a XX. szá­zad második felében egy-egy év alatt annyi változás zajlik le a világban, amennyihez azelőtt évtizedek kellettek. Ezért van az is, hogy egyes jeles dátumok­ról ma gyakrabban, kisebb idő­közönként emlékezünk meg, mint korábban, amikor legfel­jebb ötven—százévenként ültek jubileumot. A tíz évvel ezelőtti esemény azonban olyan változási folya­mat kezdetét jelzi, amely min­denképpen fontos fordulópont­tá teszi a huszadik századi Eu­rópa számára. 1969, március 17- én fővárosunkból intézték kon­tinensünk országaihoz felhívá­sukat a Varsói Szerződés álla­mainak vezetői, megismételve három évvel korábbi javaslatu­kat: Európa országai „működ­jenek együtt az összeurópai ér­tekezlet összehívásában, és azoknak a feltételeknek a meg­teremtésében, amelyek szüksé­gesek ahhoz, hogy az értekezlet eredményes legyen és beváltsa a népek hozzá fűzött remé­nyeit”. Ismeretes, az értekez­let 1975 augusztusának első napján összeült a finn főváros­ban, és a részt vevő állam- és kormányfők aláírták a „zöld könyvet”, amely, mint az Euró­pai Biztonsági és Együttműkö­dési Értekezlet Záróokmánya vonult be a történelembe. Ez a dokumentum sok éves munka alapján készült el, s tartalmaz­ta azokat a témákat, amelyeket a budapesti felhívás kijelölt: „Az európai népek számára lét­kérdés az újabb katonai konf­liktusok megakadályozása, az államok közötti gazdasági, po­litikai és kulturális együttmű­ködés erősítése, az országok egyenjogúságának, független­ségének és szuverenitásának tiszteletben tartása alapján. A szilárd európai biztonsági rend­szer annak objektív lehetőségét és szükségességét, hogy az energetika, a közlekedésügy, a vízi és légtér hasznosítása, va­lamint az egészségügy terüle­tén az egész földrész lakossá­gának jólétével elválaszthatat­lanul összefüggő nagy terveket valósítsunk meg”. Az, hogy a Varsói Szerződés felhívása meghallgatásra talált, rendeződött az NSZK és a szo­cialista országok viszonya; egyezmény született Nyugat- Berlin státusáról és a két né­met állam is szerződést kötött egymással, s megalkották Euró­pa e rendkívül fontos dokumen­tumát is, a szocialista közösség országai következetesen béke­szerető politikájának köszönhe­tő. A Varsói Szerződés országai addig és azóta is számtalan al­kalommal hangoztatták tár­gyalókészségüket, megegyezési- szándékukat minden fontos, Eu­rópa és a világ biztonságával kapcsolatos ügyben. Tíz évvel ezelőtt Budapesten az összeu­rópai együttműködést alternati. vául ajánlották a fegyverkezési versennyel, a katonai szemben­állással, a viszálykodásokkal szemben. A szocialista közösség egyeztetett külpolitikai lépései­nek célja mindiq is a leszere­lés, a katonai tömbök együttes feloszlatása volt. Ismeretes, hogy az öt éve folyó bécsi csa­patcsökkentési tárgyalásokon a Varsói Szerződés tárgyaló tag­államai több fontos — a nyu­gati elképzeléseket figyelembe vevő — javaslatot tettek a Kö- zép-Európában állomásozó csa­patok és fegyverzetek csökken­tésére. Az összeurópai együttműkö­dést sokoldalúan értelmezve szorgalmazzák az államok sok­oldalú gazdasági és kulturális együttműködését, az emberek közötti jó kapcsolatok erősíté­sét. A megkülönböztetések nél. küli kereskedelem fontos kér­dés: a KGST és a Közös Piac között mégsem sikerült még megfelelő megállapodást létre­hozni, s lehetne tovább sorolni azokat a területeket, ahol meg­akadtak a szocialista országok kezdeményezései. Hazánk külpolitikája számá­ra az európai együttműködés erősítése Helsinki és a buda­pesti felhívás szellemében el­sőrendű politikai feladat. En­nek jegyében a Magyar Nép- köztársaság mindéi? szinten és minden téren igyekszik javítani kapcsolatát Európa összes or­szágával. A helsinki értekezlet, a do­kumentum elfogadása azt je­lezte, hogy a kölcsönös akarat és jóindulat az enyhülést, a megértést szolgálja. A szocia­lista országok újabb felhívásai rámutatnak: mindez nem re­kedhet meg a mostani szinten, s semmiképpen nem térhetünk vissza a hidegháborúba. Ehhez elsősorban katonai téren kell enyhülést elérni, A szocialista országok legutóbbi moszkvai csúcsértekezletén, 1978 novem­berében ismét több fontos ja­vaslatot tettek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, hogy „hatékony intézkedésekre ke­rüljön sor az európai politikai enyhülés kiegészítésére és a biztonság megszilárdítására”. A moszkvai közlemény aláhúzta: nincs olyan fegyverfajta, amely­ről a szocialista országok ne lennének hajlandók tárgyalni. Válasz ez a keleti fenyegetés­ről szőtt nyugati mesékre, az aktív és nyugalmazott NATO- generálisok szocializmusellenes vádaskodásaira. A jövő évben újabb talál­kozóra ülnek össze a helsinki konferencia résztvevői. Ez alkalommal Mad­ridban vitatják meg, miit vég­zett Európa a dokumentum ajánlásainak végrehajtásában és milyen feladatokat kell el­végezniük a kontinens országai­nak a jövőben. Több mint egy év még hátra van, s addiq is számos lehetőség kínálkozik. Leonyid Brezsnyev szovjet ál­lamfő, az SZKP KB főtitkára március 2-i választási beszédé­ben javasolta: az európai or­szágok kössenek kollektív meg nem támadási szerződést, ne növeljék katonai erőiket, fokoz­zák a bizalomerősítő intézkedé­sek hatékonyságát, azaz a fegyverkezési hajsza helyett lássanak hozzá a béke építé­séhez. A pécs—bicsérdi vasútvonal felújításához megérkeztek az első nagy teljesitményű gépek folyamatos sín- és zúzottkő-el- látásra van szükség. Közleke­dik 16 sínmezőszállító szerel­vény, egy 24 kocsiból áll. A 120 méteres síndarabokat ál­landóan szállítják a gyöngyösi gyárból, hogy naponta 1008 métert fektessenek le. A ta­polcai Uzsa-bányából 9 sze­relvény hordja a zúzott követ és egy nap alatt kétezer köb­métert helyeznek el az ágya­zatban. Egy munkanapon 25 sín- és kőszállító szerelvény jár. A bicsérdi és a mecsekal- jai vasútállomást raktárbázis­ként használják. A rekonstrukció Bicsérd felől indul, és négy nap után fel­fejlődik teljes, vagyis ötkilomé­teres hosszában a munkalánc. Egy munkaterület ezerméteres. Elöl, az első fázisban tisztítják az ágyazatot, lerakják a mű­anyag szövetet, terítik a zúzott követ. Ezt követi az újabb, egy- kilométeres szakasz, ahová az anyagszállító szerelvények so­rolnak be. A második fázisban bontják a régi vágányt, míg az újat fektetik, szabályozzák és a zúzottkő-ágyazatot kiegé­szítik. E mögött ismét egy kilo­méteren át a szerelvényék so­rakoznak. A harmadik fázisban a pályába végleg beillesztik és összehegesztik a síneket. Meghatározták, hogy napon­ta mekkora területtel végeznek és eszerint a teljesítményeket órákra bontják. Nem csúsz­hatnak, hiszen az ötkilométe­res munka- és géplánc így te­vékenykedhet zavartalanul. Bi- csérden és Mecsekalján, az el­lenőrző központban mérnökök rajzolják térképre a napi telje­sítményeket, a részeredménye­ket óránként kapják URH rádió­adó-vevők segítségével a hely­színen levő hat pályamester- től. így azonnal értesülnek a bajokról is és gyorsan átcso­portosíthatják a brigádokat. A mozdonyvezetők is URH-kap- csolatban lesznek a központtat és a pályamesterekkel. A mun­kanapot este fé| nyolckor érté­kelik és ekkor meghatározzák a másnapi teendőket, majd reggel a félnyolcas munka­kezdés előtt felmérik, hol áll­nak az erőgépék, hol tartanak az éjszaka is vontató szerel­vények. A 130 munkást levizsgáztat­ták a technológiaterv, vagyis a rekonstrukció „forgatókönyvé­nek" ismeretéből: nemcsak a saját munkájukat tudják tüze­tesen, de a másikét is. Kiké­pezték a forgalmistákat is. Pécs és Bicsérd között 24 óra alatt átlag 150 vonat megy el, ami­nek a zömét most éjjel közle­kedtetik. Dombóváron irányvá­gányokon gyűjtik össze az egy irányba haladókat. Az áruszál­lítás nem érezheti meg a napi 12 órás vágányzárt, éjszaka ezért egyszerre hat szerelvény haladhat át egy irányban, órán­ként 40 kilométeres sebesség­gel. A szervizkocsik szakemberei a sínen javítják a munkaesz­közöket, de tartalékoltak több vágányszabályozó berende­zést is. Csak természeti kataszt­rófa esetén állhat meg a mun­ka. Az eső sem zavarhat, mert ekkor a nagy teljesítményű hó­olvasztókkal felszárítják at ágyazatot. A rekordidőn kívül előny még, hogy a vágányzár idejét felére mérséklik. A régi mun­kaszervezésben egy kilométer rekonstrukciója 12 ezer mun­kaórába és ötmillió forintbo kerül, míg most 7500 munka­órával, valamint 4 millió 200 ezer forinttal számolnak. Var­ga István osztályvezető, aki az egész tervet kidolgozta, azt ál­lítja, hogy tartják a határidőt: április 23-ra teljesen felújítják a pécs—bicsérdi vasútszakaszt. — Csuti J. — Rakodás a Szaljut-6-on Rjumin csütörtökön nyitotta ki az összekötő ajtót az űrállomás és a Progressz teherűrhajó kö­zött s mindjárt hozzálátott a munkához. Először a postát néz­ték át: a Progressz leveleket hozott a családtagoktól, a bará­toktól és eljuttatta az űrexpe­díció tagjaihoz a családok kis ajándékait is. A két űrhajós csak annyit rakodik ki egyelőre a Progresszből, amennyit azon­nal elhelyezhet a Szaljut táro­lóiban. Az alkatrészek, beren­dezések például azonnal a he­lyükre kerülnek s az elhaszná­lódott alkatrészeket a Progressz megüresedő polcain kell gon­dosan elhelyezni. Naponta 12 órában — szom­bat, vasárnap is — 130 építő- munkás, erőgépkezelő és kocsi­kísérő dolgozik, akiket az or­szág különböző pontjáról irá­nyítottak át. Velük-együtt ér­keztek hazánk legnagyobb tel­jesítményű és legmodernebb vasútépítő erőgépei, speciális berendezések. A két sínmező lerakó daru három perc alatt leemeli, a helyére rakja a 10,6 méteres sínt. A két ágyazat­tisztító óránként 110 méteres sebességgel halad. Itt lesz a MÁV összes fektető szerelvé­nye. Alkalmaznak még két ágyazatrendező-, négy aljköz- tömörítő-, egy vágányirányító-, két betonaljtömörítő-gépet. Maga a géplánc háromkilomé- teres, naponta egyszerre húsz berendezés üzemel. A „vezérmunka” a fektetés és a bontás, ehhez zavartalan, A tavaszias időjárás és a meleg napsütés hatására a déli fekvésű Mecsek-oldal kertjeiben rügyeznek a gyümölcsfák. Pécsett a Bar- bakán várkertben és a felszabadulási emlékműnél pedig már vi­rágot bontottak a mandulafák. Kádár János fogadta Viktor Kulikovot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a KB székházában fogadta Viktor Kuliko­vot, a Szovjetunió marsallját, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón részt vett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nöke és Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi mi­niszter. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 75. szám 1979. március 17., szombat Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Losonczi Pál fogadta a török parlamenti küldöttséget Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken a parlament Munkácsy-termében fogadta a hazánkban tartózkodó török par. lamenti küldöttséget, amelyet dr. Cahit Karakas, a Török Köz­társaság nagy nemzetgyűlésé­nek elnöke vezet. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke és Tolat Benler, a Tö­rök Köztársaság budapesti nagykövete. Két eu helyett 34 nap alatt Yasűtfelűjítás Pécs-Bicsérd között A magyar vasútépítés törté­netében először próbálják meg, hogy két év helyett 34 nap alatt újítsanak fel egy 12 kilo­méteres szakaszt Pécs és Bi­csérd állomás között. A re­konstrukció március 19-én kez­dődik. „Bevetik” a legmodernebb gépeket Április 23-ra befejezik a munkát Az áruszállításban nem lesz fennakadás

Next

/
Oldalképek
Tartalom