Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-13 / 343. szám
1978. december 13., szerda Dunántúli napló 3 A megvalósulás útján a „víziakasztó” stratégia Jó ivóvízre áhítozik Baranya I90 települése Szeged: A százéves kötélgyárban véglegesen abbahagyták a termelést A munkálatok költségeinek zömét az állam fizeti, de sokat segít a lakosság is A Duna és Dráva közé ékelődve jó ivóvízre szomjazik Baranya településeinek több mint kétharmada. Megyénk 303 községéből az V. ötéves terv végére 82 rendelkezik vízművel. Jelenleg 31 településnek van elfogadható közkútja, 190 község nitrátos vizű. A Baranya megyei KÖJÁL felmérte a helyzetet, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság pedig a közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátásának megoldására elkészítette terveinek első ütemét. Az Egészségügyi Minisztériummal, a Kö- JÁL-lal, az Országos Vízügyi Hivatallal, a Baranya megyei Vízmű Vállalattal, a DRVV-vel, a helyi tanácsokkal karöltve kidolgozta „vízfakasztó" stratégiáját. A tervezettnél gyorsabb ütem Az 1975-ben meglévő 69 közműves település számát 1981- re tizenhárommal növelik, így érik el, hogy 82 vízműves települést jelölhessünk Baranya víztérképén. Intézményi vízműre kötve vagy kútfelújítás révén 31 község jut jó minőségű vízhez két éven belül, ha csak közkútról is. Ez várhatóan 21 millió forintba kerül. Eddig csak 8,5 millióra van fedezet. A VÍZIG, az AGROBER, a Baranya megyei és a Pécsi Vízmű szocialista brigádjai társadalmi munkában készítették el a szükséges terveket, így ez évben már tizenkét településen oldják meg a közkifolyós rendszerű vízellátást. Eredetileg 1979-re tizenhét, az azt követő évre tizennégy településnek terveztek vizet, így ez a program a vártnál előbb valósul meg. Kérdés: palackos vagy tartályos vízzel oJdják-e meg 51 település ezernél is több csecsemőjének gondjait? Ennek költségkihatásai nagyjából megegyezőek, mindkét megoldás 21—22 millióba kerülne. Hogy mégis melyik lesz az igazi? Ezt a palackozási, szállítási lehetőségek felkutatása és a közegészségügyi vizsgálatok elemzése után döntik majd el. Most decemberben kezdték meg Baranyajenőn, Baranyaszent- györgyön, Szágyon és Tormáson a tartályos ellátás egyéves próbaüzemét. A BARANYATERV 1980 végéig 11 baranyai község vízmüvét tervezte meg, ebből már nyolcat el is készített, üzembe is helyezett a Baranya megyei Vízmű Vállalat. Lánycsók kisre- gionólis közkutas rendszerrel Mohácsról kapja a vizet. A fordulópontot az egyházaskozári kerti csapos bekötésű vízmű jelentette. Itt a lakók nem a kétszázméterenként felállított kutakból vödrözve kapják q vizet, hanem a telkükre bevezetve, kerti csapból, ahonnét ki-ki saját anyagi lehetősége szerint és igénye alapján tovább vezethette a házába. Azóta, ahol elegendő a feltárható vízmeny- nyiség, minden új vízmű és vízhálózat építésénél a kerti csapos megoldással számolnak. Kishar- sány mezőgazdasági vízbázisának, Magyarbóly a mezőgazda- sági és a községi kútnak köszönheti csapvizét. A kétújfa- lui vízbázis a gyöngyösmelléki víztároló megépítésével ' ez utóbbi községet is ellátja. Az 1978-as évben három baranyai község gyarapodott vízművel: Bikái az egyhózaskozó- rival, Godisa a felsőmindszentivel, Üjpetre a vókányival alkot közös vízmüvet. Godisán a kevés víz miatt csak közkutas a vízellátás. Megkezdték, illetve folyamatban van a dróvasza- bolcsi — a DÉLVIÉP kivitelezésében —, a magyarszéki és a hosszqhetényi vízmű építése, ezek átadása 1980 végéig megtörténik. Kisregionális vízművek Az 1960-as évek közepétől a sertés- és szarvasmarha-program megvalósítása alapvetően megkövetelte a mezőgazdasági vízbázist. Ezek a vízművek - ha elegendő a hozamuk - elláthatják a közeli települések lakosságát is. Ezekre kisregionális vízmű telepítése lényegesen gazdaságosabb, mint újat építeni. A legfőbb előnyük, hogy jó minőségű vizet adnak. A vízhez két feltétel szükséges: jó minőségű, elégséges mennyiségű vízkészlet és sok pénz. De nemcsak az újakhoz. Sok, már régebb óta üzemelő kúthoz vastalanító és gázleválasztó berendezést kell építeni. A települések vízellátása országos gond, Baranyában különösen az. a pápa, VII. Kelemen levelet írt Görcsönybe. Ebben engedélyezte, hogy a településen templomot építsenek, s egyúttal engedélyezte a búcsút is. Mindez volt 1345- ben. A falut az utolsó Árpád-házi király, III. Endre korában említik először. Akkoriban még így írták: Gerchin. Görcsöny 17 kilométerre van a megyeszékhelytől. Elég közel ahhoz, hogy az idők során számos szállal kötődjenek egymáshoz. Természetesen elsősorban Görcsöny Pécshez. Erről mondta Madari Antal, a községi tanács vb-titkára: — A városkörnyéki községgé nyilvánítás alapköveit már jóval korábban letették ezek a kapcsolatok. Az egészségügyi ellátás, a kulturális élet területén Pécs nagyon erős vonzást gyakorolt ránk is. Görcsöny ugyanis 1979. január 1-től városkörnyéki község lesz a hozzá tartozó Szőkével és Regényével együtt. Gör- csönyben csaknem 1600 ember él, a másik két kis településén 183, illetve 213. Az előzetes számítások szerint a nem is távoli jövőben csak a székhelyközségben 1900—2000 ember talál otthont. így emelkedik majd a munkaképes korúak száma is, mert jelenleg a falu 16—60 év közötti lakóinak száma 807. Ha már a korösszetételnél tartunk: Görcsönynek rossz a statisztikája. Két szociális otthon van ugyanis itt 200 lakóval. így a korfának az idős emberek arányát mutató ágai fölöttébb vastagok. Pedig az új A szegedi textilipar egyik legrégibb üzemében, a mintegy százéves kötélgyárban az utolsó kenderszálakat is megsodorták, majd véglegesen abbahagyták a termelést. A különleges formájú — kilométernyi hosszúságú, de rendkívül keskeny üzemépületben igen nehéz fizikai munkát végeztek és meglehetősen alacsony termelékenységgel dolgoztak. A gyárat irányitó Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál a megfelelő gazdaságossági számítások alapján döntöttek a felszámolás mellett. otthont alapítók, családi házat építők jó része fiatal, s kinőtték már a legifjabbak az óvodát és az iskolát is.- Naponta megközelítőleg 30 járat jön és megy Pécs és Görcsöny között. Kitűnő a közlekedésünk. Szükség van rá, mert a faluban élő, produktív korú embereknek mintegy fele Pécsre jár dolgozni, s onnan is sokan jönnek görcsönyi munkahelyekre. Sok embert foglalkoztatnak a Mecsekvölgye Termelőszövetkezet, a téglagyár és a különböző tanácsi intézmények. Itt álljunk meg egy pillanatra! A foglalkoztatottságnál és az ehhez már majdnem mindenütt kötődő munkaerőgondoknál. Néhány évvel ezelőtt ugyanis megjelent itt az ipar: a Baranya-Tolna megyei Cserép- és Téglaipari Vállalat görcsönyi üzeme, amelynek vezetője, Péter József így vélekedik : — Az ipar meghatározott magatartást követel meg, ami alkalmazkodik a korszerűbb termelésszervezéshez, a műszakrendhez. Ezzel Görcsönyben még sok baj van. Az üzemben kívánatos munkafegyelmet, magatartást, még mindig háttérbe szorítja a falusi élet diktálta tempó, nem egyszer a háztájihoz kötődő munka. A téglagyárban 45 görcsönyi ember dolgozik, de a többiek döntő része is falusi. Hogy mást ne mondjak: naponta 25—30 községből jönnek dolgozni. Sajnos, nem elegen . . . Amikor a falut „körbenézzük", első útunk — s valószínűleg minden vendéget először ide kísérnek — a Pelikán-telepre vezetett. (Az elnevezés senkit ne vezessen tévutakra. A község hajdani címerállata ugyanis a hattyú volt, ezt nézte valaki pelikánnak . . .) Itt épültek az utóbbi években — nagyon jó és körültekintő előkészítés után — az új lakóépületek. Megalakult a Pelikán Lakásépítő Szövetkezet. Eddig 57 otthont adtak át, az idén még további hetet. A 22 családi házas telekre építési kötelezettséget írtak elő, de a telkeket nagyon olcsón adták. így a fiatalok is hozzáfértek. A görcsönyiek büszkék az intézményeikre. Valóban: az egyik legjobban ellátott közGörcsöny, Pelikán lakásszövetkezeti épületek Murányi László Egy értelmiségi ifjúsági parlament tapasztalatai Lehetőségei kapnak az alkotó munkához Azért érdekes egy ilyen ifjúsági parlament, mert az emberi, munkatársi kapcsolatok is másak egy tervező vállalatnál, mint sok másik munkahelyen. Itt természetes, hogy a huszonöt éves mérnök visszategezi az ötven éves kollégát, ismeretlen az, hogy egy beosztott két nappal előtte kihallgatást kérjen az igazgatótól, ha beszélni akar vele, s ha valami probléma adódik, a beosztott tervező csak- átszól a két asztallal arrébb ülő csoportvezető mérnöknek, s .y A folu központjában a gyógyszertár és az áruház ség. Miután korábban itt volt az ÁFÉSZ központja, kitűnő a bolthálózat. Van óvoda, iskola, gyógyszertár, körzeti orvosi rendelő, kultúrház, s az elköltözött áfész-irodákból hangulatos presszót alakítottak ki. Említsünk meg egy meglepő dolgot: a lakásszövetkezetbe társultak fele — pécsi. Vagyis a városlakók egy része erre felé húzódik. Nem véletlen, hogy a község lakóinak száma évente 150—170 emberrel gyarapodik. A tágas, új lakótelepen jó részben társadalmi munkában készültek a járdák. Az utak megépítése azonban várat magára. A község hat földes utcája közül négy az új telepen van. Oka: inkább a szennyvízgondok megoldására költötte el a tanács a rendelkezésre álló pénzt, s az útépítést illetően türelmet kértek a „telepesektől”. — Minket — mondta Madari Antal — egyáltalában nem ért váratlanul, hogy városkörnyéki község lettünk. A lakosság részéről jóformán fel sem vetődött a miért. Pozitív hatást várunk ettől. Az igazgatási kapcsolatok erősödése egy mór meglévő helyzethez igazodott. Pécs és Görcsöny között kölcsönösen szoros társadalmi, ellátási, gazdasági, munkaerőfoglalkoztatási, földrajzi és közlekedési kapcsolat van, s — január 1-től — tovább szélesedő alapon lesz is. Mészáros Attila azon melegében megbeszélik a dolgot. Félreértés ne essék, nem valamiféle extra munkahelyi demokrácia példája ez, csupán egy sajátos hangulatú légkör, kapcsolatrendszer leírása. Ilyen körülmények között szükség van mégis ifjúsági parlamentre? A gyakorlat egyértelműen bizonyítja, hogy igen. A közösség előtt elmondott szavaknak súlyuk van, és csakúgy, mint a kérdésekre adott válaszokat, jegyzőkönyvben rögzítik. A Baranyaterv ifjúsági parlamentje is példa a fentebb elmondottakra. Alapos előkészítő munka előzte meg e fórum létrejöttét. Ismertették a fiatalokkal a KISZ-szervezetek ide vonatkozó hatáskörét, az ifjúsági törvényről szóló igazgatói beszámolót és taggyűlésén vitatták meg a parlament elé kerülő aktuális témákat. A hozzászólások közül az első helyen a fiatalok lakáshelyzetének megoldása iránti igény állott. (Az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásáról szóló vállalati intézkedési terv erről így fogalmaz: „A kollektív szerződésben biztosított lakásfejlesztési alap 60 százalékát fiatal házasok részére kell biztosítani.") Ez arány megtartásáról elég csak annyit szólni, hogy évente legfeljebb egy, vagy két lakás bérlőkijelölési jogát vásárolhatja meg a vállalat. Többen is felvetették a fiatalok bérezésével kapcsolatos problémáikat. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy a tervezői munkában 5 év elteltével ugrásszerű fejlődés már nem várható, az alapbérek viszont nem állnak arányban az ilyen gyakorlat után joggal elvárható teljesítőképességgel. Rokonszenves vonása volt ennek a parlamentnek, hogy a fiatalok nem panasznapnak tekintették a fórumot, hanem szakmai fejlődésük érdekében is szót emeltek. Kérték például, hogy vállalati szinten, tervszerűbben irányítsák a továbbtanulás, a magasabb fokú szakmai ismeretszerzés rendszerét. Ugyancsak ehhez kapcsolódott az a kérés, hogy a nálunk újként alkalmazott, külföldi technológiák jobb megismerését tapasztalatcserék szervezésével segítsék elő. Lengyel Tamás, a BARANYA TERV KISZ-titkára alapjában elégedett a fiatalok megbecsülésével : — A vállalat egészét érintő döntések meghozatala előtt mindig figyelembe veszik a KISZ-szervezet véleményét is. Ügy érezzük, hogy partnereknek tartanak bennünket. Ami a szakmai megbecsülést illeti, bíznak bennünk. Csak egy példa: a Pécs 1-es Postahivatal 200 millió forintos bővítésének generáltervezője 27 éves. És ez nem egyedi eset. Ami a fizetést illeti, a tavalyi általános bérrendezésen túl soronkívül 13 olyan fiatal részesült bérrendezésben, akikre hosszabb távon épít a vállalat Az ifjúsági parlamenten elhangzott kérdések közül háromra 30 napon belül írásban válaszol a vállalói vezetősége, a többi választ elfogadták a kérdezők. Schlitt István, a vállalat pártvezetőségének titkára így össze, gezte a tapasztalatait: — Egy kis hiányérzetet okozott nekem az, hogy a fiatalok — az egyén érdekein túl — keveset foglalkoztak azzal, hogy ők mit akarnak tenni, hogyan tudnák aktívabbá, hasznosabbá tenni a társadalom életében való részvételüket. Mindazonáltal hasznos volt ez az ifjúsági parlament, mert egy csokorba kötve hallhattuk az igényeket, a csak őket érintő kérdéseket, és bebizonyosodott az is, hogy a fiatalok lehetőséget kapnak az alkotó munkához, élnek vele, megállják a helyüket. K. Gy.
