Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-05 / 35. szám

Xtíáósitáink jélepiik §| Ttídoijiótfl k júféntik ~wTudó$ííóii nk jsféiitík ^ Tudó mm 81118 ;Xva;a;^v^X*Íjí*!;!va Érezni a színház melegét... Thália hajléka, Pécsi vásár: Drága autók és választási malacok vasárnap Messziről csak hullámzó, nyi­tott ernyörengeteget lehetett látni a pécsi vásártéren. A zu­hogó eső és a cuppogó, bokáig érő latyak sem riasztotta el teg­nap a nagyszámú vásári eladó­kat, vevőket. Az úton hosszú autósor várakozott, hogy befér­jen az autók eladására kijelölt területre, 10 óra után azonban reménytelennek látszott a hely­zet, kerítéstől kerítésig kocsi ko­csit ért. A használt autók el­adását szabályozó rendelet óta ez volt az első vásár, ahol a legfiatalabb autó egy három-- éves és kéthónapos Lada 1500- as volt. Gazdája majdnem az új áráért, 90 000-ért kínálta. A négyéves Zsigulikért 70—80 000- et kértek, a négyéves Traban­tok 50 000-ért tartották ma­gukat. A vevők azt remélték, olcsóbban kapnak jó autót. A vásár másik slágere a vá­lasztási malacok voltak. A ba­ranyai kisgazdaságok bőséges választékot kínáltak, igen drá­gán, darabjáért 1000—1300 fo­rintot kértek. Az állattartási kedvet igazolja, hogy ennek el­lenére gyakori volt a sikeres al­ku. Ahogy egy hirdi asszony mondta: ha drága is, nincs mi­re várni, mert ki tudja, később lesz-e, vagy esetleg még drá­gább lesz. Az egyéb négylábúak már nem voltak ennyire kelendők: borjúból hét darabot adtak el, s a lovak közül mindössze kettő taldlt új gazdára. S. Zs. Zalaegerszeg: Leállították a sportcsarnok építését Délelőtti balett-gyakorlat Leontyeva balettmester vezetésével A kőcsipkés századvégi épü­let falait s a hirdetőtáblákat reggel óta veri az eső. Ólom­szürke a világ. A Kossuth Lajos utca szinte üres. Novemberi február eleje, vasárnap délelőtt fél 10 múlott, üres a színész­bejáró, árva a kispad, kihalt­nak tűnik az épület, amely idényben — immár nyolc és fél -évtizede — mindennap „üze­mel". Thália pécsi hajlékában mást jelent a szünnap, mint egyébként. Valójában valakik mindig dolgoznak, ahogyan be­osztásuk, próbarendjük meg­szabja. A portásfülkében fehér hajú idős hölgy: őzv. Kővári Já­nosáé nyugdíjas, ügyeletes por­tás. Tőle tudom, hogy hajnalok hajnalán ma is a fűtők léptek először a házba. Azután reggel 6-kor a takarítónők. Majd 8 órától a műszakiak egy cso­portja jött előkészíteni a ka­maraszínpadot próbához. Schlegel Tamás ügyelő sűrűn az órájára pillant. A Holdbéli csónakos próbája kezdődik 10 órakor. A műszakiak utolsókat simítanak a díszletelemeken, két főszereplő, Sir Kati és Tö­mőnek Gábor már a színpadon memorizálja a 13. kép szöveg­részeit, majd Szegváry Meny­hért játékmester vezetésével indul a darab egyik rész-em- lékpróbája. 11 óra felé a nagyszínház is éled. Trikós, frottírköpenyes balettművészek tűnnek fel a fo­lyosón. Egyórás balettgyakor­latuk lesz, ami részben kondí­cióedzés, részben előkészület, a merev izmok fellazítása az esti előadáshoz. A folyosón is­merősbe ütközöm: Kovács Dé­nes színművész. Meghív egy kávéra, leülünk a balett-terem előtt. „Tudod, nekem csak es­te lesz előadásom. Voltaképp semmi dolgom, de valami ,be­húz'' ilyenkor is. Talán csak be­leszagolni a színházi levegőbe, érezni a színház melegét... S ezzel jobbára minden színész igy van ..." — mondja, miköz­ben a teremben fölcsendül a zongoramuzsika, s a fal mellet­ti rudaknál a Pécsi Balett tag­jai megkezdik a klasszikus gya­korlatokat. Ránézek az órám­ra: pontosan 11. A délután viszonylag csön­des. Előadás nincs, próbák után csak a műszakiak dolgoz­nak. Azután sorra megérkezik a kellékes, at öltöztető, a smin­kes, a fodrász, az esti két elő­adás ügyelője. Fél 7-kor elhang­zik az első figyelmeztetés, 3//,-kor a második, 7-kor a harmadik. Mire a közönség gyülekezik és leül a nézőtéren, minden a he­lyén kell legyen. 7 óra 10 perc­kor életre kel a színpad ... (w. e.) Érthető izgalomban tartja a zalaiak és a zalaegerszegiek fi­gyelmét a múlt héten a megye- székhely leendő sportcsarnoká­nak építésénél történt esemény. A több mint egy esztendeje fo­lyó építkezésnél ugyanis alig egy hete — pontosan január 30-án — a tél nem várt gondot okozott: a főtartók közül az egyik vízzel telítődött, s ez a hirtelen jött fagy hatására repe­dést okozott a 42 méteres vas­szerkezeten. A repedés szemmel is látható volt, ezért biztonsági okokból az építkezést azonnal leállították. A gyors szakértői vizsgálat — mely a csarnokot s a nagy fesz­távolságú főtartókat tervező miskolci vállalat a gyártó és szerelő zalaegerszeqi Ganz- MÁVAG-iak és a kivitelező Za­la-megyei Állami Építőipari Vál­lalat szakembereinek bevonásá­val történt — megállapította, hogy az építmény lényegi részét képező főtartó az elkészüléstől számított két esztendei sza­bad ég alatti tárolás következ­tében telítődhetett meg vízzel, s a szerkezetbe került csapadék megfagyása okozta a repedést. A bennfagyott jég kiolvasztá­sa után a tervezők, beruházók, kivitelezők csapata megállapí­totta, hogy a váratlan hiba kü­lönösebb bontás nélkül is kija­vítható. Sőt az összességében 50 000 forintot meg nem haladó kár korrigálása közben is foly­tatható az építkezés. A sérült szerkezet helyszíni kijavítása előreláthatóan két-három hetet vesz igénybe. K. G. Időnként megzörren a „futár** Szorult helyzetében sem vesztette el humorát az a fiatalember, aki a hét vé­gén a következő táviratot fo­galmazta : „Küldjétek egy li­la mentőövet, most válók az utolsó pirostól!" Ez a szö­veg szerencsére nem tarto­zik a postai titkok sorába, amire egyébként itt a pécsi Jókai utcai főpostón is na­gyon szigorúan vigyáznak. A főkapunál gondosan átvizs­gálták a személyi igazolvá­nyomat, a távírdában pedig olyan helyre ültettek, ahon­nét még véletlenül sem tud­tam elolvasni a címzettekés a feladók nevét... Pántya Imre posta-főfel­ügyelővel reggel hét órakor találkoztunk, s először a kézbesítők termében néztünk körül. A hétköznapokon csak­nem száz bel- és külterületi kézbesítő munkaterme most kong az ürességtől, viszont a mellette levő helyiségben egyre telnek a zsákok: ké­Küldjétek egy lila mentőövet szítik elő azokat a küldemé­nyeket, amiket ma kapnak kézhez a címzettek. Időn­ként megzörren a „futár", vagyis a csőposta: a II.eme­leti távírdából érkezik le egy-egy borítékolt sürgős üzenet. A táviratkézbesítő azonnal motorra ül .. . Ahonnét a csőposta hoz­za a szállítmányt, mindösz- sze hárman dolgoznak. Csön­des, nyugodt ez a vasárnap délelőtt, van időnk beszél­getni. A csoportvezető, Jä­ger Ádámné a hétköznapok munkájáról beszél, amikor egy-egy ember kezén 300- 400 távirat is megfordul. Most csak a kisebb posta- hivatalok bejelentkezése a „nagyobb" esemény: sorra kérdezik, van-e táviratuk? A válasz csaknem kivétel nél­kül nemleges. A szolgálatban levők véle­ménye szerint a január, feb­ruár gyenge forgalmú hó­nap, s különösen csendesek a vasárnapok. Am az ügye­letre ilyenkor is szükség van, hiszen akadnak fontos üze­netek, éppenséggel mentő­öv kérések. S akiknek nem nyújtják oda időben, azok egy idő után kaphatnak ilyen szövegű dísztáviratot: „Sára, te csak hallgass, a Lacit ne háborgasd, Lacikám te egy hős vagy, hisz már öt éve nős vagy .. T. É. □ Hétfői Kaposszekcső: Százszorszép és kankalin Az elmúlt heti kellemesen enyhe időjárás hatására, je­lentkeztek az első tavaszhír­nökök a Tolna megyei Kapos­szekcső és Jógának községek határának védettebb völgyé­ben. A szőlőskerti présházak mellett már virít a kankalin sárga virága, s a gyepes ol­dalakon kidugták fejecskéjüket a százszorszépek is. A Pulai- hegy nevű határrész zártkert­jeiben találkoztak legelőször a Pécsi Geodéziai és Térképésze­ti Vállalat szekszárdi kirendelt­ségének geodétái a tavasz kö­zeledő reményét jelző virágok­kal. A völgységi erdőkben pe­dig, így Szálka és Gurovica környékén, a sötétvölgyi park­erdő táján, a „Haramia-for­rás” feletti erdőben kinyíltak az első idei hóvirágok. Az erdőség sűrűbb részeiben most piroslik a szúrós csodabogyó kármin színű termése. Védett­sége óta szépen szaporodik ezen a tájon, mivel már nem vághatják le koszorú- és vi­rágcsokorkötéshez, mint régeb­ben. B. L. Tolna: Díszbaromfi­kiállítás A tolnai ifjúsági házban há­rom megye — Baranya, Fejér és Tolna — díszmadár és disz- baromfi tenyésztői háromnapos kiállításon mutatták be a hét végén kedvenceiket. Képünkön a fajtagyőztes king galamb. Kép és szöveg: Gottvald Károly „lile menjen be, felrobban maga is...** Baleseti hír a Dunántúli Naplóban: „Pb-gáz robbanás. Tegnap délután Kovács Já­nos 60 éves (Szalatnak, Pető­fi utcai lakos) ... a tüzet a szomszédok oltották el ...” A tűzoltóságtól tudom, a tűz megfékezése Varga József lé­lekjelenlétén múlott. Szalatnakon, a Kossuth La­jos u. 48-ban egyedül él Var­ga József, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gép­kocsirakodója. Most csütörtö­kön tölti be 38. évét. — Akkor nem sokon mú­lott, hogy ne érjem meg mégse. . . Délután fél három lehetett. Rohan egy srác „jöj­jön Józsi bácsi, Kovácséknál felrobbant a gáz!” Fölhúztam a gumicsizmát és szaladtam. Varga József lélekjelenléte Megnézzük: a ház egy kis dombocskán áll. — Itt a nagy diófánál tucat­nyi tétlen ember, rám szóltak: „ne menjen be, felrobban ma­ga is!” Kitörődött velük?! A házból ajtón, ablakon gomoly- gott a sűrű füst, szanaszét üvegcserepek. Az ajtó zárva. Nem tudtam hirtelen, hogy juthatok be, kézzel kivertem az üvegét. Kiabáltam vizes ron­gyért, de már nem tudom, hoztak-e, vagy magam talál­tam, a szám elé tartottam és bementem a házba. A füstben, a szoba közepén álló pb-palack félméteres lánggal égett, de lángolt az asztal, a függöny, az ágyne­mű, a kétszemélyes rekamié, a hokedli, a kredenc is tüzet fogott. Elsőként elzártam a palackot, és kivittem a hóba. Aztán bentről dobáltam, hord­tam mindent kifelé. A rekamiét az ajtóig vonszoltam. Ahogy el­múlt a robbanásveszély, jöttek a szomszédok is. Megláttam ez idős férfit a sarokban, fel- ismerhetetlenségig összeégve. Rajta már nem lehetett segí­teni. Este kilenc felé estem ágybo. A délutáni események, meg a tűzoltók mondatai nem hagy­tak nyugton: „Ha pár perccel később zárja el, felrobban a palack . . .” M. L Disznóölés Babócsón ifj. Erb János felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom