Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-10 / 340. szám
2 Dunántúli napló 1978. december 10., vasárnap Gyászjelentés A Nehézipari Minisztérium, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete, a Magyar Szénbányászati Tröszt és a Mecseki Szénbányák mély megrendüléssel közli, hogy a mecseki szénbányák Zobák-bányaüzemében, 1978. december 8-án történt gázkitörés következtében hat bányász életét vesztette. Őszinte fájdalommal hajtunk fejet az elhunytak: Bartók József 29 éves vájár, Füle Gyula 42 éves vájár, Horváth István 42 éves vájár, Rizmayer László 34 éves segédvájár, Rupa Róbert 44 éves vájár, Szász Mihály 31 éves segédvájár emléke előtt. Mély együttérzéssel osztozunk az áldozatok hozzátartozóinak gyászában. Kegyelettel adózunk hős bányászaink emlékének, akiket nehéz, áldozatos hivatásuk teljesítése közben ragadott el a halál. Nehézipari Minisztérium Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Magyar Szénbányászati Tröszt Mecseki Szénbányák Kilencvenhat órás megfeszített munkát végeztek Alkatrész-csere az újságnyomó gépen Géphiba «volt a Szikra nyomdában Kicsorbultak a Saphir 96-os fogaskerekei Zavartalan a DN előállítása Konzultáció a megye agrár szakembereivel Dr. Burgert Róbert látogatása Baranyában A Dunántúli Napló mai száma a szokásos kétszínnyomás- sal, igényes tipografizólással jelent meg, bár a hét közepén erősen kétséges volt, hogy var sárnapi lapunkban a megszokott díszítőszínezést alkalmazni tudjuk. Meghibásodott ugyanis a lapot előállító egyik Saphir 96-os ofszet rotációs nyomdagép. Évek óta a DN a korszerű nyomdatechnikai eljárással készülő, díszítőszíneket alkalmazó, jól áttekinthető ofszet eljárással készül, eközben egyszer 1976 tavaszán volt súlyos üzemzavar, amikor átmenetileg a lapot Szekszárdon és Kaposváron nyomták ki. Most az először üzembe állított gép fő meghajtótengelyének kúpfogaskerekei berágódtak, az üzemi fordulatszámon a gép olyan rezgésbe került, amely az egész berendezés működését veszélyeztette, a DN hétköznapi számának megjelenését kétségessé tette. A Pécsi Szikra Nyomda vezetői, szakemberei elsősorban kiiktatták a gép hibás szerkezeteit, a berendezés felét tulajdonképpen kikapcsolták, az újságot a hét közepétől máig így nyomtatták. Ezzel párhuzamosan megkezdték a hiba okainak kivizsgálását, amelybe bevonták a Könnyűipari Főiskola nyomdaipari tanszékét is. Közben felvették a kapcsolatot az NDK budapesti kereskedelmi kirendeltségével, ígéretet kaptak, hogy repülőgéppel küldi a gyártó cég a 25 ezer forint értékű alkatrészeket. A nyomda vezetői és tmk-s szakemberei az alkatrészek megérkezéséig sem ültek tétlenül, megkísérelték a bemart fogaskerekeket kiszerel, ni és felcsiszolni. Ehhez különleges szerszámokat szereztek gyorsan be, és három szakember 96 órás megfeszített munkája során, tegnap délben beindították a gépet, amely a pró. ba során alkalmasnak látszott a háromszínnyomású vasárnapi újság előállítására. A gép szétszerelése során felderítették, hogy a Saphir 96- os ofszet rotációs gép másik két fogaskereke is sérült, az NDK- ból várt pótalkatrészek tehát mindenképpen kellenek. A kúpfogaskerekek megérkezése után azonnal hozzálátnak a gép végleges megjavításához. Dr. Burgert Róbert, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát Állami-díjas vezérigazgatója tegnap agrárpolitikai konzultációt tartott Pécsett. Kétnapos baranyai látogatása során eszmecserét folytatott dr. Nagy Józseffel, a Központi Bizottság tagjával, a Baranya megyei Pártbizottsáq első titkárával, Horváth Lajossal, a Baranya megyei Tanács elnökével, dr. Földvári Jánossal, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettesével. Pénteken üzemlátogatáson vett részt a Pécsi Állami Gazdaságban, ahol a gazdaság vezetőivel, dolgozóival, egykori munkatársaival találkozott. Megállapodtak a Pécsi Állami Gazdaság és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát közötti kapcsolatok szélesítésében. Szombaton délelőtt, a pécsi Technika Házában megtartott mintegy háromórás konzultáció keretében a baranyai szakemberek írásban és helyszínen feltett kérdéseire válaszolt. Arra a kérdésre, hogyan ítéli meg helyzetünket és lehetőségünket Európa mezőgazdaságával, mit kínálhat nekünk a szovjet piac? — rámutatott: — Hosszútávorr mezőgazdaságunk fejlődésének fő bázisa a szovjet piac. Kereskedelmünk javulása attól függ, milyen mértékben kapcsolódunk be a nagy szovjet gabona- és húsprogramba, hogy tudjuk kihasználni az ebből adódó nagy lehetőségeket, hogyan válunk e nagy programok, e nagy piac részeseivé. — Hogy fogalmazná meg a központi irányítás erősítésének szükségességét a mezőgazdaságban? — hangzott egy következő kérdés. — A központi irányítás erősítését abban látom, hogy e mostani túlszabályozás helyett engedjék szabadabban vállalkozni, nem hazardírozni, de tisztességesen manőverezni a mezőgazdasági termelő üzemeket. És utólag a mérlegekben a mostaninál sokkal szigorúbban számoltassák el a gazdaságvezetőket az irányító szervek. A termelési rendszerek jövőjével kapcsolatos kérdésre válaszolva rámutatott. — Divatos téma ma bírálni a rendszereket. A baj az, hogy csupa általánosság hangzik el. Tény, hogy lépésváltás van itt is, vagy tudnak új programot, expanziót teremteni a rendszerek, vagy beleszürkülnek az adminisztrációba. Ma drágán termelünk. A termelési rendszereknek a költséghozam-arány javítása felé, mennyiség helyett a minőséq felé kell váltaniok. A mezőgazdaság irányításában túl sok az átfedés, a tröszt és országos vállalat. E téren csak az vihet előre, ha a termelő vállalatok jobban érzékelik a külső és belső piacot. Bábolna nagyrészt annak köszönheti exportképességét. hoqy tíz éve önálló külkereskedelmi joga van és közvetlen kapcsolatba került a világpiaccal. A termelés és fejlesztés differenciálásával kapcsolatos véleményeként elmondta, hoqy a szelekciónak a differenciálódás irányába kell hatnia, de a sorrendet a nemzeti jövedelemhez való hozzáadás mértéke adja meg. A csúcson lévők ne koronát, de méq nagyobb feladatokat kapjanak. Arra a kérdésre, hogy a külkereskedelmi piacon kialakult igények indokolják-e a baromfitermelés csökkentését — nemmel válaszolt. A legnagyobb broiler húsbaromfi expanzió a Szovjetunióban van, de az USA hústermelésében is a legnagyobb hasznot a broiler hozza. A Közel-Keleten is van egy jelentős igény a broiler iránt. Tény, hogy a sertésciklushoz hasonlóan vannak baromfi ciklusok is, de ezek igen rövidek, néhány hónaposak. Nagy hiba volna az ország jövő évi baromfi-terveit a ciklus mélyponthoz igazítani. Az elmúlt hónapban az Egyesült Államokban járt, s ehhez kapcsolódott a kérdés, milyen újdonságokat látott? Illetve, milyen újdonságok vannak ma Bábolnán? Több mint ezer ember készült folyamatosan az elmúlt hónapokban a sásdi járás üzemeiben, szövetkezeteiben a KMP és a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából rendezett politikai vetélkedőkre. Ezeket a vetélkedőket ugyanis tavaly novemberben hirdették meg a szocialista brigádok tagjainak részére, s a helyi döntőket követően tegnap délután a bikali ifjúsági házban rendezték a járási döntőt, ahova a legjobb tizenkilenc csapat három-három tagja jutott. Köztük a Hegyháti ÁFÉSZ szocialista brigádjának tagjai — három nő —, akik elmondták, hogy nagyrészt munkaidő után tanultak, de ebédszünetekben is cserélték a könyveket, újságokat, s megbeszélték a vitás kérdéseket, Őszi néni, azaz Szőke Bó- lintné, brigádvezető irányításával. A gödrei termelőszövetkezetet képviselő csapat tagjai mindhárman állattenyésztők. — Az Egyesült Államok trendjei azt mutatják, hogy a nagyüzemiség objektív törvényszerűség, és az integrálódás folyamatát nálunk sem szabad megállítani. Már ezer lóerős traktort gyártanak, amely 27 méter munkaszélességben. óránként 12 kilométer sebességgel dolgozik, és teljesítménye óránként 20 hektár. Bábolnán a biológiai robbanás és az új technika lehetőségeinek kihasználásán fáradoznak. Például baktériummal kezelt istállótrágyával igyekeznek felére szorítani a műtrágya-felhasználást. Egy NSZK—magyar együttműködés keretében Bábolna olyan broiler előállításán dolgozik, amely 1 kiló húst 1,6 kiló abrakból állít elő és 6 hetes korára éri el az 1,7 kilós végsúlyt. Kiemelt feladatuknak mégis azt tartják, hogy az üzemi szakemberképzés színvonalának emelésével hogyan lehet az emberi szaktudásból minél több pénzt, minél nagyobb értéket kihozni. Rab Nándor, aki a 45 évével az egész mezőnyben is rangidősnek számított, a vetélkedő szünetében ezt mondta: „Akkor is nyerünk, ha nem mi leszünk az elsők, hiszen sokat tanultunk”. A Sásdi Építő Szövetkezet fiatal kőművesek képviselték. Jögel József: — Valamennyien szakmunkásképzőt végeztünk, de érdekel bennünket a történelem, a napi politika, ezért jöttünk el. A teszt- és totó-lapok munkásmozgalmi politikai kérdéseinek kitöltéséből s a dia-felvételeken látható személyek, események felismeréséből álló vetélkedés eredménye: elsők lettek a sásdi költségvetési üzemet képviselő szocialista bri- qádtaqok. Másodikak a sásdi termelőszövetkezetben dolgozók, harmadikak a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat sásdi üzemegységének dolgozói. A díjakat dr. Vida József, az MSZMP sásdi Járási Bizottságának első titkára adta át. Csorba Győző versei Költőnk és kora — mondta József Attila keserűen és mégis hittel. „Költőnk” és kora azóta is, azelőtt is elválaszthatatlan összefüggés. Hálás téma is. Költőt persze kor nélkül igen nehéz elképzelni. Talán csak valahogy úgy, ahogy Csorba Győzőnek sikerült abban a különös csillám- lású versében, amelyben a megrendítő és a kesernyés bölcs humor oly sajátosan csorbagyőzői módon keveredik. S amely egy groteszk ötletre épül: költőink neveit akár ösz- sze is csere-berélhetnénk, mert „egy-sok, sok-egy személy ez mind”. „Egyetlen, hatalmas magyar költő, ki meglett valaha, ki alszik, és ha szükséges, fölébred, fölébred harminckettő vagy huszonhat vagy harmincnyolc vagy akármennyi évre, hol szőkén, hol barnán, hol itt, hol ott, megnézi, amit éppen nézni keH, elmondja, amit éppen mondani, villámlik, szenved, üt, töri magát, olykor beléhal —: nézni sose könnyű, hűségesen beszélni sose könnyű —, de néha túl is lép az iszonyon, mosolyog és nevet és hahotázik". Ha csak ezt az egy Csorbaverset hallhattuk volna o televízió róla készült filmjében — és Vallói Péter jóvoltából emlékezetes előadásban —, már megérte volna elkészíteni a filmet. De természetesen jóval több is történt. A Pécsett élő költővel Czigány György beszélgetett a „Költőnk és kora” sorozatcímet viselő műsorban, s Bánffy György, Dávid Kiss Ferenc. Győry Emil, ifj. Kőmíves Sándor, Pákozdy János mondták el még verseit. A Ba- ranyi Ferenc szerkesztette műsor — úgy tűnik — elsősorban portrét kíván festeni, inkább keretbe (mely keretet maga a költő jelenléte, vallomásai, kommentárai jelentik) ágyazott verseket, újfajta költészeti adást nyújtani a nézőnek. Mi, akik régóta vártuk már, mert időszerűnek éreztük, hogy Csorba Győző költészete a képernyőn is megjelenjék, nemcsak jelzésszerűen, futólag, de élményt adó teljességben, most kicsit nehéz helyzetben vagyunk, mert az általunk ismert, gazdag lehetőségekhez képest, a képernyő előtt Csorba Győzővel eltöltött kerek harminc perc kurta pillanatnak, a lehetőségek puszta megcsillantásának tűnt. Lehet, hogy tévedünk. Hiszen igaz lett volna a bérházak tövében zsugorodó kert látványa is, dehát igaz volt a csengők és kolompok meghitt környezete is. S noha igaz lett volna a csípős humoráról, iróniájáról és öniróniájáról ismert Csorba Győző — igaz volt a csengői és kolompjai védelmében megfontoltan válaszol- gató Csorba Győző is. S mintha egy kibővített, nagy író-olvasó találkozón ültünk volna, fontos kérdésekről esett szó Tgy is. Költőről és olvasóiról, vagyishát a költőről és népéről. Életről és halálról, a halál abszurditásáról, amit a költő oly sokat firtat, de „ez nem pesszimizmus!" Megtartó erőről, közülük is a családról, a szőkébb környezetről, az otthonról. Arról a bölcsességről, amit nem köny- nyű megszerezni: hogy a legmesszibb utazásoknál is több élményt, fontosabb tapasztalatot ad akár egy kicsi kert is: „egyik virágtól másikig egyik árnyéktól másikig (. . .) világ körüli utazás életre szóló utazás halálig tartó utazás” Van mit tanulnunk Csorba Győzőtől, és hálásak lehetünk a televíziónak, hogy ebben segített — újabb tízezreknek is. L. J. Tanárjelöltek a gyakorlóiskolában Aí íttiok és a fáraók A gép az írnok szobrát vetítette a falra, úgy is, mint az egyiptomi művészetre jellemző frontalitás egyik kiváló példáját. Hogy mi az a frontalitás? Ezt kérdezték a gyerekek is, az 5. A. osztályosok a Pécsi Tanárképző Főiskola Alkotmány utcai gyakorló iskolájában. A válasz nem késett soká: Völgyesi Lívia negyedéves főiskolás hosszú pálcával választotta szimmetrikus részekre a törzset, vízszintes vonalakat is húzott, majd precízen íediktálta a meghatározást. A szombat reggeli hóesés nagy esemény volt, észrevenni a gyerekek magatartásán — állították a tanárok, kicsit mentegetve a folyosói zsivajt, ami azért — főleg egy kívülálló számára — nem tűnt tragédiának. A figyelem fönntartása inkább a gyakorló tanárképzősöket állította nagyobb feladatok elé. A hatodik szemeszterben nyolc, a kilencedikben pedig tíz órát kell tanítaniuk a gyakorló iskolában, s ráadásul részt venni az összes tanári munkában, mintha csak a tantestület tagjai lennének. Persze, segítséget bőven kapnak, ottjártunkkor Rab Fe- rencné népművelés-éneksza- kosokkal beszélte meg az órát. Fenyvesi Béla először tanított a héten, sok ábrát használva énekórát vezetett, s erre készült Szita Gabriella is. A délelőtti napközisek a betűvetést gyakorolták, sok tréfával és mesével. Diósi Adél énekszakos Antal Györgynével együtt vezette a foglalkozást; hullottak a piros pontok, időnként még egy-két csillag is a papírlapra került. Az írnok meq csak ült, s némán tűrte, hogy frontális alakját Amrikné Pálfay Éva tanítványai a „kis-tanárnéni" irányításával lerajzolják. A kiválóan levezetett óra értékéből semmit sem von le, hogy a legnagyobb izgalmat mégis az a nagy fehérség váltotta ki, ott túl az ablakon ... H. J. Politikai vetélkedő Bikaion H. E.
