Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-22 / 352. szám
2 Dunántúli napló 1978. december 22., péntek Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) A vállalati és egyéni teljesítmények növekedését segíti elő a végzett munka mennyisége és minősége szerinti bér- és keresetdifferenciálás erősítése. Olyan szemléletre és gyakorlatra van szükség, amely az alapbért sem tekinti természetes járandóságnak, a munkahelyen időben való megjelenés és ott-tartózkodás ellenértékének. Az eddiginél nagyabb figyelmet kell fordítani a vállalati bérpolitikában a termékek minőségének javítására és a határidők betartására irányuló ösztönzés kiterjesztésére. A teljesítmények növelésének feltétele a végzett munka szerinti bér- és keresetdifferenciálás erősítése. A jövedelmek növelésében jelenleg tapasztalható egyenlősdi nem segíti elő a magasabb teljesítményekre való törekvést. Korszerűsíteni kel| a vállalatokon belüli egységek ösztönzési rendszerét is. Fel kell tárni teljesítőképességüket és ennek megfelelően kell meghatározni feladataikat, valamint anyagi érdekeltségüket. A tervben és költségvetésben előirányzott bérpreferencia- •keretet kivételes és rendkívül indokolt esetektől eltekintve, nem az elmaradók támogatására, hanem a gazdaságosság és hatékonyság szempontjából kiemelkedő szervezetek — természetesen feltételekhez kötött — ösztönzésére kívánjuk felhasználni. A gazdasági feladatok megoldása közben — s annak feltételeként mindenütt egyre nagyabb figyelmet kell fordítani az emberi tényezőkre. Ez fokozott felelősséget jelent minden vezető számára. A munkakörülmények, a munkafeltételek, a munkahelyi szociális ellátás javítása növeli a dolgozók elégedettségét, kezdeményezőkészségét, s ezzel jelentősen hozzájárulhat a termelékenység növekedéséhez. Az aktív vállalati szociálpolitika jelentős mértékben befolyásolhatja a pályaválasztást, pályán maradást is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a termelésnek kivétel nélkül mindenütt a szociális ellátás javításával összefüggő kiadásokkal együtt, és nem azok nélkül kell kifizetődőnek lennie. A tervben előirányzott célok meghatározzák a követelményeket. Most az a feladat, hogy a végrehajtás során ezeket teljesítsük és teljesítésüket következetesen számon kérjük. Ebből következik az is, hogy ha a helyes határozatok végrehajtása során feszültségek jelentkeznek, akkor nem a követelményeket kell lazítanunk, hanem céljaink elérése érdekében erőfeszítéseinket kell fokoznunk. «• Az 1979. évi állami költség- vetés vitájában felszólalt: dr. Radnai Éva (Fejér m. 8. vk.), Lombos Ferenc (Győr-Sopron m. 5. vk.), Sándor Dezső (Borsod m. 15. vk.), Fülöp László (Tolna m. 3. vk.) képviselője. Mivel a költségvetési törvény- javaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, az elnöklő Apró Antal a vitát bezárta, s szót adott Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek, aki a törvény- javaslat vitájában elhangzottakra válaszolt és többek között kiemelte a következőket: — Az 1979. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájában — a korábbiaknál sokkal nagyobb hangot kapott a népgazdasági összefüggések, a gazdaságpolitikai munka és a gyakorlat összetartozásának megértése — hangsúlyozta a miniszter. — Joggal mondhatta több felszólaló, hogy nem újabb összegekért emel szót, hanem azért, hogy közös munkánk még eredményesebb legyen. Faluvégi Lajos köszönetét mondott a szélesebb összefüggésekre rámutató hozzászólásokért, s megjegyezte: ezzel is megnövekedett a kormány felelőssége a terv és költség- vetés eredményes végrehajtásában. A törvényjavaslatot támogató előadói beszéd és a vita megmutatta, hogy a gazdasági munka egy újabb szakaszánál mindenekelőtt az eddig elért eredményekre támaszkodva kell a feladatokat kijelölni, az erőket összefogni. Figyelemre méltó felszólalás hangzott el a turizmusról és az ellátási gondokról, o'határ- menti megyék nehézségeiről — mondotta a pénzügyminiszter. Az idegenforgalom nagy; az év 11 hónapjában például a baráti Csehszlovákiából 6,2 millió, Ausztriából 574 000 látogató fordult meg Magyarországon, zömmel Győr-Sopron, s még néhány más határmenti megyét is érintve. A kormány illetékes bizottsága többször foglalkozott a tervezett komplex intézkedésekkel, amelyekkel a turizmust kívánják szabályozni, a fogadóképesség fejlesztésével, az érintett területeken a rend és a fegyelem erősítésével. Indokolt, hogy az idegen- forgalomban érdekelt megyékkel közösen tárgyalják meg a távlati fejlesztések koordinálását. A következő hónapokban rendelkezések jelennek meg elsősorban bizonyos élelmiszerek kivitelének szabályozására. A kormány januárban tárgyalja meg az illegális forintkivitel ellen hozandó intézkedéseket, miközben szigorítanak bizonyos kérdésekben, semmiféleképpen sem akarják az idegenforgalmat korlátozni, a magyar állampolgárok kiutazását akadályozni, hiszen egyértelműen csak a negatív vonósok megszüntetése a cél. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általában és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter előadói beszéde az új Btk-ról Dr. Markója Imre igazságügyminiszter az új Büntető Törvény, könyv javaslatáról szóló előadói beszédében mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a jog és az ehhez mindig kapcsolódó jogi kényszer a szocializmusban is egyik fontos szervezője és szabályozója a társadalmigazdasági folyamatoknak. Védelmi eszköze a társadalmi haladásnak, a megvalósult demokráciának, a biztosított emberi jogoknak és egyben jelentős eszköze az állampolgári nevelésnek és tudatformálásnak is. A büntetőjognak és a büntetőjogi kényszernek különösen a társadalom védelmében és az állampolgárok tudatformálásában van vitathatatlan szerepe. A büntetőjog egyébként a legélesebb jogi eszköz az állam- hatalom kezében; s hogy a társadalom milyen mértékben kénytelen alkalmazni a jognak ezt az éles fegyverét, az döntően a társadalmi viszonyok fej. lettségétől, a társadalom tudati és morális állapotától, nem utolsó sorban a bűnözés helyzetétől függ. Emlékeztetett arra az 1950-es évek elején fel-fel bukkanó felfogásra, amely a szocializmus építésével párhuzamosan és szükségszerűen, szinte automatikusan létrejövő eredményként fogta fel a szocialista embertípus kialakulását. E nézet alapján terjedt el az olyan ideológia is, amely szerint a szocializmusban, a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődésével összhangban a bűnözés csökkenése is automatikus folyamat. Népünk többsége törvénytisztelő- Ma már - mondotta az igazságügy-miniszter — reális módon látunk és gondolkozunk ebben a kérdésben is. Döntő eredményként könyveljük el — és erre minden alapunk megvan — hogy népünk többsége magáénak érzi és becsületes munkával híven szolgálja a szocialista rendszert, törvénytisztelő emberként él és dolgozik. Tudjuk ugyanakkor, hogy mindez nem magától jött létre, hanem a jó politika és a szívós nevelő, meggyőző munka ered. ménve. Tudjuk azt is, hogy társadalmunknak vannak még ellentmondásai, nálunk is fellelhetők még a lakosság tudatilag és morálisan elmaradott csoportjai. Megtalálhatók az olyan emberek, akik a szocialista életmód és együttélés szabályainak erkölcsi követelményeitől eltérnek vagy megsértik államunk törvényes rendjét; akiknél tehát változatlanul fontos feladat a meggyőzés, a felvilágosítás és a nevelés, a tudati és az erkölcsi ráhatás. — Ami pedig a bűnözés helyzetét illeti - folytatta -, itt is büszkén vallunk arról a nagy fejlődésről, amely a felszabadulás előtti állapotokhoz képest a bűnözés visszaszorításában, főként társadalmi gyökereinek kigyomlálása révén bekövetkezett. Bátran álljuk az összehasonlítást a mai tőkés országokkal is, ahol nemcsak hogy rohamosan nő a bűnözés, de egyre inkább terjednek ennek legveszélyesebb formái. így az üzletággá fejlődött bűnözés, a bűnöző szervezetek, a terrorizmus, a túszok szedése, a fegyveres rablások, a kábítószercsempészet és más formák, ame. lyek ott mély társadalmi válságra utalnak, nálunk viszont jószerével ismeretlenek. Mégis, e téren sem vagyunk önelégültek. Tudjuk, hogy még jobban kell élnünk a szocialista társadalom adta lehetőségeinkkel, többet kell tennünk, mivel ezen az arcvonalon még hátra van az igazi frontáttörés. * A bűnözés társadalmi kérdés Korántsem tartjuk megnyugtatónak azt a helyzetet, hogy a bűnözés mértéke az elmúlt másfél évtizedben lényegében azonos szinten mozgott — az ismerté vált bűncselekmények száma évente 120 000 körül alakult -, s hol kisebb, néhány százalékos csökkenésnek, hol pedig kisebb, szintén néhány százalékos emelkedésnek voltunk tanúi. A bűnözés elleni küzdelemben tehát további határozott erőfeszítésekre van szükség a nagyobb eredmény eléréséhez. — Ehhez viszont tisztán kell látni abban a nagyon fontos kérdésben, hogy a bűnözés a szocializmusban is társadalmi jelenség. Ha pedig ez így van, kézenfekvő, hogy a jobb munka megkövetelésénél figyelmünk középpontjába a bűnözés okaként vagy feltételeként szereplő társadalmi jelenségek elemzését — és ott, ahol szükséges és lehetséges — megváltoztatását, negatív következményeinek kiszűrését kell helyeznünk. Ilyen szemlélet mellett talán meggyőzőbb annak hang- súlyozása, hogy a bűnözés .elleni eredményes küzdelem elképzelhetetlen a társadalom legszélesebb körű összefogása nélkül. — Vajon — tette fel a kérdést a miniszter — a bűnözés társadalmi problémaként való kezelése és a társadalom felelősségének felvetése azt jelentené, hogy nem értékelnénk fontosságának megfelelően a büntetőjog. és bűnüldözés szerepét? Korántsem! A büntetőjog igény- bevétele, a következetes bűnüldözés, és a színvonalas igazságszolgáltatás szintén fontos része a bűnözés elleni küzdelemnek. Sőt, szervesen kiegészítik a társadalmi védekezést és megelőzést, annak igen lényeges láncszemei. Hiszen a büntetés célja sem más, mint — idézve az új Büntető Törvény- könyv javaslatát: a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy bárki bűncselekményt kövessen el. — Ezért is szentelünk olyan nagy figyelmet bűnüldöző és igazságügyi szerveink tevékenysége állandó tökéletesítésének, s különösen annak, hogy helyes büntetőpolitikai elvek szerint dolgozzanak. Ennek lényege pedig abban foglalható össze, hogy minden bűncselekményt igyekszünk feltárni, a bűnelkövetőkkel szembeni fellépést elkerülhetetlenné, következetessé tenni, s törekszünk értelmesen, azaz differenciáltan és messzemenően egyéniesítve büntetni. A mi büntetőpolitikánknak is vezérlő elve kell hogy legyen az a régi marxista tétel, hogy a különbséget nem tevő szigor megszünteti a büntetés minden eredményét, mert megszünteti a büntetést, mint a jog eredményét. Mindennél fontosabb tehát büntetőpolitikánkban a bölcs mértéktartás és a kiegyensúlyozottság, a szigor és a humánum összhangjának legteljesebb érvényesülése. Az új Btk szükségessége — Mindezek előrebocsátása után — zárta e gondolatsort az igazságügy-miniszter — úgy érzem, megkísérelhetek választ adni arra a kérdésre, hogy miért tartjuk szükségesnek most, 1978-ban, a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában az új Büntető Törvény- könyv megalkotását? Vajon azért, mert valamiféle nagy bajok vannak a bűnözés körül? Vagy valamilyen oknál fogva változtatni kívánunk büntetőpolitikánkon? Esetleg nem vált be a hatályos büntető törvényünk? Nem, szó sincs ilyen okokról. Egyszerűen azt szeretnénk, ha büntetőjogi szabályozásunk a lehetséges módon teljes összhangba kerülne a társadalmi, gazdasági és tudati viszonyaink, ban bekövetkezett változásokkal, még jobban kifejezné említett és a gyakorlatban is bevált büntetőjogi elveinket és büntetőpolitikai céljainkat, továbbá az eddigieknél korszerűbb, hatásosabb, a társadalmi fejlődéssel jobban összhangban álló eszköztárát teremtené meg a bűnözés elleni eredményesebb küzdelemnek. Ezért tanulmányozzuk a több mint 4 évig tartó előkészítés során nagy gonddal szocialista építésünk általános tapasztalatait és törvényszerűségeit, társadalmunk tudati és morális állapotát, a bűnözés helyzetét és várható alakulását. Ezért elemeztük a hazai, valamint a nemzetközi büntető törvényhozás, a bűnüldözés és igazságszolgáltatás tapasztalatait, a büntető jogtudomány és a bűnügyi tudományok de más társadalomtudományi ágak, illetve a természettudományok, mindenekelőtt az orvostudományok hazai és külföldi eredményeit. És ezért bocsátottuk a törvénytervezetet széles körben vitára az állampolgárok és a szakemberek között. A továbbiakban vázolta a magyar büntetőjog fejlődésének történetét, majd rámutatott: E törvényjavaslat remélhető elfogadásával tulajdonképpen befejezzük az igazságügyi jogszabályok megújítását. Igaz — és ezt kötelességem jelenteni —, hogy az új Büntető Törvény- könyvvel összefüggésben 1979 első félévében még néhány jogszabály megalkotására sor kerül. Ezek a jogszabályok azonban — terveink szerint — mind napvilágot látnak az új Büntető Törvénykönyv hatálybalépése előtt. Azért javasoljuk, hogy az új büntető törvény 1979. július 1-éve! lépjen hatályba, mert szeretnénk, ha addig a bűnüldöző és igazságügyi apparátusok felkészülhetnének a törvény alkalmazására, az irányító szervek pedig minden feltételt biztosítanának ehhez, ideértve a végrehajtási jogszabályok megalkotását is. A Büntető Törvénykönyv célja, hogy védelmet nyújtson a társadalomra veszélyes magatartásokkal szemben, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására, a törvények tiszteletére. Hazai és nemzetközi elemzés Elsődlegesén azt vizsgáltuk, hogy hazai viszonyaink — de a nemzetközi bűnözés helyzete is — létrehoztak-e olyan, a társadalomra veszélyes új jelenségeket, melyek bSntetőjogi üldözé- se szükséges. Ilyen irányú vizsgálódásunk igenlő választ adott erre. Ezért tartalmaz a törvény- javaslat több új bűncselekményi meghatározást. így — döntően a nemzetközi összefüggések miatt — büntetőjogi védelmet biztosítunk a terrorcselekmények, a muzeális értékek fosztogatása, rongálása, illetve az ország területéről engedély nélkül történő kivitele ellen, illetve fokozzuk a kábítószerrel és a kábítóhatású anyagokkal kapcsolatos cselekmények büntetőjogi fenyegetettségét. Viszont mindenekelőtt az itthoni veszély- helyzetek felismerése miatt védjük büntetőjogilag is az emberi környezetet, természeti értékeinket, műemlékeinket és más fontos érdekeinket. — Ezt követően annak az elemzését végeztük el, hogy vajon minden, a jelenlegi büntető törvényünkben szabályozott magatartásforma eléri-e azt a veszélyességi fokot, ahol már elkerülhetetlen a büntetőjogi fe- lelősséqrevonás. Az elemzés azt mutatta, hogy egyes esetekben itt is indokolt a változtatás igénye. Szakkifejezéssel élve, helyzetünk megengedi, hogy egy lépést előre tehessünk, a cTekri- minalizóció útján, azaz egyes magatartásokat, bár — veszélyesek a társadalomra —. kiiktassunk a büntetőjogi szabályozásból. így például indokoltnak látszik, hogy a kisebb súlyú becsületsértési és magánlaksér- tési ügyeket, bizonyos csekélyebb jelentőségű közlekedési bűncselekményeket, a kis kárt okozó vagyon elleni cselekmények újabb csoportjába tartozó ügyeket szabálysértésként bírálják el a jövőben. A törvény- javaslat ugyancsak szűkíti a büntetendő magatartások körét a gazdálkodás rendje elleni bűncselekményeknél is, ahol a jövőben azokkal a népgazdaság érdekeit jelentősen sértő, a társadalomra kiemelkedően veszélyes cselekményekkel szemben indokolt csak a büntetőjogi felelősséget kilátásba helyezni, amelyek esetében a gazdasági szankciók, illetve az egyéb felelősségi formák már nem elegendőek. Az előadói beszéd ez utóbbival kapcsolatban külön is hangsúlyozta, hogy a gazdasági bűncselekmények ilyen típusú szabályozása nem jelent „menlevelet” a társadalmi vagyonnal szándékosan felelőtlenül gazdálkodóknak, az üzéreknek, az árdrágítóknak, a bűnös eszközökkel harácsolóknak, a vesztegetőknek, a gazdasági fegyelem, a társadalmi érdekek tudatos és súlyos megsértőinek. Ezekkel szemben továbbra is szigorúan kell fellépni. A vagyon elleni bűncselekmények között is több olyan jelenleg büntetendő magatartás van, amelynél a bírósági eljárás szükségtelen, illetve amely szabálysértési úton is hatékonyan elbírálható. A lopás, a sikkasztás, a csalás, a jogtalan elsajátítás, a szándékos rongálás és a hűtlen kezelés bűncselekményt és szabálysértést megvalósító alakzatait jelenleg az 500 forintos értékhatár választja el egymástól. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ennél valamivel nagyobb kárt okozó magatartás társadalmi veszélyessége is lehetővé teszi a büntetőjogon kívüli felelősségre vonást. Sőt, az ilyen cselekmények miatt a szabálysértési eljárásban kiszabható pénzbírság a jelenleginél sokszor hatékonyabb, gyorsabb eszköz is lehet. Ezért külön jogszabályban a szabálysértési értékhatár 1000 forintra emelésére tesznek majd javaslatot. Differenciálás a büntetésben A miniszter a továbbiakban a büntetendő magatartások törvényi szabályozásának egy további fontos jellemzőjéről, a differenciálásról szólt. Kiemelte, hogy ezt az egyes bűncselekményfajták helyes, és a jogkövetkezményekben is kifejezés, re jutó értékrendjének megállapításán keresztül érték el. így kapott a javaslatban az állam és az emberiség elleni bűn- cselekmények mellett központi szerepet az emberi élet hatékony védelme. Az igazságügy-miniszter a büntetendő magatartások meghatározását illetően a fő törekvések között szólt még arról is, hogy igyekeztek száműzni a törvény- javaslatból mindenfajta-'homályos, pontatlan vagy hibás és emiatt félreérthető, a gyakorlatban zavarokat okozó megfogalmazást. Emellett törekedtek a közérthetőségre és a lehetséges mértékig az egyszerűsítésre is. Ezzel eredményesen szolgáljuk a megelőzést is, amelynek egyik fontos feltétele, hogy az állampolgárok ne csak megismerjék, hanem meg is értsék a rájuk vonatkozó törvényes rendelkezéseket. A büntetőjogi felelősségre vonás alapjairól, valamint a törvényjavaslat büntetési és intézkedési rendszeréről szólva kiemelte: — Ami a büntetőjogi felelősséget illeti: ennek alapja változatlanul a bűnösen, szándékosan vagy gondatlanságból tanúsított olyan, társadalomra veszélyes magatartás, amelyet a büntető törvény bűncselekménynek nyilvánít és büntetni rendel. A büntetés tehát alapvetően ahhoz igazodik, hogy a cselekmény milyen mértékben veszélyes a társadalomra. Ugyanakkor az elkövető társadalmi veszélyességének is komoly jelentősége lehet a büntetőjogi felelősség hogyanjának és mértékének megállapításában. Ezt a törvényjavaslat is szem előtt tartja, amikor a visszaeső bűnözőkkel szembeni szigorú, az eddigieknél differenciáltabb és így hatékonyabb büntetőjogi védelem rendszerét megteremti. A büntetési rendszert illetően pedig utalnék arra — mondotta —, hogy a szocialista büntetőjog fejlődésében az utóbbi időszakban a legjelentősebb változásoknak e terüle(Folytatás az 5. oldalon)
