Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-30 / 358. szám
1978. december 30., szombat Dunántúlt napló 3 S=i»m Az „amerikai álom” (Rocky) „Itt megcsinálhatod a szerencsédet! ..." Az amerjkai siker „tündérvilága" milliókat csalt egykor az Újhazóba. A „cipőpucolóból milliomos" példája, mítosza, és nem is a gyors szerencsecsinálás garanciája, hanem csupán a lehetősége is reményt adott a nyomor, a gazdasági válságok, a fasizmus elől menekülőknek. Ma már történelem ez az időszak. Mire használható akkor ma. miért van szükség a siker-történetek kliséjére? Katasztrófa-filmek, politikai fantasztikum, űrbéli mesék, nosztalgiák. A hatvanas évek amerikai politikája, a Vietnami háború kudarca a hagyományos amerikai nemzeti önbecsülést —, amelyre sajátos módon a bevándoroltak első-má- sodgenerációjának különösen nagy szüksége van — a Water- gate-üggyel bezárólag a mélypontra csökkentette. A nemzetipolitikai kudarcok, katasztrófák szele megsuhintotta Amerikát. Az ebből fakadó szorongást elviselhetőbbé teszi a természeti katasztrófák látványa (pl. Pokoli torony). Vagy, ha látszólag szembenézünk a politikai erők összecsapásával, olyan játéknak vagyunk a szemtanúi, amelyekben az igazi főszereplők a háttérből mozgatják a szálakat, és a film végén sem lepleződ- nek le. Az erők, akárcsak a természetiek, láthatatlanok, be- folyásolhatatlonok, végzetsze- rűek. (Dominó-elv, A Keselyű három napja.) A Rocky másképp csinálja. Az egykori „amerikai álmot" igyekszik életrekelteni, amely szerint minden született vesztes egyben potenciális győztes is. Rocky, afféle együgyű bokszoló, szelíd, mint az erős emberek általában, félszeg is, visszahúzódó is. Egy uzsorás maffioso pénzbeszedője — s bár veréssel fenyegeti a késedelmes adósokat, a szíve mélyén poéta. S néhány szerencsés véletlen: az Egyesült Államok kétszázadik évfordulóján az ellenfél nélkül maradt nehézsúlyú boxvilágbajnok fehér és helyi ellenfelet keres. Rocky neve, olasz származása alkalmas is a reklám-csinnadrattára. És bekövetkezik, amire senki sem számít: a biztos vereségre kijelölt ismeretlen kis boxoló, az érzelmes maffioso felülmarad. Visszanyeri önbizalmát, átöleli szerelmét. Lám, Rockynak nemcsak a fekete nehézsúlyú világbajnokkal szemben sikerült helytállni, amit senki sem hitt, de a szemérmes Adrian szerelmét is sikerült kagylóhéjából előcsalogatnia. A filmen játszódó sikertörténet mögött egy valóságos siker rejtőzik. Az alig ismert színész, az olasz származású Sylvester Stallone, aki a filmet írta és a főszerepet játssza, maga is megragadta az isten lábát ezzel a filmmel. A majdnem hogy ismeretlenségből az amerikai méretű siker ormára emelkedett, mert felismerte honfitársai jellegzetes érzelmi szükségletét a hetvenes években. A sokszor digónak csúfolt olasz kisebbség összetartozás-tudata (hasonlóan a többi amerikai kisebbséghez) pótolja a gyökereit, táptalaját vesztett nemzeti öntudatot, s egyben alkotóelemévé válik az „Amerikai Nemzeti öntudatnak", mely jobb híján mítoszokkal (vadnyugat, a siker stb.) erősíti önmagát. S a két siker: a filmen látott és a filmmel igazolt, megerősíti a nézőben a reményt, hogy nem értelmetlen az erőfeszítés: ha világbajnok nem is válik-mindenkiből, az „első osztályba" bárki bekerülhet... Ha, mint Rocky, kitart, és teljesíti a kötelességét ... S. A. Sikerdarab a Kamaraszínházban Nóti Károly: Nyitott ablak A kellemes szórakozást nyújtó előadást örömmel tapsoltuk végig előli tro^bita^'hNoqató ^^eladó^ Jelenet Nóti Károly bohózatából. Balról jobbra: Melis Gábor, Horineczki Erika, Monori FeKezdődik a vidámság! A szín- renc- Vizi G»är9* és Sla,ma LoÍos házteremben széles kaszárnyajelmezei és Léka László maszkjai a rendezői koncepció segítői. udvar látványa fogad. Pattogó ritmusú katonazenére menetelünk. Kényelmes széksoraink a figyelőállások, s mire felocsúdunk, mi is a játék részeseivé válunk. A Kamaraszínházban bemutatott háromfelvonósos zenés bo_ házat egyértelműen a vidámság jegyében fogant. Nóti Károly, az egykor oly divatos kabarészerző egyetlen célja mint ismert filmjeiben, (Hippolit a lakáj, Civil a pályán, Fel a fejjel) most is önfeledt szórakoztatás. A szellemes történet mulatságos fordulatait együtt éli át színpad és nézőtér. A nyitott ablak minden baj s vele együtt minden komikum alapvető forrása. Mert, ha történetesen zárva lett volna az a bizonyos ablak, és nem mászott volna be rajta egyetlen katona sem a polgármester szakácsnéjához, nyilván meg sem születik az a gyermek, akinek apját az egész darabon végigkeresik. A sztori mellett megszólaló zene hűen tükrözi a századeleji kor jellegzetes hangulatát. Papp Zoltán zenei válogatása, a hangszerelési ötletek poénjaival nemcsak szerves része, de meghatározója is a darab sikerének. A kis létszámú, speciális összeállítású zenekar fúvós hangzása telitalálat. Jánosa Lajos díszletei, Vágvölgyi Ilona Giricz Mátyás rendezése jól számol a helyi adottságokkal. Figuráit kezében tartva, túlzások nélkül fokozza végsőkig a játék lendületét. Színészeivel együtt a csattanók mértéktartó exponálásával maga is átéli a bohózat igazi örömeit. Atmoszférájában kibontakozik a színészi tehetség. Horineczki Erika felszabadult játéka, ének- és tánctudása, Katona János remekül kidolgozott kétbalkezes esetlen közlegénye hatásában, értékeiben egyaránt kiemelkedő. Vizi György (második szereposztásban N. Szabó Sándor) őrve. zetője, Tomanek Gábor hadnagya, Faluhelyi Magda színésznője, Takács Margit polgármesternéje, Cserényi Béla polgár- mestere, de kiváltképp Szalma Lajos Sramek ura egytől-egyig kiváló alakítások. És a jól válogatott színészi együttes többi tagja (Unger Pálma, Hartmann Teréz: Melis Gábor, Horváth István, Fabó Györgyi, Bobor György, Monori Ferenc, Bercsl János) is dicséretes. A vidám, minden tekintetben kellemes szórakozást nyújtó előadást örömmel tapsoltuk végig. Kacagásunkkal valamennyien részt vettünk a játékban, a szerző és a rendező legjobb szándéka szerint. Bornemissza Géza Kossuth Lajos kéziratai Kossuth Lajos Irányi Istvánhoz írt levele és más történelmi értékű kéziratok, Irányi több mint 30 darabból álló irathagyatéka jutott a győri Antikvárium birtokába, egy győri magángyűjtőtől. Irányi István a Sáros megyei Abos községben született 1811-ben és Eperjesen halt meg 1884- ben. A szabadságharcban hadbíróként szolgált, több ütközetben, köztük Budavár ostromában is részt vett. Az ostromról szóló megemlékezéséből kiderül, hogy a harcok után Görgey kitüntette. A szabadságharc után emigrált, majd fogságba esett. A kiegyezés után az eperjesi jogakadémia tanára lett. Az Irányi-gyűjtemény magyar és német nyelvű kéziratokat foglal magában. Közülük a legértékesebb a Biella melletti Piemontban (Olaszország) 1861. július 12-én kelt levél, amelyet Kossuth Lajos sajátkezűig írt magyar és angol nyelven Irányi István „evangélikus magyar századosnak”. A levélben Kossuth igazolja, hogy Irányi részt vett a szabadság- harcban. A muzeális értékű dokumentumokat az Országos Levéltárnak ajánlotta fel a győri Antikvárium. Beszélsz lengyelül? Karácsonyi matiné A karácsonyi matinén Kircsi László oboázott, Varga Márta kísérte zongorán a Csontváry Múzeumban A Lengyelország című folyóiratban az elmúlt két évben megjelent, nagy sikert aratott „Beszélsz lengyelül?” nyelvleckesorozat módosított és bővített változatát könyvalakban is kiadta a folyóirat varsói magyar szerkesztősége. A tankönyv 21 leckéje a legfontosabb hangtani, alaktani és mondattani ismereteket tartalmazza, párbeszédes formában folyamatosan ismétli és gyakoroltatja a lengyel nyelv mintegy ezer alapszavát. A könyvet Varsányi István, a Budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális központban működő lengyel nyelvtanfolyam tanára írta. Az új nyelvkönyvet a Lengyel Kultúra Boltjában (VI., Népköztársaság útja 32.) vásárolhatják meg az érdeklődők. Regőséneket, betlehemes- játékot Vivaldi-szonáták közé szerkeszteni merész ötlet, még ha József Attila és Weöres Sándor versei adják is hozzá a „kötőanyagot". Bizonyára a műsor összeállítója, Kircsi László sem gondolta, hogy az ennyire különböző anyagok vegyíthetők, de bízott az általa létrehozott, zenei formára emlékeztető műsorszerkezet egységet teremtő, összetartó erejében. A közönség azonban, ki tudja miért — nem érzékelte ezt a szerkezetet, (a végén türelmesen várta a folytatást. . .), így a karácsonyi matiné amolyan tarkabarka ajándékkosárrá kerekedett. Mindez persze utólagos okoskodás, és egyáltalán nem kisebbíti a matiné értékét, melyen a szépszámú közönség — köztük e sorok írója is — nagyszerűen szórakozott. Szórakozott, mert a Pécsi Központi Amatőrszínpad felszabadultan mókázó tagjai ugyancsak szórakoztató módon elevenítették fel lassanként feledésbe merülő karácsonyi népszokásainkat. A kérdés csak az, hogy a színjátszó mesterség megannyi fogását felhasználó játékuk nem hamisította-e meg az eredeti népszokásokat, amelyek, ha egy kissé látványossággá is váltak az idők során, azért megőrizték kultikus erekiszakított és színpadra állított népszokásnak alkalmazkodnia kell a színpad törvényeihez. így van ez a népzene és a néptánc esetében is. De ahogy ott állandó vita tárgya az alkalmazkodás foka és mikéntje, itt is vitatható, hogy kell-e ennyi színészi játék. És ha kell, nem kellene-e többet tükröznie a nép gyakorlatában egy évezreden át megőrzött keresztény, sőt ősi pogány kultusz komolyságából és mélységéből is? A kérdőjelek nem azt jelentik, hogy Stenczer Béla és társainak előadása nem tetszett. Kiváló amatőr színjátszóink új utakat keresnek, s ebben talán e kérdőmondatok is segítenek nekik valamit. A műsort Kircsi László (oboa) és Varga Márta (zongora) két gyönyörű, pasztoral-hangulatú Vivaldi-szonátával foglalta keretbe. Mindkét szonátának egy kissé gyorsra sikerült a második tétele, s ez nemcsak a fi- gurációk botladozását eredményezte, de megbillentette a „sonata da chiesa" típusú művek formai egyensúlyát is. Az előadás mérlege mégis pozitív, mert a másik serpenyőben sokat nyom a muzikálisan, ihletetten megformált lassú tételek szépsége, és az a magával ragadó lendület, amely a gyors tételeket az apró hidetük és rendeltetésük szá- _ bálT ellenére is jellemezte, mos vonását. Bizonyos, hogy a környezetéből, összefüggéseiből Dobos L. mm Ünnepek után Valóban úgy tűnik, a televízió előbb-utóbb rátalál arra az arany középárra, amely helyzetéből következően az egyetlen helyes út lehet. Monopol-helyzete arra kötelezi, hogy mindenfajta igényt- kielégítsen, de legalábbis a tipikus igényeket. Különösen olyan alkalmakkor éleződik ki a dolog, mint a többnapos ünnepek. Korábban hol erre, hol arra billent el ilyenkor a műsor, többnyire azonban a legolcsóbb, mert legnépszerűbbnek vélt megoldások irányába. Ez egyszersmind arról a túlzott óvatosságról vallott, amelyet többízben vethettünk a televízió szemére. Az idén a műsorválasztós nagy körültekintésről, tudatos szerkesztésről, okos válogatásról tanúskodott. Ez nem azt jelentette, hogy szakadatlanul nagy művészi élményben volt része a tévénézőnek, sőt, még- csak azt sem, hogy giccs nem került a képernyőre. Mégis: bőséges válogatási lehetőséget nyújtott a műsor, biztosította a különféle ízlésűeknek a szórakozás és a „tévénézés szüneteltetésének” jogát egyaránt. Néhány kitűnő régebbi tévéjáték, film fölelevenítésével és néhány igényes, nem nagy lélegzetű új műsor beiktatásával csak nyert ez a lazább szerkezet. És a sokat csepült gyerekműsorok esetében lehet a legtöbb jót mondani: itt ezúttal igen széles skálán játszottak a műsorszerkeszíők, a sikerült új Köstner-feldolgozás, a színvonalas verses, zenés összeállítások jól vegyültek a Vernefilmsorozat befejező részeivel, vagy az Elza kölykeivel, ezekkel a nemcsak a gyerekek körében népszerű műsorokkal. A televízió e jól vett akadály, a háromnapos ünnep után föl sem lélegezhetett, — a hétköznapok szünet nélkül következtek; Egy érdekes szovjet témo magyar tévés feldolgozása után —, amelyről azért lehétne vitatkozni — csütörtök este azután egy dokumentum műsorra került sor, amely műfajt, ho meggondoljuk, már rég nélkülöztük. A budapesti lakáshelyzetről szóló riportfilm semmi esetre sem tartozik a legjobbak közé. Vitathatatlan: a témo nem könnyű, sem politikailag, sem szociológiailag, mérhetetlen sok indulat, előítélet, gyötrő tapasztalat hálózza be, így aztán a hűvös megközelítés igen nehéz. Az „esetek" fölsorolásával nem is volt különöseu!> gondunk, hogy miért éppen ezekre a helyekre látogattak el a film készítői, az az ö dolguk — bizonyos, hogy többszáz hasonlóan jellemző vagy érdekes eset akadt volna még, de nem ez o fontos. De, hogy az az úr, akinek nevét és funkcióját sajnos nem tudtam megjegyezni, mit és hogyan képviselt az „esetek" közötti fejtegetéseivel, az vélhetően többeknek fejtörést okozott. Kiket agitált az összeköltözésre? Kiknek magyarázta viszont, hogy milyen helyes az idős emberek nagyobb s már fölöslegessé vált lakásukat cserére ajánlják? Egyáltalán: kihez szólt ez a műsor? Egyet biztosan tudok: nekünk vidékieknek nem, mert mi legföljebb azt tudtuk meg belőle, hogy a vidéki lakáscsere jó üzlet. Feltéve, ha valaki vállalja átmenetileg a vidéken élés áldozatát. H. E.
