Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-15 / 14. szám
Kétszáz forintot párjáért! Kesztyűk kerestetnek Nagyanyáink ilyet hordták E gy hirdetés a Dunántúli Naplóból: „Muzeális értékű, divat- és sportkesztyűket vásárolunk gyűjtemény részére. Csak 1940 előtt, illetve a múlt században készült kesztyűket veszünk." Ilyen kesztyűm ugyan nincs, mégis jelentkeztem, hogy megtudjam, ugyan ki és miért akar ma avítt kesztyűt venni. Mint kiderült, nem olyan ószeresről van szó, aki a pécsi vásárban ebből akar meggazdagodni, hanem nemes célról: Magyar-, ország első és egyetlen kesztyűmúzeumának alapításáról. A gyűjtemény létrehozásának gondolatát Déri János, a Kesztyűgyár műszaki osztályának fejlesztési előadója vetette fel, aki Európa sok országát bejárta, de sehol nem akadt kesztyűmúzeum nyomára. — Miért ne lehetne nálunk, Pécsett? — gondolta, s ötletét a gyár vezetői is támogatták. Az eddigi eredmény: néhány hét alatt kétszáz pár kesztyű. — Mennyiért vették? — Az főként a minőségtől, állapottól függ. Általában száz—kétszáz forint közötti ösz- szegben állapodtunk meg. — Hogyan log összeállni a gyűjtemény, mekkora korszakot ölel lel? — A végső időpont: napjaink. A kezdet? Ameddig visz- sza tudunk nyúlni, de mindenképpen az első kesztyű körülbelüli megjelenésének ideje. Európában először Franciaországban a Doumithy barlang falán találtak olyan rajzot, amelyen az ősember kezét csontokkal összefűzött állati bőr védi. — Hogyan és hol rendezik be a kiállítást? — Egyik kérdés sem tisztázott még véglegesen. Kesztyűk mellett rajzokon, grafikákon mutatnánk be a kesztyű történetét, egy-egy kor divatos öltözékeinek képével. A cél az, hogy a gyűjtemény- értékes legyen, szolgáljon a szakma tanulságául isi P. Csefkó Judit Ajándék a múzeumnak Plakátok a nagypapa Mozgójából Tom Mix volt a sztár Vasason Ráfizettek az „Aranyember”-re Bélavártól Drávaszabolcsig a parancsnoki hídon KapitányI ■ ■ ■ ■ m r ¥ koszonto Barlanggal a betegség ellen Negatív ionizáció a gyógyászatban A Nemzetközi Barlangterá- piai Szakbizottság nemrég Ausztriában tartott szimpóziumán a hazai bcrlanggyógyó- szat is szóba került. Dr. Kessler Hubert, a téma egyik hazai „apostola" és o nemzetközi bizottság főtitkára: — Nálunk még egyáltalán nincsenek egyes barlangjaink kedvező klimatikus lehetőségei megfelelően hasznosítva. Ellentétben áll azzal a szinte egyedülálló helyzettel, hogy Magyarországon — megelőzve számos nyugati országot —, hivatalosan is elismerték egyes barlangok gyógyhatását légzőszervi megbetegedések kezelésénél. Külföldi tanácskozásainkon erre mindig büszkén hivatkozunk. Nálunk több barlang levegőjének elektromos sajátosságait kutatják. Kitűnt, hogy némelyikben olyan magas az — élettani szempontból rendkívül kedvező — negatív ionizáció, mint a magas hegységben létesített világhírű gyógyhelyeken. A legközelebbi szimpóziumot Olaszországban 1980- ban rendezik és jó lenne, ha akkor az abaligeti barlangban végzett kezelésekről is beszámolnának és sor kerülne a Dél-Dunántúl más barlangjaiban szervezett klimatológiai kutatások ismertetésére is. Cs. J. □Hétfői „A második Viva Villa! Izgalmakban éppoly gazdag, nagyszabású filmprodukció, mint a Viva Villa. Az aranyláz korának forró, izzó drámai képei! Amikor az emberek két dologért éltek: az aranyért és az asszonyért!" így népszerűsíti a hatalmas kék plakát a harmincas évek közepén a „Robin Hood Eldorádóban” című filmet. A plakát felső részén Rákóczi Mozgó, Somogy Vasas, alul pedig: „A műsorváltozás joga fenn tartva. Pénztárnyitás fél órával a kezdet előtt” felirat. A 20-as, 30-as, 40-es évek filmplakátjainok tulajdonosa Vicze László vasasi lakos, aki most a közel ezer darabból álló gyűjteményét a pécsi Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának ajándékozta. Vicze László ott nőtt fel a két falu közötti oldalban levő moziban, melyet még 1912-ben kezdett építtetni o nagyapja, Vicze István, Dobos Istvánnéval közösen, és amely a „mozgósítás napján", az I. világháború kezdetén, 1914. július 15-én nyílott meg a „Fekete gyémántok" című magyar némafilmmel. A háromszázötven férőhelyes teremben ívfénnyel vetítettek a zsúfolásig megtelt nézőközönség előtt, akik az I., II., Ili, helyen 20, 30, 40 filléres árakért, a gyermekek az első sorokban 10 fillérért, míg a gazdagok a piros plüssel borított páholyokban 50 fillérért tekinthették meg az előadásokat. A western filmek vonzották a legjobban a közönséget. A megsárgult, szakadozó, 40—50 évvel ezelőtti plakátokon öles betűk hirdették a húszas évek nagy férfisztárjának, Tom Mix- nek a főszereplésével készült filmprodukciókat, a „Legény a nyeregben"-t, az „Aranyvó- ros"-t, a „Vörös lovas"-t, az „örclögzuhatag"-ot, amelyről már elképzelésünk sincs valójában milyenek is lehettek.- Pedig akkor olyan sikeresek voltak, hogy értük még a kályhára is felültek az emberek - emlékezik vissza az akkori időkre Vicze László. A magyar filmek közül „A megfagyott gyermek” vonzotta a legtöbb nézőt, Szécsi Ferkó főszereplésével. „Az aranyem- ber"-t viszont ráfizetéssel vetítették ... Miután másodszor is leégett a mozigép a drága filmmel (80 —120 pengő volt a kölcsönzési díja), a tulajdonos, az akkor már egyedüli Vicze László eladta az épületet teljes berendezéssel, gépekkel együtt. 1941- et írtak akkor. .. Bezárt a mozi. Nem berregett fel többé a vetítő, eltüzelték a széksorokat. S a korszak zseniális, kegyetlenül igaz filmje, a Magyarországon betiltott „Diktátor" képsorai már nem a filmvásznon, hanem a valóságban peregtek. .. Pálfi Diana Készül a kapu Pinceborozó N ovember 27-én tettük szóvá a HDN- ben, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség késlekedése miatt nem tudják befejezni immár másfél esztendeje a Landler Jenő utcában egy nagy költséggel helyreállított pince átalakítását, s a bejárat — bármilyen erősen is deszkázzák be — nem tud ellenállni a garázda támadásoknak. A pince újra meg újra nyilvános illemhellyé züllik. Cikkünk után érkezett meg az OMF-től a bejárat tervének jóváhagyása. Az aknamélyitők a héten kezdték meg a befejező munkákat, melynek során megerősítik a bejárat körüli városfal-szakaszt, kialakítják a kapuzatot és elvégzik mindazt, amivel a pince alkalmassá válik vendéglátási célokra. Arról van szó ugyanis, hogy a Pécsi Szőlő- és Gyümölcstermelő, Beszerző és Értékesítő Szakszövetkezet itt hozza létre az első reprezentatív pinceborozót, ami minden bizonnyal a város egyik idegenforgalmi érdekessége lesz. A pinceborozó — ahol a szokszövetkezet saját termésű tájjellegű borait lógják mérni és hidegkonyhai készítményeket szolgálnak lel — előreláthatóan augusztus 20-ra nyílik meg. H. I. Molnár Csaba, a nagyon is szeszélyes, vízállásait kiszámíthatatlanul vóltoztatgató Dunától elszegődött a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz, a Dráva magyar szakaszára kapitánynak. öt évi szünet után ismét van drávai hajóskapitányunk. A Dunán 14 évet szolgált: mint matróz, a Magyar Hajózá- - si Részvénytársaság folyamhajózási üzemigazgatóság első tisztje; másodkapitánya; megbízott parancsnoka. Sima érettségivel startolt, nem kalandvágyból, hanem furcsa, lelket égető, világot látni, befogadni akaró szenvedélyből. Négy évi szívós tanulás, kemény behajózási idő utón léphetett a parancsnoki hídra a napi 12 órai szolgálatért, versenyben az idővel, az elemekkel, de ugyanúgy a fizikai munkára is rákényszerülve, mint bármelyik társa. Egy kisebbrendű folyóra jön át, ahol 23 uszályért, motorcsónakért, úszó-munkagépért, horgonyzó dereglyéért, bontó-, valamint lakóhajóért és ugyanennyi hajósért felelős Bélavártól Barcsig, Barcstól Drávaszabolcsig, száz kilométernyi szakaszon.- így 15 évi vízi-élet után itthon is, meq a vízen is leszek, bár nincs bennem bűntudat, hisz öt évvel házasságunk előtt köteleztem el magamat a hajózással. öregkorig akarok szolgálni, vagyis a nyugdíjig, ami egyébként ritka dolog. Elég abból, hogy egy—másfél évig ér utol egy otthoni levél, vagy három—hat hónapig is egyhuzamban hajózok. Feleségem egyszer kísért el egy háromezer kilométeres útra, de azóta se. Inkább sokszáz órát aggódott értem a kikötőkben, jobban tudva érkezésem, mint bármelyik irányító. Nagyon is tart a Drávától, annak szeszélyes és váratlan folyásától, a hirtelen meder- és vízszintváltozósoktól, a gyors jegesedéstől: számára déli fo- lyónk inkább sárga, agyagos színű boszorkány. Nem tudja, hagyománya van-e itt a bohó- kás hajóskeresztelőnek, amikor valaki először hajózik egy folyón, először bújik át egy híd alatt, egy zsilipnél és a siker örömére nyakon öntik vízzel. A Dunán ez a szokás járja, ott Attilának „keresztelték meg”. Csuti János Tagtoborzó a Pécsi Amatőr Színpadnál Húslét főz a táptalaimester Algával fűszerezi, majd sterilizálja Készen állnak a díszletek, a fiúk most a téren fociznak. A színpad előtti téren. Az IH színháztermében együtt rúgják a bőrt a régi „amatőrszínpado- sokkal" az „újoncok". De a lányok sem unatkoznak, feszülten lesik a Csongor és Tünde — a KASZ új darabja — olvasópróbáját. Tagfölvétel az amatőrszínpadnál. A csütörtöki „toborzón” 15 fiatal állt Bagossy László — az amatőrszínpad vezetője — elé azzal az óhajjal, hogy együtt kíván dolgozni a csoporttal. — Senkit sem küldünk el. Fölvételi vizsga nincs. Néhány hét múlva kiderül, kik maradnak. Kötelező a heti két próba. A jelentkező most színpadunk valamely „munkacsoportjába" kerül, ahol a játékon kívül más munka is akad. Például a srácok már bedíszleteztek. Egyelőre „kisebb" szerepeket osztunk ki, aztán majd meglátjuk ... Legutóbb az elmúlt év őszén frissítettük föl társaságunkat. Az akkori huszonkét jelentkezőből — ma ketten dolgoznak velünk . . . Két félszeg leányzót invitál beljebb — Keresnyei János, a színpad egyik régi tagja. Kormos Mariann és Jakab Erika egyelőre még bizonytalanok. — Én Erika kérésének engedve jöttem. Mindketten nagyon szeretjük az irodalmat. — Hogy komolyan érdekel-e a színjátszás? Igen. De színésznő azért nem lennék ... Gungl L. Tamás Kopjár felvétele Egymázsónyi húst főztek meg két nap alatt, aztán az egészet odadobták a kutyáknak, Nem először történt ez így, s garantált, hogy a jövőben is jókat lakmározhatnak majd főtt húsból a kutyák. Azért ne tessék felháborodni, ez a húskidobás nem tartozik a pazarlásaink sorába. Először is, mert elkobzott lóhús volt, amit a kutyáknak vetettek, másodszor —, s ez a fontosabb — arra a vízre, amiben ez a hús megfőtt, nagy szüksége van az egészségügynek. A húsléből ugyanis táptalajok készülnek. Olyan táptalajok, melyek segítségével a szakemberek a betegektől vett leoltásokat elemzik, s meghatározzák, hogy egy-egy kórt milyen baktériumok okoztak, s ellenük milyen gyógyszeres kezelés a leghatásosabb támadás. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetének előkészítőjében vagyunk. A hatliteres lombikba épp most szűri a papírtölcséreken a mélysárga színű, hófehér habú húslevet Füredi Nándor tanszéki laboráns, a táptalajmester. Nem hagyja abba a munkát, menetközben magyarázza, hogy épp a napokban kapott húst, amiből legalább százhatvan liternyi húslevet főz két nap alatt. A húslé önmagában még semmire sem jó. Pusztán egy alapanyag, amiből „fűszerezés" után egy újabb alapanyagot, úgynevezett agart készít. Szigorúan meghatározott mennyiségű szárított tengeri algát, élesztőkivonatot, sót, peptont kever a húsléhez, aztán beállítja a kémhatását és sterilizálja. Ilyen hosszadalmas és alapos előkészület után kezdhet az igazi munkájához, a táptalajok készítéséhez. Birkavérrel készül a két legfontosabb táptalaj, a véres és a csokoládés. Füredi Nándor, a táptalajmester, aki egyébként 24 év óta főzi az intézetben a húslevet, otthon nem rajong a húslevesért ... Török Éva Alkalmi horgolt kesztyű
