Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-30 / 358. szám
I Dunantmt napló 1978. december 30., szombat Elénk tudományos elet a közgazdasagtudomanyi karon Imélyült kutatómunka, sokrétű és szerteágazó tudományos tevékenység, élénk tudományos élet — ez jellemzi fiatal felsőoktatási intézményünk, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara oktatóit. Nemrég összegezték és értékelték ezt a munkát, eszerint a kar oktatói az elmúlt három évben többek között 80 folyóirat cikket jelentettek meg, 34 tanulmányt, 3 pályázati anyagot, kézikönyvet és 4 jegyzetet írtak, 3 kandidátusi és 10 egyetemi doktori értekezést készítettek. Hogy csak legutóbbi elismerésüket említsük, az idei akadémiai pályázaton a kar részéről benyújtott új iparvállalati gazdaságtan! jegyzet díjat nyert. A kar oktatói kutatómunkájuk eredményeiről évente egyszer tudományos konferencián számolnak be. Az idén A vállalat helye és funkciói a gazdaságban címmel rendeztek konferenciát, mely az NDK- beli, lengyel és jugoszláv szakemberek részvételével és előadásaival nemzetközi jelleget öltött. Az előadások anyagából dr. Takács Béla egyetemi tanár, a kar dékánja tanulmánykötetet szerkeszt. Közgazdasági élet rovatunkban most dr. Veress iózsef adjunktus közreműködésivel az előadások és hozzászólások anyagában tallózva ismertetőt adunk a konferencián elhangzottakból. • Miklósvári Zoltán A mezőgazdasági vállalatok néhány speciális problémájáról Az e témakörbe tartozó előadások és hozzászólások sorát dr. Szabó Gábor referátuma nyitotta meg „Az iparszerű termelési rendszerek egyes ökonómiai kérdései” címmel. A tanulmányban, amely két részből állt, a szerző alapvetően arra keresett választ, hogy az 1970-es évek folyamán a me- V zőgazdasági termelés számos területén kiváló eredményeket felmutató iparszerű termelési rendszerek megújulásának, minőségi továbbfejlődésének melyek a kulcskérdései. Véleménye szerint a minőségi továbblépés kulcskérdését a termelési rendszereknél a közgazdasági szemlélet kialakításában, illetve erősítésében kell keresni. A tanulmány kiemelten foglalkozott a termelési rendszerek érdekeltségi viszonyaival mind a taggazdaságok, mind a rendszerközpontok szemszögéből. Dr. Sántha Attila előadása az „Iparszerű szakosított sertéstelepek környezetvédelmi problémáiéval foglalkozott. Az előadó véleménye szerint a nagyüzemi állattenyésztés fokozódó környezetkárosító hatása az állatállomány koncentrációjának növekedése és a trágyázási technológiában bekövetkező változás mellett alapvetően arra oz okra vezethető vissza, hogy az ágazati technológiák fejlődése a hagyományos üzemgazdasági kapcsolatok figyelmen kívül hagyásával ment végbe, amit a termelőeszköz-ellátás és a közgazdaági szabályozás egyaránt elősegített. Ez az állattenyésztés és a növénytermesztés hagyományos üzemgazdasági kapcsolatrendszerének felbomlásához vezetett, ami korábban biztosította az állattenyésztés melléktermékeinek tervszerű felhasználósót. A legtöbb nehézség emiatt a hidraulikus trágyaeltávolítást alkalmazó állattartó telepeken jelentkezik. A hígtrágyának a környezet- védelem követelményeit kielégítő hasznosítását több tényező nehezíti, amelyek részben vállalati, részben pedig népgazdasági okokra vezethetők visz- sza. Dr. Hanyecz Lajos „A mezőgazdasági vállalatok gépesítésének és termelési szerkezetének tervezése lineáris programozással” címmel tartott előadást. A tanulmány egy olyan módszert mutatott be, amellyel lehetővé válik a termelési szerkezet, a gépfelhasználás és a gépszükségiet együttes optimálása. A modell mindenekelőtt a mezőgazdasági vállalati gyakorlat igényeit kívánja szolgálni. A vállalati gazdálkodás komplex rendszeréből a szerző igyekezett megragadni azokat a legfontosabb elemeket és összefüggéseket, amelyek segítségével lehetővé válik a gépesítés valósághű, a gyakorlat számára is használható, jó eredményeket adó modellezéA gazdaságmatematikai módszerek vállalati alkalmazhatósága A matematikai, számítástechnikai interpretációjú előadások, referátumok e hasábokon nem kaphatnak jelentőségüknek megfelelő súlyt, csupán címszavakban tudunk utalni az igen érdekes és hasznos kutatási eredményekre. Három előadás foglalkozott az egészértékű programozás felhasználási lehetőségeivel. Dr. Vörös József egy konfekcióipari üzem termelési tervének meghatározására és a varrodai szalagtermelés megszervezésére alkalmas modellt ismertetett. Varró Zoltán dolgozatában összefoglalta az egészértékű változók alkalmazási lehetőségeire vonatkozó eredményeket. Dr. Vörös József és Sós Csaba (Bonyhádi Cipőgyár) egy olyan gazdaság-matematikai modellt ismertetett, amely üzletkötések megalapozására használható fel. Két előadásban a matematikai statisztika alkalmazásáról hallhatott referátumot a konferencia hallgatósága. Dr. Csébfalvi György és dr. Körinek László előadása az automatikus osztályozási eljárások gazdasági alkalmazásával (az ún. diszkriminancia — vagy cluster-analízis) foglalkozott. Dr. Dobay Péter, Herman Sándor és Siposné dr. Rédey Katalin előadásukban egy, a közgazdász hallgatók statisztikai képzésében előremutató új módszert javasoltak bevezetésre: számítógéppel generált véletlen minták felhasználását az oktatásban megoldandó feladatok számának és életszerűségének növelése érdekében. További három dolgozat foglalkozott még gazdaságmatematikai kérdésekkel. Dr. Borgulya István és dr. Veress József a pénzügyi szabályozás hatásainak vizsgálatára dolgoztak ki számítógépes rendszert. Céljuk az volt, hogy a szabályozórendszert a vállalati fejlesztések szemszögéből nézve egységes számítógépre vihető matematikai modellbe foglalják. Dr. Varga József előadása speciális optimumszámítási kérdéssel foglalkozott. Dr. Dobay Péter és dr. Veress József előadásukban a számítógép alkalmazási programok fejlesztésének kérdéseit vizsgálták, majd bemutatták az oktatási célokra kifejlesztett MINOR operációkutatási programanyag felépítését, és ismertették az elemzési lehetőségeket. A vállalat helye és funkciói a gazdaságban A fejlesztések hatékonyabb szabályozásáért Dr. Komjáti Zoltán előadása a műszaki fejlődés alapvető kérdéseivel foglalkozott. Az előadó nagy tényanyagot ismertetett a műszaki fejlődés főbb útjairól hazai és nemzetközi adatok, elemzések alapján. Néhány megállapítását idézzük: „Magyarországon a gépállomány egységére jutó termelés alacsony, s csökkent: 1977-ben csak 88,2 százaléka az 1970. évi színvonalnak. Magas az elavult, a nullára írt gépek aránya. Alacsony a kiselejtezési ütem. A korszerű technológiai eljárások elterjedésének üteme lassú, s elmaradt a nemzetközi színvonaltól. Jelentős változás történt ugyanakkor a munkaerő gépesítettségi foka szerinti összetételében. Azonban e' területen is elég jelentős a lemaradásunk nemzetközi viszonylatban, különösen az automatizált munkát végzők területén." Dr. Veress József az iparvállalati fejlesztések szabályozásával foglalkozó előadásában megállapította, hogy mai ipar- politikai céljaink megvalósulásának egyik elengedhetetlen feltétele olyan gazdasági szabályozórendszer kialakítása és rugalmas továbbfejlesztése, amely a gazdálkodó szerveket a kereset-túlsúlyos gazdaságban is maximális erőkifejtésre készteti. Előadásában a feldolgozó ágazatokba tartozó vállalatok, vállalkozások fejlesztés-szabályozásával kapcsolatban konkrét javaslatokat adott a bankok szerepének aktívabbá tételéről, a hitel finanszírozási súlyának növeléséről, a tartalékalap-felhasználás rugalmasabb lehetőségeiről. Dr. iBelyácz Iván előadásának címe „Műszaki fejlődés, korszerűsödés, amortizáció". Véleménye szerint az amortizáció csak szerény mértékben vesz részt az állóeszközök megújításában, s felvetődik súlyának növelési lehetősége az amortizációs kulcsok vagy a leírás módjának változtatásával. Az előadó kitért olyan — sokszor emlegetett — fonákságok elemzésére, mint a nullára leírt állomány felduzzadása, az alacsony selejtezési ütem kérdései, a bővítő beruházások túltengése, a pótlások elhanyagolása. A referátum olyan következtetésre jutott, hogy a racionális korszerűsítési magatartás feltételeinek kialakítása nemcsak vállalati feladat. Gyökeres átértékelésre szorul a vállalati fejlesztés nem munkahely szemléletű, extenzív folyamata. Egyre inkább kiéleződik a szélességében gyarapodó mun-‘ kahelystruktúra és a nem növekvő foglalkoztatás ellentmondása. Külön figyelmet érdemel az a kapcsolat, amely a sajátos úton járó korszerűsödés és a termékszerkezet problémái között van. Dr. László Gyula szerint a szabályozórendszer nem igazi szelekciós mechanizmus, nem képes megfelelően irányítani és ösztönözni a vállalati tevékenység fejlesztését. Ezt alátámasztják a nyereséggel kapcsolatos problémák, a nem kellő rugalmasság, tisztánlátás; a kiterjedt támogatási rendszer pedig gyakorlatilag kontraszelekciót hajt végre. Megállapította, hogy a fejlődés elősegítése érdekében a mainál offenzívebb stratégia és taktika kialakítására van szükség. Az irányítási mechanizmus továbbfejlesztése során i rá nyitottabb, intenzívebb és differenciáltabb fejlesztési érdekeltséget kell teremteni. A vállalati tervezés és szervezés vetületeiről Dr. Barakonyi Károly előadásában felvázolta a jelenlegi tervezési gyakorlat gyengeségeit, a vállalati tervezés fejlesztését befolyásoló tendenciákat. Ez utóbbiakkal kapcsolatban megállapította: a tervezési folyamatok formalizálására irányuló kezdeményezések jelentős tartalmimódszertani változások sorát indították el. Az előadó ezek közül kiemelésre méltónak tartotta a tervezés integráló funkciójának növekedését, amely együtt jár a tervezés interdiszciplináris jellegének erősödésével. Várható, hogy az egyes tervfejezetek „háttértudományai", azok elért eredményei a tervezőmunka mindennapi gyakorlatában is tért hódítanak, az eddigi elszigetelt alkalmazások helyett beépülnek a tervezés komplex számítási rendszerébe. Ez az igény természetszerűleg veti fel a gazdasági kibernetika, az informatika, a döntéselmélet, az operációkutatás, a számítástudomány kategóriának, modelljeinek, módszereinek és eszközeinek (1. számítógépek) a vállalati tervezésben való alkalmazásának szükségszerűségét. Dr. Szűcs Pál „A vállalati irányítási rendszer továbbfejlesztésének egyes kérdései" címmel tartott igen tartalmas előadást, amelyben az elmélet oldaláról közelítette meg a mai hazai irányítás-szervezési gyakorlat számos kritikus pontját. A -'szervezeti réndszerek fejlesztésével kapcsolatban az előadás megállapította, hogy a napjainkban gyakori szervezet-dinamizálási törekvések elsősorban műszaki fejlesztési, szervezésfejlesztési feladatok megoldásánál alkalmazhatók sikeresen. Legfőbb erényük, hogy az adott feladat megoldásában közreműködő különböző szakterületek képviselőinek tevékenységét integrálják, még akkor is, ha a dinamikus szervezeti formációknak az alapstruktúrába való beillesztése nem teljesen zökkenő- mentes. A szervezetfejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha egyre inkább a dinamizmus és a mobilitások kérdéseit állítja előtérbe; ha a hangsúlyt nem ennyire és nem kizárólag az egyes szervezeti egységek és funkciók tökéletesítésére helyezik, hanem a kölcsönös együttműködésük koordinációjára. A szervezetfejlesztési kutatások azt bizonyítják, hogy a megoldás egyetlen módja a rendszerszemléletű közelítés. A kvantifikálás és a szervezőmunka összefüggéseinek más irányú kérdéseit elemeztek dr. Dobay Péter—dr. Poór József „A szervezőmunka egyes lépéseinek automatizálási lehetőségei" című előadásukban. A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy a rendszerek méreteinek és bonyolultságának növekedése mellett miképpen lehet nagyméretű szervezési adattárakat kialakítani és elemezni. A probléma megoldásához a számítógépet hívták segítségül. Az előadók által kidolgozott programrendszer elsősorban a vállalati termelés- irányítási folyamat és az információs alrendszer szervezésfejlesztésére alkalmas. Dr. Farkas Ferenc előadóKOZ GAZ DA SÁGI ÉLET sóban a szervezési célmeghatározás tartalmi és módszertani kérdéseiről beszélt. Megállapította, hogy a hazai szervezési szakirodalom nem íor- dit elég figyelmet a szervezési célmeghatározással összefüggő kérdések tanulmányozására. A téma elhanyagoltsága egyáltalán nem indokolt, mert ennek megállapítása, hogy „miért és mikor kell szervezni”, minden tudatos szervezési beavatkozás első fázisának tekintendő, a szervezési tennivalók feltárása nélkül organizációt nem kezdhetünk el. A szervezési célmeghatározás tartalma a célmeghatározó döntésekben ölt testet. A célkijelölő döntések optimum kritériumait minden esetben komplex módon, több cél egyidejű figyelembevételével kell meghatározni. Beszámoló az elméleti kutatásokról Az utóbbi évtizedben a közgazdaságtudományban mind az újratermelés elméleti összefüggéseinek feltárásában, mind a gazdaság egyes részterületeinek vizsgálatában vállalati és ágazati szinten egyaránt egyre fontosabb szerepet kapott a tér. melés eszközigényességének, illetve reciprokának, a termelésben lekötött eszközök hatékonyságának a vizsgálata. Dr. Zinhober Ferenc: „A termelés eszközigényességének és a tőke szerves összetételének viszonyáról" című előadása e témakörnek a konferencia tematikájától csak látszólag távollévő makroökonómiai kérdéseivel foglalkozott. Előadásában meg. győzőén bizonyította ezt a hipotézist, hogy gazdasági fejlődésünk időnként észlelt jelenségét a reálfolyamatok és az értékfolyamatok elszakadását felfedezhetjük kiinduló elméleti kategóriáink értelmezésében is. Mind a hazai, mind a nemzetközi szaksajtóban uralkodónak mondható az a vélemény, hogy a tőke szerves összetételének és a termelés tőkeigényességének alakulása között igen szoros a kapcsolat. Heves viták olvashatók e két kategória változásának irányáról. Egyesek mindkettő csökkenését, mások ellenkezőjét állítják. A változások irányának azonosságában azonban kevesen kételkednek. E két kategória azonos tartalmát, mennyiségi változások szoros kapcsolatát, azonos irányát axiomatikus tételként kezelik. A köztük lévő rokonság felfedezésére valóban csábít az a körülmény, hogy mindkét ösz- szefüggés számlálóját azonos minőségű mennyiség, a termelésben lekötött tőke, illetve eszközök értéke és annak változása alkotja. A statisztikai számbavétel le. hetetlensége, illetve ellentmondásossága, sok más egyéb körülmény hatására könnyű megfeledkezni e két kategória egyébként ismert elméleti tartalmáról. Míg a tőke szerves összetétele a termelésben lekötött tőke és az azt mozgásba hozó munkaerő'értéke közötti összefüggést tartalmazza, a tér. melés tőke-, illetve eszközigényessége az előbbi összefüggés, ben szereplő tőke, illetve eszköz értékváltozásáf a munka termelékenységének, tehát a használati értékek tömegének változásához viszonyítja. Míg a tőke szerves összetétele értékkategóriák viszonyát, addig a termelés eszközigényessége érték- és használati érték kategóriák viszonyát tartalmazza. Erről a gyakorlat nem vesz tudomást, a szakirodalom is gyakran megfeledkezik. Bizonyítható, hogy e két kategória más-más minőségeket viszonyít egymáshoz, ezért tartalmuk és hosszú távon mért mennyiségi változásuk között feltételezett „szoros kapcsolat", illetve „megfelelés" elméletileg nem indokolható, és a gyakorlatban sem igazolható, sőt komoly félreértésekhez vezet. Hogy a kiinduló elméleti kategóriák tartalmának tisztázatlansága milyen konkrét áttételeken keresztül vezet a gyakorlat ellentmondásaihoz, a reál- és monetáris folyamatok a szinkronjához. annak feltárása további kutatómunkát igényel. Ehhez adott a méltán nagy figyelmet keltő előadás elméleti kiindulópontot. Dr. Orosdy Béla: „A piac- szervezési (marketing) tevékenységek helye a szocialista vállalat alapfunkcióinak rendszerében" cimmel tartotta referátumát. Megállapításaiból idézünk: Nem nyert teret időben és széles körben az a szemlélet, amely szerint a marketing nem egy tőkés gazdaságbeli jelenség átvétele, lényegét és határait nem a szocializmus viszonyai közé történő adaptálhatósága szabja meg, hanem a szocialista tér. melési viszonyok között szükségszerűen kialakuló, a tulajdonviszonyoktól független önálló közgazdasági diszciplína, amely mind a népgazdasági tervezés „piacpolitikai", mind a szocialista vállalati gazdaságtan iró. nyitás és tervezés környezeti (elsősorban piaci) követelmény- rendszerének — az adaptivitásnak — hordozója kell, hogy legyen. Dr. Mach Péter előadásának címe: „Bányavállalatok működésének sajátos feltételei, a gazdaságirányítás és az ásvány- vagvon-gazdólkodás összehangolásának egyes kérdései” volt. Megállapította, hogy a kiterme, lő ágazatok valóságos sajátosságait el kell választani azoktól a látszólagos tényezőktől, amelyek a döntéseket befolyásolják. Beszélt az ásványi nyersanyag értékelése, és az ehhez kapcsolódó műrevalósági káté. ríumokkal szemben támasztandó követelményekről. Véleménye szerint az ásványi nyersanyagok ésszerű kitermelése és hasznosítása, valamint védelme meg. követeli, hogy az ásványvagyon, gazdálkodás szervesen épüljön be a gazdaságirányítás rendszerébe.
