Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-26 / 326. szám
l.)N HÉTVÉGE 10. MŰVELŐDÉS - OKTATÁSPOLITIKA 1978. NOVEMBER 26. U| egyetemi tanárok Dr. Niedetzky Antal A professzorokat általában galambősz fejű, el-elmélázó embernek ismerik. Nálunk ritkán fordulnak e'ő olyan esetek, — mint olvasni máshonnan olykor —, hogy például 23 éves matematikus, fizikus professzort avattak. Dr. Nie- deztky Antal nem ennyire fiatal, de vidám, közvetlen egyénisége jó néhány évet lefarag még nem túl magas korából is. Székesfehérvár a szülővárosa, de mint annyian a pécsi diákok közül, a Mecsek vidékét választotta második, és talán igazi hazájának. 1952- ben felvételizett az éppen, hogy önállósodott pécsi orvosegyetemre. Másodéves korában már tudományos diákkörben dolgozott; nem lévén más alternatíva, a biofizikai körben ismerkedett meg a kutatási módszerek alapjaival. Annyira megszerette ezt a szakterületet, hogy többé nem is vált meg tőle. Érthető is, hiszen abban az időben hozták létre az ország első radioaktív laboratóriumát. Biofizikai intézet is sokáig csak Pécsett működött; 1945- ben alapította Ernst Jenő professzor. Niedetzky Antal csak egyszer ingott meg: utolsó éves medikusként a sebészet is vonzotta, de akkoriban már előadásokat tartott, publikációi voltak - győzött a tudományos-oktatói pálya. Kandidátusi értekezését a radioaktív sugárzásnak a szívizomra gyakorolt hatásáról írta 1966-ban. Két évtizedes intenzív oktatói munka után professzorként előadásokat tart, a vizsgáztatásban vesz részt, gyakorlatokat ellenőriz, így még több ideje marad kutatásaira. Munkacsoportjával jelenleg a radioaktív sugárzások kis dózisainak az élő rendszerre gyakorolt hatását vizsgálja. (Részt vesznek a KGST-együttműködés- sel folyó biofizikai kutatásokban is.) Tervek, célok? Mindenekelőtt nagydoktori értekezés. A biofizika az alaptudományok dinamikusan fejlődő ágazata, és a tapasztalatokat nem adják ingyen. Niedetzky professzor is sokat' utazik, konferenciákra, vándorgyűlésekre jár. Fél évig Münchenben volt tanulmányúton a Nemzetközi Atomenergia ügynökség ösztöndíjával. A hobbijáról, szórakozásáról kérdeztem, de elhárította a kérdést; nincs neki. (Ezt még ilyen vidáman mondani senkitől sem hallottam.) Idejét lefoglalják a hivatalos teendők: párttitkár, az MTA Biofizikai Szakbizottságának titkára, egy negyedévenként megjelenő folyóirat - az Acta Biochimica et Biophysica — technikai szerkesztője — többek között. Az orfűi völgy csábításának azonban nem tudott ellenállni, itt, a tó mellett van nyaralója: itt azért tetten lehet érni kikapcsolódás körben. Azokat a diákokat szeretem — mondja —, akik a kötelező anyagon túl is foglalkoznak az orvostudománnyal. Ilyen diák kevés van, de belőlük lesznek a jó kutatók. Paradoxon, amit mondok, hiszen annak örülök, hogy valaki nem megy gyakorló orvosnak ... De kell a felkészült tudós is. H. J. Kiváltságos székely lövők lakhelye? Váty ma Nagyváty néven kis falu Szentlőrinctől Ny-ra. 1900- ban 100 házban 500 magyar lakott itt, míg 1967-ben 123 bárban 555 lélek él, s a község területe 2200 kát. hold. Középkori neve: Vágy. (1183 —1211.: Vág, 1235.: Siculi de Wagh.) István király államalapítása idején e helynek igen jelentős szerep jutott. * Közelmúltban írtam arról, hogy Szentgál nevéből visszakövetkeztetve, valószínű, hogy az Okor-folyó Ny-i partján Géza fejedelem szállásolt, majd szállásfoglalásával követte őt fia: Baja~Vajk, a későbbi „szent király". A földrajzi nevek vizsgálata •nyomán arra az eredményre jutunk, hogy Géza még „dux” (vezér) korában vette birtokába e tájat, ám nemcsak az Ókor bal partját, ahol később, már fejedelem korában a Szentgál-egyház is felépült, hanem az Ókor jobb partján elterülő síkot is, sőt az Ókorba itt torkolló Gyűrő folyást ■egész forrásvidékével s e szállásföld az Avas (Zseliz)-erdőn ót kapcsolatot tartott a ma Mozsgó határába eső, de már csak nevében élő másik Szentgál kies völgyi legelőivel is. (Nyári szállás.) Mi teszi valószínűvé e szállásföld ilyetén kiterjedését? A „gyüür" földrajzi nevek jelenléte s a történelmi tényekkel való összhangja. Tudjuk, hogy Géza fejedelem neve Gyeücsa volt. Ám e név becézett alak. Maga a puszta személynév: Gyeü. Ha Géza „dux”^ azaz ,úr‘ korában vette birtokába étáját úgy e méltóságomét neve után viselte, s e címmel kapcsolt neve: Gyeü-úr. Ebből előreható hasonulással törvényszerűen fejlődhetett a Gyüür. Gyűrő pedig Kacsóta határában már 1287-ből ismert Gyűrő e földet öntöző víz neve is, melynek forrásfeje: „Gyürő-fé" a népi hagyomány szerint .szentkút', akár azugyancsak Gyeü-ről elnevezett (Mária)-Gyűd melletti forráskút isi De Gyűri-, Győri „mezző" elnevezés van az erdőalji Szentgál (Gyüd), illetve az ezzel határos egykori Ágtelek helyén is! (Természetesen nagyon jól tudom, hogy a gyűr, győr közszó is, vizenyős területekből kiemelkedő domb jelentéssel (Andrásfalvy B.) továbbá Reuter C. éppen a Nagy- váty-környéki névgyűjtésem sajtó alá rendezésekor, előszavában figyelmeztet, hogy „a gyűrű növénynév is”.) Ezek után? A név alaki azonossága még nem jelent fogalmi azonosságot! A mai nagyváros: Szeged határosa Algyő. E település nevében ugyanaz a Gyeü szn. lappang, mint Gyeücsa fejedelem nevében. Valószínűleg ő a névadó is! Ám a bargnyai Szeged (1279: „terra Zegued ... iuxta fluvium Okur") határosa is Gyüürü. Mi több, e Szegeden székely .lövők’ laknak. A szomszédos Vágy pedig István országszervezése nyomán „várispánság-, megye jellegű került — és esperes- ség székhelye. Kiváltságos székely lövők központja és lakhelye, a hozzá tartozó erdő 1183-ban kiterjed egészen az Alma folyó vidékén fekvő Tüt- tös-ig. Azt pedig tudjuk, hogy a mindenkori „dux" a székely lövők ura, így nemcsak természetes Gyeü-úr szállásföld. jén a székelyek jelenléte, de egyedül Gyeü-úr szállásföldje a magyarázata, hogy miért lett Váty várispáni és esperesi kerület székhelye! Hogy kerültek ide a székelyek? ' Lehet, hogy Gyeü dux telepítette őket, akár a Szent- gáltól délre elhelyezkedő Var- sányokat. Ám Kézai Simon 1283 táján írt „Magyarok Története” szerint Attila halála és a hun birodalom felbomlása után Csaba Honorius császárhoz menekült, de 3000 férfi a Csig- la mezején maradt Árpád idejéig, s itt székelyeknek nevezték magukat, majd a magyarokkal együttesen foglalták el Pannóniát, s abban részt kaptak! (me a vátyi székelyek földvárának neve máig: Csigola. Szállásközpontjuk neve pedig: Vágy>Váty. Az 1978-ban megjelent: „Földrajzi nevek etimológiai 'szótára” szerint a helynév bizonytalan eredetű. Mivel a székelyek török nyelvűek voltak, úgy vélem, településközpontjuk nevét ebből a nyelvből kell megfejteni. Vág(y) szót nem találunk az ó-törökben, ám a Bajk—Vajk változás analógiája alapján feltehető, hogy itt'is Bag(y)— Vag(y) változással van dolgunk. A „baj” pedig kötelék, csoport, szakasz jelentésű. Ez pedig magyarul megfelelhető székelyek Ág-nak nevezett csoportjának. Erre annál is inkább gondolhatunk, mert Csoba-ága mellett itt van a középkori Ágod falu (1305), Ág-telek (1332), s a XVI. századi írásokból ismert székely Zabram- nem, annak Gyewrewaga és Wyaga összefüggésbe hozható az ugyancsak itt feltűnő Ábrám (1235), Gyűrő és Vi(l)á- gos helynévvel. A Gyewrewaga pedig alkalmasint egyenesen Gyeu-úrtól vehette nevét. 1093-ban Nyárod (Nyar-ag) határjárásában a bihari népek, Kazárok és a Bagyi ud- varnokok (székelyek) együtt szerepelnek! Dr. Zsolt Zsigmond Deák Ferenc - Vörösmarty Mihálynak Levelek Kehidáról Egy ködös novemberi estén a kehidai kúria csendes szegletében a fiatal Deák ül íróasztala mellett. Röviddel előbb még a határt járta, csizmáján ott a zalai sár nyoma. Lassan tintába mártja a tollat, az előtte fekvő lap felső sarkába jegyzi: „Kehidón, november 25-én, 1825-ik észt.", és a sercegő lúdtoll máris szántani kezd a negyedrét alakú papíron. A levél az újdonsült barátnak, Vörösmarty Mihálynak készül, aki a távoli Pesten talán épp egy újabb eposz hexamé- tereit veti papírra. Csak nemrég hagyta el a nyomdát a Zalán futása, melyből részleteket — megismerkedésük alkalmával - már Deák is hallott. Aztán neki hamarosan búcsúznia kellett Pestről, a jogi diploma megszerzése után ugyanis hazaszólította őt a zalai birtok. Kapcsolatuk azonban nem szakad meg, hanem egyelőre levelezési síkon folytatódik tovább. A levélváltás persze nem lesz túl gyakori köztük. „Miska rossz levelező, ez megrögzött nyavalyája" — írja később Deák, jóllehet hosszas hallgatásáért, a válasz nélkül hagyott levelekért vele is minduntalan „pöröl” a megújuló irodalmi-tudományos élet terén ténykedő, valóban elfoglalt költő. „LAKIK AM KEHIDÁN EGY VASTAG FIÚ .. Levélírói „lomhaságáért" nemegyszer „hivatali és gazdaságbéli foglalatosságait” felsorolva keres mentséget a magáról különben ritkán nyilatkozó Deák, s így hétköznapjaiba is nyerhetünk némi bepillantást a Vörösmartynak írt sorokból. „Minekutána testvérem megyénk által mint követ az ország gyűlésére küldetett, közös gazdaságunk terhe egyedül rajtam fekszik" — meséli röviddel hazatérte után. A birtokügyek szinte teljesen kitöltik a gazdálkodásban járatlan ifjú napjait: részt vesz a szénatakarásban, épületei „romlott födelének újítására” fát vágat, szüretkor a mustnak helyről „aggódik”. Ami pedig ezen túl üres órám maradna, azt hivatalom vonja el tőlem" — olvashatjuk egyik levelében. A falujában letelepedő jogvégzett fiatal nemes ugyanis — a kor szokásainak megfelelően - automatikusan kapja a különféle tisztségeket, amelyeknek ő — másokkal ellentétben — lejkiismeretesen igyekszik is eleget tenni. „Igaz ugyan, hogy csak becsületbéli tiszti ügyész vagyok, de éppen a becsületért szégyenleném csupán csak nevét viselni hivatalomnak" — jelenti ki első megbízatásával kapcsolatban. DEÁK ÉS AZ IRODALOM Még Pesten, fiatal írók, költők, irodalombarótok társaságában támad fel érdeklődése a megújulóban lévő irodalom ügyei iránt. Később, az elmaradott falu szellemsorvasztó világában, igénytelen, pipázgató- anekdótázó szomszédok közé kerülve is igyekszik nyomon követni — barátai, közülük is elsősorban Vörösmarty tudósításai segítségével — a kulturális élet minden komolyabb eseményét. „Történt-e valami különös újság a magyar literatúra mezején? Van-e reménység az Akadémia felállításához, és minő végét gyanítjátok nagyjaink hazafiúi felhevülésének?” — záporoznak a kérdések a költőbarát felé egy 1828-ban kelt levélben. A megélénkült könyvkiadással Deák Kehidán is megpróbál lépést tartani. Gyakran kéri Vö- rösmartyt, hogy vásároljon részére egy-egy könyvet, 'vagy fizessen elő nevében valamelyik folyóiratra. Ő pedig — mintegy viszonzásképpen — előfizetőket gyűjt barátja egyik drámájának kiadásához, és a göcsejiek beszédmódjáról szerzett tapasztalatait összegzi a nyelvészkedő költőnek. Vörösmarty többször megkísérli, hogy a kivételes kritikai érzékkel és csiszolt ízléssel rendelkező Deákot az irodalom aktív alkotóinak körébe bevonja. Ö azonban mindvégig hajthatatlan marad, és nem engedi azt sem, hogy a „magyar literatúra akadályairól” írt értekezését, melyet korábban barátainak már megmutatott, közzétegyék a sajtóban, mondván, hogy az csak pipát gyújtani való. A VIDÉKI ÉLET KRÓNIKÁSA Említésre méltó, többnyire szomorú események Kehida táján is történnek, amelyekről Vörösmartynak ő mindig beszámol. 1826-ban például részletesen tudósítja arról a tűzvészről, melynek majdnem egész Zalaegerszeg martalékául esett. Deákot, aki másnap a helyszínre utazik, és látja a sok földönfutóvá lett embert, nagyon megrendíti az eset. Szánakozását aztán fájdalommá növeli a tudat, hogy neki nem áll módjában segíteni a károsultakon, akik pedig tehetnének valamit, „a bőség özönében nem veszik észre mellettük szűkölködő felebarátjukat, vagy ha észreveszik is, megvetik azt, mert azt vélik: hogy önön érdemeik tették őket gazdaggá, a szegény pedig azért nyomorog, mert jobb sorsra nem érdemes . . öt évvel később egy újabb tragikus eseményről, a Vas megyei kolerajárványról fest sötét tónusú képet. A járvány és a vesztegzárak felállításával kapcsolatos huzavona láttán Deák ismét „a nyomorult adózó nép" sorsán kesereg. Elítéli nemestársait, akik „inkább akarnak 9 millió embert nyomorúságban látni", mint „megrögzött jussaikból" (jelen esetben: adómentességükből) engedni, és a vesztegzárak költségeit most egyedül a parasztokra akarják róni. POLITIKUS SZÜLETIK Mint tudjuk, az 1831. évi kolerajárvánnyal összefüggő visszásságok kapcsán néhány északi megyében parasztfelkelés robban ki, amely a nemesség körében országszerte nagy riadalmat okoz. „Én jobbágyaim közepében nevetem az ijesztgető híreket, mert kebelemre téve kezemet, tiszta lélekkel merem mondani: sohasem felejtettem el, hogy ők is embertársaim" — jelenti ki Deák Ferenc. . Egy újabb parasztfelkelés gondolata persze benne is félelmet kelt, amely — az emberség talajáról fakadó őszinte segíteni akarás szándéka mellett — nagyban hozzájárul ahhoz, hogy — számos nemestársával karöltve — hamarosan a nép helyzetének javítását célzó reformok szükségességét hangoztassa. Deák Ferenc Vörösmartynak küldött (és jelenleg ismert) levelei között egyetlen valóban politikai témájút találunk, amely 1832. februárjában íródott. A levél a politikussá érlelődő ifjú útjának fontos állomását jelzi: ebben ugyanis későbbi reformpolitikájának — talán először írásban rögzített — tömör foglalatát adja. Ekkor már határozottan állást foglal a „százados előítéletek pajzsa" által oltalmazott, „szentnek vélt jussok", azaz a nemesi kiváltságok eltörlése mellett, és — jogkiterjesztés árán — azt szeretné elérni, hogy „a valóságos magyar nemzet négyszázezer emberből tizenkét millióra emeltessék”. E sorokat írva Deák még nem gondolt arra, hogy a következő év tavaszán mint Zala megye országgyűlési követe, Pozsonyban végérvényesen a politikai pályára fog lépni. Mégis: levele mintha már azoknak a híres beszédeknek az „előtanulmánya" lenne, amelyek őt hamarosan a legkiválóbbak (Kölcsey, Vesselé- nyi) közé fogják emelni. * Vörösmarty Mihály levelezésében 28 Deáktól származó levelet találunk. Ezek zöme Kehidán kelt, és 1825—1833. között íródott. Ezek a levelek a 175 éve született Deák Ferencnek, a „Haza Bölcsének” fiatalkori önarcképét tárják az olvasó elé. Hornyák Mária
