Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-10 / 340. szám
Mit csináltok régi társak? Az elmúlt negyedszázad furcsa dolgokat művelt. Nem tudom a műfaját megtalálni, miként is lehetne az életből kéziratpapírra szorítani ezt a nyugtalan társaságot. Elsőként végezték el Pécsett a bányaipari technikumot, mégiscsak másodikak voltak évtizedeken keresztül, 1953-ban még alig 10 esztendővel volt csak idősebb náluk a nagybányai bányaiskolások nemzedéke, akik éppen mostanában térnek sorban pihenni, de már a fiatalabbak elébük kerültek. Persze, a másodikak is főmérnökök, üzemvezetők, geodéták ... Tapasztó Ferenc felkötött, begipszelt kézzel jön. Társai csak annyit engednek kimondania, hogy az anyósomnál lees- 1em a ... Percekig vele évőd- nek. Pedig hát mesélhetne Indiáról, ahol bányát épített, a pécsi Fegyveres Erők Klubja alatt húzódó pincerendszerről, ahol munkásaival üregről-üreg- re haladva tárták fel a labirintust. Itt a találkozó persze a Fekete Gyémántban. Akkoriban alakult át, amikor Tapasztó a pincékkel bajlódott. A névsor hiányos. Az oklevelet negyvennyolc díszegyenruhás fiatal vette át. Húszán nincsenek itt. Mares Zoltán, aki hosszú esztendőkig az iskola igazgatója volt, nevekre is emlékszik, azonosítani is tudja őket. Dr. Kisbán László a vegytan, az őslénytan és a matematika szigorú tanára inkább csak a legendákra emlékszik. Dr. Cziat Ferenc, aki egykor osztályfőnöke is volt a társaságnak, sokkal fiatalabb, ma kutató a Mecseki Szénbányáknál. Berkovits Zoltán bányamérnök. A mértani pontosságú közepesekhez tartozott. — Kisbán tanár úr pontosan leolvasta arcomról, hogy mikor nem készültem. „Zoli, gyere csak ki” — mondta. Nincs szebb dolog a túlélésnél. Persze, a következő órán mindig rehabilitálni akart, így aztán az egyesből és ötösből hajszálpontos hármas jött ki. Cziat tanár úr mindig a lelkemre akart beszélni. Aztán én beszéltem a lelkére, „merthogy az özvegy édesanyám nehezen nevel. ..” Tukora György körletvezető a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. Ő is a diákcsínyekről akar beszélni: ...amikor Várpalotán elfelejtettünk vizet vinni a karbidlámpákhoz, belepisiltünk, úgy világított. Azt már csak mellékesen mondja, hogy ugyanezen gyakorlat alatt tűzték ki a SKIP ll-es akna helyét. A másik évben meg a pécsi István légaknát. És ha a várpalotai Ősi úti akna véletlenül ferde, azt meg ők függé- lyezték. Tizenhétévesek voltak. — Hárman meghaltak, hárman külföldön élnek. Ács József: ötvenhét óta az Ércbányánál vagyok körletvezető. A lányom már 22 éves, a fiam 9. Elter János bányamérő késve jön. Mentegetőzik, hogy sokat kell dolgozni. — Nincs itt a főnököd, annak mondd! Fikter Irénke, illetve Zsíros -Józsefné Kaposváron műszaki ellenőr: „Két lányom van, dolgozom.” Staub Jóska felől érdeklődnek többen. 25 éve senki sem látta, nem is hallottak róla. Gárdonyi Ervin geológus: „Harmincöt éves koromban rámtört a kétség, hogy még csinálnom kell valamit. Sportolni kezdtem — íjász vagyok. Gombos András bányamérnök : Túl zajos dolgok nem történtek velem. A Szénbányák kutatási osztályán a szénporrobbanás- és tűzveszély-elhárítással foglalkozom. Nemrégiben „megfúrtam” a főnökömet. Felfele lépett, fgy aztán most én irányítom ezt a munkát. Gálfi István szintén a Mecseki Szénbányáknál dolgozik, műszaki igazgatóhelyettes. — Emlékeztek a sétatéri bányamérés órákra? Amióta itt ülünk, próbálom azt a hangulatot keresni — mondja. — Az események sodrásában lehet, hogy örökre elveszett? Dehogyis! Négy esztendőn keresztül sok bányamérés órát eltöltöttünk ott mi is, a teodo- lit már-már a szemünkhöz nőtt. Juttok valamire? — járt „Csizi” tanár úr csoportról csoportra. Hát persze. Hadd nézzem! Alig-alig fordult elő, hogy a műszer távcsövében gimnazista lányokon kívül más egyebet is látott volna. Csak hümmögött: Jó, bizony jó! Más. — A Székesegyház tornyát kellett megmérni. Ahányon voltunk, annyi eredményt hoztunk ki, — mesélik a negyedszázados történetet. Odamegyek az egyik paphoz: Lau- detur... Főtisztelendő úr, mondja már meg, legyen szíves, milyen magas a délnyugati torony. — Hatvankét méter a kereszt csúcsáig, fiam. — Na, ez az egy eredmény volt a helyes. Nézik a névsort. Gulyás Miklós? Az Egyesült Államokban élt. Meghalt. Gergász György, a Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulás műszaki ellenőre. Hertelendi Károly: „Főaknászként kímélő beosztásban dolgozom, éppen 25 éves a fiam!” Kaszti László bányamérő: „Egyszerűen élek, jól vagyok." Kánnár Tibor: „Az olajiparban főgeológus vagyok. Sokat utazom." Kelemen Imre: „Rendületlenül szállítom az ércet és várom a nyugdíjat." Keszthelyi Vilmos öt esztendeje mondott búcsút az aknamélyítő munkának, az építőiparban helyezkedett el, Kocsis László pedig a Szekszárdi Mezőgépnél művezető. Nagy Dezső: „Egyszer nősültem, kétszer változtattam állást. A KISKUT-nál kőzetmechanikával foglalkozom. Nagy Emil: „25 éve aknamé- lyítős vagyok, három fiam van, egyikük az én üzememben dolgozik üzemmérnökként.” Péter Vilmos Dorogra került, ma is ott dolgozik, pedig sok vízbetörést átélt, néhány üzem bezárta már kapuit. Péter Lajos? - Szívinfarktus. Nem akarom kérdezni, hogy ... Pokol Gyula? — Szívinfarktus. Meghalt. Polgár Kálmán Nagykanizsáról jött. üzemvezető. Rab Tibor bauxitkutató. Tóth László Mázaszászvár környékén szénkutatásban vesz részt. Sárdi Imre az Ózdi Kohászati Művek robbantásvezetője: „Nem köny- nyű munka! Ha emlékeztek még, a bányaművelés könyvben talán fél oldalnyi anyag foglalkozott robbantással." — Hát akkor neked könnyű, neked féloldalnyi gond van, nekünk meg az egész könyv. Dr. Schmieder Antal tudományos kutató, vízvédelmi problémákkal foglalkozik. Szabó István: „Rövid a krónika, a Szénbányáktól 8 éve jöttem az Uránhoz. Nyugdíjig már kitart.” Takács Kálmán: „A Vízügynél dolgozom. Ha valakit nem ismernék meg az utcán, szólítsatok meg, rossz a szemem.” — Hát akkor most én következnék? Tukora György Kérdőn tekintenek egymásra, ki is ő? — Én vagyok a Staub József, 25 éve Várpalotán élek. Megöregedve a vájártanulókat ta- nítgatom, abban a Skip l-es aknában, ahol akkor gyakorlaton voltunk... Tukora György: Még azért annyit szeretnék mondani, hogy (tulajdonképpen most következem a névsorban), olyan osztályba jártunk, akik tettünk valamit. Sok beruházás előmunkálatainál részt vettem, mi tűztük ki például az Adria-vezeték nyomvonalát is. Találkoztam azokkal a fiatalokkal, akik vagy már elénk is kerültek, vagy majd megelőznek bennünket. Talán nyu- godtabb körülmények között, jobban felszerelt iskolákban tanulhattak. Szerintem az a lényeg, hogy az ember lássa munkájának értelmét, akármilyen ponton is kell tevékenykednie, s ott úgy dolgozzon, hogy elmondhassa régi társai előtt az életét. Mi talán nem beszéltünk sokat, de egyikünknek sem kell hallgatnia. Folytatódik a névsor: Rónaki László hidrogeológus. Vámos István: 25 esztendeig szenes voltam, csilléstől a bányamesteri beosztásig végigcsináltam a szakmát. Most eljöttem az aknamélyítőkhöz. Nyolc évem van a nyugdíjig, újból tanulnom kell, hogy ezalatt megtartsam magam ... Lombosi Jenő Tapasztó Ferenc Gombos Andor jelenleg a Mecseki Szénbányák kutatási osztályán dolgozik 1978. DECEMBER I0. RIPORT DN HÉTVÉGE 7.
