Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-18 / 48. szám
1979. FEBRUÁR 18. IRODALOM — MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. Örmények a magyar szépirodalomban Erdély területére 1672-ben telepedtek le az örmények, Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyó és Csikszépvíz területén. Legtöbb írónk kereskedőként szerepelteti az örményeket, pedig már beköltözésükkor egy részük iparos volt. Gorove László 1803-ban még azt írta az erdélyi főkormányszéknek „nagy marhás kereskedést folytatok, a kereskedés csupa utazás és nagy számadásokat kell készíteni”, és kérte, hogy elszámolásait örményül írhassa, mert „örményül sokkal könnyebben, rövidebben közölhetem minden dolgaimat". S ez a mcr- hakereskedő, aki örményül könnyebben fejezte ki magát mint magyarul, 1807-ben Érdemes kalmár címen kiadta az első magyar iránydrámát. Ebben a hazai történeten alapuló darabban a kereskedés iránti ellenszenvet, lenézést akarja eloszlatni, rámutatva a kereskedés nemzetgazdasági hasznosságára. A darab — az Irodalmi Lexikon adatával ellentétben — előadásra került. Kazinczy Ferencben Maros- vásárhelyt fogalmazódtak meg az „Erdélyi levelek”, amelyekben megörökítette a városban lakó örmény kereskedők életét és magyarrá válásuk folyamatát. „A nép gyarapodik, mert kereskedést űz, s érdemli szerencséjét, mert a nemzet nyelvét, öltözetét, szokását szereti s magát a Magyarföldön idegennek nem nézi, idegennek nem nézeti.” A magyar társadalmi dráma megteremtője, Csiky Gergely is örmény származású volt, „Cecil házassága" című darabjában megírta a tőkés örmény rang sóvárgását. Színdarabja rögzíti azt a szokást is, mely ■szerint a délvidéki pusztákat bérlő vagy megvásárló örmények mindig magukkal vitték egy szegényebb rokonukat „pusztódzsinak”, azaz tanyagazdónak. Jókai Mórnak, a nagy meséiének közvetlen kapcsolatai voltak Szamosújvárral és Erzsébetvárossal. a két erdélyi örmény központtal. Jókai 1876-os erdélyi utazása alkalmával jut el Szamosújvár- ra, ahol meglátogatja a fegyházban raboskodó puszták rettegett betyárját, Rózsa Sándort. A találkozást 1889- ben a Lélekidomár című regényében is leírja. Regényeiben, novelláiban bemutatja az erdélyi és a keleten élő örmények életét. Bányai Elemér, ismertebb nevén „Zuboly”, kegyelettel ragaszkodott Szamosújvárhoz és örményeihez, ott élt az árvaházban, majd később ott volt felügyelő is. írásaiban a nyelvben, szokásaiban már teljesen magyarrá vált örményeket mutatja be. Minden kortársa ismerte örmény eredetét és haladó magyarságát. Munkatársa volt a Sza- mosújvárott megjelenő Ar- ménia című magyar—örmény havi szemlének. Felvetette egy örmény bibliográfia ösz- szeállítását, két kötetben összegyűjtötte az erdélyi örmény anekdotákat. Az 1890-es évek közepén történt törökországi örmény mészárlásokról, annak kétszázhet- vennégyezer örmény halottjáról a magyar szépirodalomban Bródy Sándor, Tabéry Géza, Hercegh Ferenc és Bíró Lajos novellában emlékezik meg. Bródy már Franz Werfel előtt tudta, hogy az örmények üldözése bármelyik nép kiirtására példát, sőt felmentést adhat a zsarnokoknak. Bródyt szoros kapcsolatok fűzték az erdélyi örményekhez. Pályája felemelkedését Kolozsvárott Korbuly József szerkesztő segítette elő. A Fehér könyv megjelenését egy örmény kereskedő kölcsöne tette lehetővé. Fiait — kisiskolás korukban — orosz nyelvre taníttatta. András fia erre úgy emlékezik vissza a Húsevők II. kötetének függelékében, hogy „egy Cselin- gerián nevű örmény volt a tanárunk. Mai eszemmel úgy vélem, hogy anarchista lehetett és valószínűleq nem tudott örményül.” Irodalomtör- ténetírásunk helyességének az érdekében felelevenítjük Cselingerián Jakab emlékét is: Orosz-örményországban született, Németországban végezte az egyetemet. Budapesten volt hírlaptudósító, több cikke jelent meg az Ar- ménia című folyóiratban a kaukázusi örmények történetéről. Tolmácsa volt a Zichy- féle kaukázusi expedíciónak, és az orosz nyelv tanára a honvéd vezérkari tisztek nyelvtanfolyamán. Az I. világháború alatt az oroszoknak folytatott kémkedés vádjával kivégezték. Bodurján János csikszépvízi plébános örmény nyelven írta elbeszéléseit, de a törökországi örménység 1915. évi deportálásairól szóló elbeszéléseit „Vörös hold" címen 1928-ban Bukarestben magyar nyelven is kiadta. Szon- gott Kristóf szerkesztésében Szamosújvórott jelent meq az említett Arménia című magyar-örmény havi szemle huszonkét éven keresztül. E folyóirat úttörő munkát végzett a hazai és a külföldi örmény irodalom ismertetésében. E folyóiraton kívül 1919-ben a mészárlások elől menekült örmények Masis nevezetű egyesületének orgánumaként jelent meg Rsduni Hrant Szerkisz szerkesztésében az egyetlen magyarországi örmény nyelvű folyóirat Nor Tar, vagyis Új Évszázad címen. Korbuly Domonkos— Simon J- Zaven Hz atomváros kultúrpalotája Orosz János kiállítása A munka minőségében jobbat produkál ugyanaz a munkás, ha nem sárban, órákat zötykölődve érkezik modern munkahelyére, hanem rövid idő alatt, kényelmesen, aszfaltozott utakon — állítja egyik világhíres nagyüzemünk vezetője. Ugyanaz a munkás még jobban, igényesebben dolgozik, ha nemcsak közlekedési viszonyai kulturáltak, hanem lakóhelyének környezete is az. S hát a lakóhely kulturáltságától hogy lenne elválasztható a mozi, a színház, a könyvtár, az érdeklődésnek megfelelő klub, egyáltalában egy hely, ahol több ember összejöhet. így épült Pakson egy palota, az atomerőműberuházás részeként, ám attól távol, az új lakótelepen. Nyolcvan- millióba került Az építkezés éppen három éve kezdődött, s a KMP megalakulásának 60. évfordulóján, tavaly november 24-én átadták az atomváros Munkásművelődési Központját. Az épületet a Tolna megyei ÁÉV építette, s a január eleji nagy vihar meóz- ta; sajnos azóta több helyütt átázik a tetőszigetelés. Ám a munkát az épületen belül ez alig zavarja, s noha még nem készült el például a színpadgépezet, már színházi előadásoknak is otthont nyújtanak. Ottjártunkkor például a Pécsi Balett készült immár másodszor a közönség elé. A művelődés új házának bemutatására Bordás István igazgatót kértük meg, aki egy évvel az átadás előtt elfoglalta már tisztségét. — Kellett a felkészüléshez ez az idő, hiszen nemcsak az új központ építése történt ekkor, hanem 78 januárjában közös igazgatóság alá került az épülő ház, a már meglévő ifjúsági ház, a járási-városi könyvtár és a dunakömlődi művésztelep. Az építkezéssel párhuzamosan létrejöttek az egyéb feltételek, sikerült azt elérni például, hogy a központban dolgozó 11 népművelőből csupán egynek nincs meg a megfelelő képesítése. De hát mit is rejt magában a 2600 négyzetméteres épület? Színháztermet 440 néző részére, itt hetente háromszor filmvetítés is vah; tágas előcsarnokot, ahol folyóirat-olvasó, játékok, kiállítások kapnak helyet; van négy szakköri helyiség; három klubterem — az egyikben mozgatható falakkal további három is kialakítható —, két szinten az induláskor 5000 kötetes könyvtár; öltözők, irodák stb. — A színházi előadásokra a nézőtér máris kicsinek bizonyult — mondja az igazgató -, a plakát, a műsorfüzet még meg sem jelent, máris elfogytak a jegyek a Pécsi Balett előadásaira, a kecskeméti színház előadásaira. Felsorolni is hosszú lenne, hányféle klub, szakkör tevékenykedik máris a központban, s hány nyelvtanfolyam. Hiszen Paks ma amolyan mini KGST, szovjet, lengyel, NDK-beli, csehszlovák szakemberek dolgoznak az erőmű-építkezésen. Nekik és a magyaroknak ad lehetőséget a jobb megismerkedésre a Barátság Klub, s a kismamák, a kertbarátok, a komoly zenét kedvelők mellett rendszeresen találkozót adnak itt egymásnak a szocialista brigádok tagjai is. Diósi Piroska óvónő, a bábszakkör vezetője, így foglalja össze a Munkásművelődési Központ fő vonzerejét és egyik feladatát is egyben: — Nagyon sok olyan fiatal került ezekben az években Paksra, akik tanulóvárosukban hozzászoktak a sokféle programhoz, az idő eltöltésének aktív módjaihoz. Ök tudják igazán, hogy mit jelent ez a központ, az öntevékenység, a művelődési lehetőség szemszögéből. Mi, óvónő kollégáimmal a bábozásban látunk sok lehetőséget: a gyerekek nevelésének is fontos eszköze, s a felnőtteknek is igényes szórakozást adhat a báb, a bábszínház. A Győrött tanult Krómer János, foglalkozását tekintve földmérő, a tánccsoportnak, s a munkáskórusnak is tagja. Mindkét közösség minősülni szeretne ez évben, így hát gyakran találkoznak a próbákon. A tánccsoportból a lányok hiányoznak, a kórusból a munkások főképp - mondja —, de mindkét, korábban is létezett csoportnak új lendületet adott a központ létrejötte, s ez enyhít az utánpótlás gondjain is. A minősítésre készülés mellett Haiman György, a mai magyar könyvművészet egyik reprezentánsa, nemcsak mint elméleti szakember, hanem mint gyakorló tipográfus, könyvművészeti remekek létrehozója, tervezője, s megalkotója. Ebbéli tevékenységének elismeréseként 1977-ben Tótfalusi Kis Miklós-díjat, 1977-ben Lipcsében pedig Gutenberg- díjat kapott. A Szépirodalmi Kiadó Műhely sorozatában A könyv műhelyében címmel adsokszor fellépünk, „tájolunk" is, legutóbb a munkásőr-egység- gyűlésen adott műsort a Munkáskórus. Színház, hétközben Az igazgatóval való beszélgetésünket „zavarta” meg Szántó Gyula, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat meósa, KISZ- alapszervezetének kultúrosa, aki jegyekért jött. — Talán a beat-hangversenye. két, diszkó-klubokat hiányolom, meg hogy a mozi elég régi filmeket játszik - mondta. — S azt, hogy néhány rendezvényt nem a legszerencsésebb a hét végére tenni, hiszen csak az én ötszáz munkatársam közül négyszázan hazautaznak akkor a családhoz. — Előkészületi idő ide, előkészületi idő oda, most lakjuk be az épületet, s átvitt értelemben is — válaszol és tájékoztat az igazgató. — Az már eldöntött, hogy színházi előadást csak hétközben tartunk, amikor a munkások itt vannak. Jogos a fiatalok igénye is, ide is kell valóban több beates-műsor, bár pótolja a hiányokat az is, ha még az idén felújított épületbe költözik az ifjúsági ház. A moziüzemi vállalat is méltányolta kérésünket, hogy több új filmet kapjon utánjátszó mozink. — A Munkásművelődési Központ vezetői, mi annak örülünk legjobban, ha minél többen jönnek el. és ha közülük mindenki elmondja, mit látna, hallana szívesen a további lehetőségek közül — mondja a beszélgetés végén Bordás István. E mondat akár mottója is lehetne a Pakson tapasztaltak krónikájának. Bodó László ta ki legújabb elméleti és történeti tanulmányait. E kötetében is dominál kutatásainak két fő alakja, a magyar nyomdászat két kiemelkedő személyisége: Tótfalusi Kis Miklós és Kner Imre. Tótfalusi Hollandiában sajátította el a betűmetszés, szedés, nyomtatás tudományát, hogy aztán kemény munka árán — jelentős tőkéhez jutva, saját költségén adja ki a magyar bibliát, a köznép számára is elérhető áron. Különösen a betűmetszésben alkotott újszerűt, s hírére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy őt kérték fel a grúz ábécé nyomdai megteremtésére. A gazdagságból s a hírnévből hazajött szeretett hazájába, a még polgáriasodat- ian Magyarországba, ahol gáncs, irigykedés fogadta. Haiman György e könyvében legújabb Tótfalusi-kutatásait teszi közzé, lényegesen bővítve az eddig kialakult képet. Haiman könyve fő vonalaiban jelzi a magyar nyomdászattörÉlvonalbeli képzőművész, az alföldi hagyományokat ma is vállaló Orosz János gyűjteményes kiállítása látható Budapesten, a Műcsarnokban. A majd két évtizedes pálya fejlődésében, kibontakozásában tárul a néző elé. Mesterségbeli tudás, lényegre törő festői látásmód, kísérletező kedv ötvöződik Orosz János művészetében. Képei a témák széles körét ölelik fel, de mindig kapcsolatban marad a valósággal, életünkkel, ha különös képzettársításaival olykor meglepőek is. Érdekes, gondolatébresztő kiállítás Orosz Jánosé. , ténet kiemelkedő csúcsait, nem esve szakmai elfogultságok hibáiba, kiválasztott s megírt alakjai mindig többek, mint „csupán” nyomdászok — koruk szellemi, irodalmi életének kiemelkedő személyiségei. Tótfalusi Kis Miklós nem „csupán" nyomdász, hanem író, forditó, tudós ember egysze- mélyben. Haiman György — úgy is mint a Kner család belső tagja — a Kner kiadó és nyomda legjobb szakértője. Kötetében jelentős részt szentel a Kner-műhely bemutatásának — különösképpen Kner Imrének. Kner Imre, Király György és Kozma Lajos voltak az Európa-hírű kiadónak és nyomdának a szellemi irányitói, olyan kiadványokat alkotva, melyekből még ma is lehet és kell fegyelmet, szépséget, harmóniát s szakmai alázatot tanulni. Az olvasót szolgáljuk fejezetcímet viseli a kötet utolsó része, melyben a „könyvcsinálók” hivatásáról, elkötelezettségéről vall a Szép magyar könyv verseny zsűrijének elnöke, a kötet szerzője. Knerrel együtt vallja ^.Életem értelme nem az, hogy nyomdász vagyok, hanem az, hogy szolgálok.” Ä hét könyvújdonságai között véletlenül még egy „könyves" könyv is akad: A sárospataki nyomda története. A sárospataki kollégium évszázadokon át a magyar kultúra műhelye volt, tanárai, diákjai pedig sugárzó erői a magyar művelődésnek. Az első nyomda alapítását 1650-ben I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsanna akarata tette lehetővé, szellemi irányítója, első1 házi szerzője pedig a XVII. század Éurópa szerte híres pe- dcgógusa, a magyar származású Comenius Amos János. Takács Béla rendkívül alapos, művelődéstörténeti adalékokat is bőségesen tálaló monográfiája a sárospataki nyomdászat háromszáz évét dolgozza fel gazdag illusztrációs anyag kíséretében. Zéef Picasso (Hauer Lajos felvétele — KS)
