Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-02 / 1. szám

Albioni emlékeink Mészáros Lázár sírja a nyugat­angliai eywoodi régi temető­ben. (Panyik I. felvétele). Skóciai Margittól Mészáros Lázár sírjáig Tizenegyedik századi jelleg­zetesség. amit kevesen tudnak: Baranyában született Skóciai Margit királynő. III. Béla kirá­lyunknak angol felesége volt Zsigmond angliai tartózkodásá­ról, az erdélyi fejedelmek és Rákóczi élénk angliai" diplomá­ciai kapcsolatairól ugyancsak .keveset tudunk. Anglia mérhe­tetlenül fontos szerepet töltött be Széchenyi és a reformkori haladó szellemű magyar poli­tikusok életében, akárcsak Kos- suthéban. Mészáros Lázár, 1848-as hadügyminiszter, hon­védtábornak sírja ugyancsak Angliában van. Lehet, hogy már nem sokáig, ugyanis tárgyalá­sok folynak a nagy magyar nemzeti hős porainak hazaszál­lításáról. Mindezt Panyik István fotó­művésztől és Nagy Kázmér, angliában élő magyar írótól hallottam, akik a napokban kö­töttek szerződést a Gondolat Kiadóval Albioni emlékeink cí­mű könyvük megjelentetésére. Nagy Kázmér, aki a magyar olvasók előtt Az én Ausztráli­ám című könyvével vált ismert­té komoly kutatómunka révén jutott birtokába annak a kerek átfogó képnek, amelyet Albioni emlékeink című könyvében raj­zolt meg a magyar történelem angliai vonatkozásairól. A könyv a 11. századtól a 19. század közepéig ad átfogó tájékozta­tást erről a valamennyiönket érdeklő témáról. Panyik István már a nagysi­kerű Stonehenge című fotóal­bumuk (Sellei Saroltával közö­sen készült) fényképanyagának elkészítésekor felfigyelt ezekre a jellegzetes magyar történelmi emlékekre és Nagy Kázmérral úgyszólván fölfedező szerepet játszottak például Mészáros Lá­zár sírjának a felkutatásában. A Pécsett élő fotóművész a kö­zelmúltban a Kulturális Minisz­térium kiküldöttjeként — Nagy Kázmér meghívására — hosz- szabb időt töltött Angliában és felvételeket készített az Albioni emlékeink című könyvhöz. A könyv előreláthatólag a jövő év végén jelenik meg. Mint koráb­ban már jeleztük, a pécsi fo­tósházaspár, Sellei Sarolta és Panyik István Mükéné, Trója, Kréta címmel a közelmúltban készített el egy albumot a Kép­zőművészeti Alap Kiadója meg­bízásából. Ennek megjelenését « jövő évben várhatjuk. Ugyan­csak jövőre jelenik még az az albumuk is, amelynek címe Shakespeare Angliája lesz. B. K. □tietföi Fejtetőn a király, a paraszt Ántitárgyak Jacques Carelman 48 esz­tendős marseillais-i művész anti-tárgyak készítésével fog­lalkozik. A művészet szerinte 10 százalék ihlet és 90 szá­zalék verejtékezés .. . Alko­tásai tükrözik is ezt, s ha már bemutattunk közülük néhá­nyat, ajánljuk is, kinek-kinek. Az első képen látható homo­rú toppért — papírnyomó ita­tóst — irodistáinknak. Hadd legyen nekik is örömük, ik­tatáskor. A hullámos pin- pongasztalt természetesen a magyar válogatott ellenfelei­nek, hiszen ők amúgy is ilyennek látják, a Klampár- pörgetés után. Kaviccsal töl­tött homokórát a beruházás határidőinek számonkérésé­hez: mire lepereg, kész az objektum. Az önmagába visz­szatérő csapot főleg a víz­ínséggel küzdő komlói vízmű­nek: a fogyasztás csökkeni fog, bizonyára. Az egérhajtá- »yú varrógépet — Baranya anti-konfekcióüzemeinek a gömbsakkot pedig társada­lompolitikusainknak, hadd lássák: fejtetőn is megáll a futó, a király, a paraszt... Carelman gyűjteménye bi­zonyára több darabból áll, de helyhiány miatt csak ilyen szűkös volt a keretünk. De a lehetőség adott: tovább le­het vinni a gondolatot. Tes­sék, tessék ... Ki-ki feltalál­hatja az 1979-es esztendő spanyolviaszkjait: a Találmá­nyi Hivatal ajtaja nyitva áll. (A kisipar pedig ráállhat a gyártásra.)- kf ­■ íme, néhány a bizarr „találmányok” közül „Rebegő nyelvünköt szárnyára eresszük...” Uralás Moldvai székelyek újévköszöntője Vidáman, őszinte jókivánság­I gal! „A hejegetés, hégetés, más­ként urálás az újévköszöntés­nek, a regöléssel, illetve egyes farsangi játékokkal rokon moldvai csángó megnyilatko­zása" — írja egyik neves nép­rajztudósunk arról, amikor szil­veszter estéjén és új év hajna­lán a falu ostort durrogtató legényei házról házra járnak köszönteni. Baranyában egy ilyen szo­kásról tudunk. Egyházaskozá- ron, a híres moldvai székely páva kör dolgozta fel népi já­tékká szüleik, nagyszüleik jó­ízű, hangulatos újévköszöntő­jét. Valaha mindez elevenen élt bennük is, a Szeret folyó túlsó partján. Ma már csupán elő­adáskor, vagy próbán hangzik fel a vidám „hejgetés". Ilyen­kor szólalnak meg éktelen zenebonával a játék eredeti „rekvizítumai”: a csengő, a furulya, a középütt lyukas fo­nott kalács (hogy botra akaszt­va gyűjteni lehessen) és az el­maradhatatlan „bika". Ez egy kishordó-forma faalkalmatos- sóg, egyik vége bőrrel van le­zárva. Középütt jó félméternyi lófarkat kötnek rá, ami vizes kézéi húzogatva a köcsögdudá­hoz hasonló, csak sokkalta mélyebb, -dörmögő hangot bo­csát ki. Moldva falvaiban ma­napság is indulnak szilveszter este a legények „bandába ve­rődve" urálni, a házakhoz. Ládás József — aki ugyan már itt született, de szüleitől megismerve a régi szokást, most széphangú szövegmondó­ja az egyházaskozári együttes­nek - olykor hazalátogatván részese lehetett ilyen uralás­nak. Úgy meséli, hogy a közeli Gaicana (Gajcsána) nevű ro­mán faluból jöttek át urálni a színrtiagyar Unguri nevű falu­ba a legények, elsősorban a lányos házakhoz. A tréfás kö­szöntő szöveget románul mond­ták, a vendéglátás már magya­rul történt, a hagyományok szerint: kézfogással, kaláccsal, borral, pénzecskével. Lám, a zárt településekre szorult szép újévköszöntő szokás fittyet hány időnek és térnek. ., Megma­radt őszinte jókívánságnak, az egymás iránti megbecsülés jó csengésű jelképének. Ahogyan a szövegben is elhangzik: „... Nyihán soraimnak egy küs üdőt adjanak, s erőst kérem, hogy meghallgassák: Műnk rebegő nyelvünköt szárnyára eresszük, hamarább szemeinket fel az égbe terjesszük. Újat várunk, áldást a szép határokra s an­nak pedig mindegyik tagjá­ra .. A kívánságokat csavaros tör­ténetek szakítják meg, vala­mennyinek végére érve a szö­vegmondó elkiáltja magát: „Hejgessetekl" ... A válasz: „Heejl"... A köszöntő a tör­ténetek után ismét vigasságra buzdítással és jókívánságokkal zárul: isten áldásával, borral, búzával, bőséges gabonával és jó egészséggel. Ezt a szöveget Ládás József gajcsánai születé­sű felesége fordította le ékes moldvai nyelvjárásban. Dr. Andrásfalvi Bertalan pécsi néprajztudós viszont magyar nyelvű urálást hallgatott és vet hangszalagra az ugyan­csak moldvai Luizicalugar (Luzikalagor) faluban, 1965- ben. Ö úgy tapasztalta, ott a falu apraja-nagyja fölkereke­dett, még a kislányok is részt vettek az újévköszöntésben. A házak udvarában egymást kö­vették a különböző korosztályú csoportok: tülökkel, furulyával, dobbal, trombitával, ostorpat- togtatással és persze az elma­radhatatlan „bika”-bőgetéssel, hejgetéssel. Ma már csupán az egyhá­zaskozári székelyek előadásá­ban él az urálás. Új generá­ciók tűnnek fel, az emberek ugyanúgy kívánnak boldog új esztendőt itt is, mint másutt. Wallinger Endre Ő MAGA VOLT AZ OPERETT Kellér Dezső: Az életben mindent a színpadnak rendelt alá Hosszas szenvedés után 86. élet­évében, szombaton elhunyt Honthy Hanna Kossuth-dijas, kiváló művész. „Drága Hannuska, végig­gondolva pályámon, eszembe jut, hány munkámat vitte si­kerre varázsos egyéniségével, utolérhetetlen művészetével. Szívemben ezekkel az emlé­kekkel küldöm forró kézcsóko­mat, és születésnapja alkal­mából kívánok jó egészséget és még sok sikert — persze közöset is —mindnyájunk örö­mére, gyönyörűségére." Kellér Dezső üdvözölte ezek­kel a szavakkal 70. születés­napján Honthy Hannát. A 80­on így fogalmazott: „ __Mi kis ország vagyunk és egé­szen más dolgokra vagyunk büszkék, mint a nagy nemze­tek. Nekünk nincsenek űrra­kétáink és műholdjaink. De mégsem vagyunk szegényeb­bek, mert van egy igazi csil­lagunk: Honthy' Hanna. Nekrológot írni Honthyról lehetetlen. Ő azon kevés mű­vészek egyike volt, akinek már az életben megadatottá halhatatlanság. Nekrológ he­lyett a jó barátot, Kellér De­zsőt kértük meg, hogy emlé­kezzen. — A szilveszter előtti napon kaptam a lesújtó telefonhírt. Azután eszem bejutottak azok a szilveszterek, amikor Han­nával együtt dolgoztunk, bú­csúztattuk az óesztendőt. Most úgy éreztem, hogy Honthy Hanna halóla után nem is egy év távozott el, hanem egy egész korszak. Honthy Hanna nem primadonna volt, hanem ő maga volt az ope­rett. Egy műfajjal lettünk sze­gényebbek. Ismeretségünk a 3Ö-as években kezdődött. Csodála­tos volt akkor a színpad vilá­ga, hiszen Honthy Hanna olyan egyéniségekkel játszott együtt, mint Hegedűs Gyula, Kiss Ferenc, 'Király Ernő Apáthy Imre, Sarkadi Aladár, Rátkai Márton, Gázon Gyula, Rádai Imre, Bilicsi Tivadar, Jávor Pál, Dénes Oszkár, Halmay Tibor, Latabár Kál­mán, Rózsahegyi Kálmán, Gel- lért Lajos, Péchy Erzsi, Petráss Sári, Somogyi Nusi, Zala Ka­rola, Berky Lili, Fejes Teri, Makay Margit, Turay Ida, Bár­sony Rózsi, Medgyasszay Vil­ma, Csikós Rózsi, Gombaszögi Ella. Kiemelkedő, rendhagyó és rendbontó egyéniség volt . Egymaga életben tudott tar­tani egy egész műfajt. Nehéz lenne megfogalmaz­ni, hogy miben is áll a Hon- thy-titok. Elmondhatjuk, hogy acélos szervezetű, páratlan énektudással megáldott, örök­ifjú volt. önmagával szemben kegyetlen alkat volt. Azt val­lotta, amit megboldogult fivé­rem így fogalmazott meg: „Alkotni és élvezni az életet egyszerre nem lehet.” Olyan nagyfokú művészi alázat jel­lemezte, hogy életében min­dent a színpadnak rendelt alá. Színésznő volt, reggeltől' — reggelig. Közös turnéink során emlékszem arra, hogy ha hét órakor kezdődött az előadás, akkor ő már öt óra­kor készen volt és felment o színpadra, bejárta, beénekel­te a terepet. Emlékszem ar­ra, hogy amikor egy pécsi közös fellépésünk után azéj- szaka kocsival utaztunk visz- sza Pestre — pontosabban Budára — akkor megjegyez­te: „Tudja, Dezsőké, most Pécsett mirólunk beszél a vá­ros." Honthy Hanna tudta a tit­kot. Minden szerepét kidol­gozta. Amikor Békeffy István­nal testéreszabtuk a Csárdás- királynő Cecilióját, akkor ő- maga is részt vett a közös munkában. Érezte, hogy , a- színpadon semmi sem történ­het véletlenül, mindennek sú­lya, jelentősége van. Ő nem­csak azt tudta, amit a szak­máról tudni lehet, hanem azt is, amit mások csak sejthet­nek. Születésnapjain mindig nekem jutott a tiszt, hogy megköszönthessem. Nyolcva­nadik születésnapján azt mondtam, hogy ő a mi kis országunk csillaga. Honthy Hanna nagy ívű pályája a művészet egén befejeztetett. Állócsillagként azonban örök­fényű ragyogásában mindig ott lesz a helye — fejezte be Kellér Dezső. Erdős A. Igazi csillag volt! Honthy Hanna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom