Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-05 / 306. szám
6 Dunántúlt napló 1978. november 5., vasárnap Közelebb kerültek a művészethez Munkásvetélkedő Maradandó élményt adott a tartalmas játék Zsürielnök voltam szerda délután a Csontváry Múzeumban. Majdhogynem véletlen csöppentem a játékos vetélkedőbe, mivel szokásos pártatlan személyt döntnöknek felkérni, hát rám esett a választás. S hogy miért teszem mindezt szóvá? Mert jó lenne, ha követőkre találna a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat kezdeményezése. A vállalat vezetősége, szak- szervezeti bizottsága, valamint a Jókai téri Tejbisztró Béke szocialista brigádja (Deák Ferencné részlegvezetővel az élen) szervezésében nyolc szocialista brigád — Pécsről, Harkányból, Szigetvárról és Komlóról — mérte össze tudását. Mendöl Zsuzsa művészettörténész állította össze a programot és segített a felkészítésben is. Ugyanis a vetélkedő Csontváry jegyében zajlott A legnagyobb elismerés illeti a 40 résztvevő felkészülését, tárgyi tudását. Szakkönyveket tanulmányoztak, tárlatvezetéseken vettek részt, egyáltalán közelebb kerültek a művészethez, így a játékos vetélkedés szórakoztató izgalma mellett a művészet befogadásának maradandó élménye is jelen volt egyúttal. S hogy miért közérdekű mégis e zártkörű rendezvény? Miért keli írni rólo? Mert jó lenne, ha a vendéglátósok példáján felbuzdulva mások is vállalkoznának effajta nemes vetélkedésre. A Csontváryban, a Képtárban, vagy éppen az Uitz Múzeumban (november 7.1). A múzeum munkatársai készségesen segítenek a felkészítésben, ha a vállalat- vezetés, a szakszervezeti bizottságok, vagy maguk a szocialista brigádok vállalják a szervezést, a felkészülést és a részvételt. Na és nem utolsósorban szükségeltetik egy olyan talpraesett, kedves játékvezető, mint amilyen szerdán Majori Eszter volt. Romváry Ferenc Tovább nö az Idegenforgalom A Generális ételbár és presszó A fel: vörös rakéta a Peter-Päl erődről fllexannr Beliscv, az Aurora eJM komisszárja emlékezik Leningrad. A Néva vizén az Auróra cirkáló. Történelmi múzeum. A fedélzet, ahol 1917-ben megalakult a forradalmi hajótanács, ahol 1917. október 25- én, este 9 óra 45 perckor figyelmeztető tüzet nyitottak a Téli Palotára. Szűk lépcső vezet a volt legénységi szállásra. 1917-ben fapriccsek álltak itt. Most matrózok fényképei sorakoznak. A legtöbben már meghaltak. A volt legénységi szálláson, mélyedésben makett Este, sötét. És mozdulatlan fénypont az Auróra ágyutüze. Megmerevedett történelem. Alekszandr Be- lisev, az Auróra első komisszárjának visszaemlékezése: 1917. október 25. A hajóharang, amely mindig óránként jelezte az időt, hallgatott. Csend volt a cirkálón, ötszáz szem nézett a sötétbe. A rakéta fényét kívántuk látni, amely jelt ad a lövésre. 9 óra 45. Hirtelen kiáltásokat hallottunk: A jel! Most már mindenki látta, hogy a megbeszélt jel lassan kúszik felfelé a Péter-Pál erődről. Egy perc múlva tűzparancsot adtam. A hajóharang zengése helyett a hathüvelykes ágyú dördült: figyelmeztető tüzet nyitottunk a Téli Palotára.” * Alekszandr Belisev, az Auróra első, világhírű komisszárja 1974-ben, egyetlen nappal a 81. születésnapja előtt halt meg. Halála előtt még találkozhattam vele. Több mint öt évtized telt ei. Alekszandr Belisev, az Auróra első komisszárja most a volt parancsnoki kajütben ül: — Mit kíván tudni? Ami 1917. október 25-én történt, az ma már történelem. Sokan megírták. — Azokat a részleteket szeretném hallani, amelyek még ismeretlenek. Személyes élményeit. Az Auróra fedélzetén Alekszandr Belisewel a szerző — 1913-ban kerültem az Aurórára. Katonai szolgálatra hívtak. Lakatos volt a szakmám, gépész lettem. Részt vettem az első világháborúban, megjártam sok kikötőt, várost, láttam az emberek életét. És hírt kaptam, hogy a háborúban meghalt az öcsém. A hír, a sok látvány és a szüleimtől kapott levelek egyre inkább elkeserítettek. Több, mint ötven év távlatából visszaemlékezve az eseményekre, azt hiszem, az én életemben ekkor kezdődött az ellenállás. — 1917. február 27-én, megalakult a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének Tanácsa. Mi történt ekkor a cirkálón? — Akkor éjjel választott meg az Auróra bolsevik csoportja a cirkáló pártbizottságának elnö. kévé. Huszonhárom éves voltam. — 1917. október 24-én, reggel a Forradalmi Katonai Bizottság úgy rendelkezett, hogy a katonai egységeket harci ké-w szültségbe helyezi, megerősíti a hidak és pályaudvarok őrségét. Segítségül hívták a Balti Flotta hadihajóit, és matrózait is. Akkor este, Lenin munkásruhába öltözve, parókában a Szmolnij. ba érkezett. Úgy tudom, akkor önt is hivatták a Szmolnijba. — 1917. október 24-én, este futár értesített, hogy azonnal menjek a Szmolnijba, a Forradalmi Bizottsághoz Lukicsov gépésszel, a helyettesemmel. Szverdlov fogadott bennünket. Az üdvözlés után Szverdlov első kérdése ez volt: „Milyen állapotban van a cirkáló?” Majd a második kérdés: „Megbízhatunk-e a cirkáló matrózaiban?” Miután biztosítottam, hogy a cirkáló harcképes, a matrózok megbízhatók, parancsot kaptam, hogy a Néva torkolatánál veszteglő Auróra a legrövidebb időn belül húzzon fel Leningrádba, a Nikoláj-hídhoz. Amikor elbúcsúztunk, Szverdlov még ezt mondta: „Nagyon remélem, hogy a feladatot végrehajtják, jelentős feladat vár a cirkáló legénységére.” Amikor visszatértünk az Aurórára, a fedélzeten megbeszélésre hívtam az Auróra egész személyzetét. Ismertettem a feladatot. — Hány személy volt a cirkálón? — 575 személy legénységi állományban, és 22 tiszt. — A gyűlésen a tisztek is részt vettek? — Nem. Miután meggyőződtem arról, hogy a legénység mellettünk áll, lementem a hajó parancsnokához és közöltem vele, el kell indítani a cirkálót a Nikoláj-hídhoz. A parancsnok azt válaszolta, sekély a víz, a cirkáló zátonyra futhat, erre parancsot nem adhat. Ez volt a kifogás. A fedélzetmester azonnal csónakba szállt, elindult, ellen, őrizte a mélységet Bebizonyosodott, a mélység megfelelő. Ismét felkerestük a hajó parancsnokát. Ekkor már kategorikusan megtagadta a kérést. Nem volt mit tennem, a tiszteket lefogattam, kajütökbe zárattam, a ka- jütök elé őröket állítottam, majd felmentem a kapitányi hídra és parancsot adtam az indulásra. Még sosem álltam a parancsnoki hídon. Féltem. De a gépek mozgásba jöttek. És a cirkáló elindult. 1917. október 25-én, hajnali 3 órakor már a Niko- laj-hídnál voltunk. A hidakat az Ideiglenes Kormány parancsára felhúzták, hogy a munkás- kerületekből a város központja felé, a Néván az átjárást megakadályozzák. Amikor a hídon őrködő junkerek meglátták a cirkálót és a feléjük irányított fegyvereket, eltűntek a hídról, az Auróra legénységének egy része pedig partra szállt, leengedte a hídpilléreket, átjárást biztosított a forradalmi egységeknek. Kora este, a Katonai Forradalmi Bizottság elnöke érkezett a cirkálóra. Közölte, este kilenckor a bolsevik párt ultimátumot küld az Ideiglenes Kormánynak: mondjon le. Ha az Ideiglenes Kormány ellenáll, akkor a Péter-Pál erődről vörös rakéta jelzi az Auróra legénységének, hogy figyelmeztető tüzet nyisson a Téli Palotára. A fülkébe zárt tisztek előtt az őrséget megerősítettem, a hajón szolgáló papot a partra tettem és a legénységnek riadót rendeltem el. Este kilenckor mindenki a helyén állt. Nagyon ideges voltam. Vártuk a jelt A jel késve, 9 óra 45-kor futott az ég felé. Akkor tűzparancsot adtam... Éjjel 2 óra 10 perckor a Téli Palota már a bolsevikok kezén volt. *- Mi történt azóta, több mint fél évszázad alatt önnel, az Auróra volt komisszárjával? — Évekig pártmunkás voltam. Majd középiskolára, egyetemre kerültem és mérnöki diplomát szereztem. Mérnöki munkámért évekkel ezelőtt Lenin-díjat kaptam. Leningrád elektromos hálózatának kiépítése volt a fel. adatom. 69 éves koromban nyugdíjba vonultam. Azóta sokat utazom, fiatalokkal találko. zom. — önnek már életében, itt a hajómúzeumban szobra van. Mit érez, ha a saját szobrát látja?- A múltkor fiataloknak magyaráztam itt az Auróra történetét. És amikor a szoborhoz értem, ösztönösen azt mondtam, ez itt Alekszandr Belives, az Auróra első komisszárja. Szinte nem is gondoltam arra, hogy én vagyok. Már megszoktam. És különben is, hogy az én szobrom áll itt, azt úgy vélem csak véletlen. Ha nem én vagyok akkor itt a komisszár, akkor egy másik matróz hajtja végre a parancsot. A tett nem egy ember akarata volt. Az Auróra 575 volt matróza közül 16 még él. H. Barta Lajos Sopron tervei ■ Vegyesáruház és önkiszolgáló étterem létesül ■ Újabb valutabeváltó helyek Sopron nemcsak megejtő bájáról, Európa szerte híres műemlékeiről ismert, hanem arról is, hogy az ország egyik leglátogatottabb idegenforgalmi központja. Évente 450 000 külföldi és csaknem ugyanennyi belföldi turista keresi föl. A külföldiek 60—70 százaléka osztrák állampolgár. Többségük burgenlandi, de bécsiek és távolabb élők is érkeznek Sopronba. A Lenin körúti ABC-áru- házban sokszor csak német szót hallani, az éttermekben, áruházakban úgyszintén. A forgalmat valamivel növelte még, hogy január 1-vel megszűnt a kötelező valutabeváltási rendszer. És 1979-től a vízumkényszert is eltörlik. Vajon ez az intézkedés még tovább fokozza-e a látogafási kedvet? — Véleményem szerint kiugróan nem. Aki akart jönni, az eddig is jött, bár valószínű, hogy ez újabb vonzást jelent a külföldieknek. De erről előre nem tudok nyilatkozni — mondja Heller Lajos, a Soproni városi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője. Az örvendetes idegenforgalom viszont a hiányosságokra is rávilágít. A városban kevés a parkoló, az áruház, az étterem és a szálláshely. Csütörtöktől hétfőig minden hely megtelik. Tervek már készültek, némelyek a megvalósítás szintjén, s vannak, amelyek még csak elképzelésekként. Már elkezdődött a 3500 négyzetméter alapterületű, kétszintes vegyesáruház építése, melyet két év múlva adnak át. A dédelgetett álmok között szerepel egy bevásárló- központ létesítése, ahol a tudakozótól a parkolóig minden helyet kapna. Növelni fogják a beváltóhelyek számát és később akár az élelmiszerboltokban is váltanak valutát. A már meglevő szállodák közül, a Lokomotivot és a Lövért az elkövetkezendő években 2—300 férőhellyel bővítik. Mini golfpályát, szaunát, kis uszodát, játéktermet kapcsolnak az épülethez. De gondolnak a kisebb pénzű turistákra is. Fejlesztik az amúgy- is kiterjedt fizetővendégszolgálatot és legalább két motelt létesítenek. A Centrum Áruház helyén önkiszolgáló éttermet avatnak 1980-ban. A Centrum Áruház most ideiglenesen rendezkedett be a vásárcsarnok mellett, de talán a következő ötéves tervben új nagyobb épületbe költöznek a leendő Képcsarnok és Domus Áruház szomszédságába. Egy jó hír a kékfrankos kedvelőinek: őstermelői bormérőhelyek létesülnek szertea városban, és mindenütt lehet valami ételspecialitást, de legalábbis hagymás, zsíros kenyeret fogyasztani. A legújabb, korszerű és hangulatos vendéglátóipari egység nemrégiben nyílt meg a Főtéren, a műemlék épületből átalakított Generálishoz cím- zetű ételbár és presszó. A műemlék és az ultramodern kellemes összhangjában megvalósítva. Sopron tehát fokozatosan még jobban fölkészül a hazai és a külföldi turisták fogadására. Rajtunk a sor, hogy elmenjünk! Barlahidai Andrea Erb János felvétele Pécsi tornyok
