Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-30 / 330. szám
2 Dunántúli napló 1978. november 30., csütörtök Nemzetközi konzultáció a festett sírkamrák jovojerol Megmenteni és bemutatható- vó tenni — évek óta ez foglalkoztatja a magyar szakembereket Pécs felbecsülhetetlen értékű római kori műemlékei, az ókeresztény festett sírkamrák kapcsán. Hogy előbbre lehessen lépni, az Országos Műemléki Felügyelőség nemzetközi szakértői tanácskozást szervezett. A meghívott külföldi szakemberek tegnap és tegnapelőtt Pécsett a helyszínen tájékozódtak, különböző, gyorsan elvégezhető mérésekkel, műszeres vizsgálatokkal gyűjtöttek adatokat, amelyek segítségével ma már Budapesten kezdenek a téma érdemi megtárgyalásához. Bemutatkozik a Az ember a szaktudomány és a filozófia tükrében Befejeződött a tudományos konferencia a POTE-n docens, illetve dr. töri János kandidátus, egyetemi docens elnökletével tegnap délelőtt folytatta munkáját. A délelőtti program keretében dr. Gáspár László: „Min- denoldalúság” -interpretációk, dr. Bóna Ervin: „Homo futu- rus” — a ma emberének egy sajátos aspektusa, és dr. Balogh Tibor: Egy sajátos kon- ceptualizálás antropológiai tanulságai című korreferátuma hangzott el. Az MTA Pécsi Bizottsága és a TIT Baranya megyei Szervezete rendezésében A marxista filozófia emberkoncepciója és a szaktudományok mai eredményei címmel hétfőn Pécsett, a POTE-n megkezdett tudományos tanácskozás dr. Vereczkei Lajos, kandidátus, egyetemi Emlékezés a város felszabadulására — Mit vár az OMF a tanácskozástól? — kérdeztük dr. Román Andrást, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjét. — Egyrészt hogyan lehet e pótolhatatlan kulturális értékek állapotát biztosítani, a további pusztulást megállítani, másrészt milyen megoldást lehet ehhez találni, ami később a közönség számára is lehetővé teszi a bemutatást. A nemzetközi konzultációt azért hívtuk össze, mert e kérdésben meglehetősen eltérőek a hazai szakintézetek állásfoglalásai. — Kiket hívtak meg? — A téma legjobb külföldi ismerőihez fordultunk. Eljött Pécsre Rómából az ICOMOS — a nemzetközi műemlékvédelmi szervezet - képviseletében Pa- ribeni professzor, Poznanból az ICOM — a Nemzetközi Múzeumi Szervezet — képviseletében dr. Lehman professzor, s ugyancsak Rómából az ICCROM — az UNESCO restaurátori intézete — képviseletében Massari mérnök. Kívülük Drezdából, Bukarestből és Szófiából is jöttek szakértők, s természetesen hazai szakemberek is részt vesznek a korizultáción. — Kialakult-e a pécsi látogatáson már valamilyen vélemény? — Egységes álláspont nem alakult ki, a vélemények eléggé eltérőek, ezért is folytatjuk Budapesten a realizáló megbeszélést. Egy kérdésben egységes a vélemény: stabilizált állapotokat kell teremteni, kiküszöbölve a hő- és nedvességingadozásokat. Ennek hogyanjára várunk ezután választ vendégeinktől. H. I. Pécsi Tervező Vállalat Tulajdonképpen feleslegesnek látszik, hogy külön is bemutatkozzon a Pécsi Tervező Vállalat. Elég, ha Pécs utcáit járjuk, vagy Baranya megyében kószálunk, de elkalandozhatunk a szomszédba: Somogyba, Tolnába vagy Zalába is. Mindenütt megtalálhatjuk a PTV szellemi termékeit — valóságba öntve. A város több mint fél évszázados múltját, egyre gyorsabb fejlődését és jövőjét kísérhette figyelemmel az, aki az MSZMP Baranya megyei Oktatási Igazgatóságán érdeklődve végignézte a PTV bemutatkozó kiállítását. A - közismert nevén — pártiskola az elmúlt évben kezdte el a megye jelentősebb üzeméinek, gyárainak bemutatását. Az eddigi három kiállítás után most a PTV került sorra, hiszen a felszabadulást követő dinamikus fejlődés során Pécs nagyvárossá válásában a Pécsi Tervező Vállalat is érdemeket szerzett. Az Oktatási Igazgatóság vezetése, valamint az iskolai ön- kormányzat által szervezett ünnepség keretében sor került a kiállítás megnyitására, Ben- kő László, az intézmény igazgatóhelyettese nyitotta meg az ünnepséget, majd Amigya Antal, az iskola hallgatója méltatta Pécs felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából a szocialista építőmunka eredményeit, a város fejlődését. Ezután Mischl Róbert, a PTV igazgatója mutatta be a vállalat tevékenységét. Az Interna- cionálé elhangzása után a résztvevők a Pécsről készült rövidfilmeket, majd a kiállítást tekintették meg. Ülést tartott a Pécs városi-járási KBT ülést tartott tegnap délután a Pécs városi-járási Közlekedés- biztonsági Tanács elnöksége. A Pécsett, a városi-járási rendőrkapitányságon rendezett tanácskozáson elsőként tájékoztató hangzott el a megyeszékhely tömegközlekedésének forgalombiztonsági helyzetéről. Ezt Kálsecz Károly, a 12-es Volán személyforgalmi osztályvezetője tartotta, amit Fűzi Árpád, a vállalat igazgatója is kiegészített. Az általános és középiskolákban indult közlekedésbiztonsági versenymozgalomról Szíjártó Ferenc, a KBT szakbizottsqgi elnöke szólt, majd Kaluczky László rendőrezredes, a Pécs városijárási KBT elnöke tájékoztatta az elnökség tagjait és a meghívottakat az idén szeptember végéig bekövetkezett balesetek alakulásáról. Az elnökség elfogadta azt az ajánlást, amely az ifjúság közlekedésre nevelésével kapcsolatos feladatokat tartalmazza. Ezt követően a közlekedés biztonságának megszilárdításáért kiemelkedő társadalmi munkát végzett aktivistákat pénzjutalomban részesítették. Az elnökségi ülésen részt vett Novák Szilveszter, az MSZMP Pécs városi Bizottságának osztályvezetője is. Koszorúzási ünnepség Komlón, a felszabadulási emlékműnél Steinmetz-nap talán Koszorúzás a felszabadulási emlékműnél és a hős parlamenter szobránál A gesztenyési erdőben, 1944. november 29-én köszöntötték a komlói bányászok a Zobákpusz- ta felől érkező, első szovjet katonákat. Erre az eseményre, a felszabadulás örömteli napjaira emlékeztek tegnap Komlón. A Steinmetz Miklós Szakközépiskola előtti szobornál elmondott ünnepi beszédében Morber János, a Komló városi Tanács elnöke beszélt azokról a bányászokról is, akik 1919- ben megalakították a komlói Hagyományőrzés cn Ormon$á0fiHai« Az Ormánságban mindig nagy rangja volt a kézművességnek. Régi-régi hagyományok, kihalófélben lévő foglalkozások őrzői és tisztelői. Ezt látszik igazolni Vajszlón az a kiállítás is, amelyet a KIOSZ megalakulásának 30. évfordulójára rendeztek, s amelyre a vajszlóiak igen büszkék, hisz 30 éve nem volt itt semmiféle kiállítás. Scheffer Károly, a KIOSZ helyi csoportjának elnöke járta a környéket, végig a Dráváig, s gyűjtötte a régi mesterségek régi emlékeit, így sikerült szert tenni még a múlt századból és a század- fordulóról származó írásos és tárgyi emlékekre. S a régiek mellett a ma élők, a munkát folytatók, az unokák, dédunokák munkái is láthatók. Itt van a mézeskalács-sátor (készítőjét most hívták hivatalosan Romániába vásárokra), Ungvári József lakatosmunkája, aki még 1917-ben tanulta a szakmát, s fia, unokája folytatja a mesterséget, s a kiállítás legszebb és legféltettebb darabja a díszes lószerszám, mely rövidesen Régi mesterségek mai folytatói Kaliforniába indul, egy verseny- istállóba. * A Dráva felé haladva, Sellye után Bogdása az első falu. A harmadik ház Kelemen Jáno- séké. Kelemen János a konyhából nyíló műhelyben dolgozik, lószerszámokat készít. A műhelyben a bőrfestéktől minden fekete és bőrszagú. A falakon bőrpántok, szíjak, sallangok lógnak. Itt a küsü (ebbe fogják be a bőrt a megmunkáláshoz) a richtoló, a scherfölő, s itt van egy régi-régi bőrvarrógép is. — Ezen varrja a szerszámokat? — kérdem, ahogy a kezemben lévő bőrpánt gyöngyegyforma, díszes varrását nézem. — Isten ments! Akkor a külföldiek ót nem vennék, hiszen éppen az az értékes benne, hogy minden kézzel készül rajta. Nem győznék annyit csinálni, amennyit a nyugatiak meg ne vennének. Ez itt még semmi, várjon, mutatok én magának mást is — s a szobából előkerül egy párosfogat díszes bőrszerszáma, a fejrevaló, a húzó, a kápa. Valamennyi díszes varrással, fonással, fűzéssel és rézveretekkel díszítve. Kivételes szépségű művészi munkák. — Tizenhárom éves koromban mentem inasnak Pécsre, egy szújgyártó mesterhez. Ott tanultam ki a mesterség alapfogásait. Azután Pestre kerültem, mint segéd, a Freind A. és fia császári udvari és királyi szállítóhoz. Ahhoz, amit Pécsett megtanultam, később a magam esziből sokat hozzátettem. — János bácsinak volt-e lova? — Nekem bizony egy se. Csak a szerszámaikat'készítettem, sok-sok ezret, is mind a legszebb, a legkedvesebb volt számomra. Szeretem a szakmámat, élvezettel dolgozom, 67 éves vagyok, de ugyanúgy bírom a munkát, mint 40 éves koromban, Ezért sajnálom, hogy a jövő héten leadom az ipar- engedélyt. — Miért? — Nyugdíjas vagyok, a nyugdíj mellett csak meghatározott forintértékig dolgozhatok. Én egy garnitúra szerszámmal már bőven túllépem a keretet, mert az értéke 32—35 000 forint és még a nyugdíjamat is veszélyeztetem. Nem tudom, mitévő legyek, mert munka nélkül még nem tudom elképzelni az életemet. Sarok Zsuzsa direktóriumot, s akikre a Tanácsköztársaság bukása után súlyos börtönbüntetés várt. Szólt azokról a munkásokról, akik 1920- ban a véres terror ellenére megünnepelték május 1 -ét Komlón, s emlékezett azokról a bányászokról is, akik kényszerből, meggyőződésük ellenére vettek részt a dl. világháborúban, s közülük csak kevesen tértek haza otthonukba. A Hazafias Népfront Komló városi Bizottsága, a KISZ városi Bizottsága és a Steinmetz Miklós Szakközépiskola közösen rendezte meg a város felszabadulásának 34. évfordulója tiszteletére a városi ünnepséget, melynek keretében a társadalmi szervezetek és a vállalatok képviselői koszorúkat helyeztek el a Steinmetz Miklós-szobornál és a gesztenyési felszabadulási emlékműnél. Ezt követően a szakközépiskola tanulói a Május 1. Művelődési Házban dokumentumfilmeket tekintettek meg a hős parlamenter életéről, Komló fejlődéséről. Megtartották a Steinmetz-nap tiszteletére — immár nyolcadszor — megrendezett népdalverseny döntőjét, melyen az osztályokból alakult kórusok vettek részt. A legjobban a harmadik D osztály énekkara szerepelt, és szólóban Szabó Ágnes ugyancsak a harmadik D osztály tanulója lett az első. A Steinmetz Miklós Szakközépiskola 1969-ben vette fel a hős parlamenter nevét, és azóta minden évben megemlékeznek születésének évfordulójáról. Ettől az évtől kezdve a város fel- szabadulásának évfordulójával egyidőben, városi szinten emlékeznek meg Steinmetz Miklósról Komlón. Gáldonyi M. A korreferátumokat vita követte, majd dr. Vereczkei Lajos összefoglalójára került sor. Az összefoglaló mindenekelőtt megállapította, hogy odaadó, lelkes munka jellemezte a háromnapos konferenciát — mind a filozófusok, mind a szaktudósok részéről. Az elhangzottak objektív értékelése természetesen még korai volna, hiszen maradandóan mérlegelni azt a sokféle gondolatot, megállapítást, ami a konferencia során megfogalmazódott, ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen. A tanácskozás középpontjában álló probléma önmagában sem akármilyen súlyú és ennek megfelelően nem kevés embert érint, érdekel. Az emberrel kapcsolatos kérdések kétezer éve állnak a filozófia érdeklődésének, vizsgálódásainak középpontjában. A filozófia sokáig egyedül volt kénytelen szembenézni ezekkel a kérdésekkel. Az utóbbi évtizedekben azonban a szaktudományok is bekapcsolódtak az ember — az emberrel kapcsolatos elméleti és gyakorlati problémák — vizsgálatába. A filozófia és a szaktudományok korábban többnyire egymás mellett haladtak, fejlődtek anélkül, hogy együtt működtek volna. A tudományos konferencia legfőbb célja ebből eredően éppen az volt, hogy ezt a helyzetet — lehetőségei szerint — feloldja és elmélyítse a két terület közötti együttműködést. Azt máris meg lehet állapítani, hogy a tanácskozás ebből a szempontból eredményes volt. A valóságot hűen megismerni és hűen tükrözni olyan folyamatot jelent, amelynek a marxista filozófia semmiképpen sem lehet kívülálló szemlélője, bírája. Ezért is híve a szaktudósok és a filozófusok vitájának. Azt is szem előtt kell azonban tartani, hogy ezekből a vitákból elhamarkodott következtetéseket legkevésbé a filozófia vonhat le. Dr. Vereczkei Lajos végezetül arról a kölcsönös bizalomról beszélt, amely tudományos, kulturális és szellemi életünket egyre inkább áthatva — ezen a konferencián is érzékelhetően jelen voltak. Bár a szaktudományos fogalomhasználat meglehetősen eltérő — óhatatlanul fel-fel- bukkan itt-ott a redukcionaliz- mus — a fogalmak egységes használata terén is történt előrelépés. Mindenki elismerte, hogy a problémát — bonyolultságánál, átfogó jellegénél fogva egyetlen szaktudomány sem sajátíthatja ki magának. Ebből eredően a tanácskozás egyik fontos eredményének az együttműködés igényének megfogalmazódását tekinthetjük. Arról az együttműködésről van szó, amelynek kezdő lépése volt ez a konferencia és amelynek ki- teljesítése érdekében még igen sokat kell munkálkodni. B. K.
