Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-21 / 20. szám
1979. JANUAR 21 GAZDASAGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A sziklafal megmozdult és elindult felénk Hat millió tonna cementet termelt a BCM Számítógép állítja össze a receptúrát Jól működnek a porleválasztók A kőbánya valamennyi bejáratát őrök védik, az üzemvezetőség épülete előtti 'kis térről mozdulatlannak tűnik a beremendi hegyből kidolgozott három szintű kráter. Fagyos göröngyökön toporgunk, az ég viszont álmos esőt szitál, üvegszerű jégréteg vonja be az előbb még durva göröngyöket. A jelzőkürt hangjára riadunk: röviddel később a középső szinten negyven méternyi magas, ugyanilyen hosz- szúságú sziklafal mozdul meg, felénk indul, aztán iszonyatos robajjal szinte magába ros- kad. Talán félszázezer köbméternyit is lerobbantottak ezen a zord január közepi napon a másfél millióból, amennyi mészkő és agyag az éves cementgyártáshoz szükséges. A kőbányászok tulajdonképpeni legnehezebb munkája következik most majd: a sziklafalon maradt laza darabokat kell lefeszíteni. A többi már a gépek dolga: a rakodógép négy-öt nekirugaszkodással megtölti a 27 tonna súlyt is elbíró BELAZ dömpereket. Kérdés, ezen a jeges úton hogyan kapaszkodnak fel a betonútra, amely ugyancsak egyre jobban a jégpályához hasonlít. A kőbányában egyébként más gond. a cudar időjárás ellenére sincs, a három szint közül a hegy peremén levő 143-as szinten most nincs termelés, sőt a 100-as is biztonsági tartalék. BELAZ-ok nyomában megyünk a törő felé, a fagyos kőzet összemorzsolódik az acélmonstrum állkapcsai között. Az agyagtárolóban már nehezebben birkóznak az emberek és a gépek is az ösz- szedermedt anyaggal. Most persze természetesen az következne, hogy a BCM-ben a hirtelén jött hidegben megbénult a termelés, hiszen a már említett munkahelyeken kívül valamennyi üzemrészben voltak elfagyások, olajbesűrűsö- dések, s más hibák is. Mint Óberitter Miklós főmérnökhelyettes mondja: a két óriás kályhacső szüntelenül forog. A BERCI-ről és BERNADETT- ről, a beremendi cementgyár két ötven méter hosszú, négy méter átmérőjű kemencéjéről van szó. A BCM-ben máskor ilyenkor szokott kezdődni a nagyjavítás, most várhatóan áprilisig erre nem kerül sor. Az elmúlt év második felében ugyanis egy-egy közepes és kis javítás lehetővé tette, hogy kitolják a nagyjavítás idejét a folyamatos termelés veszélyeztetése nélkül. Az új esztendő tehát a hideg ellenére is nyugodt, derűs hangulatot hozott Beremendre. Éppen ezekben a napokban várják, hogy a hatodik millió tonna cement is legyártásra kerül. Az elmúlt esztendőben 1 millió 75 ezer tonna cementet gyártottak (a gyár garantált kapacitása 910. ezer tonna), ötezerrel többet, az ugyancsak bátor tervezettnél. Ennek értékét jó néhány tényező növeli, a mennyiség ugyanis nem lehet, még ilyen kiváló eredmény esetén sem, az egyedüli értékmérő. Növelték a jobb minőségű 450-es cement arányát a 350-es csökkentésével, a tervezett 120 milliós nyereséggel szemben 135 milliót értek el (áremelés nem volt!). Szikszói Tibor igazgató már az idei export- szerződések előkészítéséről beszél, januárban az elképzelések szerint alá is írják, pedig arról is szót kell ejteni, hogy 1978-ban 160 ezer tonna cementet exportáltunk Jugoszláviába, várhatóan 1979-ben sem lesz ez a mennyiség kevesebb. A BCM 1973-ban, az első teljes termelő évben 1160 főt foglalkoztatott, most 1094 dolgozója van. Az összes munkahelyet alkalmassá tették a 44 órás munkahétre. Korábban ugyanis a gépek mellett olyan nagy volt a por, hogy az egészségi ártalmak miatt csak rövidített munkaidőben foglalkoztathatták volna munkásaikat. A BCM-ben inkább a nehezebb, de jobb megoldást választották: megszüntették a kiporzást. Vonatkozik ez a gyár egészére is: ma már nem borít porfátylat a gyár környezetére. Az előírások szerint 1 köbméter kimenő gázban maximálisan 150 milligramm porterhelés lehet, ez az érték most 80 alatt marad. Az energiamegtakarításban is jó eredmények születtek. A régi beremendi cementgyárban 2800 kalória hőmennyiség kellett 1 kg cement előállításához. Az új gyár tervezésekor a legkorszerűbb eljárásokat figyelembe véve 960 kalóriát tartottak megengedhetőnek, de 900-ból sikerült előállítani, így 1978-ban 2080 megawatt villamosenergiát takarítottak meg, 1 millió 135 ezer forint értékben. A gyár beindítása óta a villamosenergia, az olaj és valamennyi, a termeléshez szükséges anyag megdrágult, így természetesen az egy tonna cement előállításához szükséges költségek is nőttek, évről évre azonban eddig sikerült a hatékonyságot növelni. A legutóbbi időkben a pécsi Műszaki Főiskolával közösen számítógépet működtetnek. Fontos gyártási folyamatokat programoz, például a nyersliszt összetételének megállapítását, vagy például a bányában látott robbantás is a számítógép által meghatározott program szerint történt. Nagyharsánytól visszatekintek a BCM felé, az ólomszürke ég hátterében, a szemerkélő esőben alig látszik a szürke betoncsarnokok sora, a homogénizáló tornya. Hétnyolc esztendeje Beremendtől Siklósig, talán még messzebb lehetett érezni, látni az itt folyó építkezést, akkor a legmerészebb álmodozók sem hitték, hogy 1979 januárjában a hatmilliomodik tonna cement is elkészül itt, s hogy a BCM ilyen teljesítményekre lesz képes. Lombost Jenő Megszűnt az ide-oda szallítgatűs Új katódcsőgyár György-aknán Nehézségekkel, de teljesítették a tervet A fehér köpenyes fiatal lányok során végig nézve, mintha egy iskolában, egy lányosztályba tévedt volna az ember. Csak az asztalokon levő műszerek, a finom kis alkatrészek árulták el, hogy ők egy gyárnak, mégpedig exportcikkeket készítő gyárnak, az EIVRT Sopiana elektronikai gyárnak a munkásnői. Fiatalok gyárának is lehetne nevezni, hisz közülük sokan az általános iskola padjaiból kerültek ide, és az átlagos életkor itt az elktroncső gyártó részlegben 19—20 év. Az EIVRT pécsi gyáregysége rádiócsöveket, illetve szakszerű elnevezéssel elektroncsöveket gyárt. Aprólékos, jó szemet, biztos kezet igénylő munka, hiszen a hajszólvékony izzószálakat, pici kis alkatrészeket sokszor csak nagyító vagy mikroszkóp segítségével lehet helyükre illeszteni. Az elektroncső a tőkés piacokon is kelendő, az ezredfordulóig biztosítottnak látszik az eladhatósága. A gyár az elmúlt évben nehézségekkel küszködött. Szeptemberben még úgy hitték, nem tudják a tervezett mennyiséget adni, hogy kb. 100—120 ezer darabbal kevesebb elektroncső készül el. Ekkor az igazgató tájékoztatta a dolgozókat a gazdasági helyzetről, és egyúttal kérte őket, segítsék ki a gyárat a jelenlegi nehéz helyzetből. S ez a fiatal, lelkes gárda komolyan vette a kérést, szinte hihetetlen munkatempót diktáltak, és a tervezett 3 millió 895 ezer darab elektroncső helyett 3 millió 967 ezer darabot készítettek december 23-ig. — Lám érdemes volt egymásban bíznunk — mondta hozzájuk intézett köszönő beszédében Jávori István igazgató. — Teljesült amit már-már lehetetlennek tartottunk. A teljesítmény azt is igazolja, hogy itt már igazi jó kollektíva, egy igazi munkóskö- zösség alakult ki. Vajon mi okozta a nehézségeket? Évközben alapanyagellátási problémák adódtak. A tervezett létszámnál 42 munkásnővel kevesebb van jelenleg, s egy olyan gyárban, ahol többségében nők, főleg fiatal nők dolgoznak, sokszor nem várt problémák adódhatnak. A terhesség, a szülés, a gyes, a kisgyerekesek táppénzlehetősége — ami társadalmilag óriási vívmány — egy gyár életében gondokat okozhat, ha a véletlen folytán nagyobb létszámú a kiesés. Ilyenkor, ha pótolják is a termelésből kiesőket, a helyettesítő, legtöbbször még gyakorlatlan kéz. az egész szalag munkáját lassítja, esetleg lehetetlenné-teszi. A termelési gondok mellett új beruházás gondjait is viselniük kellett. December 20-án új katódcső gyártócsarnokot adtak át az örökölt György-aknán. A katódcsőnek eddig csak: részgyártása - darabolás, lapi- tás — történt a pécsi gyárban. A félig kész alapanyag a váci gyáregységből került ide, a részmegmunkálás után Budapestre, onnan beépítésre ismét ide vissza Pécsre. Ez a bonyolult ide-oda továbbszállítás, hovatovább tarthatatanná vált. Ezzel az új beruházással oldották meg a problémát. A kivitelező Tanácsi Magas- és Mélyépítő- Vállalat mellett a gyár dolgozói is sokat tettek, nem volt ritka látvány, hogy a lakatosok habarcsot kevertek. Az új üzemhez a szakemberképzést mór megkezdték. Válogatott, fegyelmezett munkaerőkre van itt szükség, hiszen veszélyes, robbanékony anyagokkal — többek közt hidrogéngázzal — kell dolgozni. A jövő terveihez tartozik o műanyagüzem részleg — amely jelenleg ipari felhasználású műanyagokat gyárt — fejlesztése. A központi gyár által készített különböző fényrendszerek felfüggesztő alapjának és korszerű csomagolóanyagnak a gyártását tervezik, olyan kivitelben, amelyet a külföld is jobban megfizet. S. Zs.
