Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-05 / 35. szám
Mlercík, lfoluok helyett Ládák Mátó| minden tisztázódik? Repitaxik repicélokra Két forintról 2,70-re — Trabant! Trabant! De azért beláthatja, hogy szuper repi kocsi?! Erb János rajza Miért nem fizetnék a társtulajdonosok? A pereskedők iidülösora Harkányban — Szokolai fel».— Fizetéskiegészítés a vezetésért Foszlós kalács és a többiek ízelítő a süteményüzem választékából: túrós táska, ízes táska, tepertős pogácsa, mákos kalács ... Hol a teljes választék? Százötvenkét ember bűnhődik tíz miatt A harkányi I. számú Tóparti Üdülőközösség kálváriája Két forint helyett 2,70. Kilométerenként hetven fillér plusz a Trabantok, Ladák és társaik üzemanyag-éhségé-' nek csillapítására, fenntartásukra. Azokéra, amelyeket gazdájuk hivatali célra használ. Hogy időben odaérjen a tárgyalásra, tapasztalatcserére, hogy felkeresse főnökeit, s a partnercégeket — egyszóval kiküldetésre. 2,70. Beszéltek, suttogtak, sugdolbztak ennél többről, kevesebbről. A folyosói pletykáknak, a vájtfülűek jólértesültségének a Miniszter- tanács múlt év végi döntése vetett véget, amely a kilométerpénz hét esztendővel ezelőtt megállapított 2 forintos tarifájának 70 filléres emeléséről is rendelkezett. De nem csak a kilométer- pénzről, hanem kevésbé zsebbe vágó, ám népgazdasági szempontból mégoly fontos kérdésről, a közületi gépjárművek használatáról. Arról, melyet 1972-ben egyszer már szabályoztak (ennek eredményeként a gépkocsik száma 7700- zal, fenntartási költségük pedig évi 5 milliárdról, 3,5 milliárd forintra csükkent.) A rendelkezés elvei a gyakorlatban beváltak, a végrehajtásban azonban akadtak fogyatékosságok. Emiatt, valamint a feltételekben azóta végbement változások következtében szükségessé vált a régebbi rendelkezések módosítása. f fféraútófcl# a Volántól | Vegyük sorra hát az újdonságokat. A meglévő jogszabály február elsején életbelépett módosítása rendet teremt a hagyományos szolgáltató gépkocsik körében. Számukat — jelenleg 7400 fut az utakon — ötezerrel csökkenti. Ezeket a jövőben kizárólag baleseti helyszínelés, egészségügyi-, közegészségügyi készenlét, gépjárművezető-képzés és közúti ellenőrzés céljából lehet tartani. Minderre 2400 autó is elegendő, így a felszabaduló ötezerből 2 ezer a már említett normamódosításra használható fel, illetve miniszteri tartalékként áll rendelkezésre, háromezret pedig az év végéig rendszámostul, mindenestül le kell adni, ezeket a Merkur-te- lepeken keresztül értékesítik. Ma még 650 nyugati márkájú, valamint a szocialista országokban reprezentációs célokra gyártott közületi gépjármű rója Magyarországon a kilométereket. Ezek közül kerek négyszáztól használóiknak meg kell válniuk. Az 1980. december 31-ig leadandó Mercik, BMW-k, Volvók és társaik helyett az érintett szervek, vállalatok 1500-as és 1600-as Ladákat vásárolhatnak. A leadott nyugati gyártmányú autókból különleges taxiparkot hoznak létre, ahonnan reprezentációs célokra lehet majd bérbe venni. A repikocsi-állományt a Volán üzemelteti, s kölcsönzi ki belőle a kért típust, megfelelő térítés ellenében. Ha kevesebb lesz a közületi gépjármű, mivel lehet majd hivatalos ügyeket intézni? Akinek van, magángépkocsival. Erre ösztönöznek a megemelt kilométerpénz, meg az átalánydíjak, melyek összegét a felügyeleti szervek felülvizsgálják és rendezik. A sok helyen eddig is alkalmazott gyakorlatot amely szerint a hivatalos kiküldetésre saját kocsival utazó vasúti tarifa elszámolására jogosult — most az új rendelkezés is szentesíti, vagyis lehetőség van utazási térítésként a jegy csatolása nélkül vasúti költség felszámítására. Legyen az fehér vagy fekete rendszámú, vagy akár nyugati márkájú autó, a leadandó mennyiségről a felügyeleti szervek döntenek. Minden, ezen felül leadásra felkínált gépkocsi helyett az illetékes miniszter soron kívül 2 személyautót utalhat ki a közületek ama dolgozóinak, akiknek napi munkavégzésükhöz szükségük van gépkocsihasználatra. Havi plusz 1000—1800 forintos pótlékkal honorálható az a jogosítvánnyal rendelkező dolgozó, aki munkakörének ellátásához kapcsolódva, maga vezeti a vállalati kocsit. i|||i|||i|!||||||| MmHHH Tanácstalanság. Leginkább ekként jellemezhetnénk a jelenlegi helyzetet. Azt, hogy a január 18-án, a sajtóban kivonatosan napvilágot látott jogszabály-módosítás óta a vállalatok egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek. Várják a rendelkezések megjelenését, a végrehajtási utasítást, s ezek nyomán felügyeleti szervük további intézkedését. Február 5-ig, — amikor is a Magyar Közlönyben megjelenik a módosítás — még jóformán senki sem tud semmit. Azután a baranyai közületek- hez is megérkezik majd a leadandó gépkocsik listája. Addig még lehet reménykedni, hogy pont nem azt a Polskit, hanem a másét kell leadni. Utána már azt sem. Mert a jogszabályba ütköző, túlzott ragaszkodást, a közületi személygépkocsik jogtalan használatát az autófelügyelet az eddiginél fokozottabban ellenőrzi és még szigorúbban bünteti. Horváth László Sok helyet foglalna el, ha fölsorolnánk azokat a péksüteményeket, amelyek a Pécsi Sütőipari Vállalatnál készülnek. Legyen elég annyi, hogy a nyomtatott szállítólevélen föltüntetett harminchárom féle pékáruból mindössze nyolcat nem készítenek, így például nem sütnek duplazsemlét, puffancsot, sültperecet. s jelenleg semmi olyasmit, aminek a tölteléke diós. A dió beszerzési ára ugyanis erősen megdrágult. Helyette mostanában jóval több mákos péksütemény készül. A Belkereskedelmi Minisztérium 1979. évi irányelvei között olvasható többek között az is, hogy a fővároson kívül minden nagyobb városban, a centrális helyeken kijelölt üzletekben kötelesek árusítani a teljes sütőipari választékot. Utánaérdeklődtünk, s megtudtuk, Pécsett melyek ezek a boltok: a makóri abc, a kertvárosi abc, a Szliven abc, az uránvárosi végállomásnál levő abc, a Budai vám abc-je, a Kodály utcai üzlet, a Supermarket, az Irányi Dániel téri kenyérszaküzlet, a Bem utcai kenyérbolt, a Konzum, valamint a Pécsi Sütőipari Vállalat három szakboltja: kettő a Doktor Sándor utcában és egy a Perczel utcában. A Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál megkérdeztük, mi várható? Vajon a jövőben, megtalálja-e a vásárló ezekben az üzletekben a választék e széles skáláját. A válaszokból úgy tűnik, igen. Tavaly szeptemberben a megyei tanács illetékes osztályai, a kereskedelem és az ipar szakemberei megbeszélést tartottak, melynek eredményeként utasították ezeket a boltokat a teljes választék tartására, megrendelésére. A minden évben szokásos szerződést idén február közepén köti meg a kereskedelem s az ipar, s ebben a finompékáru-választékra vonatkozó kötelezettséget újólag szabályozzák. A Pécsi Sütőipari Vállalat máris növelte a választékot, most már a kereskedelmen a sor... d. cs. Ha a haszonélvezőket is számbaveszem, tulajdonképpen kétszázhetven ember mutogat egymásra, de legalábbis arra a tízre, akik a többiek életét évek óta megkeserítik. A harkányi százhatvankét lakrészes, Bartók Béla utca tizenkilenc szám alatt lévő társasüdülő két négyszintes épületével, társalgójával, tíz sorházával impozáns, óm a falak mögött évek óta kiéleződtek az ellentétek. A közösség képviselői által elmondott perek számát többszöri próbálkozás után tudtam csak tisztázni és még most sem vagyok abban bizonyos, hogy nem hagyok-e ki belőlük akár csak egyet is. De kezdjük az elején! A Pécsi 2-es számú ügyvédi Munkaközösség nyolc évvel ezelőtt hirdette meg, illetve kezdte szervezni az építőközösséget. Létrejött tehát az építőközösség, megválasztották a különböző bizottságokat, a közös képviselőt, és 1973-ban megkezdődött az építkezés, amely végül is 1977-ben fejeződött be. A bonyodalmak viszont mór közben jelentkeztek. A négyszintes épületek tulajdonosai annak rendje és módja szerint, kellő időben befizették az építkezéshez szükséges pénzt, sőt hatszázezer forinttal többet tettek a közös kalapba, mint kellett volna. Mindezt könyvszakértő mutatta ki, mikor befejeződött az építkezés, ám a könyvszakértő azt is kimutatta, hogy a tíz sorház tulajdonosa pedig hatszázezer forinttal 'kevesebbel járult hozzá a költségekhez, mint ahogy azt o szerződésben rögzítették. Az történt ugyanis, hogy c sorházak építtetői — akik ugyancsak a közösség tagjai, többségük magánkisiparos, de van köztük orvos is — egy ideig fizették a rájuk eső pénzt, aztán kollektiven megtagadták: azt kérték annak idején, hogy először fejeződjék be az építkezés, aztán majd kifizetik a hátralékukat. Az 1977 nyarán megtartott közgyűlés kötelezte az elmaradásban lévőket a fizetésre, továbbá úgy foglalt állást, hogy a túlfizetök akkor kapják visszo a pénzüket, ha az adósok lerótták tartozásukat. A bankban lévő pénzhez természetesen azért nem lehetett nyúlni, mert a már üdülőközösséggé formálódott kollektívának egy sor közös — például üzemeltetési — költsége is van, nem szólva a kötelező felújítási alapról. Azóta a tíz sorháztulajdonos közül négyen befizették az építési költséget, hatan azt sem egészen — ők még több mint ötszázezer forinttal tartoznak, ezen kívül egyikük sem járult hozzá a rájuk eső telek-, parkosítási, útépítési költségekhez, a kerítés- és közműépítéshez. így aztán a közösség beperelte az adósakat. Lassan két éve párhuzamosan féltucatnyi per folyik, amelyek közül többet megfellebbeztek. Az említett peren túl további négy van folyamatban az építési és egyéb költséghátralékofc ügyében. A sorháztulajdonosok ugyanis annak ellenére, hogy az üdülőközösség tagjai, nem fizetik az üzemeltetési költségeket sem. Az elmúlt esztendőrőf például tizenegyezer forint hátralékuk van, ami újabb pereket eredményezett. A közösségnek tehát azért, hogy jogos követelését behajthassa, még az illetéket is állni kell abban a reményben, hogy majd csak vége lesz egyszer e kálváriának. Mindenesetre ugyancsak furcsa dolog az, hogy százötven- ketten bűnhődnek mások miatt, s az üdülőközösség vezetőinek kell nyelni és hallgatni azt is, hogy a sorháztulajdonosok közül többen szinte egész szezonban kiadják lakrészeiket, ugyanakkor kötelezettségeiknek nem tesznek eleget. S. GV. i ár divatról lesz szó a következőkben, nem divattudósítást olvashatnak, hanem egy kicsit arról, hogy a divatnak, mint iparágnak, mi a helyzete ma Magyarországon, Az utóbbi időben sokszor olvashattuk, hallhattuk, szinte közhelynek számít, hogy a divat terén óriási fejlődés történt az elmúlt években. Mégis van bőven tennivaló. Vannak talán, akik azt mondják, minek ezzel any- nyit foglalkozni, különösen most, hogy nehéz gazdasági évnek nézünk elébe. Igazán huszadrangú probléma! Pedig a divat gazdasági életünk része, sőt okosan élve vele, igen jelentős része lehet. Egy nyugati üzletember mondta: a divat az olaj után a legnagyobb üzlet a világon! Gyorsan forog, gyorsan megtérül. Érdemes tehát Miért van lépéshátrányban a hazai divat? foglalkozni vele, és nem mindegy, hogyan! Magyarország rendelkezik olyan technológiával, olyan szakember-gárdával, amely exportképes termékeket tud gyártani. Van gyár, amelyik kiváló minőségű anyagokat állít elő. A nyugati bérmunkában készített ruhák pedig igazolják, hogy szaktudásban sem maradunk el más országok mögött. Ám nincs, aki ezt a kétféle minőségi értéket összefogná, kellőképpen kiaknázná, irányítaná, így jöhetnek létre aztán olyan fura esetek, hogy például egy francia cég a győri Finomposztó Vállalat által gyártott anyagot megvásárolja, majd elviszi Zalaegerszegre, bérmunkában megvarratja és közben hatalmas pénzeket keres az üzleten. S ha ugyanezt egy magyar cég csinálta volna, s ő keresett volna rajta? Vagy nincsenek ilyen ügyes üzletembereink? Tételezzük fel, hogy van olyan szerv, amelyik az alapanyag gyártástól a késztermékig összefogja koordinálja — mindig a jelenlegi divatnak megfelelően — a -munkát, és biztosan akadnának ügyes üzletemberek is, akik az eladást intéznék. Kellő számú mintakollekció nélkül azonban nem sok keresnivalójuk volna a tülekedő üzleti világban. A hazai gyárak pedig félnek a mintakollekciók gyártásától, sajnálják, hogy az az egy szalag, amit erre ráállítanának, kiesik a termelésből. És ha már itt tartunk, beszéljünk a hazai divat szinte krónikus lépéshátrányáról a világ divatjához képest. Hiába rendelkezik a Magyar Divat Intézet a legfrissebb adatokkal, hiába küldik, fizetik a külföldi divattudósítót, s hiába jelzik a gyáraknak a frissen szerzett információkat, ha a gyárak félnek a gyakori termékváltástól, ha nem azt nézik, mi az, ami kell, csak zökkenő- mentes legyen a termelés — így bizony csak a halmozódó készleteket növelik. Arra hivatkoznak a kritikát kapott vezetők, hogy nagyüzemi termelésben lehetetlen a divat változásainak gyors ütemét követni. Az ellenbizonyíték az olasz ,,Zena” cég, amely hatalmas, több ezer dolgozóval rendelkező konfekcióüzem, ahol a zoknitól a kalapig mindent, alsóneműt, felsőruhát egyaránt gyártanak, nagyüzemi módon, nagy szériában és mindig a legfrissebb divat szerint. Ha a nyugati üzletembernek a divat majdnem olyan jó üzlet, mint az olaj, nekünk is az kell, hogy legyen. Hiszen mindenki öltözik! Sarok Zsuzsa
