Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-05 / 306. szám

1978. november 5., vasárnap 5 Dunántúlt napló Ünnepi ülés Moszkvában Alekszej Koszigin beszéde A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 61. évfordulója alkalmából szombaton ünnepi ülést rendeztek Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotá­jában. A Az ülés elnökségében he­lyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökével. Ugyancsak az elnökség tagjai között vol­tak a Vietnami Szocialista Köztársaság párt- és kormány­küldöttségének tagjai, élükön Le Duannal, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitká­rával és Pham Van Donggal, a VKP Politikai Bizottságának tagjával, a VSZK Miniszterta­nácsának elnökével. Helyet foglaltak még az elnökségben más testvérpártok megbízott vendégei is. Az ünnepséget Vlagyimir Promiszlov, a Moszkvai városi Tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke nyitotta meg. A szovjet himnusz elhangzása után Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke mon­dott ünnepi beszédet. „Az Októberi Forradalom soha el nem múló jelentősége abban áll, hogy lehetővétet­te a társadalmi fejlődés alap­vető problémájának megoldá­sát — a kizsákmányolás és az elnyomás valamennyi for­májának végleges felszámolá­sát" — jelentette ki Alekszej Koszigin „Október nagy esz­méinek alkotó ereje” címmel tartott beszédében. „A nép jólétéről való gon­doskodás a Kommunista Párt és a szovjet állam tevékeny­ségének legfontosabb össze­tevője. A fogyasztásra és köz­hasznú építkezésekre előirány­zott összegek a 12 százalé­kos népszaporulat mellett — 1965 óta több mint kétsze­resükre növekedtek. Ez alatt az idő alatt az országban csaknem 1 milliárd 400 mil­lió négyzetméter összalapte- rületű lakás épült; minden má­sodik állampolgár jobb lakás­körülmények közé került" — mutatott rá a szovjet kor­mányfő, majd a szovjet gaz­daság eredményeiről szólva egyebek között emlékeztetett rá: „Iparunk jelenleg több terméket állít elő, mint az ösz- szes nyugat-európai országok együttvéve. Pedig ezeknek az országoknak a lakossága egy- harmaddal több, mint a Szov­jetunió lélekszáma.” A szovjet kormányfő a to­vábbiakban rámutatott: „a párt következetesen folytatja a szocialista demokrácia tökéle­tesítésének irányvonalát. Ez — mint a XXV. pártkongresszuson hangsúlyozták — mindenek­előtt azt jelenti, hogy a dol­gozók egyre nagyobb szám­ban vesznek részt minden tár­sadalmi folyamat irányításá­ban, s hogy tovább fejlődnek államiságunk demokratikus alappillérei. Alekszej Koszigin beszédé­nek jelentős részét a nemzet­közi politika kérdéseinek szen­telte. A szocialista országok kap­csolatrendszerérői szólva Koszi­gin kijelentette: „Országun­kat a barátság szoros szálai fűzik a szocialista világrend- szer más országaihoz. A szo­cialista közösség országai gazdasági potenciáljuk növe­kedésével és a szocializmus építésében szerzett tapasztala­tok gazdagodásával párhuza­mosan egyre magasabb szint­re emelik együttműködésüket minden területen.” „Pártunk szilárd irányvonala a szocialista országok szolida­ritásának és összeforrottsógá- nak erősítése. Együttműködé­sünk távlatainak meghatározá­sában nagy szerepe volt azok­nak a találkozóknak, amelyek ez év júliusában és augusztu­sában zajlottak le a Krímben, Leonyid Brezsnyev, illetve a testvérpártok és országok ve­zetői között." „A szocialista közösség a nemzetközi biztonság döntő tényezőjévé vált. A szocialista országok lehetőségeik kereté­ben mindent elkövetnek azért, hogy az enyhülést valóban visz- szafordíthatatlanná tegyék." Az SZKP szerint van lehető­ség az enyhülés megszilárdítá­sára és elmélyítésére — állapí­totta meg a kormányfő és hoz­záfűzte: „Ehhez minden erőnk­kel arra kell törekednünk, hogy mindenekelőtt a katonai eny­hülés terén érjünk el áttörést.” „A feladatot csakis úgy le­het megoldani, ha az országok aktívan keresik az olyan köl­csönösen elfogadható megálla­podások lehetőségét, amelyek­nek alapelvéül az szolgál, hogy egyik fél sem sérti meg a másik biztonságát.” Emlékeztetve a Szovjetunió­nak a különféle leszerelési fó­rumokon előterjesztett javasla­taira, a szovjet kormányfő megállapította: „Ezek alaposan átgondolt és megfontolt javaslatok, ame­lyek - egész külpolitikánkhoz hasonlóan - az egyetemes bé­ke erősítését célozzák. A Szov­jetunió azt szorgalmazza, hogy a leszerelési megállapodásók keresése olyan, az egész vi­lágra kötelező érvényű szerző­dések megkötésével végződjék, mint az erőszak alkalmazásá­ról való lemondás az állam­közi kapcsolatokban, valamint a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok biztonsá­gát garantáló nemzetközi egyezmény." „A Szovjetunió azt kívánja — folytatta Koszigin -, hogy kap­csolatai az Egyesült Államokkal éppúgy, mint bármely más or­szággal, a béke hatékony té­nyezőivé váljanak. Ennek ér­dekében készek vagyunk min­den tőlünk telhetőt megtenni.” Dominika független f Megszületett Latin-Amerika legújabb, egyben legkisebb független állama: pénteken ünnepélyes keretek között ki­nyilvánították az Antillákhoz tartozó kicsiny sziget, a mind­össze 751 négyzetkilométernyi Dominika önállóságát. A sziget sokáig angol gyarmat volt, 1967-ben kapott részleges belső önkormányza­tot, s lett a Brit Nemzetkö­zösség társult állama. A má­ig is tengeren túli francia te­rületként létező Martinicue és Guadalupe szigetek között le­vő terület sokat szenvedett a gyarmatosító idők korának an­gol—francia rivalizálásától. A mintegy 80 ezer főnyi, angol, francia és afrikai törzsi keve­réknyelvet beszélő lakossága elsősorban mezőgazdasági ter­meléssel foglalkozik. NAGYVILÁGBAN Ismét Willy Brandtot választották meg a Szocialista Internacionálé elnökévé. A képen Brandt (középen) a vancouveri kongresszuson + TEHERAN: Súlyos összecsa­pás történt szombaton Tehe­ránban a katonaság és a diá­kok között. Az egyetem terüle­tén mintegy 6000 diák tünte­tett a sah és a fennálló rend­szer ellen. Amikor az egyetem kapuján kitódulva, egy főútvo­nalon akarták folytatni a tün­tetést, katonák és rendőrök tá­madtak rájuk, hogy szétoszlas­sák őket. Először vízágyúkkal és figyelmeztető lövésekkel próbál­koztak, majd a diákok közé lőttek. Nyugati hírügynökségek egyetemi forrásokra hivatkozva mintegy 7-10 halottról és kö­rülbelül 30 sebesültről számol­tak be: iráni hatóságok viszont csak a sebesülésekről szóló hí­reket erősítették meg. Az össze­csapást követően az egyetemis­ták és más, hozzájuk csatlako­zott tüntetők gépkocsikat gyúj­tottak fel és az egyetem köze­lében utcai máglyákat gyújtot­tak. ♦ NEW YORK: Az ENSZ- közgyűlés 114 szavazattal, 13 el­lenében, 4 tartózkodás mellett, megszavazta a világszervezet ideiglenesen Dél-Libanonban állomásozó erői (UNIFIL) pénz­ügyi fedezetére jövő év janu­ár 18-ig szolgáló 44,6 millió dolláros összeget. (A Közel-Ke­leten együttesen tevékenykedő ENSZ-erőkre jövőre összesen 176 millió dollárt szánnak.) Az UNIFIL további finanszírozása ellen szavaztak a szocialista or­szágok, az arab országok kö­zül pedig Szíria és Irak, hang­súlyozva, hogy Izrael március­ban végrehajtott agressziója miatt kellett Dél-Libanonba ENSZ-csapatokat küldeni, s így azok fenntartásával a felelőst — Izraelt — kellene terhelni. + BONN: Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügy­miniszter hivatalos lengyelor­szági látogatásáról szombaton hazaérkezett Bonnba. + PÁRIZS: Szombaton dél­után megegyezés született a sztrájkoló francia tengerészek és a hajótulajdonosok között, az utóbbiak ígéretet tettek ar­ra, hogy a jövőben nem alkal­maznak alacsony bérért fejlődő országokból származó tengeré­szeket. A megállapodás nyo­mán a szakszervezet hétfőtől a munka újrafelvételére szólí­totta a húsz napja sztrájkoló matrózokat. Bankrablás Több mint 10 millió dollárt sikerült ellopnia egy ügyes tol­vajnak, az egyik nagy amerikai bankból október 25-én oly módon, hogy a tettet csak csütörtökön fedezték fel. A bank tisztviselői elmondották, hogy a lopást az ismeretlen tettesnek azért sike­rült elkövetnie, mivel információt szerzett a bank elektronikus szám­laátutalási rendszeréről, és így a több mint tízmillió dollárt a saját számlájára utaltatta át egy másik bankba. * NEW YORK: Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára elfo­gadta a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának hi­vatalos látogatásra szóló meg­hívását — jelentette be a fő­titkár szóvivője pénteken New Yorkban. Waldheim elvben el­fogadta Kambodzsa hasonló meghívását is. Egyelőre nem ismeretes, hogy a világszer­vezet főtitkára mikor keresi fel az indokínai országokat.-f PÁRIZS: Alain Beyrefitto francia igazságügyminiszter felszólítására a párizsi állam­ügyész bűnvádi eljárást kez­deményezett Louis Darquier, a Spanyolországban élő fran­cia háborús bűnös ellen. Az államügyész a háborús bűnök és a nácikkal való kollabo- ráció dicsérete, a faji megkü­lönböztetés és gyűlöletre való uszítás címén indított eljárást — a L'Express múlt heti szá-* * * mában megjelent interjúban foglaltak kapcsán. Louis Dar­quier nyilatkozatai egész Fran­ciaországban nagy felháboro­dást váltottak ki. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsé­gének V. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) nemcsak a parcellák közül húz­ta ki a megyekarókat, hanem lépésről lépésre eltávolította a karókat, gátakat az emberek közül is. A szövetkezetek nagy­üzemi munkaszervezete nem­csak termelékenyebbé tette a munkát, hanem lehetővé tette az emberi viszonyok és kapcso­latok kiteljesedését is: a közös tevékenység, a közös tulajdon növelte a közösségért érzett fe­lelősséget, kollektív szellemet te­remtett, új értékrendet állított fel és új célokat tűzött az em­berek elé. Ebben a folyamat­ban egyfelől feloldódtak a nemzetiségi különbségek és el­különülések, másfelől pedig le­hetővé vált az egyes nemzeti közösségek új alapokon való felvirágzása, a nemzetiségek életének kiteljesedése. A falu, a mezőgazdaság szocialistc fej­lődése nemcsak a magyar pa­rasztság társadalmi felemelke­dését jelentette, hanem a nem- zetiségekét is. A nemzeti kö­zösséget fel nem adva, sőt to­vább építve egy nagyobb kö­zösség, demokratikus közéletünk megkülönböztetés nélküli tagjai lettek. A közös munka ma már nem egyszerűen a biztos meg­élhetés feltételeit nyújtja a nemzetiségi lakosságnak, ha­nem ugyanúgy lehetővé te­szi az alkotó, a társadalmi el­ismerést nyújtó életet a kö­zösség hasznára élni akaró és tudó egyéniségek, vezetők kibontakozását, mint minden állampolgárnak ebben az or­szágban. Többek' és jobbak lettek, nemcsak hajdani őse­inknél, hanem egykori önma­gunkhoz képest is. Igaz, hogy ma már társa­dalmunk megítélése szerint az ember legfőbb mércéje o munka, a társadalmi hasz­nosság és az egyenjogúság biztosításának ez a legfon­tosabb eleme. Szocialista tár­sadalmunkban azonban o pártnak, s az államnak köte­lessége, hogy megkülönbözte­tett figyelmet fordítson a nem­zetiségi nyelv és a kultúra ápolása feltételeinek biztosítá­sára is. Közismert, hogy ha­zánkban nem nagy létszámú a nemzetiségi lakosság, köte­lességünk súlyát azonban nem az határozza meg, hogy mekkora a nemzetiségek lét­száma. Feladatunk az, hogyo nemzetiségi kultúra értéke» előtt szabaddá tegyük az utat, legyen az része általá­nos nemzeti kultúránknak, s általa is erősödjék az egyen­rangúság, az egyenjogúság tudata, érzete szocialista ha­zánkban élő nemzetiségi ál­lampolgárainkban. A kongresszuson Benke Va­léria a Munka Érdemrend’ ezüst fokozatát nyújtotta át Szende Bélának, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola tanszékve­zető tanárának, bronz fokoza­tát Mandulás Jánosnak, a vé- méndi általános iskola nyu­galmazott igazgatóhelyette­sének. A Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta: Hartmayer Konrád (Hásságy), Károly Já­nosáé (Pécs), Kerner Pál (Pa- lotabozsok), Wortfart Jánosné (Pécs), Merger Ede (Villány), Husznai Gáborné (Pécs), Schummer Ferenc (Boly). Báling József Arab csúcstalálkozó Nem lehet kompromisszu­mot teremteni a nemzeti irányzat és a kapituláció kö­zött — jelentette ki szombati bagdadi sajtóértekezletén Ab­del Mohszer Abu Majzer, a Palesztin Felszabadítási Szer­vezet szóvivője. A megjegyzés a bagdadi arab csúcsértekezlet azon résztvevőinek szólt, akik sze­rint Anvar Szadat egyiptomi elnökkel „csak nézetkülönbsé­gek" vannak. Szombaton délután szenzá­ciós, bár nem teljesen várat­lan fordulatot vett a Bag­dadban ülésező arab csúcs- értekezlet. Az iraki fővárosban össze­gyűlt 21 vezető úgy döntött, hogy 'küldöttséget meneszt Kairóba, s kísérletet tesz ar­ra, hogy Anvar Szadat egyip­tomi elnököt a Camp David-i megállapodások visszavonásá­ra bírja. A delegációnak, amely már el is indult Kairóba, Szelim Al-Hossz libanoni miniszterel­nök a vezetője, tagjai pedig Tarik Aziz, az Iraki Forradal­mi Parancsnokság Tanácsa tagja, Ahmed Iszkander szíriai tájékoztatásügyi miniszter, és Ahmed Khalifa Al-Sziveidi, az Egyesült Arab Emírségek kül­ügyminisztere. A Bagdadban ülésező ál­lamfők és megbízottaik — akik. magyar idő szerint 17 órakor folytatták tárgyalásaikat — egy pozitív egyiptomi döntés fejében kötelezettséget vállal­nak arra, hogy Egyiptom „szi­lárdságát” politikailag, pénz­ügyileg és más eszközökkel tá­mogatják, és emellett — ami utalás a Camp David-i meg­állapodások aláírásának oka­ként felhozott kairói érvekre — készek „elébemenni az egyiptomi nép gazdasági igé­nyeinek". Anvar Szadat egyiptomi el­nök kijelentette: nem hajlan­dó fogadni a bagdadi arab csúcsértekezlet részéről Kairóba menesztett Szelim Al-Hossz li­banoni kormányfő vezette négy tagú küldöttséget. Szadat kije­lentése az egyiptomi népi gyű­lésen (parlament) hangzott el. „Az a válaszom az arab csúcs résztvevőinek, hogy nem fogadjuk a küldöttséget. Nem­csak velem, hanem egyetlen más egyiptomi felelős szemé­lyiséggel sem fognak találkoz­ni" — mondotta Szadat az egész arab világ ellen hadüze­nettel is felérő nyilatkozatában. Az angliai Ford Művek munkásai folytatják sztrájkjukat. Béreme­lést követelő munkabeszüntetésük ezzel a határozattal a hetedik hetébe lépett. Mint ismeretessé vált, két szovjet diplomatát, V. A. Engert és R. P. Csernyaje- vet, az ENSZ titkárságának tagjait néhány héttel ezelőtt törvénytelenül letartóztatták az Egyesült Államokban, és bíróság elé állították őket. Noha nyilvánvaló, hogy az ellenük felhozott vádak alap­talanok, egy amerikai bíró­ság néhány nappal ezelőtt 50-50 év börtönre ítélte őket. Ezzel összefüggésben a washingtoni szovjet nagykö­vetség a Szovjetunió kormá­nyának megbízásából az amerikai kormány tudomá­sára hozta: az amerikai bí­róság döntése, csakúgy, mint az egész bírósági komédia olyan durva önkényeskedés, amely összeegyeztethetetlen az általánosan elismert nem­Szovjet tiltakozás zetközi elvekkel, és az álla­mok közötti normális kapcso­latokkal. Kezdettől fogva vi­lágos volt, és a bírósági ko­média méginkább megerősí­tette, hogy valójában nincs másról szó, mint az ameri­kai titkosszolgálatok szán­dékos provokációjáról, A két szovjet diplomatával szem­beni eljárás az ellenük fab­rikált „ügy" éppen ezért nem tekinthető másnak, mint a szovjet-amerikai kapcsola­tok megkárosítására tett ön­kényes lépésnek, A szovjet nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyozta: az amerikai kormánynak tu­datában kell lennie, milyen felelősséggel tartozik azért, amiért eltűri az amerikai tit­kosszolgálatok önkényeske­dését és azoknak az erőknek az akcióit, amelyek mindent elkövetnek a két ország kö­zötti kapcsolatokban kezdő­dött enyhülési folyamat alá- ásására. A szovjet fél élesen tilta­kozik a szovjet diplomaták ellen hozott törvénytelen íté­letek miatt, és követeli: az amerikai kormány haladékta­lanul intézkedjék az ügy le­zárása végett, s tegye le­hetővé V. A. Engert és R. P. Csernyajev hazatérését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom