Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-22 / 52. szám

a Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 52. szám 1979. február 22., csütörtök Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Se előnybe, se hátrányba Kezdetben még egyéni a probléma. Egy fiatalasszony azt kéri a vállalatától, helyez­zék őt reggeli műszakba, hogy el tudjon járni gyermekéért az óvodába. Egy fiatalember ké­réssel fordul a gyár szakszer­vezeti bizottságához, hogy több szövetkezeti lakás közül az egyiket ő kaphassa, miután családjával lehetetlen körül­mények között él. Magányosan élő pedagógus kis garzonla­kást kér a tanácstól, mert ágyrajáró, és nincs hol elhe­lyezze könyveit. Ezután jön a válasz. A fiatalasszony kérése teljesíthe­tetlen, úgyszintén a gyárban dolgozó fiatalemberé, és a pe­dagógus is csak szükséghelyi­séget kaphat. Bár másokat könnyűszerrel délelőttösnek osz­tanak be, a gyár is tud lakást adni, a kerületi tanács is a szükséghelyiséggel egyidőben garzonlakásokat utal ki az új lakótelepen. A mi embereink azonban hátrányban vannak. És ekkor azt mondják nekik: maga várjon, mert a maga férje KISZ-titkár, maga nem kaphat jobb lakást, mert füg­getlenített vezető és maga se türelmetlenkedjen, hiszen párt­munkás Mert mit szólnak az emberek ahhoz, ha felelős személyek előnyt élveznek szo­ciális gondjaik megoldásában, milyen lenne ezeknek a dönté­seknek a hatása? Ma a kommunisták erkölcsi normáival összeegyeztethetet­lenek a különleges előjogok. Együtt élnek, azonos körülmé­nyek között dolgoznak az em­berek többségével. Tudják, nem csupán nekik, saját bol­dogulásukra gazdagodik, szé­pül az élet. Éppen azért fára­doznak, ha társadalmi mun­kában, ha főállásban, hogy minden állampolgár, társadal­munk valamennyi rétege sa­ját életviszonyai javulásával is mérhesse — nem hiába dol­gozik. Valamennyi kis és nagy eredményben ott találjuk a párt közkatonáinak önzetlen­ségét, jelét a nép gondjaival s az egyéni emberi problé­mákkal való azonosulásnak. A munkahelyen dolgozó ezrek ta­pasztalják, hogy kommunista társaiknak csak a munkából jut ki több. És ezzel a szerény magatartással méltán vivja ki sok párttag, a társadalmi szer­vezetek megannyi munkása az emberek tiszteletét. És éppen a kommunisták és a nép mai viszonyát, a gon­dokban és örömökben az egy­forma osztozás tényét nem lát­ja az, aki úgy véli, ha egy kommunista személyes gond­ját a lehetőségek szerint ol­daná meg, annak káros hatá­sa lenne. Pedig ez a termé­szetes, csakis ez. Hogy ki mit és mennyit kap­hat nálunk, milyen munkabe­osztást, lakást,. kedvezményt, arra objektív mércék léteznek — a rászorultság szerint. Meg­engedhetetlen az a nézőpont, amely bürokratikuson kirekesz­ti a közösségért munkálkodó­kat a társadalmilag elfoga­dott, igazságosnak tartott szo­ciálpolitikai gyakorlatból. Jog­gal tartják azt, hogy ha az ilyen embert fizikai és szelle­mi erejének már-már teljes megfeszítésére szorítják, azzal nem a kommunisták erkölcsi tisztaságát védelmezik, hanem a másokért áldozókat becsülik le. És azokat is, akikért dol­goznak. K. F. Világméretű tiltakozás az agresszió ellen Vietnam visszaveri mm a barbár támadást Le Chon, Lang Son tarto­mány katonai parancsnoka, aki a vietnami hadseregben.a fő­ezredesi rangot viseli, bejelen­tette, hogy meghiúsult a kínai agresszorak Lang Son városá­nak elfoglalására irányuló ter­ve. A támadók „harapófogóba akarták szorítani a várost, de végül kilőtt tankokat és elesett katonáik százait hagyva maguk után, feladták tervüket”. A vietnami hírügynökség be­számol a kínaiak által a békés lakossággal szemben alkalma­zott kegyetlenkedésekről. Az agresszorojr az ideiglenesen megszállt területeken külön egységeket hoztak létre, ame­lyek „átfésülik” a terepet és mindenkivel végeznek, akinek nem sikerült elmenekülnie a harcok színhelyéről. Teljesen felégettek két, Dong Pang kö­zelében levő falut. Hanoiban szerdán délután újabb hivatalos tájékoztatót adtak a határtérségben kiala­kult katonai helyzetről. A har­coktól leginkább sújtott két tartományban a vietnami vé­delmi erők a lakosság támoga­tásával több mint 1000 beha­toló kínai katonát tettek harc- képtelenné. A leghevesebb ösz- szecsapások a Lang Son tarto­mányhoz tartozó Dong Dang körül voltak, ahol a Vietnami Néphadsereg egységei a kínai egységek öt harckocsiját sem­misítették meg, két zászlóaljat szétvertek és jelentős mennyi­ségű fegyvert zsákmányoltak. Az információkat összegezve a hanoi rádió megállapította, hogy a keddi harcok eredmé­nyeként a kínai inváziós egysé­gek több mint 2000 embert és Peking tévedésben tartja országa lakosságát 12 Harckocsit vesztettek, több zászlóalj dezorganizálódott. Február 17, óta a Vietnamra táma3ó kínai erők eddig ösz- szesen 7000 fős emberveszte­séget szenvedtek, megsemmi­sült harckocsijaik száma meg­közelíti a százat. A vietnami hírügynökség szerdán nyugati hírforrások Pe- kingből keltezett jelentéseit idézve közölte, kizárólag a hi­vatalos Új Kína hírügynökség­nek van joga hadijelentések közzétételére. Nguyen Duy Trinh vietnami külügyminiszter levelet küldött az el nem kötelezett országok külügyminisztereihez, amelyben felhívta figyelmüket a Vietnam- ellenes kínai agresszió követ­keztében kialakult súlyos hely­zetre. A vietnami diplomácia vezetője egyidejűleg felkérte az el nem kötelezett országok kor­mányait, támogassák Vietnam népének harcát az agresszorak ellen. A pekingi lapok szerdán, első oldalon közölték azt az egy­mondatos közleményt, amelyet az Új Kína hírügynökség adott ki a Kína és Vietnam között kitört háborúról. A feltűnő rövid kommüniké­ből továbbra sem derül ki a va. lóság, vagyis az, hogy Kína in­dított agressziót a szocialista Vietnam ellen és hogy a kínai hadosztályok Vietnam területén harcolnak. A pekingi vezetés tehát öt nappal az agresszió megkezdé­se után is abban a tévhitben ringatja Kína kilencszázmilliós lakosságának nagy többségéi, hogy a kínai fegyveres erők kí­nai területen vívnak önvédelmi harcot az országba behatolt vietnami csapatok ellen. Szer­dán bejelentették Pekingben, hogy a nem létező Pol Pót re­zsim ugyancsak nem létező külügyminisztériuma nyilatko­zatban fejezte ki teljes egyet­értését a kínai invázióval és biz­tosította szolidaritásáról és legteljesebb támogatásáról Kí­nát. A kínai külügyminisztérium il­letékesei nyugati diplomatá­kat, köztük Skandináv nagykö­veteket fogadtak és tájékoztat­ták őket a Vietnam ellen indí­tott kínai akcióról. Megerősítették azt a koráb­ban kiszivárogtatott hírt, hogy a kínai vezetés a Vietnam el­len indított fegyveres agressziót „időben és térben egyaránt korlátozott méretűnek" tekinti és mihelyt úgy ítéli meg, hogy „kellő mértékben megbüntette Vietnamot" megkezdi a kínai hadosztályok visszavonását Viet­nam területéről. Hangoztatták, hogy „az akció még nem fejeződött be, de rö­vid lejáratú lesz”. Kérdésekre válaszolva tagad­ták, hogy a Vietnam elleni in­vázióval Kína a Kambodzsában elszenvedett kudarcért akart volna bosszút állni. Nemzetközi sajtóértekezlet Hanoiban Hanoiban szerdán nagy ér­deklődést keltő nemzetközi saj­tóértekezletet tartott Nguyen Co Thach, a VKP KB tagja, kül- ü g y m i n i szte rhe I yettes Nguyen Co Thach elmondot­ta, hogy a kínai agresszió há­rom fő irányt követ: Lang Son, Cao Ban és Lao Cai tartomá­nyi székhelyek ellen irányul. A kínai inváziós hadsereg mind a három várost el akarta foglal­ni, de a vietnami néphadsereg erős ellenállása miatt csak Lao Cai megszállását tudta elérni. A védelmi erők rendkívül erős­ellencsapása a másik két kör­zetben megállásra, majd visz- szavonulásra kényszerítette a kínai egységeket. A kínai agresszióval szembeni alkalmazott vietnami taktikát elemezve a külügyminiszter­helyettes így fogalmazott: „Ha­noi kisebb egységeket vet be, nagyobb erővel üt” — más megoldásra nincs is módunk — mondotta a miniszterhelyettes, — hisz egy 50 milliós lélekszá­mú nemzet áll szemben, egy csaknem egy milliárd főt szám­láló hatalommal. Arra a kérdésre válaszolva, mit tesz Vietnam, ha megvál­tozik a kínai támadás iránya és jellege, Nguyen Co Thach így felelt: országa készen áll arra, hogy a kínai agresszió irányá­nak és jellegének megváltozá­sával is szembenézzen. Jelen­leg azonban ugyanabban az irányban folytatódik a kínai egységek támadása. Erősítik az inváziós egységeket. A vietnami diplomata kifej­tette, hogy Peking nagyobb- arányú támadásra készül Viet­nam ellen, de a legutóbbi ke­mény vietnami válaszcsapások részleges visszavonulásra kény­szerítették. A vezető hanoi po­litikus hangsúlyozta, hogy Viet­nam a jelenlegi konfliktusban — éppúgy, mint az amerika- ellenes háború idején — saját erejére támaszkodik. Természe­tesen Vietnam nincs egyedül, Fontos tényező, hogy barátsági és együttműködési szerződés köti a Szovjetunióhoz — han­goztatta. Nguyen Co Thach a további­akban felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a konfliktus kialaku­lásának folyamatában Kína el­zárkózott a tárgyalások gondo­latáltól. A kemény vietnami el­lenállás hatására Pekingből most olyan hangok hallatszanak, hogy Kína hajlandó állítólag tárgyalóasztalhoz ülni. Ma már nélkülözhetetlen vizsgálatokat végeznek a Volán 12. szá­mú vállalatának munkalélektani intézetében Közlekedési balesetek Baranya megyében Ülésezett az MKBT elnöksége A sebesség nem kellő meg- választósa, a sok szabálytalan­kodó gyalogos és az elsőbbség meg nem adása: ezek szerepel­nek a leggyakrabban a múlt évi Baranya megyei közúti balese­tek okaként. A baleseti statisz­tika még sok, gyakran szomorú, gyakran felháborító esetet jelez. Ez derült ki tegnap a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács el­nökségének ülésén, amelyen részt vett Körösi György nyug­állományú miniszterhelyettes, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács alelnöke is. A 12. számú Volán Vállalat oktatóbázisán tartott ülésen Füzy Árpád igazgató adott rö­vid tájékoztatást a vállalat munkájáról, majd a résztvevők meghallgatták Gyimesi János rendőr őrnagy, az MKBT ügyve­zető elnökének beszámolóját a Baranya megyében 1978-ban történt közúti közlekedési bal­esetekről. A testület tagjai és a vendégek megtekintették a Vo­lán munkalélektani intézetének korszerű berendezéseit is. A baleseti statisztika részletes ismertetésére most nem térünk ki. Az bizonyos, egy-egy bal­esetet látni, az is alkalmas ar­ra, hogy akár gyalog, akár jár­művel megyünk az utcán, a jövőben fokozott óvatosságra kényszeresen bennünket. Még megdöbbentőbb hatása van azonban annak, ha számok tö­mege bizonyítja: milyen sokan sebesülnek meg az utakon, há­nyán veszítik életüket, milyen hallatlanul nagy értékek pusz­tulnak el, egyszerű figyelmet­lenség miatt is. Az alkohol to­vábbra is gond, annak elle­nére, hogy az előbb nem a „leg­rangosabb” baleseti tényezők között említettük. Tudni kell azonban, hogy a megyében a közúti balesetet elkövetőknek csaknem 16 százaléka ittasan vett részt a közlekedésben, s a balesetet szenvedettek közül minden hatodik ugyancsak fo­gyasztott előtte szeszt. Meghökkentőnek tűnik ma már: miközben „motorizáló- dunk”, egyre több a közületi és a magántulajdonban lévő jár­mű, az „országúti erkölcseink” nem fejlődtek a kellő mértékig. Ma már mindenki elsőként azt kérdezi egy-egy autóról: hány lóerő van benne? De azzal már kevesebbet foglalkoznak, hogy ha hatvan-hetven lóerő „elszabadul", abból nagyon könnyen lehet szerencsétlen­ség. A gépkocsi veszélyes üzem, amivél megfelelően kell bánni. M. A. ■■HiMaaai Épül a mohácsi ÉPGÉP új csarnoka. Képünkön a burkolóelemeket festik a szakemberek. Tudósí­tás a 3. oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom