Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-01 / 302. szám
f t . Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ngplö XXXV. évfolyam, 302. szám 1978. november 1., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja lffitakulturank, ■vitatechnikánk Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap ülést tartott az MSZMP Baranya megyei Bizottsága. Dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a pártbizottság tagjait a Központi Bizottság 1978. október 12-i üléséről. A megyei pártbizottság tudomásul vette a Gazdaság, és Szövetkezetpolitikai, valamint az Ifjúság- politikai Munkabizottság tevékenységéről szóló jelentést. Elfogadták a megyei végrehajtó bizottságnak a legutóbbi pártbizottsági ülés óta végzett munkájáról szóló tájékoztatót. Megemlékezések, koszorúzások lUouember 7-re készül Baranya Ünnepség a Liszt Ferenc hangversenyteremben Hz összefogás szép példája K özéletünknek természetes tartozéKai a viták. Ezek a párt, a különböző társadalmi szervezetek, az állami testületek életének éppúgy alapvető megnyilvánulásai, mint ahogyan jelen vannak a munkahelyek mindennapos gyakorlatában. Szocialista demokratizmus — pártdemokrácia, tanácsi, üzemi, szövetkezeti demokrácia - elképzelhetetlen viták nélkül. Ezek során formálódnak ki a döntések, az elhatározások,’ a viták adnak módot arra, hogy az emberek gondolataikkal, tapasztalataikkal, javaslataikkal hozzájáruljanak a közös ügyek megoldásához. Nézetek és felfogások csapnap össze a vitákban, ám ezek mögött emberek állnak. A vitákban „nem testetlen eszmék és gondolatok, hanem eleven emberek vesznek részt", ezért a viták mint sajátos, „emberi jelenségek” is szemügyre veendők. Nem utolsó sorban abból a szempontból, mennyire segíti vitakultúránk és vitatechnikánk a szocialista demokratizmus érdemi érvényesüléséhez szükséges tartalom kibontakozását. Kezdjük egy pozitívummal: mai közéleti vitáinkban nem szoktuk tapasztalni a „címkék" osztogatását. Érv feszül érv ellen, s immár természetesnek tűnik, hogy semmiféle megbélyegző — illetve annak szánt — jelző nem húzhatja le a mérleg serpenyőjét egyik vagy másik álláspont javára. Megszoktuk, hogy a bélyegző rásütése nem pótolhatja az érvelést, a bizonyítást, s ezért nem is igyekszünk igénybe venni ilyen eszközöket. Közéletünk fiatalabb résztvevői számára ez természetes dolog. De azok, akik részesei vagy tanúi voltak régebbi idők írásos, vagy szóbeli vitáinak, jól tudják, miféle beidegződéseket kellett levetni, amíg eljutottunk idáig. Ehhez meg kellett újulnia munkastílusunknak, a közélet légkörének, de meg kellett változniuk az objektív körülményeknek is, hogy ez lehetségessé váljék. Meg kell becsülnünk ezt a fejlődést, látnunk kell értékét, és meg is kell őriznünk. Annál is inkább, mert ha maguknak a nyilvános vitáknak a folyamán, az érvek pótlására nem is kerülnek elő „címkék", de a folyosói minősítésekben még jelen vannak. (Ma ugyan — s ez is a körülmények változásával függ össze — már nem annyira a „revizionista” és a „szektás", inkább a „konformista" és a „demagóg” ellentétpárja hangzik el a leggyakrabban.) A jelenség persze magyarázható. Hiszen az emberi gondolkodás sajátosságaiból fakad egy-egy új jelenségnek, megnyilvánulásnak az ismert fogalmakhoz való társítása. (Aztán, mi tagadás, némelykor a minősítés nem is teljesen jogosulatlan.) „Magánvéleményünkben" tehát lesz és olykor lehet is helye a jelzőknek — a lényeges azonban itt az, hogy nyilvános fórumokon soha ne szerepeljenek bunkóként s soha ne helyettesíthessék az érdemi érvelést. De ha a megbélyegző címkék nem is fenyegetik már a közéleti viták résztvevőit, mégis vannak a vitakedv kibontakozásának szubjektív akadályai. Ezek közül az egyik legjelentősebb ma — úgy tűnik — a személyes érzékenység, vagy fogalmazzunk élesebben: a sértődékenység. Nem ritkaság az a típus, amely mindenféle ellenvéleményt szinte személyes sértésnek tekint, amelyben azonnal „felmegy a pumpa", ha az övével ellenkező nézetekkel, véleménye helyességének kétség bevonásával találkozik. Az ilyesfajta reagálás pedig nyilvánvalóan nem ösztönöz vitatkozásra, másféle vélemény kifejtésére. A szenvedély, az elfoglalt álláspont melletti személyes elkötelezettség természetesen senkinek sem róható fel. Senkitől sem várható el, hogy a vitában hideg közönnyel és szenvtelenséggei kísérje nézetei, javaslatai sorsát. A szenvedélyesség valóban inkább elismerést érdemel, mintsem megrovást. A baj ott kezdődik, amikor az ellenvélemény a személyes presztízs sérelmének tűnik, az illető a nézeteinek szóló bírálatot saját személye elleni támadásként fogja fel, s úgy is reagál. A túlzott érzékenység elburjánzása kifejleszti a nyílt polémiától való tartózkodás reflexét, ami azután már olyankor is működésbe lép, amikor erre semmiféle ok nincs. Nehéz lenne kimutatni, hogy milyen mértékben, de bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy jó néhány vitánk csak elnevezésében az, valójában párhuzamos monológok sora. Természetesen nem lenne helyes vitatkozni pusztán a vita kedvéért, vagy amikor nyilvánvalóan egyetértünk egymással. De néha olyan esetben is monológok. hangzanak el, amikor lehetne vagy kellene vitatkozni. M indezek ellenére is elmondhatjuk: sok jó, tartalmas, érdemi vita zajlik- a közélet, a pártélet fórumain. S ezt kimondani egyáltalán nem valamiféle kötelező áldozat a „pozitív kicsengés” oltárán, hanem egyszerűen a valóság tényeinek leszögezése. S hogy ez így van, abban bizonyára közrejátszik egy, a korábban említettekkel ellentétes pozitív jelenség. Nevezetesen az, hogy az utóbbi időben szaporodik azoknak a felelős vezetőknek a száma, akik nem arra büszkék, hogy kivétel nélkül mindig nekik van igazuk, hanem arra, hogy nekik lehet ellentmondani, velük lehet vitatkozni és meg is lehet őket győzni. Számukra az jelenti a presztízst, hogy olyan embereket tudnak munkatársként kiválasztani, olyan emberek tudnak mellettük felnőni, akik adott esetben helyesebben, jobban látnak egy-egy kérdést, mint ők. S ezt nem szégyenük, sőt, egyenesen vezetői tevékenységük érdemének tekintik. Az ilyen szemlélet terjedése biztató dolog. Több más előnye mellett, bizonyára kedvezően fog hatni vitakultúránk és technikánk további fejlődésére is. Gyenes László A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójának megünneplésére készül Baranya megye lakossága. Az emlékművek, szovjet katonák sírjainak koszorúzásával, ünnepségek rendezésével emlékeznék a történelmet formáló időpontra, 1917. november 7-re. A rendezvényeket kultúr- és sportprogramok gazdagítják. Pécsett, november 5-én, vasárnap délután 5 órakor a Liszt Ferenc hangversenyteremben kezdődik az az ünnepség, melyet az MSZMP Pécs városi Bizottsága és az MSZMP kesztyűgyári bízott - ga rendez a NOSZF 61. évfordulójának tiszteletére. November 7-én délelőtt 10 órakor pedig koszorúzási ünnepség lesz a temetőben a Szovjet Hősi Emlékműnél. Baranya megye számos településén már november -4-én rendeznek ünnepséget. Mohácson délelőtt 11 órakor adják át a kórház új pavilonját, melyet az évforduló tiszteletére avatnak. Délután a város párt-, állami, társadalmi szerveinek vezetői, a gyárak, üzemek, szövetkezetek, fegyveres testületek képviselői megkoszorúzzák a Duna-parti Szovjet Hősi Emlékművet. Szigetváron délután 3 órakor szintén koszorúzási ünnepséget rendeznek a vár melletti szovjet hősök sírjánál. Komlón Hálaváltó elnevezésű sportversenyre kerül sor délután a Bányász-pályán. November 5-én délután négy órakor Siklóson megkoszorúzzák a Felszabadulási emlékművet, majd kultúrműsorral egybekötött ünnepi gyűlésre kerül sói a pártbizottság nagytermében. Harkányban délután fél háromkor kezdődik az ünnepség a Bolgár Múzeumban. Ezt követően megkoszorúzzák a szovjet emlékművet. Sásdon este 6 órakor — szovjet vendégeket fogadva — a művelődési házban méltatják a NOSZF győzelmének jelentőségét. E napon emlékeznek a 61 évvel ezelőtti november 7-re a gödreiek, drávaszabol- csiak, bólyiak, szajkiak, duna- szekcsőiek, geresdlakiak, hí- mesházaiak, szederkényiek, má- riakéméndiek, nagydobszaiak, kétújfaluiak. A KISZ Szigetvári városi-járási Bizottsága e napon rendez szellemi vetélkedőt a fiatalok részére, a NOSZF győzelméről és a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásáról. November 6-án többek között a véméndiek, monyoródi- ak, borjádiak, magyarszékiek, vajszlóiak, lapáncsaiak, illocs- kaiak emlékeznek meg a NOSZF győzelméről. Mázaszászváron szovjet vendégekkel együtt megkoszorúzzák a szovjet hősök sírjait. A KISZ Komlói városi Bizottsága szervezésében megkezdődik a kétnapos sport- program a Komlói Bányász Sport Klub pályáján a fiatalok részvételével. A városokban, községekben rendezendő ünnepségeken irodalmi színpadok, kórusok, tánccsoportok, zenekarok, az általános, középiskolás tanulók gazdag műsort adnak. Ha nem is a világnak, de Magyarországnak mindenképpen a „végén” van Tótok földje, és a másik szomszédos délbaranyai település, Eperjes- puszta. Közvetlenül a határ közelében vannak, s elzártságukat a zöldségtermelésben Ba- ranya-szerte elismert nagyszerű eredményeik sem oldották fel, egészen a legutóbbi időkig. Bár nem sok ember él erre - talán nyolcvan család —, mégis örömmel mentünk el Tótok földjére, amikor meghívást kaptunk a most elkészült új út átadására. Tettük ezt azért, mert a vidéket úgy is emlegetik, mint Baranya megye zöldségeskamráját. Errefelé mindenki paprika, paradicsom, káposzta, saláta és a többi kerti növény termesztésével foglalkozik. Hosszú, 25—30 méteres fóliasátrak sorakoznak a portákon, s hogy innen mi minden kerül ki, azt néhány adat jól érzékelteti. A harminc tagú zöldségtermelő szakcsoport ebben az évben 10 vagon paprikát, 1 vagon paradicsomot, 90 ezer fej salátát és 8 vagon tavaszi káposztát küldött a kereskedelemnek. Hogy a hatalmas mennyiségű áru korábban hogyan jutott el Eperjes-pusrtáról, illetve Tótok földjéről a városokba, arról az itt élők — és a Zöldért is — sokat tudnának beszélni. A sá'- ros utakról, amikor a mindösz- sze 10 zsák paprikával megrakott szekeret a lovak nem tudták kirángatni a kátyúkból. A hosszas várakozásokról, amikor végre eljutottak Gyűrűspusztára, s ott órákiq várták a teherautókat. Ha eljutottak .. . Mert előfordult, hogy rengeteg, fáradságos munkával megtermelt termény rohadt meg azért, mert képtelenek voltak pár kilométerrel arrébb szállítani. Ez adja a tegnap felavatott út igazi jelentőségét. S az - kiemelte ezt dr. Szabó József országgyűlési képviselő is —, hogy elkészültében a leq jelentősebb feiqdatot az itt élők vállalták magukra, munkával és pénzzel járultak hozzá az építkezéshez. A társadalmi ráfordítás összege elérte az 1,1 millió forintot. Segítettek a helyi és a megyei tanács, különböző üzemek is. öt kilométer hosszúságú* út második szakasza készült el tegnapra. Hogyan? Mást ne említsünk: „tróglival”, azaz jóformán kézzel hordták a helybeliek a követ az alapozáshoz. Vérzett a kezük. Az út 2,5 millió forintba került. A megyei tanács 1 millióval segített, a helyi tanács 400 ezer forinttal. Az összefogás és az önkéntes munka szép példájaként készült el az út a „zöldségeskamrába". Hogy mit jelent ez a helybelieknek, erre két példát. Egy idős asszony azt mondta, még a munka dandárja idején: legalább ezentúl ide is el tud jönni a mentő. Érte jött először, amikor lábát törte. S az sem volt véletlen-, hogy a tegnapi szerény avatóünnepségre meglepetéssel készültek a helybeli, ügyes kezű asszonyok: örömüket „cukorba öntötték". Úthenger, munkások, villanyoszlopok, s ki tudja, még mi minden volt ezen a különös tortán, amit nem a cukrászat remekeként kell értékelnünk, hanem az öröm — a jól végzett munka után érzett öröm — jeleként. M. A. A Pécsi Porcelángyár épitészeti.gyáregységében pirogránit burkolóelemeket és kerámia burkolólapokat készítenek. Felhasználási területük széles skálájú, mert a műemlék jellegű épületek felújításától kezdve egészen a legmodernebb épületekig alkalmazhatóak. Képünkön: a dombóvári művelődési ház homlokzati díszítő elemeit készítik. Fotó: Kopjár Géza t. - . - . -. • ai* „Szerény" útavatós Tótok földjén n megyei és a helyi tanács segítsége
