Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-02 / 1. szám

fi WÍI09 iegiobbiai 1978-ban Cassius Clay Henry Rone Az új fekete csodafutó „Clay ismét világbajnoki” — repítették világgá a híradó szervek szeptember közepén a hirt, ugyanis a New Orleans- ban lezajlott hivatásos nehéz­súlyú ökölvívó világbajnoki döntő mérkőzésen Cassius Clay, avagy Muhammad Ali a Spinks felett aratott pontozá­sos győzelmével a súlycsoport történetében elsőként harmad- ízben is visszahódította a büsz­ke címet, A világ egyik legna­gyobb sportcsarnokában, 70 000 néző előtt, az ökölvívás történetének legnagyobb bevé­telét hozó találkozó Ali egy­hangú pontozásos győzelmével ért véget. Az első tíz menet élyezetes pontozással telt, nyíltan, sokat kezdeményezve küzdöttek a versenyzők. Meglepetésre a 36 éves Ali nemcsak technikailag, de az erőnlétét tekintve is fel­készültebb volt, mint 25 éves ellenfele. Az utolsó öt menet­ben már nem sok történt, el­fáradtak a versenyzők, de ez Ali számára sikert jelentett, hi­szen előnyét megőrizve bizto­san szerezte vissza világbajno­ki címét. Muhammad Ali, aki Leon Spinks legyőzésével az első hi­vatásos ökölvívó", aki harmad­szor is visszahódította a világ- bajnoki címet. Igaz, csak az egyik hivatásos ökölvívó szer­vezet (a WBA) ismerte el a WBC viszont nem, mert Spinks-t, aki nem állt ki Nor­ton ellen, megfosztotta világ- bajnoki címétől, következéskép­pen értékelésük szerint Ali nem a világbajnokot győzte le, így ő sem lett az. Mindez azonban nem zavar­ta Alit abban, hogy kijelentse: — Ilyenkor nem szabad ab­bahagyni! Hat-nyolc hónapig még őrizni akarom a trónt, eh­hez pedig mérkőznöm kell. Ha esetleg mégis visszavonulok, óriási ünnepséget rendezek, de ezt inkább halogatnám. Őszin­tén mondom, még nem voltam ilyen erőben. Szeretnék feltét­lenül találkozni a WBC értéke­lése szerinti világbajnok Hol- messzal, aki véleményem sze­rint csak papír-világbajnok. Igaz, legyőzte Nortont, de ez semmi. Győzzön le engem, ha tud. Ali tehát boldog. Amikor ki­hirdették győzelmét, ezt har­sogta : — Hála Allahnak. Erőt adott nekem. Véget ért a kínlódá­som, győztem. Legjobb vagyok, értik, a legjobb és a legna­gyobb. Annak már majd két évtize­de, hogy a fekete kontinens versenyzői megvetették lábukat az atlétikában. 1960 nyarán, egy kellemes nyári estén Abebe Bikila etiópiai katona nyerte a maratoni futás olimpiai arany­érmét. Az ismeretlen csokoládé­bőrű fiú az aszfalthoz hozzá nem szokva, mezítláb tette meg a 42 kilométert. Nyomdokain haladva jött Afrika . .. A közép- és hosszú távokon etióp, kenyai és tanzániai fu­tók lettek egy csapásra az éremvárományosok, Wolde, Keino, Kipkurgat, Jifter, majd később Bayi és még sokan má­sok vitték a szót a nagy verse­nyeken. Tavaly Samson Ki- mombva robbant be világcsúcs­csal a 10 000-res mezőnybe, az Idén Henry Rono á csillag. Áp­rilis nyolcadikán este 4,5 má­sodpercet javított Dick Quax 5000 méteres világcsúcsán. Rono az első ember, aki 13:10,0 belül futotta ezt a távot. Ki is Henry Rono? Az új csodafutó 1952. feb­ruár 12-én született Nairobiban. Jelenleg az Egyesült Államok- aan tanul, a Washington egye­tem hallgatója. Edzője John Chaplin, aki Kimombva edzője is. Rono 1500 métertől 10 000 méterig mindent futott, 3000 méter akadályt is, és mezei fu­tóversenyeken Js rajtolt, amíg meglelte igazi távját. Rono 170 centeiméter magas, 64 kilogram a testsúlya, ez ideális hosszú- távfutó-termet. Ha ehhez hoz­záadjuk az afrikaiak közismert harciasságát és kitartását, Rono tapasztalatát és kiváló edzőjét, máris világos hogyan jutott el a csúcsra. így már érthető, hogy nyolcszáz-egynéhány nap­pal a moszkvai olimpia előtt, miként jutott a kenyaiak kezé­be az 5000 és 10 000 méter vi­lágcsúcsa is. Pontosabban há­rom világcsúcs, hiszen Rono a 3000 méteres akadályfutásban elért 8:05,4-es eredményével ugyancsak feliratkozott a világ­csúcstartók listájára. A világcsúcssorozat után a kíváncsiskodó újságíróknak csak ennyit mondott Henry Rono: ,,Aki a csúcsokra akar jutni, annak olyanná kell tennie szer­vezetének teherbíró képességét, hogy fel is érjen oda." Ennyi és nem több a világ ma élő legeredményesebb fu­tójának a „titka”. Sara Simeoni Marita Koch A siker titka a sok edzés Tavaly decemberben sorra je­lentek meg a szavazások és rendre Rosemarie Ackermann került az év sportolói rang­sorának élére. Ide hívták, oda várták, díjakat kapott és kitün­tetéseket. Az erősebb nem ső- tétöitönyös ünnepségeken lelke­sen igyekezett, hogy ami bűnt elkövetett a női egyenjogúság ellen, azt mind jóvá tegye. Két­száz centi, hát ez nagyszerű, Rosemarie. Volt. Most már múlt időt kell hasz­nálni, mert Sara Simeoni túl­került a 201 centiméteren is.- Biztos vagyok benne, hogy a világcsúcs nem lesz hosszú életű jelentette ki Sara ez év júliusának végén. A kiváló olasz magasugrónő aztán három hét múlva Bresciában, a lengyelek elleni viadalon beváltotta jósla­tát. A sötét hajú Sara veronai, áprilisban múlt 25 éves. A het­venes évek elején kezdte el nemzetközi szereplését és ritka küzdőképességével rendszerint felülmúlta magát a nagy ver­senyeken. így történt ez Prágá­ban, az EB-n is. A nap verse­nyét a magasugrók vívták. Még a 191-et öten ugrották elsőre, a 193-at Simeoni másodikra kihagyta — Meyfarth ugyanak­kor kiesett, 195-ön hárman ju­tottak túl, a 197 már Holzapíel- nak is magainak: bizonyult. Ackermann elsőre, Simeoni má­sodikra jutott túl ezen a szinten. A 199-et Simeoni elsőre, Acker­mann másodikra ugorta, a 201 már csak az olasz lánynak si­került, s a dobogón az első virágcsokrot, puszit és gratulá­ciót a hosszú sérüléséből alig előtte felépült Ackermanntól kapta. — Mennyit fejlődik majd a világcsúcs? — kérdezték tőle, mikor másodszor is túljutott a 201 centiméteren. — Szerintem jövőre valaki át­jut a 205 centiméteren, ahhoz, pedig, hogy valaki Moszkvában győzzön, legalább 208 cm kell majd I Mikor pedig rápillantott a riporterek elhűlt arcára, helyre­igazította magát: — Vagy még több! Eredményeit felsorolni szinte lehetetlen. Wismarban született 1957. február 18-án, 171 cm magas, 60 kiló. Azt mondják, és ezt eredményei is igazolják: eszményi futó-alkat. Azt, hogy hogyan — micsoda fölénnyel — nyerte a női 400 méteres síkfu­tást a prágai EB-n, elég csak felidézni a verseny tudósítóját: „Koch szenzációsan fut. Alig ér a 150 méterhez, az ötös pá­lyán, már minden pályaelőnyt behoz. A célegyenesben már több, mint öt méter az előnye, ezt a célig még jónéhánnyal meg is toldja, s 48,94 másod­perces új világcsúccsal az első versenyzőnő, aki e távon 49 másodpercen belülre került. A verseny után megrohanták a riporterek, és elsőként arról kérdezték: minek köszönheti ezt a szenzációs eredményt? — Gondolom, elsősorban an­nak, hogy sokat edzek. Az sem hátrány, hogy kétszázon is elég jól futok, hisz most is 22,4 má­sodperccel tudtam kezdeni — válaszolta Marita. — Volt-e valamilyen előze­tes terve a versenyre? — fag­gatták tovább. — Négyszázon nem nagyon lehet taktikázni! Legfeljebb anv- nyit választhat meg az ember, hogy teljes erőből kezd-e, s az­tán a végén fut, ameddig az ereje tart, vagy pedig az ele­jén „lazsál" egy kicsit és a vé­gén, amikor a többiek már fá­radnak, hajrázik erősen. Én az előbbit választottam. — Melyik távot kedveli job­ban, a 200-at, vagy a 400-at? — faggatták tovább a riporte­rek. — Mindkettőt nagyon szere­tem, s nagy kár, hogy a prágai időrend nem tette lehetővé a duplázást — mondta. Mellesleg: 200-on is ő tartja a világcsúcsot. Rómában is győzhetett volna? De régen volt az a harmadik arany... A XVI. nyári olimpiai játé­kokat 1956-ban Melbourne no­vember végén — december ele­jén rendezte meg, így a ma­gyar sportnak az első hivatalos téli hónapból is van nyári olim­piai bajnoka. A távoli Melbourne-ben 9 aranyérem jutott a magyar sportnak — több, mint két év­tizeddel ezelőtt; ebből Urónyi és Fábián, november 30-án szerzett egyet kajak kettesben, december 1-én Papp László tette fel a koronát csodálatos pályafutására, a harmadik olimpiai aranyérem elnyerésé­vel, december 3., Keleti Ágnes nagy napja: talajon, gerendán és felemáskorláton győzött, ezen a napon ért célba a kard-vá­logatott is. December 7-én, három olim­piai bajnoki címet érdemeltek ki a magyarok, Kárpáti Rudolf, a kard egyéniben győzött, első lett a női kéziszer-csapat és a vízi­labda-válogatott is. A legnagyobb bravúr Papp Lászlóé, harmadik ökölvívó olimpiai-bajnoki címe — sport­történelem. December 1. és Melbourne a harmadik -, 1948. augusztus 13. London, az első —, 1952. augusztus 2. és Helsinki pedig a második világraszóló Papp- si'ker időpontja és színhelye. Miként született az első, a második és a harmadik arany, melyik megszerzése volt a leg­nehezebb? — Londonban az volt a cél, hogy tapasztalatot szerezzek — mondotta Papp László —, az­után ment minden, mint a ka­rikacsapás, Külsőre a döntőbe- li ellenfél, az angol Wright lát­szott a legkönnyebbnek, az­után ő volt a legnehezebb. Hel­sinkiben a bolgár Szpaszov ki­vételével, csupa tengerentúlit, amerikait, kanadait, dél-afrikait fogtam ki, nem unatkoztam, ki­váltképp az amerikci néger, Webb ellen, aki fel akart falni, keresztülnézett rajtam. Itt csupa óriások indultak, én voltam a legkisebb. A mérlegelésnél, ami­kor sorba álltunk, kilöktek ma­guk közül. A végén azután én voltam a legmagasabb, onnan a dobogó legtetejéről .. , Mel­bourne? Nem sokkal előtte a lengyelek nagy reménysége, Pietrzykowski Varsóban ellátta a bajomat, melbourne-i viselkedé­séből egyértelmű volt, hogy sze­retne ismét találkozni velem, könnyű akadály lennék. Vágya részben teljesült: az elődöntő­ben összeakadtunk, igencsak megbüntettem .. . Melyik is volt a legnehezebb? Az egyik olimpiai aranyérmet sem adták ingyen. London előtt a tapasz­talatlanság, Helsinkiben a ten­gerentúli sereg, Melbourne előtt pedig a varsói vereség volt nyo­masztó. Mindegyik nehéz volt. Papp László amikor Melbour­ne-ben harmadszor is olimpiai bajnokságot nyert, már csak­nem háromnegyed évvel elmúlt 30 esztendős. Utódai — példá­ul Gedó — lényegesen ha­marabb abbahagyták. Miért? — A hiteles választ ők tudják — felelte Papp László. — Sze­rintem Gedó is nyerhetett vol­na három olimpiát, adottságai megvoltak, csak a türelemmel, az áldozat-, illetőleg a munka- vállalásával volt hiba. Én soha nem riadtam vissza feladattól, mindig nyerni akartam, ezért mindent meg is tettem — ezért lettem első Melbourne-ben, túl a harmincadik születésnapo­mon. Papp László három olimpián győzött, sokan mondják: meg­nyerte volna a negyediket is, 1960-ban, Rómában, s talán még 1964-ben is lett volna esé­lye Tokióban, hiszen azidőben még hivatásos (és veretlen) Európa-bajnok volt. Ilati-tötöl a wiKöghlrlg A „családi" válogatott A Santa Maria és a Lenin jégtörőhajó makettjei Nemzetközi hajómodellező kupaversenyt rendeztek az ősz­szel Pozsonyban, ahol öt nem­zeti válogatott — Ausztria, NDK, NSZK, Magyarország és Cseh­szlovákia - mérte össze tudá­sát. A Zväzarm Bratislava ver­senypályán Magyarország na­vigációs csapatát az MHSZ Kapuvári Gimnázium Model­lező Klubja adta: Berták Kál­mán és Berták István, valamint Ábrahám József és Ábrahám Gábor összeállításban. A „csa­ládi” válogatott tagjai (mind­két esetben apa és fia) elsöp­rő sikereket arattak. Eredmé­nyek: F 3 V kategória, felnőt­tek: 1. Ábrahám József (új or­szágos csúccsal), 3. Ábrahám Gábor, 5. Berták Kálmán. Ifjú­ságiak: 1. Berták István (új or­szágos csúccsal). F 3 E kate­gória, felnőttek: 1. Ábra hám József, 2. Ábrahám Gábor, 5. Berták Kálmán. Ifjúságiak: 1. Berták István (új országos csúccsal). A kapuvári „hajó­sok” eredményeit összesítve Magyarország nyerte meg a csapatversenyt. 2. Csehszlová­kia, 3. Ausztria csapata. A sikerek előzményei idesto­va negyed évszázadra nyúlnak vissza. Pontosabban 1955-ig, mikoris egy friss diplomás földrajz—történelem szakos ta­nár került a nyugat-dunántúli kisváros gimnáziumába, és a tanítás utáni üres óráiban, a ruhatár mellett kialakított te­nyérnyi műhelyében hozzá­kezdett az ókor híres hajói ma­kettjeinek elkészítéséhez. Az alig 10 négyzetméteres „száraz dokkban" sorra születtek a görög, római és velencei gá­lyák, karavella Kolombus ide­jéből, pontosabban vezérhajó­ja, a Santa Maria. A nem mindennapi kezde­ményezés híre futótűzként ter­jedt el a minden újdonságra fogékony fiatalok körében. Nem telt el két év, és jól ösz- szedolgozó hajóépítő műhely alakult ki az iskola falain be­lül. Sőt, az első vitorlás-model- lek elkészültével — a Kis-Rába vizével táplált hajdani agyag­gödörből „tengerré" avanzsált Váti-tavon . rendezett edzések­kel — bemutatkoztak a város polgárainak is. — Mintegy öt évre tehető a klub vitorlás korszaka. Abban az időben állandó résztvevői voltunk a hazai bajnokságok­nak és kupaküzdelmeknek. Jól­lehet mindössze egyetlen or­szágos bajnoki címet .tudtunk szerezni egyéniben, a csapat-, eredményeink azonban fölhív­ták ránk a figyelmet. Lényegé­ben annak köszönhettük, hogy a megyei támogatással hozzá­kezdhettünk az önjáró model­lek elkészítéséhez. Az önjáró, vagyis motoros, majd rádióirá­nyítású hajók már sokkal több eredményt hoztak. Az önjáró modellek - időszaka 1962-ben kezdődött és mi sem bizonyítja jobban eredményeink értékét, mint az, hogy 1964-ben a Váti- tavon mi rendezhettük az ön­járó és sebességi modellek ha­zai bajnokságát, majd a szö­vetség engedélyezte az álta­lunk alapított Alkotmány Kupa meghirdetését — emlékezett vissza Berták Kálmán. — Ábrahám József, fizika- matematika szakos kollégám bekapcsolódásával egyre in­kább a rádiós-hajók felé orien­tálódott át az idők folyamán különben is változó érdeklődé­sű hajóépítők tevékenysége. Az első rádióirányítású hajónk épp a Lenin jégtörő makettje volt, hogy ezt követően egyér­telműen felhaggyunk az ismert hajók makettjeinek készítésével és minden erőnkkel és tudá­sunkkal a versenyképes hajók építéséhez fogjunk. * Az első sikert a rádióirányí­tású hajók versenyében Berták Kálmán éppen Baranyában, az 1965-ben Abaligeten rende­zett országos bajnokságon érte el, ahol bronzérmes lett. Ezt követően a kapuvári csapat több mint 100 magyar bajnoki címet szerzett az elmúlt év vé­géig. így történt, hogy 1965-től mindig volt válogatottja a 'gim- názíium hajósainak. Már csak azért is, mivel ezen időtől szá­mítva monifllanf nr Tlínbb Áb­rahám-Bertók generáció is. Ka­towicében az 1965-ben meg­rendezett Európa-bajnokságon Ábrahám József ezüstérmes, Berták Kálmán pedig kétszeres bronzérmes lett. — A katowicei verseny előtt lepett meg bennünket új ötle­tével Ábrahám József kollégám. Egy, a hajócsavarokat elemző szakkönyvből vett tippel lépett be a műhelybe. Még aznap el­kezdtük a hajócsavar-áttétel megvalósítását. Az alumínium poharakból és kanalakból ol­vasztott anyagból, kézi resze­léssel készített áttétellel fel­szerelt hajóval Ábrahám József ezüstérmet szerzett. Egy nyu­gatnémet modellező szaklap ri­portere készített velünk interjút. Naivan elmondtuk neki ötle­tünket, ami a sikert eredmé­nyezte. Két hónap múlva Aba­ligeten az osztrákok tönkre vertek minket a Grauper cég által kivitelezett csavarokkal. A korlátozott lehetőségekkel működő klub azonban a kö­vetkező években is gyűjtögette a színesfém érmeket. Az 1967- ben Franciaországban megren­dezett Európa-bajnokságon Ábrahám József lett második, minthogy ezüstérmet nyert 1973-ban is Csehszlovákiában. Két év múlva Angliában Berták Kálmán ezüstöt, Ábrahám Gá­bor bronzt, míg Ábrahám Jó­zsef egy 5. helyet vívott ki ma­gának. A legnagyobb sikert azonban 1977-ben Kijevben ér­ték el, ahol Ábrahám Gábor aranyérmet, Ábrahám József bronzérmet, míg Berták István az ifjúságiak között egy 5. he­lyet szerzett. Idén kerül sor az első rá­dióirányítású hajómodellek vi­lágbajnokságának megrende­zésére Duisburgban. A 19 főt számláló kapuvári klubból há­rom versenyző már biztosította válogatottságát. A két Ábra­hám mellett az ifjabb Berták is biztos kerettag, csupán a mindig kísérletező, az alapo­kat megteremtő Berták Kál­mánnak kell még kiverekednie a válogatottságot. Kire számít­hat ebben a versenyfutásban? — kérdeztük befejezésül. — Természetesen a „családi" válogatott tagjaira, de nagyon sokat segítenek Győrtől Sop­ronig, Kapuvártól Budapestig a volt diákjaim, de még az ide­genek is. Sajnos, hazánkban egyetlen vállalat sem foglal­kozik modellalkatrész készítésé­vel. Pedig a megnövekedett szabadidő, a húsz év alatt többszörösére nőtt modellezők tömege megérdemelné ennek a hasznos, sok ügyességet, öt­letet kívánó sportág támogatá­sát. Kapu László

Next

/
Oldalképek
Tartalom