Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-24 / 324. szám

1978. november 24., péntek Dunflntuli napló 3 Befejezte munkáját a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé Kn7ÍomDnu a varsói Szerződés tagállamai Politikai nUZlCIIIGIiy Tanácskozó Testületének üléséről Moszkva 1978. november 22—23-án Moszkvában ülést tartott a Varsói Barátsági, Együttműkö­dési és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződés tagállamai­nak Politikai Tanácskozó Tes­tületé. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén áttekintették az európai helyzet alakulásával összefüggő időszerű kérdéseket és véleményt cseréltek az ál­talános nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A tárgya­lások középponjában az eny­hülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc továb­bi lépései álltak. A tanácskozás részvevői a Varsói Szerződés tagállamai­nak egyhangúlag elfogadott nyilatkozatában ismertették helyzetértékeléseiket, következ­tetéseiket és javaslataikat. Megállapodtak abban, hogy a Moszkva A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocia­lista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége képviselői a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1978. november 22—23.-Í moszkvai ülésén áttekintették az európai helyzet fejlődésének időszerű kérdéseit és véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet né­hány kérdéséről. A tárgyalások középpontjá­ban az enyhülési folyamat fej­lődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. Az ülés résztvevői megállapí­tották, hogy az utóbbi időben még erősebbé vált a népek, valamennyi haladó és békesze­rető erő eltökéltsége, hogy vé­get vessenek az imperializmus, a kolonializmus és a neokolo- nializmus agresszív és elnyomó politikájának. Mind széleseb­ben bontakozik ki a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a békés, egyenjo­gú nemzetközi együtműködésért vívott harc a nemzeti függet­lenség és a szuverenitás kölcsö­nös tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avatko­zás alapján. 1. Az ülés résztvevői különös fi­gyelmet szenteltek az európai biztonság megszilárdításának és az együttműködés fejleszté­sének. Megállapították, hogy az európai kontinensen jelentős, kedvező változások mentek vég­be. Ezt elősegítette, hogy a kontinens államainak kapcso­latai az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záró­okmányában foglalt elvek szel­lemében fejlődnek. Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a határozott elő­rehaladás az európai értekez­let által kijelölt úton, éppúgy, mint a világbéke megszilárdí­tása, csak akkor lehetséges,fia minden állam következetesen tevékenykedik ebben az irány­ban. Sajnálatos, hogy az esemé­nyek nem teljesen így alakul­tak. Megtörténik, hogy nyíltan megsértik az államok kapcso­latainak általánosan elismert elveit, súlyosan fenyegetik a békét és a nemzetközi bizton­ságot, a népek szabadságát és függetlenségét. Az imperialista és reakciós erők támadása, amely a né­peknek a szilárd békéért és a nemzetközi biztonságért vívott nehéz harcban elért eredményei ellen irányul, agressziós, revan- sista és hegemonista célokat Szovjetunió, mint a tanácsko­zás- házigazdája a nyilatkoza­tot az ENSZ hivatalos doku­mentumaként fogja terjeszteni és annak tartalmát az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett vala­mennyi állam kormányának tu­domására hozza. A tanácskozás részvevői, hí­ven á kommunista és mun­káspártjaik kongresszusán el­fogadott elvi irányvonalhoz, a politikai tanácskozó testület ülésén ismét megerősítették szilárd elhatározásukat, hogy folytatják következetes küzdel­müket az általános békéért, a népek szabadságáért és füg­getlenségéért, a fegyverkezési verseny megszünetéséért és a leszerelésért, az enyhülésért, a népek közötti bizalom és ba­rátság erősítéséért. A tanács­kozás résztvevői nem kímélik erőiket annak érdekében, hogy szolgál. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt álla­mok szükségesnek tartják fel­hívni valamennyi békeszerető erő figyelmét arra, hogy mind­ez komoly károkat okoz a bé­ke és a biztonság megszilárdí­tásának és a nemzetközi együtt­működés fejlődésének. A politikai tanácskozó testü­let ülésén részt vevő államok, amelyeknek meggyőződése, hogy a béke és a haladás sza­kadatlanul növekvő erői képe­sek új, jelentős sikerek kivívá­sára a békéért és a népek sza­badságáért folyó harcban, ki­nyilvánítják eltökéltségüket, hogy a többi békeszerető ál­lammal, az összes haladó és demokratikus erővel és a széles néptömegekkel együttműködve új ösztönzést adnak a helsinki záróokmány, mint egy­séges egész, megvalósításának, annak, hogy új megállapodások szülessenek az együttműködés fejlődését és az európai, vala­mint a világméretű, valóságos biztonság elérését célzó konk­rét intézkedésekről és lépések­ről, Készek arra is, hogy teljes aktivitással és energiával ve­gyenek részt a legfontosabb nemzetközi problémák megol­dásában. A békét és a nemzetközi biz­tonságot, az enyhülést, a népek függetlenségét, gazdasági és társadalmi fejlődését fenyege­tő legnagyobb veszély a fegy­verkezési hajsza folytatása és fokozódása, ütemének és mére­teinek növekedése.^ A Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országok hatá­rozottan fellépnek a fegyverke­zési hajsza fokozásának politi­kája, a katonai zsarolás kísér­letei ellen. Ismételten kijelentik, hogy ők maguk sohasem töre­kedtek és nem törekednek ka­tonai fölény kivívására, katonai erőfeszítéseik kizárólag védel­mi képességük biztosítására irányulnak és mindig is erre fognak irányulni. A népeknek nem új nukleá­ris rakéta-rendszerek, balliszti­kus rakétákkal felszerelt tenger­alattjárók, szárnyasrakéták ki- fejlesztésére van szüksége, ha­nem mindenfajta atomfegyver gyártásának teljes, megszünte­tésére és az atomenergia békés felhasználására. A Varsói Szerződés tagor­szágai jelentősnek tartják a megállapodások elérését a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok között a hadászati fegy­verzetek korlátozásáról. Meg­győződésük, hogy hatalmas je­lentősége lenne, ha mielőbb sikerrel befejeznék a szovjet— amerikai tárgyalásokat a ha­dászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos má­sodik megállapodásról és át­térnének olyan új megállapodá­korunk eme legidőszerűbb fel­adatai gyakorlati megoldást nyerjenek. Megállapodás született ar­ról, hogy meghatározott idő múlva a külügyminiszterek bi­zottságának ülésén a helyzet alakulásának figyelembevételé­vel áttekintik a nyilatkozatban foglalt feladatok teljesítésével kapcsolatos további teendőkét. Az ülés részvevői jelentést ter­jesztenek kormányaik elé a végzett munka eredményéről. A politikai tanácskozó testü­let meghallgatta Viktor Kuli- kovnak, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának, a Szov­jetunió marsalljának jelentését az egyesített parancsnokság gyakorlati tevékenységéről. A politikai tanácskozó tes­tület ülése a testvéri barátság és az elvtársi együttműködés légkörében végezte munkáját. sok megkötésére e fegyverze­tek csökkentéséről, amelyekhez a többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell. A Varsói Szerződésben részt vevő országok, mint európai ál­lamok különleges jelentőséget tulajdonítanak az európai ka­tonai enyhülés, a leszerelés kérdéseinek. A tagországok ismét meg­erősítik, készek mindent meg­tenni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmánya azon közismert ajánlásának megvalósításáért, hogy a katonai szembenállás csökkentésével és a leszerelés előmozdításával hatékony in­tézkedésekre kerüljön sor az európai politikai enyhülés ki­egészítésére és a biztonság megszilárdítására. A részt vevő tagállamok min­den módon hozzá kívánnak járulni a közép-európai had­erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalá­sok sikeréhez. Számos konstruk­tív javaslatot tettek a megbe­szélések tárgyát képező alap­vető kérdések megoldására. A tárgyalások döntő haladását célzó újabb jelentős erőfeszí­tésük az az 1978. június 8-án beterjesztett javaslat volt, amely átfogja a megvitatás alatt álló kérdések egészét és biztosítja az érintett térségben a jelenleginél lényegesen ala­csonyabb szinten, a két fél fegyveres erőinek azonos nagy­ságát. A tárgyalás azonban csak abban az esetben moz­dulna el a holtpontról, ha a másik fél válaszát ugyanilyen konstruktív szellem hatná át. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt államok, amikor kinyilatkoztatják azon törekvésüket, hogy továbbra is minden erőfeszítést megtesznek más államokkal együtt a fegy­verkezési hajsza megfékezé­séért és a leszerelés kérdései­nek sikeres megoldásáért, hangsúlyozzák a bizalom je­lentőségét az államközi kap­csolatokban. Határozottan fel­lépnek azoknak az elveknek a szigorú tiszteletben tartá­sáért, amelyek elvetik az erő alkalmazását és az erőszakkal való fenyegetést az államközi kapcsolatokban; fellépnek azért, hogy minden vitás kér­dést kizárólag békés eszkö­zökkel, tárgyalások útján old­janak meg. Ennek megfelelően a ta­nácskozáson képviselt szocia­lista országok intézkedéseket javasolnak egyetemes szer­ződés megkötésére az erőszak­ról történő lemondásról a nem­zetközi kapcsolatokban. Javasolják, hogy az össz­európai tanácskozás résztvevői vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak első­ként nukleáris fegyvert egymás ellen, hogy a NATO és a Var­sói Szerződés ne növelje tag­jainak számát, hogy a két fél ne lépje túl az 50—60 ezer fős szintet az európai had­gyakorlatokon, hogy az össz­európai értekezleteken egyez­tetett bizalomerősítő intézkedé­seket terjesszék ki a Földközi­tenger térségére is, hogy tör­ténjenek intézkedések a nuk­leáris fegyverrel nem rendel­kező államok biztonsága ga­ranciáinak erősítésére. A tanácskozás résztvevői megerősítik országaik készsé­gét, hogy az Észak-Atlanti Szö­vetség feloszlatásával egyidő- ben feloszlatják a Varsói Szer­ződés szervezetét, s első lé­pésként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezd­ve, felszámolják katonai szer­vezetüket. Ez nagy jelentőségű lépés lenne a tartós béke megszilárdításában. > Ebbéli meggyőződésüket azok az elmúlt másfél évtized so­rán elért eredmények támaszt­ják alá, amelyek a fegyverke­zési versenyt néhány területen korlátozó két- és többoldalú szerződések és megállapodá­sok rendszerében fejeződnek ki. A népek életbevágó érde­kei most lényegesen többet kö­vetelnek. A fegyverkezési hajsza meg­szüntetésében lehetőség van határozott előrelépésre. Min­den erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy ez megtörténjék. 3. A kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kér­désekről folytatott vélemény- csere során a küldöttségek szükségesnek tartották aláhúz­ni, hogy a nemzetközi enyhü­lést veszélyezteti az az impe­rialista politika is, amely a gyarmati uralom, a fajüldöző rendszer elnyomása alóli fel- szabadulásért, az újgyarmato­sítás ellen, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő népek ellen irányul. Bár az imperializmus politikája az utóbbi időben kifinomultabbá vált, céljai nem változtak. A szocialista országok fellép­tek és fellépnek e politika el- ellen, amely szembenáll az em­beriség történelmi fejlődésének objektív követelményeivel. A szocialista országok megerősítik szolidaritásukat a népek küz­delmével, amely a gyarmatosí­tás, az újgyarmatosítás, az im­perialista uralmi rendszer és el­nyomás bármely formája ellen folyik. Segítséget és támogatást nyújtottak és nyújtanak a fel­szabadult országok népeinek, s a jövőben is fejlesztik a sokol­dalú elvtársi együttműködést az új szocialista orientációjú álla­mokkal. A szocailista országok a fel­szabadult országokkal fenntar­tott kapcsolataikban szigorúan tiszteletben tartják az egyenjo­gúság, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés elvét. A szocialista orszá­gok a világ egyetlen térségé­ben sem törekednek kiváltsá­gokra, nem igényelnek katonai támaszpontokat, nem hajszol­nak koncessziókat A tanácskozáson képviselt ál­lamok meggyőződése, hogy po­litikájuk - amelyet a népeknek a szabadságért, a függetlensé­gért és a társadalmi haladásért vívott harcával kapcsolatban folytatnak - világos és elvi po­litika, amely hozzájárul a béke megszilárdításához, a népek szabadsága nagy ügyének sike­reihez. Mr. Veszélyes tendenciákat szül a nemzetközi helyzet fejlődésében az imperialista köröknek az a politikája is, amely egyfelől ösztönzi és támogatja a fasiszta és más reakciós rezsimeket az emberi jogok durva és tömeges megsértésében, másfelől az emberi jogok problémáját meg­próbálja felhasználni a szocia­lista országok belügyeibe való beavatkozásra, a szocialista társadalmi rendszer elleni tá­madásokra. A szocialista orszá­gok határozottan fellépnek az államok belügyeibe való min­dennemű beavatkozással szem­ben, síkraszóllnak valamennyi nép azon jogának szigorú tisz­teletben tartásáért, hogy saját maga döntsön sorsáról. Ismételten egyöntetűen kife­jezik azon meggyőződésüket, hogy a tényleges demokrácia és a valódi humanizmus össze­egyeztethetetlen a gazdasági, a társadalmi és a politikai egyenlőtlenséggel, a nemzetisé­gi és a faji diszkriminációval. Csak a szocializmus tartja tisz­teletben a politikai, az állam- polgári, a gazdasági, a szociá­lis, a kulturális és egyéb jogo­kat, a társadalom minden tag­jának a munkához, a tanulás­hoz, a kultúrához, a tudomány­hoz, az állam irányításában való részvételhez való jogát. Az új társadalmi rendszer keletke­zésétől elválaszthatatlan az a törekvés, hogy valósággá válja­nak az alapvető emberi jogok, az emberhez méltó, kizsókmá- nyolásmentes életre, a szemé­lyiség sokoldalú kibontakozta­tására való jog. Az emberi jo­gok és a szabadság zászlaja - a szocializmus zászlaja. Az ülésen részt vevő országok határozottan visszautasítják azon államok uralkodó osztá­lyainak rágalmait, amelyeknek népe elszenvedi a tömeges munkanélküliség, a nemzetiségi és a társadalmi egyenlőtlenség, a faji megkülönböztetés, a szervezett bűnözés és az erköl­csi hanyatlás minden következ­ményét. A szocialista országok kez- deményezően és következetesen részt Vállaltak az emberi jo­gokkal kapcsolatos, már meg­kötött legfontosabb szerződések és egyezmények kidolgozásá­ban és elfogadásában, a nép­irtás bűntettének megelőzésé­ről, a faji megkülönböztetés minden formájának megszünte­téséről és más egyezmények megkötéséről. A szocialista or­szágok következetesen végre­hajtják ezeket a szerződéseket és egyezményeket. A tanácskozáson részt vevő szocialista országok sohasem engedték meg és a jövőben sem fognak megengedni sem­miféle beavatkozást belügyeik- be. Amikor ezt kijelentik, a leg­határozottabban hangsúlyozzák, hogy továbbra is a nemzetközi kapcsolatok kedvező irányú fej­lesztésére törekednek, arra, hogy elhárítsák a nemzetközi kapcsolatokat zavaró mester­séges akadályokat. 5. Az ülés résztvevői kifejezésre juttatják azon változatlan tö­rekvésüket, hogy kiterjesszék és tökéletesítsék az együttműkö­dést egymás között a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nem­zetközi problémák megoldásá­ban. Kifejezték továbbá azt az óhajukat és akaratukat, hogy bővítsék a szocialista és a kom­munista építésről folytatott ta­pasztalatcserét, fejlesszék a kapcsolatokat a párt és az ál­lami munka minden szintjén, a szakszervezetek, az ifjúsági, a nő. és más társadalmi tömeg­szervezetek között. A politikai tanácskozó testü­let ülésének résztvevői hangsú­lyozzák pártjaik és kormányaik töretlen eltökéltségét, hogy szüntelenül erősítik a barátsá' got és az egyenjogú együttmű­ködést országaik, valamennyi szocialista ország és a jelenkor összes haladó erői között. A politikai tanácskozó testü­let ülésén képviselt államok — miközben ismételten megerősí­tik eltökéltségüket, hogy meg­sokszorozzák erőfeszítéseiket a béke megszilárdításáért, a biz­tonság megerősítéséért, az enyhülés folyamatának fejlesz­téséért és a nemzetközi együtt­működés kiterjesztéséért — a következő felhívást intézik Eu­rópa országaihoz, a viláq va­lamennyi államához és népé­hez: Először: lépjenek határozot­tan arra az útra és következe­tesen tartsanak ki azon, amely elvezet a békéhez, az enyhülés­hez, a nemzetközi kapcsolatok­ban az erőszak, vagy az ezzel történő fenyegetés elutasításá­hoz, minden vitás kérdés békés rendezéséhez, az agresszív há­borúk feltétel nélküli elítélésé­hez, az államok közötti hábo­rúié teljes kizárásához, a fegy­verkezési hajsza megszünteté­séhez, a hidegháború marad­ványainak végleges felszámo­lásához. Másodszor: a közeli jövőben érjék el, hogy az öt nukleáris nagyhatalom - a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — folytasson tárgyalásokat ab­ból a célból, hogy az államok fegyvertárából száműzzék a nukleáris fegyver minden fajtá­ját, és a nukleáris energiát ki­zárólag békés célokra használ­ják. Harmadszor: szilárdan tart­sanak ki amellett, hogy a leg­jelentősebb katonai és gazda­sági potenciállal rendelkező or­szágok, mindenekelőtt az öt nagyhatalom, az ENSZ Bizton­sági Tanácsának állandó tag­jai, amelyek különös felelőssé­get viselnek a nemzetközi béke és biztonsáq fenntartásáért — első lépésként a következő há­rom évre haladéktalanul álla­podjanak meg katonai költség- vetésük meghatározott százalé­kú, vagy azonos nagyságrendű csökkentéséről. Negyedszer: sokszorozni kell az államok és a kormányok erő­feszítéseit, hogy mielőbb befe­jeződjenek a fegyverkezési haj­sza korlátozásáról és megféke­zéséről. Ötödször: határozottan elő kell mozdítani a katonai enyhü­lést Európában, hatékony in­tézkedéseket kell hozni a ka­tonai szembenállás szintjének csökkentésére a kontinensen, valamennyi európai állam egyenlő biztonságának figye­lembevételével. Erre szólítjuk fel az össz-európai értekezle­ten és a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről folyó bécsi tárgyalásokon részt vevő államokat. Hatodszor: a legrövidebb időn belül fel kell számolni a gyarmati rendszer utolsó ma­radványait, az elmaradottság fő forrását jelentő újgyarmato­sító kizsákmányolást, gyökeres­től ki kell irtani a nemzeti és a faji elnyomást. Hetedszer: következetesen törekedni kell a nemzetközi gazdasági viszonyok igazságos és demokratikus átalakítására, új nemzetközi gazdasági rend kialakítására, amely elősegíte­né a fejlődő országok gazdasá­gi elmaradottságának gyorsabb felszámolását, valamennyi nép és az egész emberiség dinami­kus fejlődését. Nyolcadszor: tevékenyen tö­rekedni kell arra, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban meg­honosodjanak az egyenjogú­ság, a belügyekbe való be nem avatkozás, az erőszak alkalma­zásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás normái. A politikai tanácskozó testü­let ülésének résztvevői nem kí­mélik erejüket e célok elérésé­ért, a népek jogos óhajának megvalósításáért vívott harc­ban. Ennek érdekében még szo­rosabban együttműködnek és kölcsönösen segítik egymást nemzetközi téren, valamennyiük szuverén jogainak maradékta­lan figyelembevételével. A politikai tanácskozó testü­let ülésének résztvevői jól tud­ják, hogy a béke megerősítése óriási és nehéz feladat. Ugyan­ilyen jól tudják, hogy e fel­adat megvalósításától függ minden ember élete, munkája és jobb jövője, bármilyen tár­sadalmi rendszerben, bármelyik földrészen és bármilyen gazda­sági fejlettség körülményei kö­zött éljen is. A tanácskozás résztvevői mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a nagy leiadat megoldást nyer­jen, s hogy az emberiség a tar­tós béke és a széles körű nem­zetközi együttműködés feltételei között lépjen a XXI. századba. A nyilatkozatot a küldöttsé­gek vezetői írták alá: Todor Zsivkov, Gustáv Husák, Edward Gierek, Kádár János, Erich Ho- necker, Nicolae Ceausescu és Leonyid Brezsnyev. A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom