Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-03 / 333. szám
I 1978. DECEMBER 3. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Közelítés a uilägpiaci árarányokhoz Átfogó árrendezés 1980-ban Beszélgetés dr. Rácz Lászlóval, az Országos Anyag- és Ár hivatal főosztályvezetőjével Hogyan látják a városkörnyéken? Berkesd új státuszban A Pécshez való kötődés szálai 1980 = általános árrendezés a magyar gazdaságban. Mi változik? Mindezzel behatóan foglalkozott a Pécsett nemrég lezajlott kétnapos országos árkonferencia, melyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete rendezett. A konferencia egyik előadója, a záró ülés vezetője dr. Rácz László, az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetője. Vele készítettünk interjút — Mi az 1980-as termelői árrendezés legfontosabb célkitűzése? — Már az 1968. évi reform előirányozta az árrendszer egységesítését, s az árak közelítését a világpiaci árarányokhoz. Tudtuk ugyanis, hogy •a tőkés és a szocialista világpiaci árak közeledése a kapcsolatok bővülésével elkerülhetetlen. Már az 1968 utáni években fel kellett volna készülnünk a korábban is előrelátható és a magyar népgazdaság számára egyáltalán nem előnyösnek ígérkező változásokra, tudniillik az anyagárak drágulására és a feldolgozó- ipari feltételek keményedésé- re; erre kellett volna felkészíteni feldolgozó iparunkat. Addig azonban, amíg az import anyagárak szilárdnak mutatkoztak, nem emeltük anyagárainkat, s csak amikor a szocialista importanyagok is drágulni kezdtek, tettük meg az első, semmiképpen nem lebecsülendő, de sajnos nem elégséges lépéseket — mutatott rá az előzményekre dr. Rácz László. Csökken a késztermékárszint — Az 1980-as árrendezésnél az ipari anyagok és a nagy volumenű féltermékek árát általában a tőkés piaci árak szintjére helyezzük. Az energetikai és az alapanyag-ár- szint körülbelül 10 százalékkal tovább nő, míg a késztermékárszint 10—15 százalékkal csökken, vagyis az alapanyagok javára újabb 20—25 százalékos árarány-eltolódás következik be. A feldolgozóipar számára tehát az anyag drága fesz. Ez lesz a „legdrágább erőforrás”. Ezzel lesz leginkább érdemes és lehetséges takarékoskodni, azt jól, okosan felhasználni, abból a legnagyobb értékű készterméket kihozni. A gépiparban például ma a vállalati költségek között az anyagköltség és a hozzáadott érték aránya körülbelül 1:1,6 az anyagköltség javára. Ez 60 százaléknál valamivel nagyobb anyaghányadot jelent. Az árrendezés után ez az arány 1:2,5—3-ra változik, mivel az eladási árszint csökken, az anyagárak pedig nőnek. A jelenlegihez képest több mint kétszer annyi tőke- és munkabefektetés fog megtérülni ugyanannyi naturális anyagmegtakarításból. Ez pedig rendkívüli arányváltozás. A változások egyenlegeként az ipari termelői órszint valamelyest csökken. Árak a mező- gazdaságban — Milyen változásokra kell felkészülnie a mezőgazdaságnak? — Az elképzelések szerint módosul a mezőgazdaság árpozíciója is a népgazdaságban. A mezőgazdaság szabályozórendszerén belül — a gazdasági orientáció javítása, a hatékonyság növelésére ösztönzés erősítése érdekében — növelni kell az árak szerepét. Ennek érdekében a mezőgazdasági termeléshez nyújtott, 1977-ben mintegy 24—25 milliárd forintot kitevő állami támogatások — elsősorban a folyó termelési költségeket csökkentő árkedvezmények — jelentősen csökkenthetők, illetve beépítendők a felvásárlási árakba. Az árkedvezmények az eddigi számítások szerint egészében mintegy 30—40 százalékkal csökkenthetők, de a csökkenés mértékét a mező- gazdaságban felhasznált ipari termelőeszközök és anyagok termelői árváltozása is befolyásolja. — Az árintézkedések kialakításánál figyelemmel kell lenni a felvásárlási és az élelmiszer fogyasztói árváltozások szükséges összehangolására, a külpiaci összefüggésekre, valamint arra, hogy azok ne idézzenek elő nagymértékű szek- torális jövedelemfeszültséget. Mindezekkel a követelményekkel összhangban végzett előzetes számítások szerint a mezőgazdasági árszint bizonyos, ma még pontosan nem meghatározható mértékű növelése adódnék. Ezzel a mezőgazdaságnak a világpiaci árrobbanás után rendkívül megnőtt preferálása a korábbi, elviselhető mértékre csökken. Az árszint emelkedésével nő a mezőgazdaság részaránya a társadalmi termelésből, de exportgazdaságossági mutatója romlik. A végrehajtásra kerülő felvásárlási árszintemelés keretében a növénytermelés és az állattenyésztés közötti ár- és jövedelmezőségi arányok az állattenyésztés javára módosulnak. — Miként változnak az árak az építőiparban, az árufuvarozásban és a szolgáltatásban? — Az árrendezéskor az volt az elképzelés, hogy az építkezési költségek jelentősen csökkennek. A kivitelezés munka- díjai az adók mérséklődése következtében valóban csökkennek, de ezt az energiaköltségek és a fuvarozás költség- növekedése ellentételezi. Az árufuvarozás árszintje — amint az az árrendezési közleményekből általában ismert — mintegy 7 százalékkal, ezen ■belül a vasúti tarifák 13 százalékkal, a közúti tarifák 3 százalékkal emelkednek. Ez az ársrint nemzetközi mércével mérve még mindig alacsony, még nem biztosít önfinanszírozást az ágazatban, de az elmúlt években végrehajtott és az 1980-ra tervezett áremelés ténye jelzi, hogy a fuvarozási tevékenység egyre drágul: energiaigényessége, fejlesztési költségei és élőmunkaigényessége alapján a szállítást a jövőben is a „dráguló áruk" között tartják számon. Hasonló okok miatt a vízügyi szolgáltatások dijszintje is emelkedik. Viszonylag szolid célkitűzéseink vannak a szolgáltatások árrendszerének alakítása terén. — Az árrendezés után milyen különbségek lesznek a termelői és a fogyasztói árak között? — A termelői ár és a fogyasztói ár közötti különbség nőni fog, Ma a fogyasztói árszint körülbelül 15 százalékkal magasabb a kereskedelmi költségek nélküli termelői árszintnél. Annak ellenére, hogy a kereskedelmi árrés körülbelül 20 százalékot tesz ki, a forgalmi adók és támogatások negatív egyenlege miatt az árrés sem térül meg a fogyasztói árban. Az árrendezés után a kereskedelem is mentesül a nagy adóterhek alól, s így lehetséges, hogy a fogyasztási cikk kereskedelem árszintje némileg — átlagosan körülbelül 8 százalékkal — csökken. Az 1980-as árrésekben több olyan költség növekedését figyelembe vesszük, amelyek elősegítik a színvonalasabb kereskedelmi munkát. A forgalmi adószint emelése és az árrések kisebb csökkentése révén a fogyasztói árszint körülbelül 25 százalékkal lesz magasabb a termelői árszintnél. Ez egyben azt is jelenti, hogy oz ipar—kereskedelem közötti munkamegosztás nálunk kialakult hagyományos koncepcióján kevés változás megy végbe. E kérdés vizsgálata a későbbi évek feladata. Fogyasztói árak - még nincs döntés — Mindezek a vállalati közvéleményt érdeklik leginkább. Olvasóinkat nyilván az izgatja a legjobban, mi lesz a fogyasztói árakkal? —• Az árrendezés érinteni fogja a fogyasztói árakat is. Ez azért is elkerülhetetlen, mert a teljes körben változó termelői árak bürokráoiamen- tes összekapcsolása a fogyasztói árakkal másképp nem oldható meg. Indokolt azonban az alapvető fogyasztói árarányok lényeges módosítása is, hogy jelentős lépést tehessünk az értékarányosság megteremtése felé. A fogyasztói árak rendezésének konkrét irányelvei még nem alakultak ki, azok természetesen ezúttal is a felsőbb szervek döntéseitől függnek — hangsúlyozta dr. Rácz László. — Az előkészítő munkák milyen főbb szempontok alapján folynak? — A fogyasztói árak globális támogatottsága megszűnik, a fogyasztói árszint magasabb lesz a termelői árak színvonalánál. Az iparcikkek körében az árrendezés után, meghatározott kivételektől — elsősorban a gyermekcikkek, tüzelőanyagok, villamos energia, gyógyszerek stb. — eltekintve, általánossá válik a normatív forgalmi adó. Az iparcikkeknél körülbelül 10—12 százalékos forgalmi adó színvonal kialakítására törekszünk. Ilyen alapon az iparcikkek általános fogyasztói árszínvonala csökkenne. Arra törekszünk, hogy a fontosabb élelmiszerek fogyasztói ára jellemzően forgalmi adó nélkül kerüljön kialakításra, de a hús, a tejtermékek, valamint a konzervek és általában a tartósított élelmiszerek nagyobbrészt továbbra is támogatottak maradnak. Az alapvető fogyasztói szolgáltatásoknál továbbra is jelentős állami támogatás marad fenn. Választékmélységben a fogyasztói árak a termelői árak arányaival összhangban kerülnek kialakításra. — Fontos szempont, ameny- nyiben az árrendezés alapvető fogyasztási cikkek vagy szolgáltatások árát érinti, megfelelő jövedelemkiegészítésről kell gondoskodni — mondta interjúnk végén dr. Rácz László, az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetője. Egy a kilenc közül, négy a huszonhétből. Berkesd és három társközsége, Eilend, Pereked és Szilágy ama kilenc tanács és huszonhét község közé tartozik, amelyek január 1-től a megszűnő pécsi járásból Pécs városkörnyéki községeiként új közigazgatási státuszba kerülnek. A közelmúltban dr. Calabár Tibor, Pécs megyei Városi Tanács végrehajtó bizottságának titkára nyilatkozott lapunkban a városkörnyékről — a város oldaláról. Most Berkesden arról beszélgettünk, hogyan látják a várossal való kapcsolat szorosabbra fűződését a városkörnyéken. A beszélgetésen partnerünk volt: dr. Boros Károly, a községi közös tanács elnöke, dr. Légrádi Pál né, a végrehajtó bizottság titkára, Walter Gyula, a berkesd—szilágyi pártalapszer- vezet titkára' és Nagy Ferenc általános iskolai igazgató. Mint a baranyai községek többsége, ez a négy is átélt már közigazgatási változásokat, „házasságokat" és „válásokat". 1965. január 1-én az addigi négy községi tanács helyébe lépett a községi közös tanács, s Berkesd lett a székhelyközség. Aztán az 1965. júniusban megszűnt pécsváradi járás és ezek a községek a pécsi járáshoz kerültek. Utána következett a járási tanács megszűnése és a járási hivatal létrejötte, most meg a városkörnyék... A kezdeti félreértések tisztázódtak; tudja mindenki, hogy Pécs köz- igazgatási határa továbbra is Bogád előtt lesz, Berkesd nem lesz Nagyárpád és a Volán ezután is o szokott viteldíjért hoz- za-viszi az embereket. Dehát akkor mit lehet várni? — Számítunk a városkörnyék arányos fejlesztésében való részvételre — mondja a tanácselnök. A járásban sok volt a „rivális" és megértettük, hogy Berkesdet soha nem lehet ösz- szehasonlítani Szentlőrinccel. A városkörnyékben új értékrendet kell kialakítani, az pedig annál is könnyebb lesz, hiszen közel azonos nagyságú és jellegű községek alkotják a városkörnyéket. — Nem forintokat várunk ettől az átszervezéstől — fűzi hozzá Waiter Gyula. — Számunkra sokkal fontosabb, hogy a város elszívó hatása lelassuljon, netán le is álljon. Meggyőződésem, hogy a négy község bármelyikében lakók semmivel sincsenek rosszabb körülmények között, mint a Pécs peremterületein élők. A 70-es népszámlálás szerint a körzetben 2091-en éltek, tavaly év végén a lakosság száma 1806 volt. Az évtized első felében erőteljes elköltözés volt a jellemző, az elmúlt években megfordult a dolog: egyre többen költöznek ki a városból. A tanács ezt segíteni is akarja. Olcsó, nem városi árú házhelyeket kíván kialakítani. Már a közeljövőben 20—25 házhelyet kínálnak, de a községrendezési tervek szerint és a szükséges kisajátítások után 80- 100 telekről is lehet szó. A négy községből egyébként közel 400-an járnak dolgdzni a különböző pécsi munkahelyekre, tehát a felnőtt lakosság tekintélyes része ingázik. A Pécshez kötődésnek igen erős szála ez, amit tetéz még az is, hogy a megyeszékhely biztosítja a szakorvosi ellátást, sokan járnak Pécsre középiskolába és - természetesen — vásárolni is. Ha a vasárnapi járatokat módosítanák, a közlekedéssel is elégedettek lennének, hiszen hétköznapokon olyan a járatsűrűség, hogy az ellen nem lehet panasz. Érthető tehát, hogy valami riadalomfélét keltett az itt élőkberi, amikor a közigazgatási átszervezés előkészítésének idején elterjedt a hír: a mohácsi járáshoz kerülnek . . . Az eddigi városi kapcsolatokról beszélgetve megtudtuk, hogy igen hasznos együttműködés volt annakidején a tanács és a Közúti Építő Vállalat között: az utóbbi hétvégi bérmunkába útépítő gépeket adott, lakossági közreműködéssel jó utakat tudtak építeni akkor. A községeknek is, Pécsnek is, hasznos az az együttműködés, ami a tanács építőbrigádja és a UNI- BER között van már több mint két éve. Azzal kezdődött, hogy a berkesdiek ajánlkoztak: építőanyagért bontanának Pécsett, aztán rpár az UNIBER hívta őket. Sok-tízezer bontott tégla került ki így a négy faluba ravatalozók, tűzoltószertár építéséhez, óvoda bővítéséhez. — Egy óvodai csoport van, kettő kellene, konyhával, de egyelőre csak a megyei tartalékban vagyunk — mondja az iskolaigazgató. Tanulóinak 20 százaléka cigány, akiknek már az óvodáskorban nagy szükségük lenne az óvodai nevelésre. Igen komoly érv még az óvoda- bővítés mellett, hogy a fiatal elköltözőknél qyakori indok: Pécsett könnyebben elhelyezhetik óvodában a gyermekeiket. Az ügyfélnek nem származnak hátrányai az átszervezésből. A „mindenki mindenkit ismer” helyzetből következően a fogadóórák ezután is a hivatali idő kezdetétől a végéig tartanak, s ha valaki arra kéri a vb-titkárt: töltse ki helyette a nyomtatványt, hiszen neki az könnyebben megy, ezután is megteszi. Nem is lehetne másként... Hársfai István Miklósvári Zoltán Közös karbantartó gépparkra és társulásra van szükség Vízkárelhárítási védmíívek Somogy és Baranya megyében A vizkárelhárítási védmű- vek: belvízcsatornák, vízfolyások, szivattyútelepek, tározók rendszeres, vagyis állandó karbantartása nagyon fontos feladat. Nem elég a felújításukra, várni, vétek azzal elhárítani a fenntartásukat, hogy nincs rá elég pénz. Ha nem törődnek a kezelők, így a VÍZIG, a tanácsok, az üzemek, a társulatok azzal, hogy műszaki, technikai állapotuk megfelelő legyen, akkor komolyan veszélyeztetik a mezőgazdasági termelés biztonságát is. Egyik legfontosabb megállapítás ez volt a Dél-dunántúli VÍZIG cserkúti géptelepén megtartott regionális tanácskozáson, melyen Somogy és Baranya megye vízkárelhárítási védműveinek az állapotát értékelték az őszi bejárások befejeztével. A VÍZIG csaknem 300 kilométernyi csatornáért felelős, a társulatok kezelésében levők hossza több ezer kilométer. A tanácsok tulajdonában még ennél is több található. Kifogás elsősorban az üzemek és tanácsok véd- műveit éri, karbantartottsági szintjük legfeljebb 40—50 százalékos. Nem egy helyen halastavakat hagynak el, mert állaguk rgegóvására nincs helyi erőből anyagi fedezet. A ténnyel, hogy állami támogatás nem jár az idegen kezeiésben levő véd- művek karbantartására, sem most, de a későbbiekben sem —, számolni kell. Mindenképpen szükséges a helyi erőforrások előteremtése, az ésszerű együttműködés, hogy. ne külön-külön szerezzék be a megfelelő erőgépeket és ne egyenként alkalmazza mindenki o sajátját. Ezek a gépek csak szezonban dolgoznak, utána állnak, tehát megfontolandó egy közös karbantartó-géppark kialakítása társulati szinten, az egyes társulatok anyagi hozzájárulásával.. Ez, mint feladat hamarosan konkretizálódik és várhatóan 1980—81-re megoldják a több 'évtizedes, akut problémát. Ilyen esetben már lehet állami támogatásért is pályázni modern gépek beszerzésére. Egyébként a két megyében a fenntartás javul, nőtt az igényesség, legszebb példával épp a Vízügyi Igazgatóság szolgál. A szigetvári járás üzemei és községei pedig közösen próbálkoznak. A szép szó, a figyelmeztetés mellett nem mondhatnak le a felügyelő szervek a kényszerítésről, a hatósági eljárásról. A későbbiekben szankcionált közgazdasági szabályozók fogják az üzemeket kényszeríteni, hogy a pénzt csak karbantartásra használják fel. — CS. j. —
