Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-03 / 304. szám

1978. november 3., péntek DunQntuli napló 3 Következetes nemzetiségi politika „Csők kétféle embert ism S ohasem volt ez gazdag vi­dék, csak a szorgalmas embernek termett itt meg­élhetés. Sásd közepénél balra kezdődik a 66-os út, amely egészen Kaposvárig elvezet. Ba­ranya megye északi határának közelében, domboktól övezve, hosszan húzódik Gödre. Ebben a községben van a Béke Ter­melőszövetkezet, amely viharos­nak is joggal nevezhető múlt után 1975-ben nyerte el mai képét: 6900 hektáron gazdálko­dik itt a tagság. A dolgozókat adó községek közül Gödre, Szágy, Baranyajenő és Bara- nyaszentgyörgy jelentős számú németajkú nemzetiségi otthona, összesen, mintegy másfél ezren vannak. Őket képviseli a Ma­gyarországi Németek Demokra­tikus Szövetsége idei országos kongresszusán az egyik Bara­nya megyei küldött: Weisz Já­nos, aki ezen a környéken szü­letett, itt él azóta is, és jelen­leg a termelőszövetkezet elnö­ke.- Készül-e felszólalással a kongresszusra? — Különösebben készülni nem kell. Itt születtem, a Pé­csett töltött diákéveimet nem számítva azóta is ez a vidék az otthonom. Jól ismerem az itt élők örömeit, gondjait Főleg a szekcióüléseken egészén biztos, hogy szólok az én tapasztala­taimról is. — Hallhatnánk-e ezek közül néhányat előzetesen? — Elsősorban a nyelvoktatás az, ami kevésnek bizonyul. Saj­nos, á jószándék nem elég. Nincs elég megfelelő pedagó­gus. Egy éve új igazgató került a gödrei iskola élére, fiatal, lel­kes, sokat tesz a közművelődé­sért, a kulturális élet fellendí­tésén. Reméljük, hogy egy pozi­tív változás kezdetén vagyunk. — Ami még nagyon fontos? — Nincs e téren sürgős ten­nivaló. Itt csak kétféle embert ismerünk: az egyik, aki becsü­lettel elvégzi a munkáját és a másik, aki erre nem veszi ma­gának a fáradságot. De az ilyen nálunk nem él meg. És mi a becsülete az embernek? Hát például az, ha fel merjük ültet­ni egy másfél millió forintos Rába-Steigerre. Ha a fizetés­nap után sem kell a haját tép­ni a brigádvezetőnek, vagy ágazatvezetőnek, mert néhá­nyon a munka helyett az előző estét alusszák ki. — Nem mindig ez volt a gond...- Nem. A felszabadulás után két kitelepítést ért meg ez a terület. A termelőszövetkezetek megalakulásának idején itt há­rom egyes típusú szövetkezet jött létre. Pontosan a nemzeti­ségi hovatartozásnak megfele­lően. Aztán jött az egyesülés, a közös célok egyre inkább tompították az ellentéteket. A fiatalok a házasságban nem a hovatartozást nézik. Már nem törődnek vele.- Ez az igazi ok? — Nem. A következetes, he­lyes nemzetiségi politika nélkül mindez akár a visszájára is for­dulhatott volna. De itt, és — amit én ismerek - a megyé­ben, helyén van ez a dolog. Kurucz Gyula Vajdáné, Rameislné és Jávorné A közösségért, % az emberekért r- Tudatosan készültem a nyugdíjra, most mégis nagyon nehéz — mondta a minap Ra- meisl Ferencné. — Valahogy egyszer hideg, egyszer forró ... Szóval, amíg naponta várt a feladatok garmadája, akkor mindig így gondoltam a pihe­nésre: ,,Na majd, ha nyugdíj­ban leszek ..." Most időnként az jut eszembe, mi lesz, amikor nem köt az idő, haza­felé menet nem dagad a szaty­rom a még otthon elolvasan- dókkal, megfogalmazandókkol. Nevével gyakran találkozha­tott az olvasó a Dunántúli Napló hasábjain, többnyire így: a megyei párt-vb tagja, az SZMT titkára. Személyesen pe- diq sok-sok emlékezetes talál­kozás — legyen az kulturális, nőpolitikái, szervezési, ifjúsági vagy sporttal kapcsolatos ese­mény, akció — köti őt időseb­bekhez, fiatalokhoz egyaránt. Bár a hivatásszerűen végzett közéleti munkától — papíron legalábbis — megválik, azon, ami az évtizedek folyamán életformává vált, úgysem lehet, nem is szabad változtatni, le­hetne említeni harminckét éves múltját a nőmozgalomban, hu­szonhét éves párttagságát, hu­szonnégy éves munkásságát az államigazgatás területén, de ezek csak száraz adatok. — 1937-ben kezdtem dolgoz­ni, először mint kifutó, majd kereskedelmi tanulólány. Negy­venegyben végeztem, akkor mentem férjhez. Ha csak az év­számokhoz kötődő fontosabb eseményeket sorolom, félek, így is hosszú lesz. Magyarországon az első tanácsi választásoknál, 1950-ben Meszesen megválasz­tottak tanácstagnak. Ezt a meg­bízatást 1962-ig láttam el. Eb­ben az évben választottak meg a szigetvári járásban ország- gyűlési képviselőnek, három cik­luson keresztül, 1974-ig képvi­seltem a parlamentben vá­lasztóim érdekeit. 1951-ben let­tem tagja a pártnak, s még ab­ban az évben a városi pártbi­zottság tagjává választottak, ötvenkilencben lettem a megyei nőtanács titkára és az MSZMP Baranya megyei Bizottságának tagja. 1970-től most ez év ok­tóber végéig töltöttem be a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsának titkári tisztsé­gét. — A felnőtté válás küszöbé­től végigkísérte a közösségi élet, az emberekért folytatott állandó tevékenység. Mi volt az az indító erő, amely elszakít­hatatlan kapcsolatba hozta a munkásmozgalommal? — Nem is tehettem volna másként. A meszesi bányászko­lónián születtem, ott nőttem fel, ott élek ma is. Onnan hoz­tam magammal a legfőbb út­ravalót. Ma is meghatározó él­mény, szép emlék az első igazi közösség, a szénbányák újhegyi laborja. — Nyolc évet töltött el a szakszen/ezet vezető posztján. Mit tart ebből a legnagyobb eredménynek, mire emlékszik vissza legszívesebben? — Legeket kiválasztani na­gyon nehéz, hiszen oly sok ese­mény marad emlékezetes. Ha mégis kiemelhetnék valamit, ak­kor azt sorolnám a szakszerve­zeti mozgalom nagy eredmé­nyei közé, hogy igazi rangot kapott a szakszervezeti bizalmi funkciója az üzemi demokrácia erősítésében, hogy tartalma­sabb lett a szocialista brigádok részvétele nemcsak a termelés­ben, hanem az önművelésben, a továbbképzésben is, a szak- szervezeti vezetők számára pe­dig azt a tanulságot, hogy nem az íróasztal mellől, hanem a munkások, dolgozók között kell gyakorolni az érdekvédelmi és a nevelő munkát. — A pártalapszervezet a politikai, szakmai képzéssel, illetve továbbképzéssel, ezek szervezésével, koordinálásával a cselekvési program valóra- váltását segíti — mondja a párttitkár. — Párttagjaink 70 —75 százaléka részt vesz az oktatásban. Működik nálunk politikai vitakör is' — elfoga­dott programmal, de koránt­sem szeminárium jelleggel. Programjuk, ha szabad így mondanom — rugalmas, al­kalmazkodik a napi élethez. Szó esik az üzem termelési feladatairól is, ha a szükség úgy kívánja. A pártoktatás­ban, politikai oktatásban — beszámolva a szakszervezet és a KISZ ilyen irányú tevékeny­ségét is — ötszáz dolgozónk közül -több mint négyszázan vesznek részt. Az „egy nyelven beszélünk"- Ha a megtett úton végig­tekint, hogyan gondol a pihe­nésre? — Megígértem a férjemnek, hogy ezentúl több idő jut a csa­ládra. Maqamnak pedig — a saját megnyugtatásomra — megígértem, hogy nem szaka­dok el a mozgalmi, a társadal­mi élettől. Továbbra is tagja maradok az SZMT elnökségének és a megyei pórt-végrehajtóbi- zottságnak, s amíg erőmből te­lik, igyekszem hasznosítani ta­pasztalataimat. H propaganda és az agitáció a cselek­vési program végrehajtását segiti létezés alatt egy nyugatnémet gépegység, a meddő és a szén szétválasztására szolgál. Meglátjuk, mit tud hozni a minőség további javításáért. De nemcsak üzembiztos és jó gépek szükségesek a minő­ség javításához, hanem szak­mailag is hozzáértő emberek. — Nem párta la pszervezeti feladat a szakmai képzés, to­vábbképzés megszervezése, de azért ezt sem hagyjuk figyel­men kívül — folytatja. — A mi üzemünkben jobbára laka­tosok, villanyszerelők dolgoz­nak — a többiek pedig gép­A mozgalmi munkának nin­csenek mértékegységekkel kife­jezhető eredményei. Ám a tár­sadalom elismerései — egy-egy köszönő, qratuláló levéltől, kéz­szorítástól kezdve a különféle kitüntetésekig — mégis igazol­hatják, hogy helyes az út. Ra- meisl Ferencné több miniszteri kitüntetés mellett birtokosa a Szocialista Munkáért Érdem­érem arany, a Szakszervezeti Munkáért arany és a Munka Ér­demrend ezüst, illetve arany fo­kozatának. A komlói szénelökészitöben a pártalapszervezet irodájá­nak ablaka a szénelőkészítő hatalmas üzemi épületére nyí­lik. A gépek tompa duruzsolása hallatszik. — Ezt a zajt szeretem — mondja Mészáros József, a szénelőkészítő pártalapszerve- zetének titkára. — Zaj van, tehát dolgoznak a gépek, ter­melünk. Az üzem több mint ötszáz dolgozója szorgoskodik azért, hogy a szénelőkészítő mind mennyiségben, mind minőség­ben megfelelő szenet szál­líthasson megrendelőinek, el­sősorban Dunaújvárosnak, a MÁV-nak, a TÜZÉP-nek. — Most főként a Kossuth- és Zobá'k-bánya termelte szenet oszályozzuk, Béta-bánya re­konstrukciója miatt onnan mi pillanatnyilag csak kevés mennyiséget kapunk — mond­ja a párttitkár. — Nos, ezek­ből kell nekünk kikeverni fo­gyasztóink részére az igényelt szenet. Több százmillió forin­tos árbevételi tervünk van. Két éve és tavaly is sikerült a tervet teljesíteni. Mi a bá­nyákból kapjuk az alapanya­got, munkánk tehát a szén­termelő lüzemek függvénye. Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy rajtunk nem múlik semmi. Sőt! Különösen a minőség javítására kell fő figyelmünket fordítani. De a mennyiség is fontos. A termelési feladatokat, va­lamint a pártalapszervezet- nek az ebből adódó tenniva­lóit a cselekvési program köré csoportositották. — üzemünkben egy alap­szerveívt keretében hat párt­csoport dolgozik. Mielőtt a cselekvési program valóravál- tását segítő alapszervezeti munkát meghatároznánk, ki­kérjük a pártcsoportok véle­ményét. Ezt követi a kibőví­tett pártvezetőségi ülés, ame­lyen részt vesznek a pártcso- portbizalmiak, a szakszervezet, a KISZ vezetői, üzemvezető, főmérnök. Itt már lényegében közös nevezőre jutunk a ten­nivalókról és ezeket tárjuk a taggyűlés elé. Végső soron ez a fórum, amely meghatároz­za a pártalapszervezetnek a cselekvési program végrehaj­tása érdekében teendő mun­káját. Ehhez kapcsolódik, il­letve ezt segíti propaganda- tevékenységünk, agitóciónk is. Természetes, hogy ezirányú agitációs munkát végez a szakszervezet és a KISZ is. Véleményem: a tennivalók meghatározása során kialakult viták után a pártalapszerve­zet, a gazdasági vezetés, a szakszervezet és a KISZ is egy nyelven beszél. Az egy nyelven beszélés ér­dekében alakult meg a gaz­dasági bizottság, az idén pe­dig névre szólóan írásban is kiadták a termelést segítő pártmegbízatásokat. Negyed­évenként napirendre tűzik ezek értékelését. A mélyből érkező szénnel teli csillék, a komlói Kossuth-bánya csillepályaudvarán bizonyítására azzal folytatja, hogy a mennyiségi, minőségi termelés érdekében a párt­alapszervezet szorgalmazta fo­lyamatos üzemeltetésért a gaz­daságvezetés megtette a ma­ga intézkedéseit. — A gazdaságvezetés meg­szervezte a karbantartási mun­kák végzésének összhangját — mondja. — Szervezettebbé vált ez a tevékenység és eredménye: nagyon ritka a géphibából származó üzemza­var. A minőségi termelésnek is lényeges előfeltétele a za­varmentes termelés. Ezen kí­vül az üzem korszerűsítése ér­dekében is történtek kezde­ményezések. Most van kísér­kezelő betanított munkások. A szakmai vezetés — kellő lét­szám jelentkezése esetén — szénelőkészítő szakmunkás tan­folyamot indít. A betanított munkásokat szeretnénk ezzel magasabb szakmai színvonal­ra emelni. Ez is a cselekvési program megvalósítását se­gítheti. — Soron következő párt­munka? — Többek között rövidesen napirendre tűzzük a munkafe­gyelem témáját. Ennek meg­vitatása is lényeges agitációs tevékenység. A termelést se­gítő agitáció. Garay Ferenc Pártmiwka a komlói szénelőkészítő üzemben RAMEISL FERENCNE:

Next

/
Oldalképek
Tartalom