Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-06 / 307. szám

1978. november 6., hétfő Dunántúlt napló 9 dókra, utalhattunk itt akár Aba Novákra, Derkovitsra, Szónyire, akár Gábor Jenőre, Patkó Ká­rolyra, vagy Korb Erzsébetre. 1920-ban Uitz még csak 33 éves és máris jelentős művészi sikereket ért el, hatása jelen­tős, példája nyomán számos fiatal indult a művészi pályán. Érdemes, ment tanulságos rövi­den végigtekinteni buktatókkal teli életpályáját 1887-ben szü­letett Temesvár-Meholán pa­raszti sorból. Pár gimnáziumi osztály elvégzése után gépla­katos szakmát tanult, húsz éve­sen került a budapesti Ipar- művészeti Iskolára, majd ezt követően a Képzőművészeti Fő­iskolán Ballá Ede és Ferenczy Károly növendéke lett. Az aka­démikus képzés kötöttségét azonban itt is csak rövid ideig viselte, hamarosan önállósította magát. 1912-ben vette feleségül Kassák testvérhúgát. Az ezt kö­vető küzdelmes, közösen átélt évekről kapunk hiteles képet Kassák: Egy ember élete c. életrajzi regény olvasása köz­ben. Kassák közvetlen munka­társa, a Tett, majd annak be­tiltása után a MA társszerkesz­tője lett. Az aktivisták antimili- tarisfa csapata a társadalmi küzdelmekből is jócskán kivet­te a részét. Uitznak is az új rend érdekében kifejtett munká­ja 1919-ben teljesedett ki iga­zán. A Proletár Képzőművészeti Tanműhely vezetője lett és ek­kor készítette híres VÖRÖS KA­TONÁK ELŐRE! című toborzá- plakátját. S bár 1920-ban emigrált és kereken 50 eszten­dőt töltött távol hazájától, so­hasem szakadt ki a hazai mű­vészetből. Művészeti íróink leg­jobbjai mindig is jelenlevőként tartották őt szómon. 1921-ben részt vett Moszkvában a Ko­mintern III. kongresszusán. En­nek élménye életreszólóan meg­határozta Uitz világszemléletét, megszilárdította elvhűségét. A kommunista eszmék tudatos vál­lalása célt és irányt szabott to­vábbi életének. Bécsi és pá­rizsi tartózkodása után 1926- ban, Lunacsarszkij hívására a Szovjetunióban telepedett meg. 1927-ben a Moszkvai Iparmű­vészeti Intézet tanára lett, je­lentős művészi megrendelések­kel halmozták el. 1930-ban „ér­demes művész” címmel tüntet­ték ki. Kijevben a freskófestés technikáját és a régi ikonok kompozíciós rendjét tanulmá­nyozta, majd 1936-ban Kirgi­ziába szólította a művészi mun­ka. 1938-ban koholt vádak alapján rövid időre letartóztat­ták, ezt követően ismét nagy­szabású falképekre kapott meg­Uitz Múzeum külső látképe bízatást. A második világhábo­rú után számos emigráns tár­sával ellentétben nem tért ha­za, bár családja egy időre, az ötvenes években Magyarorszá­gon élt. Az egyoldalúan értel­mezett szocialista realizmus szemléletének idején azonban elapadt Uitz alkotóvénája is. 1968-ban Budapesten rendez­tek gyűjteményes kiállítást mű­veiből a Magyar Nemzeti Ga­lériában. Ezt követően települt csak haza, immáron véglegesen, 83 évesen. Tele volt művészi ambícióval, tervekkel, alkotó­energiával. A betegség azon­ban ágynak döntötte és 1972 januárjában egy budapesti kór­házban meghalt. Halála előtt több száz művét a magyar nép­nek ajándékozta. Művészi ha­gyatékából, közgyűjteményben őrzött műveinek válogatásából nyílt meg a pécsi Uitz Múzeum, teljesülvén Uitz azon kivánsága, hogy életműve a népé legyen. Az állami vezetés javaslatára született meg az az elhatáro­zás, hogy Pécs legyen az Uitz- életműnek otthont adó gazda. Ebben bizonnyal közrejátszott Pécs múzeumának művészetet befogadó hajlandósága, a kép- tárgyarapitó gyűjtőkedv pozitív példája. Másrészt Pécs nem­csak „múzeumváros”, hanem elsősorban munkásváros, Uitz művészetében pedig a proletár szellemiség jut magas fokon ki­fejeződésre, Az uitzi életmű fel­tétlen gazdagodást jelent a Csontvóry- és a Vasarely-életmű viszonylatában is. Századunk válságokkal terhes, vajúdó vi­lágát művészi áttételben érzé­kelhető Uitz egyéni hangvételű, karakteres, a XX. század művé­szi forradalmait mélyen átélő, tanulságait összegező művésze­te. S hogy melyik izmushoz, irányzathoz, áramlathoz köthe­tő konkrétan Uitz művészete? Egyidőben valamennyihez és egyikhez sem. Uitz ugyanis ma­gába szívta mindazt, amit a kontó rs művészet újításaként, értékeként tartunk ma számon, feldolgozta magában és egyé­niségének szűrőjén átlényegítet- te, a kifejezés eszközeit sajáto­san egyénítette Azért is oly iz­galmas, korszerű, friss és ere­deti Uitz életműve, mert egyéni hangon szólaltatta meg az ál­talános érvényű igazságot. A kiállítás hat termében hat évtized művészi munkásságát, annak főbb állomásait, kiemel­kedő eredményeit tárja a né­ző elé. A korai munkásábrózo- lások, az Anya gyermekével kompozíciók, Hevesy Iván port­Fotó: Szokolai Káptalan utca 4. A Pécs városképeit és mű­emlékeit bemutató, 1956-ban megjelent monográfia ezt ír­ja erről a házról: „Egyeme­letes, szabadon álló, barokk stílusú lakóház, a XVIII. szá­zad gazdag polgárházainak egyik kiemelkedő emléke. Korábbi falmaradványok, kö­zépkori kápolna leihasználá­sával Bakich Gábor kanonok építtette 1730-ban..." Jó néhány ház van még Pécsett, amire a fenti leírás kisebb- nagyöbb változtatással érvé­nyes. A Káptalan utca 4. történetét azonban — mert erről a házról van szó — új­ra kell fogalmazni. Az aláb­biakban erről lesz szó. G. Sándor Mária régész és Sch. Pusztai Ilona építész — az Országos Műemléki Felügye­lőség munkatársai — segít­ségévek Az Uitz-gyűjtemény meg­szerzésékor már élt a mú­zeumutca gondolata, az el­helyezésre legalkalmasabb­nak a Káptalan utca 4. szá­mú ház kínálkozott. Udvar­ban, öreg fák árnyékában meghúzódó kétségtelenül ba­rokk stílusú ház, amelynek keleti homlokzatát a föld­szinten kocsialáhajtóként megnyitott, két ablaktengely szélességben alakított közép- rizalit, északi sarkán sokszög alaprajzú erkélyépítmény bontja meg. De már a kez­det kezdetén kételyek merül­ték fel: valóban ilyen steri­len tiszta itt minden? Egy 1690 körül Pécs észak- nyugati részéről készült toll- rajz már soros beépítéssel ábrázolta a Káptalan utcát, a 2-es számú ház mellett további emeletes (!) házak sorakoznak. A közvetlenül a török alóli felszabadulás után készült Haüy-féle térkép is ezt sejteti. Gosztonyi Gyula a 30-as években pedig azt tételezte fel, hogy ez a ház egy középkori kápolna he­lyén épült. Az 'épület helyreállítása a szokásos műemléki kutatással indult. Ez mindjárt az elején rendkívüli meglepetéssel szol­gált: a vastag vakolat alatt évszázadokon át szunnyadó gótikus maradványok kerül­tek a napvilágra. Roppant jelentős dolog ez, hiszen — Sch. Pusztai Ilona szerint — az itt talált igen színvona­las, a budaival egyenértékű gótika mindeddig hiányzott Október 6-án a „múzeumut­ca” újabb rangos kiállítással, a város egyúttal a gondos mű­emléki helyreállítást követően országos viszonylatban is je­lentős műemlékkel gazdagodott. Az építkezés jelképes záróak­tusaként kicserélődött a MŰ­EMLÉK tábla is az épület falán. A régi szerint: épült 1730-ban barokk stílusban. A jelenlegin viszont ez áll: középkori kápta­lanhoz, legkorábbi része a XIV. század végén épült, többszöri bővítés és átépítés után a XVIII. század második felében nyerte el mai formáját. A déli, Káptalan utcai homlokzaton az épület emeletén középosztós, mérműves gótikus ablak került elő, melynek belső ablakbélle- tét reneszánsz festés díszíti. A keleti homlokzaton két kereszt­osztásos, gyámkőve! gazdagí­tott gótikus ablaknyílást sikerült rekonstruálni. Az első barokk építési periódusból származik az udvari homlokzat íves ab­laksora. Az épület végleges formáját — mai tömegelrende­zését és nyílásrendszerét — egy későbbi barokk átépítés idején nyerte el. Az épület emeleitén — Csont- váry, Vasarely és Martyn után — egy újabb jelentős életmű be­mutatására vállalkozhatott a Janus Pannonius Múzeum. De miért éppen Pécs adott otthont az Uitz Múzeumnak? Hiszen köztudott, Uitznak nem volt ér­demleges pécsi kapcsolata. Legalábbis közvetlen, személyes kapcsolata nem (1968-ban mindössze két napot töltött a városban), A pécsi Modern Magyar Képtár azonban mindig is súlyponti feladatának tekin­tette a Kassák Lajos köré cso­portosult proletár származású progresszív fiatalok — az akti­visták — anyagának gyűjtését, publikálását. Közéjük tartozott, ebben a szellemi légkörben ér­lelődött a fiatal Uitz is, a ma­gyar avantgárd legharcosabb időszakában, az első világhábo­rú, a forradalmak korában, a tízes évek második felében. Egyúttal ez volt kiforrásának, művészi önállósulásának, csúcs­ra érésének az időpontja is. Az 1915—20 közötti fél évtized Uitz munkásságának kiemelkedő, termékeny időszaka volt. Hatot­tak rá aktivista kortársai, min­denekelőtt Nemes Lampérth és Kmetty, de legfőképpen szemé­lyes szuggesztivitásóval Kassák, kinek meghatározó jelentősége, vezető szerepe az avantgárd ko­rai periódusában rendkívüli volt. Az aktivisták viszont — el­sősorban is Uitz — erősen ha­tottak az őket követő generá­Uitz Béla: „Analízis lila alapon" réja, az új életet Építők és az új világot kereső Halászok szimbolikus falképtervei, híres, 1919-es plakátja, a Gyár színes tusrajza ugyancsak 1919-ből, a kubisztikus hatásokat tükröző Kompozíció Iákkal, házakkal, 1922-es konstruktivista Analízi­sei, híres General Ludd rézkarc­mappája, melyben a kezdeti munkásmozgalomnak, a gép­romboló mozgalomnak állít em­léket, párizsi, collieure-i tájké­pei, Gorkij: Az anya c. színmű­vének franciaországi plakótter- ve, a Komintern-sorozat öt lap­ja, Fürst Sándor a bitólán, és Illés Béla portréja, A mezőgaz­daság kollektivizálása 1930-ból, a Csapa/ev-fej, a Szovjetek Pa­lotájához készült freskótervek — az életmű reprezentáns darab­jai. A múzeum természetesen nem teljes, kizárólag a főbb tendenciák bemutatására szorít­kozhatott a rendezés. De a be­mutatásra kerülő anyag szám­szerűsége, az anyag sűrítettsége mindenképpen az uitzi életmű elérhető részének eszenciája­ként került a művészetkedvelő közönség elé. Romváry Ferenc Baranyában. „Mintha nagyon sokáig élt és hatott volna itt szellemi erőként a román stí­lus ..." G. Sándor Mária régész most már bizonyított­nak veszi, hogy a gótika nem kerülte el a középkori Pécset, csak az elmúlt évtizedekben nem kutattak utána. A kutatás során tisztázó­dott az épület története is. Az eredeti egyemeletes, kes­keny, téglalap alakú épület (ennek a déli oldalán van a csúcsíves ablak) a XIV. század végén keletkezett. A következő században ennek az északi oldalához hozzá- toldottak egy L-alakú szár­nyat (ennek keleti oldalán van a két négyszögletes, kon­zolokkal ellátott ablak), . a XVI. században ehhez építet­ték azt a részt, amelynek ke­leti végére a „sokszög alap­rajzú erkélyépitmény” került. Ebben a formában vészelte át a ház a török hódoltsá­got. A soron következő — 1730-as — átépítés alkal­mával kapta meg az épület a mai barokk formát. A helyreállítás legfonto­sabb célja az volt, hogy méltó otthont adva az Uitz- gyűjteménynek, minél többet lehessen bemutatni az építés szakaszaiból. Ezért a látoga­tó a képeken kívül a ház tör­ténetével is megismerkedhet. A kulcs egyszerű: eltérő va­kolatminőség, eltérő színezés, a padlóburkolat különböző­sége — ezek segítenek el­igazodni a korokban. A kö­zépkorban sima vakolatot használtak, a barokk durva, fröcskölt vakolattal dolgozott — a falakon ez jól megfi­gyelhető. A XV. századi első bővítésnél épített falat az el­ső emeleten parkettasáv jel­zi, melynek két oldalán más­más a burkolat mintázata. A történet ezzel még nem ért véget. Az Uitz-ház kuta­tása közben a kapubejárat melletti feltörés alatt a Káp­talan utca 2. és 4. között megtalálták az 1690-ben ké­szült rajzon is látható ház maradványait. Ennek a fel­tárására 1979-ben kerül sor, s romkert formájában szeret­nék bemutatni, a 'két mú­zeum közötti kerítést pedig lebontják. Hársfai István Uitz Múzeum Pécsett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom