Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-24 / 324. szám

2 ■Megkezdődött az ________Dunántúli napló 1 978. november 24., péntek Pártunk hat évtizede (Folytatás az 1. oldalról) Vörös Hadsereget több mint háromszoros túlerő támadta. És ez a hadsereg, melyet seb­tében mozgósítottak a prole­tárdiktatúra, az ország füg­getlensége védelmében, sike­reket tudott elérni. Dicső had­járatot vezetett északon, ahol a felszabadított területeken a cseh és a szlovák kommunis­ták kikiáltották a Szlovák Ta­nácsköztársaságot. Hogy miből táplálkozott a Vörös Hadsereg sikeres had­járata? Abból, hogy a Ta­nácsköztársaság háborúja igazságos, forradalmi háború volt. Egyidejűleg harcolt a nemzeti önrendelkezésért és a proletárforradalom vívmá­nyainak megvédéséért, ,,A háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak hábdrúja az el­nyomók ellen, a dolgozók há­borúja a kizsákmányolok el­len, háború a szocializmus győzelméért. Az egész vilá­gon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártoto­kon áll” - üzente Lenin 1919. május 29-én. A túlerőben lévő ellenség és a belső ellenforradalom azonban visszavonulásra kényszerítette a Vörös Hadse­reget. Magyarországra igen nehéz idők következtek. A fe­hérterror, a 25 éves Horthy- rendszer. A magyar proleta­riátus szívéből azonban még a féktelen fehérterror sem tudta kitépni a felejthetetlen 133 napot. Jellemző, hogy a proletárdiktatúra leverése utáni időszakban a párt il­legális sejtjei rövid időn be­lül kiépültek, s 1920 tavaszán már megjelentek az ország­ban az első kommunista pro­pagandaanyagok, hírül adva: él, dolgozik a párt. A húszas évek közepén még legális fe­dőszervet, a gyorsan népsze­rűvé váló, s ezért hamar a hatóságoktól felmorzsolt MSZMP-t is szárnyra tudta bocsátani. A mély illegali­tásban működő kommunista párt tevékenységének kiemel­kedő aktusa volt az 1930 szeptemberi budapesti meg­mozdulás, ahol újra százez­reket tudtak az utcára vinni a burzsoázia ellen. És a párt — vezetőinek sorozatos letar­tóztatása és kivégzése elle­nére — hallatta hangját, a totális fasiszta diktatúra ki­építésének kísérlete, majd a fokozott háborús kizsákmá­nyolás ellen, a fasiszta szö­vetséges blokkból való kilé­pés, a szovjetellenes háború haladéktalan befejezése ér­dekében, a független, sza­bad, demokratikus Magyaror­szág megteremtése mellett, az antifasiszta egységfron­tért. Amiért a kommunisták küz­döttek a fehérterror alatt, 1945. április 4-ével, hazánk felszabadításával következett be. A szovjet hadsereg elhoz­ta a várva várt felszabadu­lást, népünk előtt megnyílt a felemelkedés, a szebb, bol­dogabb élet lehetősége. A kis létszámú illegális kommu­nista pártból néhány hónap alatt több tízezres, számotte­vő politikai erőt képviselő, szervezetileg egységes mar­xista—leninista párt lett. Az MKP volt az egyetlen erő, amely a felszabadulás kez­detétől mutatni tudta a ma­gyar népnek a háború okoz­ta összeomlásból a kivezető utat, s meghirdette: lesz ma­gyar újjászületés! A KMP 1945 májusi országos érte­kezlete határozatainak meg­felelően küzdött a gazdasági stabilitásért, az infláció meg­szüntetéséért, a bányák, a bankok államosításáért. A kommunisták javasolták a 3 éves tervet, ők voltak, akik kidolgozták a szocialista át­alakulás programját, megte­remtették a jó forintot, lelep­lezték a reakciót. És élen ha­ladt a párt a munkás egy­ségfront, az egységes mun­káspárt megteremtésében, az új államhatalom kiépítésé­ben, a szocializmus alapjai­nak lerakásában, a proletár- diktatúra megszilárdításában. Az eredmények mellett azon­ban pártunk hibákat is elkö­vetett, melyekért drágán fize­tett. A személyi kultuszból eredő elméleti és politikai hibákat az ellenség kihasz­nálta, s 1956-ban ellenforra­dalom tört ki. A magyar munkásosztály és a magyar nép legjobbjai, a szocialista rendszer hívei a Szovjetunió testvéri, interna­cionalista segítségével lever­ték az ellenforradalmat, s or­szágunk, népünk újra elin­dulhatott a felemelkedés út­ján. A forradalmi munkás­paraszt kormány rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg a tevékenységét. Az ellenforradalom hallatlan anyagi és politikai károkat okozott. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt azonban meg­mutatta a kivezető utat a ne­hézségekből. „A párt összes egészséges erőire támaszkod­va helyreállítjuk és új életre keltjük a párt szervezeteit" - adta hírül az Ideiglenes Központi Bizottság felhívásá­ban. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az MSZMP létrejötte és vilá­gos programja gyökeres for­dulatot hozott. A párt újjá­alakult tevékenységét olyan sikerek fémjelezték, mint a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése, a szocialista társadalom alap­jainak lerakása, az életszín­vonal állandó emelése, a kul­turális forradalom teljes ki­bontakoztatása, a gazdaság- irányítási rendszer reformja, a fejlett szocialista társada­lom építésének kezdete. Eddig elért eredményeinket húzta alá a Központi Bizott­ság 1978 áprilisi ülése, meg­állapítva’: az élet minden fő területén, a politikai, a gaz­dasági, a kulturális életben eredményes munka folyik. Alapjában sikeresen oldjuk meg gazdasági életünkben az intenzív fejlődésre való átté­rés és a számunkra nehezeb­bé vált nemzetközi gazdasági körülményekhez történő alkal­mazkodás nagy erőpróbát je­lentő és összetett feladatát, ötödik ötéves népgazdasági tervünk eddigi teljesítése azt bizonyítja, hogy egységes akarással úrrá tudunk lenni gondjainkon, nehézségeinken. 1979-ben és a következő években a gazdasági építő­munka sikeres folytatásának kulcskérdése, hogy fejlődé­sünk minőségi tényezőit, első­sorban a gazdasági egyen­súlyt javítsuk. Minden más feladatot ennek kell aláren­delni. Ha erőinket célirányo­san összefogjuk, akkor meg­teremtjük annak feltételét hogy közös erőfeszítéssel megőrizzük népünk elért élet­színvonalát és a jövőben is gazdálkodásunk, termelésünk eredményeivel összhangban javítsuk rendszeresen tovább. Jó munkával teremtettük meg országunk nemzetközi megbecsülésének, tekintélyé­nek alapjait is. Népünk és munkásosztályunk a fejlett szocialista társadalom építé­sében tanúsított magatartá­sával, igazi szocialista haza- fiságával, eredményeivel já­rul hozzá a proletár interna­cionalizmus eszméjének és gyakorlatának gazdagodásá­hoz, erősíti szövetségét, ba­rátságát és együttműködését a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagállamaival, a szocia­lista közösség országaival. Ezzel járul hozzá a haladás erőinek világméretű előretö­réséhez, szolgálja a béke és a társadalmi haladás ügyét. Pártunk születésnapján büszkén tekinthetünk vissza a megtett útra, s meghajtjuk á kegyelet zászlaját az előző kommunista nemzedékek előtt, akik a maguk idejében igen sokat tettek a kommu­nista eszmék győzelmes el-' terjesztéséért. Kádár János elvtársnak, a párt megalaku­lásának 50. évfordulóján mondott szavait idézzük: „Ér­demes volt küzdeni! Maga­san leng a zászló, amelyet ők bontottak ki.” Fodor László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője országos arkonferencia 1980-ban átlogí árrendezést hajtanak végre Felvázolták, mi változik Lukács János nyitotta meg a konferenciát — Szokotai felv. — flz öt megyei városról volt szó Országos közlekedési konferencia kezdődött Szegeden Az árváltozások előszele csapta meg közvéleményünket, szinte mindennapos beszédté­ma, mi lesz az árakkal? Nem titok. A II. országos arkonfe­rencia hatszáz résztvevője min­denesetre átfogó képet kapott, miként képzelik el az elkövet­kezendő 6—8 évben a magyar árrendszer és ármechanizmus reformját. A kétnapos konfe­rencia, melyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete rendezett, tegnap délelőtt a pécsi Petőfi moziban együttes üléssel kez­dődött. Ezen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Lu­kács János, a megyei párt-vb tagja, az MSZMP Pécs városi Bizottsága első titkára, az SZVT megyei elnöke, dr. Földvári Já­nos, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettese és Frank Tibor, az SZVT főtitkár- helyettese. Kapcsolat a világpiaccal Az árkonferencia időszerűsé­gét hangsúlyozva, Lukács János mondott megnyitót, majd — az előadó távollétében — dr. Hor­váth József felolvasta Vallus Pál, az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnökhelyettesének elő­adását az árpolitika időszerű kérdéseiről. Vallus Pál elöljáró­ban foglalkozott az árrendszer fejlődésével, meglévő fogyaté­kosságaival, majd felvázolta az árpolitika hosszú távú feladatait. Árrendszerünket és ármechaniz­musunkat tökéletesíteni kell, ez­zel kapcsolatban már jövőre történnek lépések, 1980-ban pedig átfogó árrendezést kell végrehajtani. íme, az árrendezés irányelvei, céljai a termelői árak terüle­tén: Következetesen kell érvé­nyesíteni és folyamatosan fenn kell tartani a világpiaci árak­kal való szerves kapcsolatot, hogy ezáltal a hazai termékek eltérő jövedelmezősége jobban fejezze ki termelésük hatékony- sági különbségeit és az árak (jövedelmezőség) orientáljanak, ösztönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesz­tésre, a termelési szerkezet elő­nyös átalakítására. A termelői áraknak a világpiaci árakkal való szerves kapcsolatát reális, az átlagkitermeléshez közel álló valutaárfolyammal kell alapve­tően biztosítani. Csökkenteni kell a termelői árak társadalmi tisztajövedelem tartalmát az eszközlekötési járulék és a bér- járulék mérséklése révén. A ter­melői árak belső tagozódásá­ban jelentős változásokat kell elérni: az iparban az energe­tikai árak és az ipari anyag­jellegű termékárak növekedése mellett a feldolgozóipari ter­mékek árszintje — csökken; a mezőgazdasági felvásárlási árak szintje — az anyagok és energia áremelésének hatásá­ra és a támogatások csökken­tésének következtében — emel­kedik;'a szolgáltatósok árszín­vonala ugyancsak növekszik. Az árrendezés eredményeként a termelői árak egészének ár­színvonala csökkenjen. Rugal­masabbá kell tenni az árme­chanizmust, biztosítva a világ­piaci árhatások érvényesülő-. sét. Egyidejűleg fejleszteni kell az áralakulás központi irányí­tását, kézbentartását és ellen­őrzését. Jelentős lépést kell tenni a fogyasztói árrendszer értékará­nyosságának megvalósítása irá­nyába. Ennek fő szempontjai; Meg kell szüntetni az indoko­latlan, fejlettségi szintünkkel összhangban nem álló fogyasz­tói ártámogatások egy részét. Ahol a termelői árak lehetővé teszik, csökkenteni kell a fo­gyasztói árakat. Az alapvető szolgáltatásoknál (oktatás, egészségügy, kultúra), az ár- preferenciák fennmaradnak. Az alapvető élelmiszerek és a gyermekcikkek árpreferenciája csökkenthető, de továbbra is jelentős marad. A fogyasztói ármechanizmust rugalmasabbá kell tenni; életszínvonal elő­irányzatainkkal összehangoltan általában biztosítani kell a ter­melői és a fogyasztói árak együttmozgását. Továbbra is érvényes természetesen a párt­nak az az irányelve — fűzte hozzá az előadó —, hogy az ár­politikai intézkedéseket úgy kell megtenni, hogy a la­kosság életszínvonalának terv­szerű alakítását nem veszélyez­tetheti. S végül: az árrendezés eredményeként kétszintű ár­rendszert alakítanak ki. Vallus Pál előadásában vé­gezetül rámutatott: az 1980-as árrendezés nem betetőzése az 1974 óta folytatott árpolitiká­nak — mint azt mi magunk is korábban gondoltuk —, hanem az árpolitika tartós elveinek megvalósítása érdekében teen­dő egyszeri nagyobb lépés. Nyilvánvaló, hogy a termelői árak közelítése a világpiaci ár­arányokhoz csak a gazdasági munka hatékonyságának jelen­tős javulásával, vállalataink versenyképességének növekedé­sével párhuzamosan valósulhat meg a kívánt mértékben. Bár­milyen jól sikerül is az 1980-as árrendezés, ezen a téren nyil­vánvalóan sok teendő marad későbbre is. Úgyszintén marad­nak még ma is ismert megol­datlan problémák a fogyasztói árak területén, különösen a szolgáltatások körében. Számí­tani kell ezenkívül az 1980 utá­ni világpiaci viszonyok változá­sainak árakra gyakorolt hatá­saival, amelyeket a belső ár­rendszerben szintén le kell rea­gálni. Két fontos megállapítás Az előadás két fontos meg­állapítását idézzük még: támo­gatni kell a népgazdaságban a hatékonyságnak megfelelő vállalati differenciálódást, mert ez segíti elő a mobilitást, a gazdaság teljesítőképességé­nek növekedését. A gazdaság- irányítás minden szintjén 'tá­mogatni, anyagilag és erköl­csileg ösztönözni kell a kiugró hatékonyságot, az erre irányuló vállalati és személyi kezdemé­nyezést. A konferencián további két előadás hangzott még el, ezek még részletesebben foglalkoz­tak árrendszerünk és ármecha­nizmusunk továbbfejlesztésének kérdéseivel. Délután szekció­ülésekkel folytatódott a mun­ka. A mai záró ülésen összeg­zik a tapasztalatokat és aján­lásokat tesznek. Miklósvári Zoltán (Munkatársunk telefonjelen­tése) Mintegy egymillió helybeli lakos és 100 ezer bejáró dol­gozó közlekedik nap mint nap gyalog, autóbusszal, villamos­sal, vagy személygépkocsival hazánk öt megyei városában, Miskolcon, Debrecenben, Sze­geden, Győrben, továbbá Pé­csett. A több mint egymillió embert érintő kérdésről, o me­gyei városok közlekedési hely­zetéről kezdődött tanácskozás tegnap délelőtt Szegeden, a Technika Házában. Az országos közlekedési konferencia résztvevőit Papp Gyula, a Szegedi városi Ta­nács elnöke köszöntötte, majd Molnár János, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium ta­nácsi főosztályának főosztály- vezetője tartott megnyitót. Eb­ben utalt arra, hogy a felmé­rések szerint az öt nagyváros tömegközlekedési eszközein mérséklődött ugyan a zsúfolt­ság, csökkent az utazási idő, elégedettségre azonban még- sincs ok. Leterheltek a főköz­lekedési utak átkelési szaka­szai, kevés a parkolóhely, a csúcsforgalomban hosszú ko­Bérügyi témákat tárgyalt töb­bek között tegnap délelőtt Pé­csett c Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Baranya me­gyei Bizottsága. Az ülésen részt vett Földes Jánosné dr., a KPVDSZ szociálpolitikai osztá­lyának osztályvezető-helyettese, Jakabos Zoltánná, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának vezetője, Kovács Endre, az SZMT osztályvezetője. Három évvel ezelőtt születtek azok a rendeletek, melyek meg­fogalmazták az alsó bérhatá­rokra való kötelező beállást. A tapasztalatok szerint a határ­időre 1979. március 31-re vala­mennyi vállalat megvalósítja ezt a feladatot. A műszakpótlék bevezetését örömmel fogadták a dolgozók. Ez évi kiterjesztésével fejoldot­ták a tavaly még meglévő fe­szültségeket. A takarítási pótlék bevezeté­sével a kisebb kereskedelmi üz­letek takarítónői létszámhiányát akarták ellensúlyozni. Az ilyen üzletekben többnyire közösen takarítanak a dolgozók. Az előterjesztést követő vitá­ban Fónai Gábor, a Mecsek- vidéki Vendéglátó Vállalat dol­gozóinak bérszínvonaláról, Tát­rai Jenő a jutalékkulcs folya­csisorok kígyóznak a forga­lomirányító lámpák előtt, az autóbuszok, villamosok sem tátonganak az ürességtől. Ezután Hegyi Kálmán, a MÁV Tervező Intézet igazga­tója a „Közlekedésfejlesztési tervek célkitűzései és megva­lósításai megyei városainkban" címmel tartott előadást, majd Törőcsik Frigyes, a KPM közúti főosztály vezetője a KPM ke­zelésében levő utak átkelési szakaszainak és csomópontjai­nak korszerűsítéséről beszélt. Az első napi program Sze­ged közlekedésfejlesztési ter­vének ismertetésével, Biró La­josnak, a Budapesti Közleke­dési Vállalat vezérigazgató-he­lyettesének a „Város—közleke­dés—forgalomszervezés" című előadásával és hozzászólások­kal fejeződött be. A háromnapos országos kon­ferencia —, amelynek meg­nyitásával egyidőben Szeged közlekedését bemutató kiállítás is nyílt —, ma délelőtt újabb előadásokkal, délután pedig szekcióülésekkel folytatódik és szombaton a helyi közlekedési létesítmények megtekintésével zárul. H. L. matos karbantartásának fontos­ságáról, Jakabos Zoltánné, a pótlékok jelentőségéről szólt. Tóth Zoltán és Deák Imre a bérkategória alsó határára való beállás kapcsán a differenciá­lásra hívta fel a figyelmet. Ko­vács Endre hangsúlyozta, hogy az egyszeri évvégi jutalommal szemben elsősorban az alapbé­rekkel kell jobb munkára ösz­tönözni. Nagy László a szö­vetkezetek bérpolitikájáról, dr. Melis Béla pedig a pótlékok hatásáról beszélt. A vitát ösz- szegező Jávor Antalné, a me­gyei bizottság titkára többek között elmondta, hogy nem ér­tenek egyet a nagyösszegű egyszeri jutalmak adásával. A dolgozók érdeke azt igényli, hogy tervszerű munka eredmé­nyeként már évközben, bér­emelésként kapják meg a ren­delkezésre álló összeget. A megyei bizottság tagjai határozatot hoztak a tervsze­rűbb vállalati bérpolitika alakí­tásával kapcsolatos szakszerve­zeti feladatokra. Ezt követően bensőséges ünnepségen ered­ményesen dolgozó szakszerve­zeti aktívák munkáját köszönték meg. öten SZOT-oklevelet, 30- an pénzjutalmat kaptak. Az okleveleket és jutalmakat Já­vor Antalné adta át. T. É. A műszakpótlék kedvező hatása Ülésezett a KPVDSZ megyei bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom