Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-04 / 34. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. FEBRUÁR 4. Az óvodaépítési akciónak mindaddig élnie kell, amíg a zsúfoltság számottevően nem csökken Több mint ezer óvodai hely társadalmi segítséggel Tovább no az óvodáskornak száma 1973. szeptember 30-án jelent meg lapunkban az MSZMP Pécs városi Végrehajtó Bizottságának felhívása, amely meghirdette az óvodaépítési akciót. December 24-én adtuk hírül, hogy karácsonyi ajándékként elkészült az első bővítés a Szabadság úton, majd alig két héttel később, 1974. január 3-án a Nagy Jenő utcai bővítés átadásáról tudósítottunk. Ennek már öt esztendeje. Mi történt azóta? — Mi tette szükségessé az akció meghirdetését? — Jelentősen nőtt városunkban a gyermeklétszám, megnőtt az óvoda iránti igény — mondja Csorba Tivadar, a Pécsi városi Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. — Az 1973-as statisztika szerint a város 50 tanácsi és vállalati óvodájának 142 csoportjában a norma szerinti 3593 helyen 4705 gyermek volt, a kihasználtság tehát megközelítette a 132 százalékot. 1111 gyermek felvételi kérelmét kellett elutasítanunk. — Világos volt mindenki számára abban az időben, hogy városunkban az óvodaügy az egyik legfontosabb politikai kérdéssé lépett elő, s az is világos volt, hogy lényeges változás nem várható, ha csak a tanács saját eszközeire hagyatkozunk. A társadalom ösz- szefogására volt tehát szükség. Erre szólított fel a városi párt-végrehajtóbizottság felhívása, amelyben egyebek közt ez állt: „Célunk, hogy minden gyermek járjon óvodába. Szervezett társadalmi összefogással a cél néhány év alatt megvalósítható." — Emlékszünk, meglevő óvodáink némelyike oly rossz állapotban volt, hogy az tovább rontotta a helyzetet. — Igen, volt olyan, amelynek végleges bezárására, vagy hosszabb-rövidebb ideig tartó szüneteltetésére kellett gondolnunk. Ilyen volt a Rákóczi úti óvoda, amelyet azóta már lebontottunk, vagy a Sörház utcai, amely évek óta bezárva várja, mi legyen sorsa. 1977 óta szünetel bányakár miatt a pécsbányatelepi óvoda, s két éve nem folyik nevelőmunka a pécsszabolcsi óvodában. — Milyen volt a felhívás fogadtatása? — Mind a vállalatok, intézmények, mind a lakosság körében igen kedvező volt a felhívás visszhangja, s ez pénz és társadalmi munka felajánlásában fejeződött ki. Csak közbevetőleg említem, hogy a pécsi kezdeményezés hasonló mozgalmat indított el megyénk más városaiban, sőt Baranyán kívül is. A társadalmi ■munka különösen 1974-ben volt roppant fontos, hiszen az első évben tervek és előkészítés nélkül nem lehetett komplett csoportokat, netán egész óvodákat létrehozni. Lépni viszont kellett. Óvodákban más célra lefoglalt helyeket kellett felszabadítani. Az első évben 10 óvodában 385 új helyet tudtunk létesíteni; a 20—30 helyes bővítések kis kollektívák közreműködésével valósulhattak meg. — Az akció tehát megindult. Milyen eredményekről tudunk ma számot adni? — Nézzük először a befizetéseket. 1974-ben 5,4, 1975- ben 5,4. 1976-ban 12,0, 1977- ben 1,7, 1978-ban pedig 9,1 összesen 33,6 - millió forint jött be a tanács folyószámlájára. S a létesített új helyek? 1974-ben 385, 1975-ben 110, 1976-ban 140, 1977-ben 175, 1978-ban 250 - összesen 1060 — új óvodai hely létesült az akció keretében. Ugyanebben az öt esztendőben lakáskapcsolódóként 450, tanácsi beruházásból pedig 350 új óvodai hely létesült hat óvodában. Sok bővítés volt, de épültek új óvodák is. A Bőrgyár kétszer is épített, a Dohánygyár épületótalakítással, a Kesztyűgyár emeletráépítéssel teremtett új lehetőségeket. Az akció keretében nemeztiségi óvodák is létesültek: a Kóczián utcában a német, a Szalai András úton pedig a szerb-horvót nemzetiségű óvoda kapott helyet. Megindult az óvónői létszám növelése, kezdetben képesítés nélküli óvónők beállításával, akiknek taníttatását vállaltuk, s figyelemmel is kísérjük tanulmányaikat. A képesítés nélküliek aránya máris jelentősen csökkent, s most már csak szerződéses helyettesítésre veszünk fel ilyeneket.- Mi volt a helyzet Pécsett az akció ötödik évfordulóján, mit mutat a 78-as statisztika?- 59 óvodánk 213 csoportjának 5375 helyén 6975 volt a gyermeklétszám, a kihasználtság tehát még mindig 129,8 százalékos és változatlanul magas az elutasítottak száma.- Minek tulajdonitja, hogy ilyen nagyarányú lejlödés ellenére is még mindig jelentős a feszültség?- A demográfiai hullám, valamint a népesedéspolitikai intézkedések hatására növekszik az óvodáskorú gyermekek száma, s ezt nehéz óvodai hely- lyel - még a társadalom igen aktív közreműködésével is - nyomon követni. Míg ez a hullám át nem lép az iskolákba, a zsúfoltsággal sajnos számolni kell.- Mit tud mondani az akció jövőjéről?- Az óvodaépítési akciónak mindaddig élnie kell, amíg a zsúfoltság számottevő csökkenése nem következik be. Akkor viszont a kondíció javítására, a korszerűsítésre kell a figyelmet fordítani. A fejlesztés mellett eddig is nagy gondot fordítottunk a korszerűsítésre, hiszen a működési feltételek javítását nem hagyhattuk figyelmen kívül. Állami eszközökből — a költségvetésből - évente tízezer forintot költünk egy-egy gyermekre. A működtetéshez a belépés évében nincs pénz, a többletköltséget a költségvetésből már nem szakíthatjuk ki; ilyenkor a társadalmi hozzájárulást kell igénybevennünk. Gyakori, hogy a vállalatok befizetéseiknél már előre megjelölik, mennyi a fejlesztési és mennyi a működtetési rész. összegezve: az óvodaépítési akció rengeteget segített Pécs óvoda-gondjainak enyhítésében még akkor is, ha tudjuk, hogy zsúfoltság számottevően nem csökkent. A társadalmi segítséggel létrehozott 1060 óvodai helyhiánya szinte elviselhetetlen terhet jelentene. Hársfai István A Pécsi Bőrgyár óvodája A bontott csirke legyen a jó példa. Nem állíthatjuk, hogy most már mindenki rohan a boltokba és csak ezt vesz, de el kell ismernünk: ez a reklám kitűnő. Vagy említhetnénk a Flórián üzletközpont és a Skála hirdetéseit is. Ma már az egész országban ismerik ezeket, s jószerével szégyenérzetet vált ki, ha valakinek be kell vallania: még nem járt a Skálában ... Sokat számít a reklám. Erről beszélgettünk Csepregi Miklóssal, a Magyar Hirdető szervezési igazgatójával. — Az ma már aligha vitatható, hogy a szocialista gazdasági élet viszonyai között is lét- jogosultsága és nagy fontossága van a reklámnak. Ez a tevékenység azonban nálunk nem tekint vissza hosszú múltra. Napjainkban mi a reklám szerepe és rangja? — Úgy kell fogalmazzam; a reklám rabszolga. Kiszolgál, Üzenet a fogyasztóknak Beszélgetés Csepregi Miklóssal, a MAHIR szervezési igazgatójával óm a termeléstől az értékesítésig tartó folyamatnak szerves része. Ez a szerepe azonban jelenleg még gyakran elsikkad, elsősorban azok oldalán, akik reklámoztatni akarják valamilyen terméküket. Úgy is lehet mondani; nem mindenhol ismerték még fel a reklám fontosságát, szerepét. Példaként említem azt a gyakori esetet, amikor egy gyárban már nagy szériában kerül le a szalagokról a kész termék, s csak ekkor gondolnak a hirdetésére. Ez pedig már fáziskésést jelent. Sőt, nagyon gyakran az elfekvő készletek apostolaként kezelik a reklámot. Ez is helytelen gyakorlat. A reklámnak két alapvető feladata van. Mindenekelőtt megfelelően informálnia kell a lakosságot valós célok szolgálatában. Ugyanakkor ezt úgy kell tennie, hogy befolyásolja a fogyasztókat, s vásárlásra, meghatározott magatartásra késztesse őkét. A reklám tehát egy üzenet a fogyasztóknak, ám nem mindegy, hogy mit tartalmaz ez az üzenet és hogyan szól. Ez mór a reklámpszichológia körébe tartozik. — Ezzel már a fejlett, „körmönfont” reklámnál tartunk. Eddig eljutni azonban nem volt könnyű, hiszen Magyarországon 1958-ig leklámról jóformán nem is beszélhetünk. — Nálunk a reklám fejlődésének első szakaszában — 1968—1976 között — decentralizált volt. Vállalati szinten folyt, ami így alkalmatlan volt a fogyasztási szokások befolyásolására. Ezt követően beszélhetünk csak összefogottabb reklámról, mint amilyen például az új mérettáblázat bevezetése volt. Ma már társadalmi célok elérése érdekében is felhasználják a reklámot, elég csak arra a „reklámhadjáratra” gondolni, amit az energiatakarékosság érdekében szerveztünk meg. Ehhez azonban nekünk, a MAHIR-nek is fel kellett készülnünk, hiszen nagyon kevés volt a reklámszakember, s főleg nagyon kevés a jól képzett. Két éves tanfolyamokat indítottunk „házon belül", de ez minimális képzést adott. Még ma is mindössze két-három reklámpszichológus dolgozik Magyarországon. A felsőfokú képzésre nagy szükség lenne, de ennek bevezetésére egyelőre csak elvi döntés van. — Vannak a reklám terén nálunk jóval fejlettebb országok, ahol már nagy gyakorlat alapján dolgoznak. Néha híreket hallunk arról, hogy milyen raffinált módon — például úgynevezett negatív reklámmal — csábítják vásárlásra a fogyasztókat. Tőlük átvenni nem lehet? — Több okból sem. Más körülmények között élünk, s más itt az emberek gondolkodása is. A befolyásolás sem lehet akármilyen mértékű, ennek Magyarországon tűrési határa van. A szocialista országok között egyébként talán Magyar- országon a legfejlettebb a belső reklám. Említhetek a MAHIR gyakorlatából mór-mór legendás eseteket. Mint például a Flóriánét, ahol egy évig az egy négyzetméterre eső forgalom nagyon alacsony volt. Ezután fordultak hozzánk, s a megtervezett, komplex reklám eredményeként négy hónap alatt a forgalom 30 százalékkal nőtt. Vagy döbbenetes hatása volt a „Fékon-hadjárat- nak”. Már évek óta nem reklámozzák, mégis — egy nemrég készült felmérés szerint — az ismert márkák sorrendjében most is a második helyet foglalja el. — Ez viszonylagos, de az előbbi példák is igazolják, hogy megéri. A MAHIR 1978. évi eredménye 700 millió forint volt, ennek egyharmada az exportot segítő reklámtevékenységből származott. Hétszázötven ember dolgozik a MAHIR- ben, — Használta ezt a kifejezést: komplex reklám — ilyenkor „te- tőtől-talpig" hirdetési szakemberek, szociológusok, pszichológusok, ■•eklámgrafikusok és más szakemberek tervezik meg egy-egy reklámfeladat végrehajtását. A múlt évben 50 ilyen tervet valósíthattunk meg, s ez már a reklám mind jobban fokozódó elfogadását, szerepének megfelelő alkalmazását jelzi. Hangsúlyozni szeretném: minden esetben csak valóságos információkat közvetítünk a fogyasztók felé. Volt már rá eset, hogy egy-egy megbízatásnál a visszautasítás határán voltunk . . . — Pécsett, ahol szemmel láthatóan nem sokat törődnek az esztétikus reklámmal, s ahol alig-alig látni például hirdetőoszlopokat, mit tervez a jövőre a MAHIR? — Valóban figyelemmel kell lennünk a vórosesztétikai szempontokra is, s ezzel Pécsett többet szeretnénk törődni. Már csak azért is, mert itteni kirendeltségünk nagymértékű fejlesztés előtt áll. A városban hat világító hirdetőoszlop van, ez gyakorlatilag senv mi. Igaz, nem is nagyon hirdetnek ezen a Baranya megyei, pécsi vállalatok, cégek. Külön figyelünk Harkányra, mint idegenforgalmi centrumra. Ottani tevékenységünket azokhoz a megbeszélésekhez igazítjuk, amelyeket a helyi szakemberekkel szeretnénk folytatni: mit reklámozzon a MAHIR a nagyhírű fürdőhelyen. Mészáros Attila