Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-13 / 343. szám

2 Dunántúlt llaplo 1978. december 13., szerda Hol marad a bizonyítvány? Pedagógusok előtt a Pécsi Stúdió filmje T egnap délelőtt hallottam: Európában csupán három olyan ország van, ahol a nyolcadik osztállyal befejeződik az általános iskolai képzés. Más­hol mindenütt tízosztályos rend­szerben folyik a tanítási A három között Magyarország is szerepel. Ez önmagában még senkinek sem okozna fejfájást, ha leg­alább a-nyolcadik osztályos bi­zonyítványt mindenki megsze­rezné, Azonban erről szó sincs. Országos átlagban minden ti­zedik, iskolaköteles korát be­töltött magyar állampolgárnak hiányzik az alapfokú iskolai végzettsége. A Baranya megyei átlag ennél a csak szégyenkez­ve kimondható aránynál is rosz- szabb: 16 éves koráig csak a tankötelesek 87—88 százaléka birkózik meg a tananyaggal. (A „normális", 14 éves korig be­zárólag pedig csupán 77 szá­zalék!) Mindez azt jelenti, hogy az iskolázatlanság, a művelet- lenség tünetei sajnos nem gyé­rültek olyan arányban az el­múlt harmincegynéhány év so­rán, mint oktatási szakembere­ink várták. Évről évre újraterme­lődik az a réteg, amely nem­csak a statisztikát, hanem a társadalom morálját, fejlődésé­nek esélyeit is rontja. B aranyában évente mintegy hétszáz gyereket bocsáta­nak el végbizonyítvány nél­kül az iskolából. Ez a tény sar­kallta Panics Györgyöt, az MTV Pécsi Stúdiójának szerkesztő­riporterét, hogy filmet készítsen az okokról. Néhány egyéni pél­dán keresztül próbálta érzékel­tetni a probléma nagyságát, amely — mint utólag kiderült — még a „szakmát", a pedagó­gusokat is megdöbbentette. Az iskolai végzettsége nincs című film — hőmérő. Terjedelmi kor­látáinál fogva nem vállalkoz­hatott mélyebb elemzésre, de alkotóinak ez nem is feladata. November 3-án az egész or­szág láthatta — kérdés, látta-e? — a televízióban a gyerekneve­lést furcsán értelmező szülőket, a rendőri segédlettel nevelő „bentlakásos" intézetek prob, lémáit, s legfőképpen: tizenéves fiatalokat, cél és elképzelés nél­kül, kiábrándultán, jobbik eset­ben iskola helyett a munkát vá­lasztva. A filmet tegnap délelőtt a Kossuth Klubmoziban, járási, városi és megyei oktatási szak­emberek előtt külön is levetítet­ték. (Kitűnő ötlet a megyei is­kolai csoport részéről.) Lássák, vitatkozzanak róla, akik a leg­többet tehetik, s majdnem ugyanannyiért felelősek is. A vetítés szervezői nem mozi­látogatásnak szánták az összejövetelt. Ez Bárdi Lász­ló, iskolai csoportvezető zársza­vából egyértelműen kiderült. S úgy tűnt, a meghívottak át- érezték, hogy a megyének a tankötelezettség teljesítésében elfoglalt utolsó-valahányadik helye vajmi kevéssé méltó, a magát iskolavárosnak hirdető Pécshez, a kulturális hagyomá­nyaira oly büszke Baranyához. A probléma nem szűkíthető le többé az oktatásügyre, cigány- kérdésre, anyagi eszközök hiá­nyára, a képesítés nélküli,, ne­velés" millió gondjára. A lec­két nem a film, hanem a va­lóság adta föl, és sajnos sokkal előbb már, mint ahogy Pánics Györgyék megdöbbentő képso­rai a képernyőre kerültek. Havasi János lUövelní kell a szövetkezetek nyereségét Interjú dr. Kovács Sándorral, a SZÖVOSZ elnökhelyettesével Két nap múlva, december 15-én ül össze az Országos Szövetkezeti Tanács, hogy meg­határozza a szövetkezetek 1979. évi tennivalóit. Melyek lesz­nek ezek a tennivalók? —tet­tük fel a kérdést dr. Kovács Sándornak, a SZÖVOSZ el­nökhelyettesének, aki tegnap — kedden délelőtt — Pécsett, a Technika Házában az „áfészek gazdálkodásának idő­szerű problémái" címmel elő­adást tartott a baranyai fo­gyasztási szövetkezetek képvi­selőinek. — Legfőbb teendő a gaz­dálkodás megjavítása. Az el­látásban, a hazai és export forgalomban a szövetkezeti ke­reskedelem megállja a helyét. Az áfészek gazdálkodása azon­ban kikezdhető, s legjobb ha magunk kezdjük ki. Ebben az évben a fogyasztási szövetke­zetek országosan 9 százalék­kal növelik árbevételüket, de a nyereségük csak 2,5 száza­lékkal nő. Sok szövetkezet foly­tat még veszteséges tevékeny­séget, hogy távoli példákat mondjak, a napokban jártam Nógrád megyében, ahol két nagy szövetkezeti étterem — az egyik a szécsényi a másik a salgótarjáni járásban —zár veszteséggel az idén. Ezek az éttermek nyilván rossz helyre épültek, ha 12 éve minden al­kalommal veszteségesek. Min­den szövetkezetben felül kell vizsgálni és meg kell szüntetni a veszteséges tevékenységet. Gazdálkodni kell, ami nem új elvárás, de a jövőben szigo­rúbban kell érvényesíteni. — Mint arról előadásában szólott, a közgazdasági sza­bályozók a szövetkezeti szek­torban is megkeményednek. Egyebek között nő az elvonás mértéke, csökken a pénzügyi támogatás, s mérsékeltebb lesz a beruházások, fejleszté­sek hitelezése is. Véleménye szerint, mit kell tenni a szö­vetkezeteknek, hogy talpon maradjanak, lépést tartsanak? — Minden azon múlik, hogy a szövetkezeti vezetés hogy tud megbirkózni a feladattal, mennyire kollektív a vezetés és mennyire egyszemélyi a fele­lősség. Egy sor követelmény —• gazdálkodás, munkaszer­vezés, hatékonyság — eddig is meg volt, de többnyire csak beszéltünk róla. Jobban kell gazdálkodni az élő- és holtmunkával. Amit öten is meg tudnak csinálni, azt ne tízen végezzék. Differenciálni kell a bérekben, prémiumok­ban, jutalmakban. A szövet­kezetek ne a megyei átlagot vagy a másik ÁFÉSZ béreit nézzék, hanem az elvégzett munkát. A jobb munkát és a jobb minőséget kell megfi­zetni, vagyis a termelőnek is a jobb minőségi áruért kell jobb árat adni. A beruházásoknál előtérbe kell helyezni a házi­lagos kivitelezéseket és a re­konstrukciókat. Minden megyé­ben van lehetőség átcsoporto­sításokra, régi épületek kor­szerűsítésére. Persze be kell kalkulálni, hogy a f<*mtartási költség a nyereség rovására megy. Azokat a beruházásokat, amelyekről már eleve tudják, hogy nem lesznek hatékonyak, el sem kell kezdeni. Rné Mi legyen a hátizsákban ? Ifjú turisták kalauza Mi kerüljön az ifjú termé­szetjáró hátizsákjába, ha egy napra, mi, ha hosszabb időre kirándul? Hol találhat olcsó turistaházat, kempinget? Mit tegyen, ha napszúrást kap vagy kullancs fúródik a bőré­be? Milyen közlekedési, szál­lás- és étkezési kedvezmé­nyekben részesülhetnek a ki­ránduló diákok, KISZ-esek? Ezekre — és sok-sok más — kérdésre kaphat választ az ér­deklődő — a kezdő termé­szetjáró vagy a tanulmányi ki­rándulást szervező és vezető osztályfőnök, a kerékpártúrára induló úttörőőrs, vagy az akadályversenyt rendező KISZ sportfelelős — ha a kirándu­lás, a túra előkészítése során gondosan áttanulmányozza, és szükség szerint útközben is fel­lapozza az „ifjú turisták kala­uzát", Bersényi Iván Útitárs cí­mű — nemrég megjelent — könyvét. Az Amit fontos tudni c. fe­jezetben — többek között — a menetrendolvasást „tanítja" a szerző, majd a kedvezmé­nyes ifjúsági étkezési lehetősé­gek, az ifjúsági szálláshelyek, a kempingek, a turistaházak, a turistaszállók és idegenfor­galmi hivatalok címét, telefon­számát, nyitvatartási idejét és más fontos adatait ismerteti. Fontos tudniuk a túrázóknak, hogy amíg nem érik el a ha- mincadik évüket — az Ezer­mester és Üttörőbolt Vállalat boltjaiban (Pécsett, a Land­ler Jenő utcában) 2 szemé­lyes sátrat heti 45 forintért, gu­mimatracot heti 25 forintért, kerékpárt heti 30 forintért köl­csönözhetnek. A távolságmutatókat és a díjszabásokat tartalmazó füg­geléket Németh Katalin 32 tér­képe követi. Az egyszínnyomás és a kis méret sajnos csök­kenti a jól szerkesztett térkép- mellékletek áttekinthetőségét. Bersényi Iván könyve —tar­talmát és áttekinthetőségét te­kintve — valóban útitársa, hasznos kalauza lehet az ifjú túristáknak. Lehet, ha hozzá­juthatnak a fiatalok! A pé­csi könyvesboltok 10—15 pél­dányt kaptak, el is kelt egy­kettőre. Most már csak az If­júsági Lapkiadó Vállalat köz­pontjában és megyei megbí­zottjainál kapható. — ghj — így közlekedünk mi Már pirosat mutat a lámpa, de a gyalogosok még csak a „zebra” felénél tartanak Pécsett, a Széchenyi téren A piros az Két véglet a kereszteződésnél: sietség és kényelmesség A „zebránál" a lámpa zöld­re vált. Indulhatnak a gyalogo­sok. Indulnak is. Elöl s hátul egy-egy tanár néni fog közre 30—40 gyereket. Alig tesznek meg néhány métert — még a gyalogátkelőhely feléig sem ér­tek —, a lámpabura mögötti emberalak a zöldben villogni kezd, majd hirtelen megnyug­szik a pirosban. Most már nincs visszaút, a kis lurkók szaporáz- zák lépteiket, fél percen belül át is érnek a biztonságot nyúj­tó túlsó járdára. Odaát, a jár­dán rendőr hívja fel a tanítónő figyelmét arra, hogy az út javát pirosban tették 'meg. „Én arról nem tehetek, mi még zöldben indultunk” — hangzik a válasz. Igen, meglehetősen sok baj van a pécsi közlekedési lám­pákkal. Hol működnek, hol nem. Ha igen, jobbára a gya­logosok panaszkodnak, keves­lik az automatika által az átke­lésre megadott időt. Igazuk van, az a néhány másodperc az át- jutásra nem mindenkinek ele­gendő. Főként nem az időseb­beknek, akik már nem tudnak olyan fiatalos hévvel átnyar­galni a „zebrákon”. Mindennek magunk is tanúi voltunk tegna­pi közlekedési őrjáratunk so­rán, amelyet a forgalomirányító lámpáknak szenteltünk. Pécs szinte valamennyi, jelző­lámpával irányított keresztező­dését meglátogattuk. Gyűjtöt­tük a tapasztalatokat, amelyek összegezéséből vegyes kép állt össze. Hogy mindjárt a legele­jén kezdjük, nem mindegyik üzemelt. Sajnálatos, hogy pont a város két, majdhogynem leg­forgalmasabb útkereszteződésé­ben, a Kórház téren és a fe­lüljáró belváros felőli végén nem működött a jelzés. Mivel nem először voltunk szemtanúi egy veszélyes gya­korlat elharapózásának, feltét­lenül szólnunk kell róla. Ez pe­dig az áthaladás a tilosban. A gyalogosoknak még csak-csak van mentségük, magyarázatuk erre - kevés az átjutásra bizto­sított idő — a járművezetőknek azonban az sincs. Nemcsak vil­logó sárgánál, hanem pirosnál is olyan magabiztosan — és ak­kora sebeséggel — robognak át a kereszteződéseken, hogy az már több mint felelőtlenség. Az már veszélyes. Ez az egyik véglet. A siet­ség, a másodpercek megtaka­rításáért vívott harc a volán mögött. A másik: a túlzott ké­nyelmesség, amikor a járműve­zető csak zöldnél keresi a pe­dálokat, vált sebességet, s utána indít. Akár szidják őket, akár di­csérik, jó hogy vannak. Forga­lomirányító jelzőlámpák nélkül ma már elképzelhetetlen a biz­tonságos közlekedés. Pécsett is. Feltéve, ha éppen működnek. H. L. Eredményes esztendőt zár a magyar állat­egészségügy Az idén is sikerült megelőz­ni az állatállományunk fertő­ződését a járványos betegsé­gektől, holott Európában je­lentős károkat okozott az af­rikai sertéspestis, valamint a ragadós száj- és körömfájás. A magyar állategészségügyi szolgálat irányításával jelentős sikereket értek el üzemeink az állattenyésztés általános higié­niai fejlesztésében. A környezet-higiéniai hiá­nyosságok megszüntetésében szintén nagyok az eredmé­nyek. Többek között a borjú­elhullás az 1976. évi 12 szá­zalékról hét százalékra, a ma­lacelhullás az 1976. évi 11,6 százalékról 9,4 százalékra mér­séklődött. A baromfifélék kö­zött sem fordult elő járványos megbetegedés, de a növen­dékállatok elhullás! aránya még nagy, amit több helyen a kedvezőtlen tartási körülmé­nyek okoznak. Az eredmények nemzetközi elismerését jelenti az, hogy az állategészségügy területén is tovább bővültek nemzetközi kapcsolataink. Kormányszintű együttműködési egyezményt ír­tunk alá 1978-ban Finnország­gal, Spanyolországgal és Irak­kal. Úttörők és KISZ-tagok kapcsolata Ami t hobbyból csinálnak, H a párba állítanánk őket, minden úttörő mellé egy-egy KISZ- tag jutna, hiszen a piros nyakkendősök negyvenen, az ifjú kommunisták 43-an van­nak. Ám ebben a kapcsolat­ban nem a kézenfogás az elsődleges, hanem a közös munka. Ez év tavaszán keres­te meg ugyanis a MÁV Pé­csi Igazgatósága KISZ Bizott­ságának Hámán Kató alap­szervezete a Pécsi Úttörőház vasútmodellező szakkörét. A szakkörben Pécs több isko­lájának úttörőcsapatába tar­tozó felsőtagozatos tanulók töltik idejüket, a vasútmodel­lezéssel. Az úttörők terv szerint tanulják a modellezés­hez nélkülözhetetlen elméleti ismereteket, illetve a két szak­körvezető — Szótári János és Horváth Tamás irányításával — terepasztalokat készítenek. A kiszesek tiszteletben tart­ják ezt az önállóságot, a szakkörmunkába a jövőben sem akarnak beavatkozni — de felkínálták a gyerekek­nek, hogy ismerjék meg mind­azt a valóságban, amit kedv­telésből csinálnak. Megbe­szélték velük, hogy az 1978— megismerik a valóságban 79-es mozgalmi évben szer­veznek egy vasúti üzemláto­gatást. Megnézik az abali- geti pályaépítési munkákat és egy előadást tartanak a vasúti szakmákról, illetve azok jövőjéről. Ez utóbbit az út­törők kérték. Az üzemlátogatást novem­berben megszervezték. Har­minc úttörő ment le a pécsi vasútállomásra, hogy a nyolc KISZ-tag, illetve hivatalos kí­sérők kalauzolásával megis­merkedjen a vontatási főnök­ség, az állomás, a pályafenn­tartási főnökség munkájával és megnézze a vasúti mú­zeumban lévő, régi időket idéző — masina-maketteket, gépeket. A közelmúltban is­mét találkoztak — bár ez a randevú nem szerepelt a ter­veik között. A Hámán Kató KISZ-alapszervezet ugyanis részt vett a pécsi igazgatóság KISZ Bizottsága által szer­vezett vetélkedőn, melyet a KMP és a KIMSZ megalaku­lásának évfordulója tiszteleté­re rendeztek. A csapatukban 3 KISZ-tag és két úttörő ver­senyzett — a többiek szurkol­tak. Másodikak lettek. E hónapban ismét közös program ígérkezik. Nagykani­zsán kiállítást rendez az Or­szágos Vasútmodellező Egye­sület. A KISZ-tagok — a téli tanítási szünet egyik napján — szeretnék az úttörőkkel kö­zösen megtekinteni ezt a ki­állítást. Egyben tervezik, hogy az egyesület vezetőitől .ötlete­ket kérve - a Vasutás Szak- szervezet Pécsi Területi Bizott­ságával közösen — megpró­bálnak lehetőséget teremteni arra, hogy a gyerekek az ál­talános iskola befejezését követően — tehát az Úttörő- házból is kinőve — másutt kapjanak lehetőséget a mo­dellezés foytatására. Egyben a ma még egyedül és több­nyire otthon modellező fel­nőtteket is meghívnák e szak­körbe. Januárban sor kerül a vas­úti szakmákat bemutató elő­adásra, a tavasszal pedig az abaligetí kirándulásra, de már most gondolkodnak azon, hogy a jövőben — a KISZ mozgalmi életének megismer­tetése mellett, milyen újabb programokkal erősíthetik jól indult kapcsolatot. . . t. e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom