Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-02 / 1. szám
fi WÍI09 iegiobbiai 1978-ban Cassius Clay Henry Rone Az új fekete csodafutó „Clay ismét világbajnoki” — repítették világgá a híradó szervek szeptember közepén a hirt, ugyanis a New Orleans- ban lezajlott hivatásos nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki döntő mérkőzésen Cassius Clay, avagy Muhammad Ali a Spinks felett aratott pontozásos győzelmével a súlycsoport történetében elsőként harmad- ízben is visszahódította a büszke címet, A világ egyik legnagyobb sportcsarnokában, 70 000 néző előtt, az ökölvívás történetének legnagyobb bevételét hozó találkozó Ali egyhangú pontozásos győzelmével ért véget. Az első tíz menet élyezetes pontozással telt, nyíltan, sokat kezdeményezve küzdöttek a versenyzők. Meglepetésre a 36 éves Ali nemcsak technikailag, de az erőnlétét tekintve is felkészültebb volt, mint 25 éves ellenfele. Az utolsó öt menetben már nem sok történt, elfáradtak a versenyzők, de ez Ali számára sikert jelentett, hiszen előnyét megőrizve biztosan szerezte vissza világbajnoki címét. Muhammad Ali, aki Leon Spinks legyőzésével az első hivatásos ökölvívó", aki harmadszor is visszahódította a világ- bajnoki címet. Igaz, csak az egyik hivatásos ökölvívó szervezet (a WBA) ismerte el a WBC viszont nem, mert Spinks-t, aki nem állt ki Norton ellen, megfosztotta világ- bajnoki címétől, következésképpen értékelésük szerint Ali nem a világbajnokot győzte le, így ő sem lett az. Mindez azonban nem zavarta Alit abban, hogy kijelentse: — Ilyenkor nem szabad abbahagyni! Hat-nyolc hónapig még őrizni akarom a trónt, ehhez pedig mérkőznöm kell. Ha esetleg mégis visszavonulok, óriási ünnepséget rendezek, de ezt inkább halogatnám. Őszintén mondom, még nem voltam ilyen erőben. Szeretnék feltétlenül találkozni a WBC értékelése szerinti világbajnok Hol- messzal, aki véleményem szerint csak papír-világbajnok. Igaz, legyőzte Nortont, de ez semmi. Győzzön le engem, ha tud. Ali tehát boldog. Amikor kihirdették győzelmét, ezt harsogta : — Hála Allahnak. Erőt adott nekem. Véget ért a kínlódásom, győztem. Legjobb vagyok, értik, a legjobb és a legnagyobb. Annak már majd két évtizede, hogy a fekete kontinens versenyzői megvetették lábukat az atlétikában. 1960 nyarán, egy kellemes nyári estén Abebe Bikila etiópiai katona nyerte a maratoni futás olimpiai aranyérmét. Az ismeretlen csokoládébőrű fiú az aszfalthoz hozzá nem szokva, mezítláb tette meg a 42 kilométert. Nyomdokain haladva jött Afrika . .. A közép- és hosszú távokon etióp, kenyai és tanzániai futók lettek egy csapásra az éremvárományosok, Wolde, Keino, Kipkurgat, Jifter, majd később Bayi és még sokan mások vitték a szót a nagy versenyeken. Tavaly Samson Ki- mombva robbant be világcsúcscsal a 10 000-res mezőnybe, az Idén Henry Rono á csillag. Április nyolcadikán este 4,5 másodpercet javított Dick Quax 5000 méteres világcsúcsán. Rono az első ember, aki 13:10,0 belül futotta ezt a távot. Ki is Henry Rono? Az új csodafutó 1952. február 12-én született Nairobiban. Jelenleg az Egyesült Államok- aan tanul, a Washington egyetem hallgatója. Edzője John Chaplin, aki Kimombva edzője is. Rono 1500 métertől 10 000 méterig mindent futott, 3000 méter akadályt is, és mezei futóversenyeken Js rajtolt, amíg meglelte igazi távját. Rono 170 centeiméter magas, 64 kilogram a testsúlya, ez ideális hosszú- távfutó-termet. Ha ehhez hozzáadjuk az afrikaiak közismert harciasságát és kitartását, Rono tapasztalatát és kiváló edzőjét, máris világos hogyan jutott el a csúcsra. így már érthető, hogy nyolcszáz-egynéhány nappal a moszkvai olimpia előtt, miként jutott a kenyaiak kezébe az 5000 és 10 000 méter világcsúcsa is. Pontosabban három világcsúcs, hiszen Rono a 3000 méteres akadályfutásban elért 8:05,4-es eredményével ugyancsak feliratkozott a világcsúcstartók listájára. A világcsúcssorozat után a kíváncsiskodó újságíróknak csak ennyit mondott Henry Rono: ,,Aki a csúcsokra akar jutni, annak olyanná kell tennie szervezetének teherbíró képességét, hogy fel is érjen oda." Ennyi és nem több a világ ma élő legeredményesebb futójának a „titka”. Sara Simeoni Marita Koch A siker titka a sok edzés Tavaly decemberben sorra jelentek meg a szavazások és rendre Rosemarie Ackermann került az év sportolói rangsorának élére. Ide hívták, oda várták, díjakat kapott és kitüntetéseket. Az erősebb nem ső- tétöitönyös ünnepségeken lelkesen igyekezett, hogy ami bűnt elkövetett a női egyenjogúság ellen, azt mind jóvá tegye. Kétszáz centi, hát ez nagyszerű, Rosemarie. Volt. Most már múlt időt kell használni, mert Sara Simeoni túlkerült a 201 centiméteren is.- Biztos vagyok benne, hogy a világcsúcs nem lesz hosszú életű jelentette ki Sara ez év júliusának végén. A kiváló olasz magasugrónő aztán három hét múlva Bresciában, a lengyelek elleni viadalon beváltotta jóslatát. A sötét hajú Sara veronai, áprilisban múlt 25 éves. A hetvenes évek elején kezdte el nemzetközi szereplését és ritka küzdőképességével rendszerint felülmúlta magát a nagy versenyeken. így történt ez Prágában, az EB-n is. A nap versenyét a magasugrók vívták. Még a 191-et öten ugrották elsőre, a 193-at Simeoni másodikra kihagyta — Meyfarth ugyanakkor kiesett, 195-ön hárman jutottak túl, a 197 már Holzapíel- nak is magainak: bizonyult. Ackermann elsőre, Simeoni másodikra jutott túl ezen a szinten. A 199-et Simeoni elsőre, Ackermann másodikra ugorta, a 201 már csak az olasz lánynak sikerült, s a dobogón az első virágcsokrot, puszit és gratulációt a hosszú sérüléséből alig előtte felépült Ackermanntól kapta. — Mennyit fejlődik majd a világcsúcs? — kérdezték tőle, mikor másodszor is túljutott a 201 centiméteren. — Szerintem jövőre valaki átjut a 205 centiméteren, ahhoz, pedig, hogy valaki Moszkvában győzzön, legalább 208 cm kell majd I Mikor pedig rápillantott a riporterek elhűlt arcára, helyreigazította magát: — Vagy még több! Eredményeit felsorolni szinte lehetetlen. Wismarban született 1957. február 18-án, 171 cm magas, 60 kiló. Azt mondják, és ezt eredményei is igazolják: eszményi futó-alkat. Azt, hogy hogyan — micsoda fölénnyel — nyerte a női 400 méteres síkfutást a prágai EB-n, elég csak felidézni a verseny tudósítóját: „Koch szenzációsan fut. Alig ér a 150 méterhez, az ötös pályán, már minden pályaelőnyt behoz. A célegyenesben már több, mint öt méter az előnye, ezt a célig még jónéhánnyal meg is toldja, s 48,94 másodperces új világcsúccsal az első versenyzőnő, aki e távon 49 másodpercen belülre került. A verseny után megrohanták a riporterek, és elsőként arról kérdezték: minek köszönheti ezt a szenzációs eredményt? — Gondolom, elsősorban annak, hogy sokat edzek. Az sem hátrány, hogy kétszázon is elég jól futok, hisz most is 22,4 másodperccel tudtam kezdeni — válaszolta Marita. — Volt-e valamilyen előzetes terve a versenyre? — faggatták tovább. — Négyszázon nem nagyon lehet taktikázni! Legfeljebb anv- nyit választhat meg az ember, hogy teljes erőből kezd-e, s aztán a végén fut, ameddig az ereje tart, vagy pedig az elején „lazsál" egy kicsit és a végén, amikor a többiek már fáradnak, hajrázik erősen. Én az előbbit választottam. — Melyik távot kedveli jobban, a 200-at, vagy a 400-at? — faggatták tovább a riporterek. — Mindkettőt nagyon szeretem, s nagy kár, hogy a prágai időrend nem tette lehetővé a duplázást — mondta. Mellesleg: 200-on is ő tartja a világcsúcsot. Rómában is győzhetett volna? De régen volt az a harmadik arany... A XVI. nyári olimpiai játékokat 1956-ban Melbourne november végén — december elején rendezte meg, így a magyar sportnak az első hivatalos téli hónapból is van nyári olimpiai bajnoka. A távoli Melbourne-ben 9 aranyérem jutott a magyar sportnak — több, mint két évtizeddel ezelőtt; ebből Urónyi és Fábián, november 30-án szerzett egyet kajak kettesben, december 1-én Papp László tette fel a koronát csodálatos pályafutására, a harmadik olimpiai aranyérem elnyerésével, december 3., Keleti Ágnes nagy napja: talajon, gerendán és felemáskorláton győzött, ezen a napon ért célba a kard-válogatott is. December 7-én, három olimpiai bajnoki címet érdemeltek ki a magyarok, Kárpáti Rudolf, a kard egyéniben győzött, első lett a női kéziszer-csapat és a vízilabda-válogatott is. A legnagyobb bravúr Papp Lászlóé, harmadik ökölvívó olimpiai-bajnoki címe — sporttörténelem. December 1. és Melbourne a harmadik -, 1948. augusztus 13. London, az első —, 1952. augusztus 2. és Helsinki pedig a második világraszóló Papp- si'ker időpontja és színhelye. Miként született az első, a második és a harmadik arany, melyik megszerzése volt a legnehezebb? — Londonban az volt a cél, hogy tapasztalatot szerezzek — mondotta Papp László —, azután ment minden, mint a karikacsapás, Külsőre a döntőbe- li ellenfél, az angol Wright látszott a legkönnyebbnek, azután ő volt a legnehezebb. Helsinkiben a bolgár Szpaszov kivételével, csupa tengerentúlit, amerikait, kanadait, dél-afrikait fogtam ki, nem unatkoztam, kiváltképp az amerikci néger, Webb ellen, aki fel akart falni, keresztülnézett rajtam. Itt csupa óriások indultak, én voltam a legkisebb. A mérlegelésnél, amikor sorba álltunk, kilöktek maguk közül. A végén azután én voltam a legmagasabb, onnan a dobogó legtetejéről .. , Melbourne? Nem sokkal előtte a lengyelek nagy reménysége, Pietrzykowski Varsóban ellátta a bajomat, melbourne-i viselkedéséből egyértelmű volt, hogy szeretne ismét találkozni velem, könnyű akadály lennék. Vágya részben teljesült: az elődöntőben összeakadtunk, igencsak megbüntettem .. . Melyik is volt a legnehezebb? Az egyik olimpiai aranyérmet sem adták ingyen. London előtt a tapasztalatlanság, Helsinkiben a tengerentúli sereg, Melbourne előtt pedig a varsói vereség volt nyomasztó. Mindegyik nehéz volt. Papp László amikor Melbourne-ben harmadszor is olimpiai bajnokságot nyert, már csaknem háromnegyed évvel elmúlt 30 esztendős. Utódai — például Gedó — lényegesen hamarabb abbahagyták. Miért? — A hiteles választ ők tudják — felelte Papp László. — Szerintem Gedó is nyerhetett volna három olimpiát, adottságai megvoltak, csak a türelemmel, az áldozat-, illetőleg a munka- vállalásával volt hiba. Én soha nem riadtam vissza feladattól, mindig nyerni akartam, ezért mindent meg is tettem — ezért lettem első Melbourne-ben, túl a harmincadik születésnapomon. Papp László három olimpián győzött, sokan mondják: megnyerte volna a negyediket is, 1960-ban, Rómában, s talán még 1964-ben is lett volna esélye Tokióban, hiszen azidőben még hivatásos (és veretlen) Európa-bajnok volt. Ilati-tötöl a wiKöghlrlg A „családi" válogatott A Santa Maria és a Lenin jégtörőhajó makettjei Nemzetközi hajómodellező kupaversenyt rendeztek az őszszel Pozsonyban, ahol öt nemzeti válogatott — Ausztria, NDK, NSZK, Magyarország és Csehszlovákia - mérte össze tudását. A Zväzarm Bratislava versenypályán Magyarország navigációs csapatát az MHSZ Kapuvári Gimnázium Modellező Klubja adta: Berták Kálmán és Berták István, valamint Ábrahám József és Ábrahám Gábor összeállításban. A „családi” válogatott tagjai (mindkét esetben apa és fia) elsöprő sikereket arattak. Eredmények: F 3 V kategória, felnőttek: 1. Ábrahám József (új országos csúccsal), 3. Ábrahám Gábor, 5. Berták Kálmán. Ifjúságiak: 1. Berták István (új országos csúccsal). F 3 E kategória, felnőttek: 1. Ábra hám József, 2. Ábrahám Gábor, 5. Berták Kálmán. Ifjúságiak: 1. Berták István (új országos csúccsal). A kapuvári „hajósok” eredményeit összesítve Magyarország nyerte meg a csapatversenyt. 2. Csehszlovákia, 3. Ausztria csapata. A sikerek előzményei idestova negyed évszázadra nyúlnak vissza. Pontosabban 1955-ig, mikoris egy friss diplomás földrajz—történelem szakos tanár került a nyugat-dunántúli kisváros gimnáziumába, és a tanítás utáni üres óráiban, a ruhatár mellett kialakított tenyérnyi műhelyében hozzákezdett az ókor híres hajói makettjeinek elkészítéséhez. Az alig 10 négyzetméteres „száraz dokkban" sorra születtek a görög, római és velencei gályák, karavella Kolombus idejéből, pontosabban vezérhajója, a Santa Maria. A nem mindennapi kezdeményezés híre futótűzként terjedt el a minden újdonságra fogékony fiatalok körében. Nem telt el két év, és jól ösz- szedolgozó hajóépítő műhely alakult ki az iskola falain belül. Sőt, az első vitorlás-model- lek elkészültével — a Kis-Rába vizével táplált hajdani agyaggödörből „tengerré" avanzsált Váti-tavon . rendezett edzésekkel — bemutatkoztak a város polgárainak is. — Mintegy öt évre tehető a klub vitorlás korszaka. Abban az időben állandó résztvevői voltunk a hazai bajnokságoknak és kupaküzdelmeknek. Jóllehet mindössze egyetlen országos bajnoki címet .tudtunk szerezni egyéniben, a csapat-, eredményeink azonban fölhívták ránk a figyelmet. Lényegében annak köszönhettük, hogy a megyei támogatással hozzákezdhettünk az önjáró modellek elkészítéséhez. Az önjáró, vagyis motoros, majd rádióirányítású hajók már sokkal több eredményt hoztak. Az önjáró modellek - időszaka 1962-ben kezdődött és mi sem bizonyítja jobban eredményeink értékét, mint az, hogy 1964-ben a Váti- tavon mi rendezhettük az önjáró és sebességi modellek hazai bajnokságát, majd a szövetség engedélyezte az általunk alapított Alkotmány Kupa meghirdetését — emlékezett vissza Berták Kálmán. — Ábrahám József, fizika- matematika szakos kollégám bekapcsolódásával egyre inkább a rádiós-hajók felé orientálódott át az idők folyamán különben is változó érdeklődésű hajóépítők tevékenysége. Az első rádióirányítású hajónk épp a Lenin jégtörő makettje volt, hogy ezt követően egyértelműen felhaggyunk az ismert hajók makettjeinek készítésével és minden erőnkkel és tudásunkkal a versenyképes hajók építéséhez fogjunk. * Az első sikert a rádióirányítású hajók versenyében Berták Kálmán éppen Baranyában, az 1965-ben Abaligeten rendezett országos bajnokságon érte el, ahol bronzérmes lett. Ezt követően a kapuvári csapat több mint 100 magyar bajnoki címet szerzett az elmúlt év végéig. így történt, hogy 1965-től mindig volt válogatottja a 'gim- názíium hajósainak. Már csak azért is, mivel ezen időtől számítva monifllanf nr Tlínbb Ábrahám-Bertók generáció is. Katowicében az 1965-ben megrendezett Európa-bajnokságon Ábrahám József ezüstérmes, Berták Kálmán pedig kétszeres bronzérmes lett. — A katowicei verseny előtt lepett meg bennünket új ötletével Ábrahám József kollégám. Egy, a hajócsavarokat elemző szakkönyvből vett tippel lépett be a műhelybe. Még aznap elkezdtük a hajócsavar-áttétel megvalósítását. Az alumínium poharakból és kanalakból olvasztott anyagból, kézi reszeléssel készített áttétellel felszerelt hajóval Ábrahám József ezüstérmet szerzett. Egy nyugatnémet modellező szaklap riportere készített velünk interjút. Naivan elmondtuk neki ötletünket, ami a sikert eredményezte. Két hónap múlva Abaligeten az osztrákok tönkre vertek minket a Grauper cég által kivitelezett csavarokkal. A korlátozott lehetőségekkel működő klub azonban a következő években is gyűjtögette a színesfém érmeket. Az 1967- ben Franciaországban megrendezett Európa-bajnokságon Ábrahám József lett második, minthogy ezüstérmet nyert 1973-ban is Csehszlovákiában. Két év múlva Angliában Berták Kálmán ezüstöt, Ábrahám Gábor bronzt, míg Ábrahám József egy 5. helyet vívott ki magának. A legnagyobb sikert azonban 1977-ben Kijevben érték el, ahol Ábrahám Gábor aranyérmet, Ábrahám József bronzérmet, míg Berták István az ifjúságiak között egy 5. helyet szerzett. Idén kerül sor az első rádióirányítású hajómodellek világbajnokságának megrendezésére Duisburgban. A 19 főt számláló kapuvári klubból három versenyző már biztosította válogatottságát. A két Ábrahám mellett az ifjabb Berták is biztos kerettag, csupán a mindig kísérletező, az alapokat megteremtő Berták Kálmánnak kell még kiverekednie a válogatottságot. Kire számíthat ebben a versenyfutásban? — kérdeztük befejezésül. — Természetesen a „családi" válogatott tagjaira, de nagyon sokat segítenek Győrtől Sopronig, Kapuvártól Budapestig a volt diákjaim, de még az idegenek is. Sajnos, hazánkban egyetlen vállalat sem foglalkozik modellalkatrész készítésével. Pedig a megnövekedett szabadidő, a húsz év alatt többszörösére nőtt modellezők tömege megérdemelné ennek a hasznos, sok ügyességet, ötletet kívánó sportág támogatását. Kapu László
