Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-09 / 339. szám

Dunántúlt napló 1978. december 9., szombat Sajtótájékoztató a pályakezdő orvosok elhelyezkedéséről Bevált a pályakezdő orvo­sok elhelyezkedését segítő pá­lyázati rendszer — hangsú­lyozta Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes pénteken, a minisztériumban megtartott sajtótájékoztatón. A rendelke­zésnek jelentős szerepe volt abban, hogy enyhült a vidéki orvoshiány. Tavaly márciusig például a frissen végzett orvo­sok 96 százaléka helyezkedett el pályázat útján, az idei arány már most magasabb a tavalyinál, örvendetes, hogy az idén végzetteknek több mint a 70 százaléka vidéki munkahe­lyeken vállalt munkát. Jelenleg 25 ezer orvos dol­gozik hazánkban, a lakosság számához viszonyítva ez világ- viszonylatban is kedvező szám. Ennek ellenére az ország egyes megyéiben és bizonyos szak­mákban a szükségesnél még mindig kevesebb az orvos. A tanácsok — az egészség- ügyi tárcával összhangban — évről évre a végző orvosok számánál több állást hirdetnék meg. Az egyetemek a hallga­tók pályázatait rangsorolják és a munkáltatók ezeket a javas­latokat kötelesek figyelembe venni. Az erre vonatkozó ren­delkezés betartását a jövő­ben szigorúbban fogják ellen­őrizni. Az egyetemek javasla­tainál viszont jobban méltá­nyolják a hallgatók szociális indokait, körülményeit. Az idén végzett fogorvosok kérelmeit lényegében már eb­ben a szellemben bírálták el. A 125 pályakezdőnek a taná­csok 157 állást kínáltak, ebből 12-t a fővárosban. Az egyete­meken 96 fővárosi fiatal vég­zett, többségük kénytelen volt, illetve kénytelen lesz vidéki munkakört betölteni. Mód nyílt azonban — tekintettel szociá­lis helyzetükre — további 12- nek elhelyezkednie a főváros­ban. Annál is indokoltabb volt ez a kiegészítő intézkedés, mert az ország más részeihez ha­sonlóan Budapesten is kevés a fogorvos. Nincs állás nélküli gyógy­szerész hazánkban — a 170 pályakezdő szakembernek több mint 200 munkahelyet kínáltak, s valamennyi „gazdára” ta­lált. Nagyobb figyelmet fordít a minisztérium a jövőben az úgy­nevezett határidős rendelkezés végrehajtására, elősegíti az or­vosok indokolt munkahely­vállalását. Az a cél, hogy el­sősorban a nagyobb gyakor­latú szakemberek foglalják el a körzeti orvosi állásokat, a pályakezdők pedig kórházak­ban, tapasztaltabb kollégák irányításával szerezzék meg a szükséges gyakorlatot Súlyos bányaszerencsétlenség Zobák-bányán Súlyos bányaszerencsét­lenség történt csütörtökön éjszaka a komlói Zobák- bányán. Az I. szint 10-es telepi fejtésének légvága­tán nulla óra húsz perckor gázkitörés történt, amely­nek következtében Bartók József 29 esztendős vájár, Füle Gyula 42 esztendős segédvájár, Horváth István 42 esztendős vájár, Riz- mayer László 34 éves se­gédvájár, Rupa Róbert 44 éves vájár és Szász Mihály 31 éves vájár életüket vesztették. Még tegnap délelőtt Komló­ra érkeztek dr. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes, Menyhárt László, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnöke, a Magyar Szénbányá­szati Tröszt és a Bányász Szak- szervezet vezetői és bekapcso­lódtak a szerencsétlenség kö­rülményeinek kivizsgálásába. A délutáni órákban dr. Ka­polyi László adott tájékoztatást a történtekről. A váratlanul és hirtelen be­következett gázkitörés nagy mennyiségű szenet, szénport, kokszot és követ zúdított a vá­gatba, amely azonnal maga alá temette a vójvégen dolgo­zó négy bányászt, ketten kicsit távolabb, a fejtéskijárat isza- polásánál dolgoztak. Sajnos ők is életüket vesztették. A 10- es telepi fejtésben dolgoztak Fülöp Árpád és. Nagy Imre fúrómunkások, a fejtésen lefo­lyó szén őket is betemette, de társaik gyorsan kimentették őket, könnyebb sérülésekkel a komlói kórházban kapnak ke­zelést. Csütörtökön éjszaka 380-an dolgoztak a bányában, 58-an a veszélyeztetett légosztályban, míg 38-an a szerencsétlenség közelében a fejtés alsó felében tartózkodtak a gázkitörés idő­pontjában. A fegyelmezett bá­nyászoknak és műszakiaknak, a gyorsan riasztott és a helyszín­re érkező bányamentőknek kö­szönhetően a többiek baj nél­kül megmenekültek. A vizsgálat eddigi eredmé­nyei szerint a biztonsági óvó­rendszabályokat betartották, mulasztás nem történt, a sze­rencsétlenség valamennyi kö­rülményének kivizsgálása azon­ban a helyszínen tovább tart, ennek eredményeiről később tájékoztatást adnak ki. * Az ember ezúttal ismét alul­maradt a szénért folyó küzde­lemben, pedig betartották a munkavédelmi szabályokat, a gázkitörés elleni védekezés kor­szerű módjait alkalmazták. Azt hihetnénk, tegnap bénán álltak Zobákon az aknakerekek, a bányászok a szomorú hír hal­latán nem szálltak le. Nem így történt. Csak a szerencsét­lenség színhelyén nem dolgoz­nak. A mecseki bányákban a munkások sohasem ölbe tett kézzel gyászolták szerencsétle­nül járt társaikat, mindig is kemény munkával bizonyították, hogy az elemi csapások elle­nére sem maradnak alul a ter­mészettel folyó küzdelemben. A Mecseki Szénbányák ezút­tal sem hagyja magukra sze­rencsétlenül járt, hűséges mun­kásainak családjait, a nyolc apát vesztett gyermeket. Kegyetlen igazság: az élet megy tovább, néhány nap múl­va majd leveszik az aknáról a fekete zászlót, „azon" a mun­kahelyen majd átveszik a tár­sak az elhagyott szerszámokat. Az emlékek azonban sokáig él­nek, arra kötelezik a kutatókat, mérnököket, műszakiakat, tel­jes erejükkel keressék tovább a bányaveszélyek elleni véde­kezés lehetőségeit, a legbizto­sabbnak vélt eljárások helyett is kíséreljenek meg még biz­tonságosabbat kitalálni. Lombosi J. Közös gyermekrajz- kiállítás Eszéken (Munkatársunk telefonjelenté, se) Immár hagyományossá vált a Baranya megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és az Eszéki Község közi Pe­dagógiai Intézet közös g^er- mekrajz-kiállítása. Tegnap dél­előtt, az eszéki Zodiak Ga­lériában nyitotta meg a bara. nyai és az eszéki gyerekek rajzainak kiállítását. Illja Lavr- nics, az eszéki Községközi Elemi Oktatásfejlesztési Inté­zet igazgatója. A megnyitón baranyai részről Bernics Fe­renc, a Baranya megyei Ta­nács művelődésügyi osztályá. nak vezetője és Rejtő Jenő, a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója vett részt. A házigazdák részéről jelen volt Stanko Dragicsevics, a Szocialista Szövetség Eszék városi Bizottságának elnöke, Lazo Petnjárics, az Eszéki vá­rosi Tanács elnökhelyettese, Antun Ignjac, az Eszék városi Pártbizottság titkárhelyettese, valamint Merki Ferenc, a Hor. vátországi Magyarok Szövet­ségének elnöke. Megnyitó szavaiban lllija Lavrnics ki­emelte, hogy a horvót és a magyar gyerekek alkotásai­nak érdekessége a két külön­böző iskolarendszerből, a köztük levő rokonság pedig az egymás mellett élő két nép kulturális és történelmi tradí­cióiból fakad. Az eszéki gyermekrajz-kiállítás éppen ezt, közös múltunkat, közös dolgainkat dokumentálja. G. O. A Mozgó Világ ankétja „A Mozgó Világ nem csupán irodalmi folyóirat, azért született meg, hogy a fiatal magyar ér­telmiségé legyen, amely ennek a lapnak révén bizonyíthatja: jelentős szerepet játszik a szo­cialista tudat formálásában.” Többek között e szavakkal bo­csátotta útjára 1975 decembe­rében a 6000 példányban, két­havonta megjelenő ifjúsági iro­dalmi folyóiratot Veress Miklós költő, aki jelenleg is a lap fe­lelős szerkesztője. Hogy mi valósult meg a kez­deti szándékból, milyen úton kívánnak továbbhaladni, kik kikhez szólhatnak a folyóirat ha­sábjain — akár versekről, szép­prózáról, képzőművészetről van is szó — terítékre került azon az ankéton, melyet tegnap dél­után rendeztek, a Pécsi Tudo­mányegyetem jogi karának klub­jában, az ifjúsági sajtó hete alkalmából. A lap szerkesztő­ségének képviseletében Kulin Ferenc felelős szerkesztő-helyet­tes, Alexa Károly, a szépprózai rovat vezetője és Mányoki End­re olvasó-szerkesztő válaszolt a jelenlévők kérdéseire. Többek között szóba került, hogy vidé­ken, így Baranyában is megle­hetősen nehéz beszerezni a fo­lyóiratot. Kulin Ferenc válaszá­ban ismertette a terjesztés ja­vítására tett intézkedéseket. A további célok között jelölték meg az állandó szerzői gárda megtartása, emellett minél több tehetséges fiatal publikáci­ós lehetőségének biztosítását. Nagy tülekedés volt a ruhatárnál műsorkezdés előtt Ti és Mi - a sportcsarnokban Az egyik srác elemes mini tévét szorongatott a kezében a pécsi sportcsarnok előtt. A kel­lemetlen hideg ellenére is kis csapatok gyűltek össze a csar­nok előtt és várták a bűvös 18.10-et, amikor is eldőlt, hogy a Ti és Mi tegnapi adásán a szegedi férfiakkal a pécsi nők vetélkednek. De azt akkor még nem lehetett tudni és ezért kü­lönösen izgatottan figyelték az Szegedi férfiakkal vetélkedtek a pécsi nők Hogy miért mutogatok? ...örökké a fejemhez kap- dosok, s félő, fölkeltem—mia­gam iránt az emberek gya­nakvó figyelmét, mondván: „ ... bolond ez, hogy állan­dóan mutogat?" — pedig többé-kevésbé tiszta az el­mém, holott ki van téve meg­lehetősen sok fura dolognak, amelyeket jártorriban-keltem- ben hallok. Ugye —• talán emlékeznek még rá — né­hány hete Pesten egy sajtó- tájékoztatón bejelentették — s erről a rádió, tévé egyaránt hírt adott — miszerint folya­matosan kiadják a Nyugat című irodalmi folyóirat szép kötetekbe gyűjtött példányait, méghozzá az egészen közeljö­vőben, tehát néhány nap múlva keresem a ritka kiad­ványt a könyvesboltokban, s szomorúan tapasztaltam, hogy már elfogyott, nincs, csak néhány példány volt, talán majd valahol sikerül szereznünk és visszaszólunk, tessék csak a telefonszómát megmondani... satöbbi. Nos, eme irodalomtörténeti érde­kességből egy árva kötetet sem sikerült magomhoz ven­nem —, mi mást csináljak, lemondtam róla. Ha nincs —, nincs. Ám a hét elején a rádióban újra ismertették a kötetet, és ígérték, hogy kiadják... Mondom, most hangzott el ezen a héten, amikor hetek óta nincs, el­fogyott, felszívódott. Hát ha ezt valaki érti... Mert én nem. Most pedig mást mesélek. Pedig szívesen leszállnék az ellátási problé­mákról, de néha úgy látom, meg kell osztanom fölöttébb érdekes, ám annál érthetet­lenebb tapasztalataimat az olvasókkal. Egy asszony cso­mag szemeskávét küldött be a Rádiónok, azt mondta, tele van szeméttel. A Rádió to­vábbította a KERMI-nek, az megvizsgálta, az eredmény­ről értesítette a Rádiót és a fogyasztót: a kávé 25 száza­lékban szemetet — törmelé­ket, spárgát, szőrt... stb. — tartalmazott, holott a meg­engedett tűrési arány nem lehet több 17 százaléknál. A műsorvezető — joggal meg­alapozott iróniával — hozzá­fűzte: lehet, hogy egy tize­despont hiányzik s a 17 csak 1,7 százalék, de neki — mint megrögzött kávéfogyasztónak — még ez is sok. Szemétből. Nekem is sok. Én eddig meg­vettem a kávét, s mindjárt a helyszínen a bolti készü­léken ledaráltam. Soha eszembe sem jutott, hogy át­vizsgáljam a kávét, ami olyan szépen van csomagolva. Most újabb kiadásom lesz, ven­nem kell egy darálót, hogy otthon — alapos és szóra­koztató szemezgetés, váloga­tás után — ledaráljam az ízléses csomagolású zsákba­macskát. Nekem nincs telefonom, különben felhívtam volna a Rádió által megadott számot a hét elején, ahol is egy ke­reskedelmi szakember várta a fogyasztók véleményét, kí­vánságát, észrevételét. A kér­dések özönéből megragadta valami a figyelmemet: miért kevés a zselés szaloncukor? A válaszra nem emlékszem, nem is lényeges: ugyanis ta­valy is kevés volt. Hanem eb­ben valami ipari-termelési furfongot sejtek. Ugyanis a szaloncukorgyár — aki eddig normál, illetve csokoládés szaloncukrot állított elő — kirukkolt egy új gyártmány­nyal, a zseléssel, mondván, hogy a választékot bővíti. Ez majd — mármint hogy a választékbővítés mint olyan — bele 'is kerül a rubrikába és az év végi termelési ér­tékelésbe. Bővült a válasz­ték. Csak éppen mennyiség nincs mögötte. Nincs mögöt­te úgynevezett gyártási hát­tér. De mézesmadzagnak azért jó. Most, hogy e soro­kat írom, telefonon panasz­kodik valaki — gyomorbeteg lévén —, hogy hetek óta nem jut hozzá egy üveg pa- rádi vízhez, ami pedig szá­mára orvosság (hirdetik is nyakra-főre), mert télen nincs szállítás, a hideg miatt. A víz belefagy a palackba. Én er­re meg azt mondom, hogy minden évben — télen! — ez a kifogás: befagy, nem szállítható. Rendben van. Hát ezért kapdosok a fe­jemhez. Rab Ferenc apró televíziót, vajon melyik nemnek kedvez a szerencse. Néhányon azért már előre beosontunk és megbámultuk a televíziós stábot. A csapatkapi­tányok egymást bátorították, másutt a rendezőknek tartottak eligazítást. Ki melyik szektorra ügyel, ha a férfiak és ha a nők játszanak. A keveredés elég nagy volt és még fokozta az iz­galmat hoqy a kamerapróba után kiderült, vibrál Áqi ruhá­ja .. . A nők csapatkapitánya Újváriné Füzv Ágnes, a városi tanács közművelődési felügye­lője „vasarelys" mintájú ruhát viselt, amely a monitor tanúsá­ga szerint bántja a szemet, annyira vibrál. Telefonálás ha­za, készítsenek ki egy egyszínű ruhát és futás vele a sportcsar­nokba. Közben újabb kamera­próba következett és többen azon a véleményen voltak, be lehet állítani úgy, hogy mégse vibráljon. Azért legyen kéznél a másik ruha is, döntötték el vé­gül. Valahonnan megszólalt egy női hang: három perccel előbb kezdünk. Vitray Tamás játékvezető Áqival és a fiúk ka­pitányával, Véah Józseffel, a megyei tanács ifjúsági titkárá­val elhelyezkedett a pálya egyik szélénél és felharsant a jól is­mert játékkezdő szignál. A te­remben különböző funkcióban lévő „tévés" leányok rohangál­tak és többször figyelmeztettek minket, akik illegálisan lapul­tunk a fal mellett hogy tartóz­kodjunk a sorsolás utón a tet­szés vagy nemtetszés nyilvánítá­soktól. Miután eldőlt a „sorskérdés”, újabb futkosás következett. Ági járt ebben elöl, kiosztotta a ki­osztható feladatokat, melynek végrehajtásában azért a fiúk is segédkezhettek. Egyáltalán hogyan készültek föl a lányok a játékra? Ági két szusszanás között gyorsan sorolja: — Különösebben nem lehe­tett felkészülni. Megpróbáltuk „kitalálni” a feladatokat, néz­tük az előző két adást. Mikor engem bíztak meg a kapitány­sággal, két barátnőmmel össze­ültünk és hosszú órák után készítettünk egy listát azokról a lányokról, akikről tudtuk, hogy szeretnek és mernek is játszani. Toboroztunk a főiskolákon, egyetemeken is és számítunk a női szolidaritásra! Azt szeret­nénk, ha nem a városok vetél­kedője lenne ez, hanem való­ban többet tudnánk meg egy­másról, vagyis a nők a férfiak­ról és fordítva. A fiúk csapatkapitánya nem nagyoif szomorodott el: — Én lokálpatrióta vagyok és a pécsi nőknek is teljes szívvel druk­kolok - biztosított rokonszen- véről. A közönség már vegyesebb érzelmekkel fogadta a sorsolás eredményét Néhány kamaszfiú rosszallóan szemlélt még engem is. Nem véletlen, hogy eleve női újságírót küldtek ide — mor­mogták. Az ajtónál hangos vi­tatkozások között furakodtak be a lányok, de többségben lévén elsöpörték a fiúkat. A kertvá­rosi iskolából érkezett az első lánycsapat, akik az ajtóban áll- digálva várták az eredményt. Egész „hadiszállások” alakultak ki a közel lakó lányos házak­ban, és így már negyed hét után elárasztották a bejáratokat. A játék jónak ígérkezett, s remél­hetőleg azzá is vált, bármelyik csapat győzött is. Barlahidai Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom