Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-27 / 57. szám

Szovjet űrpáros a Szaljut-6-on A tavaszi munkára készülnek a mezőgazdasági üzemek. Az erő- és a munkagépek téli nagyjavitását végzik jelenleg. Képünkön: az újpetrei termelőszövetkezet gépműhelyében a munkagépeket ja­vítják — Szokolai felv. — Mezőgazdasági könyvhónap Mit termesszünk A SZOJUZ—32 LEGÉNYSÉGE. Vasárnap, február 25-én a ka­zahsztáni Bajkonur űrrepülőtérről fellőtték a Szojuz—32 űrhajót, fedélzetén Vlagyimir Ljahov alezredes, parancsnokkal és Valerij Rjumin fedélzeti mérnökkel. Ismét vannak lakói a Szal- jut—6 űrállomásnak. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin hétfőn délután, moszkvai idő szerint a komlói kiskertekben? Könyvkiállílás nyílt a Józsel Attila könyvtárban Tavaly 15 millió forintnyi zöldség és gyümölcs 16.30 órakor kapcsolta össze a vasárnap útnak indult. Szojuz— 32 űrhajót a november 2-a óta lakatlan űrállomással. A két űr­hajós a főbejárathoz érkezett és az automatikus berendezé­sek segítségével minden nehéz­ség nélkül hajtotta végre az összekapcsolás bonyolult mű­veletét. A Szaljut űrállomás e bejárata, amely már számos űrhajót fogadott, változatlanul hibátlanul működött. Több órás munkát jelentett, amíg Ljahov és Rjumin, a sza­bályoknak megfelelően s ezút­tal a szokottnál is gondosab­ban végrehajtotta azt, amit a szigorú rendelkezések előírnak: ellenőrizte az összekapcsolás hermetikus voltát, egymáshoz kapcsolta az űrhajó és az űr­állomás egyes berendezéseit. Csak akkor kaptak engedélyt az átszállásra, amikor mind sa­ját adataik, mind a földi el­lenőrző központ műszerei egy­aránt teljes biztonsággal jelez­ték: a néhány hónapos „üzem­szünet” semmiféle káros követ­kezménnyel nem járt, az űrál­lomás „beköltözhető”. Egyre nagyobb a becsülete a kiskertnek! A komlói József Attila Könyv­tár olvasótermében, miközben a könyvkiállítás megnyitójára vá­runk, Pista bácsi meséli: — Két héttel ezelőtt a Képes Újságban megjelent egy cikk a komlói kiskertekről és ott elej­tettem azt a megjegyzést, né­hány ritkán kapható vetőmag­ból feleslegem van és ingyen felajánlom .. . Még mindig jön­nek a levelek, az ország minden részéből több mint kétezer leve­let kaptam. Vetőmagot és ta­nácsot kérnek. Persze, ennyi fe­leslegem nincs. Hogy milyen magvaim vannak? Hót olyat tényleg nehéz beszerezni, mint a cukkini — ez főzőtök —, a laska­tök, a patisson, a pasztinák, az ánizs, a bimbóskel, a tárkony, a rebarbara, a fodros petrezse­lyem ... Dr. Berényi István sorolná még, megszállotja a kiskertnek. Nyugdíjas jogász, a komlói kert­barát klub titkára, a mozgalom motorja, aki szervezi a kertbará­tok különböző szakmai megmoz­dulásait, maga is újdonságokat termesztve, szorgalmazza az új zöldségnövények és újfajta vető­magvak meghonosítását és el­terjesztését a komlói kertekben, aki emellett szakmai népszerű­sítő cikkek írására is vállalko­zik. A komlói kiskerttulajdono­sokra ismét gondoltak. Tegnap délután a József Attila Könyvtár olvasótermében a mezőgazda­sági könyvhónap alkalmából három napig nyitva tartó könyv­kiállítást rendezett a Hazafias. Népfront, a BDSZ körzeti könyvtár, a Városi Tanács és a Tóth Árpád Könyvesbolt. Amíg a kiskertek téli álmukat alusz- szák, a föld gazdáinak szelle­me pezsdüljön fel, mélyedjenek el a szakirodalomban, szerez­zenek új ismereteket. A mit ter­messzünk a komlói kiskertek­ben? című kiállítás kevés szá­mú résztvevőjét dr. Berényi Ist­ván, mint a HNF városi bizottsá­gának tagja üdvözölte, majd Szappan Pál, a Zrínyi zöldség- termesztő szakcsoport elnöke nyitotta meg a kiállítást. Megtudtuk, Komlón immár négy szakcsoport működik, mintegy 1500 taggal, s akkor méq nem számítottuk közéjük a magán kerteket Komló zöld­ség- és gyümölcsellátásába igencsak besegítettek: tavaly több mint 15 millió forint érté­ket termeltek, ebből 5 millió forintnyit vásárolt fel a fogyasz­tási szövetkezet. A kertbarátok élénk szakmai és szervezeti éle­tet élnek, előadásokat, kiállí­tásokat, szakmai bemutatókat szerveznek, a jövő héten éppen metszési bemutatót tartanak, tervbe vették szakmai filmek ve­títését is. A kiskerttulajdonosok, száma egyre nő, s egyre töb­ben fóliáznak. A kiállítás mottójára utalvo dr. Berényi Istvántól és Szappan Páltól azt kérdeztük, mit is ter­messzenek hát a komlói kis­kertekben? — Inkább azt soroljuk fel, mit ne! Dinnyefélét ne, mert az nem érik be. Mandulát és diót se, mert az elfagy. A kajszi meg nem bírja a talajt. Egyébként jninden mást termesszünk! Hogy milyen hozammal és. jövedelemmel? Nos, ehhez se­gítenek hozzá a szakkönyvek, melyek remélhetően szép szám­mal gazdára találnak a kom­lói kertbarátok körében. (— mi —) Kádár János fogadta az iraki alelnökit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn a Központi Bizottság székházában fo­gadta a hivatalos látoga­táson hazánkban tartózko­dó Taha Muhieddin Maaru- fot, az Iraki Köztársaság al- elnökét. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Gás­pár Sándor, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter és dr. Szadun Hammadi iraki külügyminiszter. Jelen volt dr. Gonda Lajos, hazánk bagdadi és Shukri Sabri Ahmad, az Iraki Köztár­saság budapesti nagyköve­te. ♦ Magyarországi látogatá­sát befejezve Taha Muhied­din Maaruf délután eluta­zott Budapestről. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt ngpio XXXVI. évfolyam, 57. szám 1979. február 27., kedd Ara: 1,20 Ft Önismeret aprói napra öröm­mel látja, olvassa az ember, hogy a ta­nulás, a művelődés iránti vágy milyen szellemes for­mákat ölt és mennyi szép példát teremt szerte az or­szágban. Itt van például a honismereti szakkörök szá­mának, tevékenységének a gyarapodása. Egyre több a falu, ahol ezek a szakkörök működnek. A legkellemesebb meglepetés, hogy a szakkö­rök tagjai között ma már szép számmal találunk szö­vetkezeti parasztokat, ipari munkásokat, háziasszonyo­kat és nyugdíjasokat is. A jelen érdeklődése a múlt iránt még másfél—két évtizeddel ezelőtt főleg a múzeumok, levéltárak privi­légiuma volt. Ma már nyitot­tak a tudománynak ezek a korábban zárt intézményei és a teljes kapunyitás jeles év­fordulóinak kapcsán, a fel­szabadulás 30. évfordulója alkalmából következett be. Az ünnepi alkalmakra meg­hirdetett honismereti pályá­zatok résztvevői „felfedez­ték” ugyanis a múzeum és a levéltár segítségének igény­bevételében rejlő lehetősé­geket, s kirándulásaikat a múltba lassan elképzelhetet­lennek tartják a tudomány iránytűjének használata nél­kül. Nem véletlen, hogy a megyék legsikeresebben mű­ködő helytörténeti klubjai a városokban működnek, de az sem, hogy lelkes honismerők minden külső ösztönzés nél­kül váltak és válnak lakóhe­lyük kisebb-nagyobb nép­rajzi múzeumának alapítóivá. S ami legalább annyira ör­vendetes: az üzemek mun­káskollektívái közül mind több igényli az ipartörténeti emlékek felkutatását, össze­gyűjtését, és ha egyébre nem telik az anyagból, legalább egy emlékszoba berendezé­sét rá lehet testálni az utó­korra. A honismereti mozgalom­nak egyik szervezője, istápo­lója a Hazafias Népfront, a másik — nem véletlenül — a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a szakszervezetek mel­lett. Persze a helyi tanácsok­nak is van szerepük múltunk szellemi, tárgyi emlékeinek feltárásában, megbecsülé­sében. Tanácsaink hosszú távú tervet készítettek falu­múzeumok, emlékhelyek lét­rehozására és szándékában, ha ezek megvalósítására ke­rül sor, aligha maradnak egyedül. Százak és százak segítségére, közreműködé­sére számíthat a honismere­ti, helytörténeti klubok, szak­körök tagjai közül. Ahány tagja van egy-egy szakkörnek, annyiféleképpen fogalmazzák meg a közös célt. Van, aki a múltban nem tanulhatott, s most for­gatja a könyveket, hogy ki­táruljon előtte a világ. Ter­mészetesen ezt a „nagy ki­rándulást” a szűkebb pátria, I ___________ ' a szülőföld, a megye, a táj­egység megismerésével kez­di. A fiatal agronómus a föld értékeit, a vidék talajában rejlő lehetőségeket kutatja. A pedagógus a kor színvo­nalára akarja emelni föld­rajzi és régészeti ismereteit. Mások a szabad idő hasznos felhasználását, a színvonalas elmélyedést követő szellemi elfoglaltságot keresik a hon­ismereti klubokban, szakkö­rökben. Az országot járva számta­lanszor tanúja lehettem an­nak a lelkes munkának, amellyel egy-egy faluban összegyűjtötték a régi korok emlékeit, az ősi földművelő eszközöket, a céhtáblákat, a kihalt szakmák szerszámait, s a pásztorfaragásokat. Több helyütt különös gonddal gyűjtögetik a munkásmozga­lom relikviáit. Az erőfeszíté­sek szép eredményeképpen a hajdani várkastélyokban és a kúriákban nyílnak meg mú­zeumok, amelyek ország-világ elé tárják a kis települések megmaradt emlékeit. Mégsem ezek a múzeumok a közös munka legszebb eredményei. Sokkal nagyobb öröm látni, hogy a vendég régi kézírásos könyvekből ta­nulmányozza az elődök sor­sát szabályozó törvényeket, vagy azt a módszert, aho­gyan az egyik község plébá­nosa 1801-ben bevasalta a jobbágyoktól kisajtolt pénze­ket. Amatőr történészek össze­gyűjtötték és feldolgozták az egykori dűlőnevek történetét, amelyek egyikéből megtudni például, hogy az adott falu határában a Tilos erdőt azért hívják így, mert hajda­ni előkelőségek a határnak eme részében mogyorót ter­mesztettek és a szegény embereknek tilos volt ide be­lépni. D e nemcsak ősrégi ira- j tokról, céhtáblákról verik le a port és ; nemcsak megkopott érmé­ket rendeznek vitrinek üveg- 1 falai alá a honismereti szak­körök tagjai. Céltudatos ? munkájuk során az emberi | lélek, az adott község és táj- i egység embereinek a gon- | dolkodása mélyére is bepil- ! lantanak. Babonák, hiedel- j mek kerülnek a mai közös- ; ségek ítélőszéke elé. Meg- i vizsgálják, hogy a szokások j közül melyiket szülte a nép j talentuma, találékonysága és melyiknek volt szülőanyja a sötétség és a nyomor. Latol­gatják, hogy a múltbeli esz- ■ közök, szokások, megfigyelé­sek közül melyeket érdemes továbbcipelni magunkkal. Melyik méltó arra, hogy a mai szocialista világunknak is kincse, ékessége legyen, s melyeket lehet szánakozás nélkül elhullajtani, amint a hömpölygő folyó is lerakja az iszapot. K. F. Vasárnap fegyveresen vonult fel Teherán utcáin az új rendszert támogató ún. Iszlám Nemzeti Gárda 2000 tagja-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom