Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-13 / 283. szám

Az MSZMP Baranya ’megyei Bizottságának lapja Város és falu Esztendőnként jó néhány nagyközség vívja ki magának a városi rangot — központi határozat alapján. A várossá válás efféle adminisztratív fel­tételei pontosak, jogszabály­ban rögzítettek. Szólnak a lé- lekszámról, a közművesítés fo­káról, az ellátottságról, min­den olyan tényezőről tehát, amely lényeges az ott élők szempontjából. A városi rang­ra pályázó falvak, nagyközsé­gek pedig általában jobban állnak a követelményeknél. A jelenségnek — ez nyilvánvaló — két oka lehet: a mérce ala- csonysága, illetve az adott település kiemelkedőnek tetsző fejlettsége. Mindkét szempont igazsága könnyűszerrel bebi­zonyítható — csupán nézőpont kérdése az egész. Már csak azért is így van ez, mert csupán nehezen ha­tározhatók meg a városi lét alapvető jegyei. Ha például az ellátottságot — az élelmi­szerekben, a háztartási gépek­ben, vagy éppen a ruházati cikkekben — vesszük alapul, akkor a teljesség léte még korántsem tanúbizonyság a vá­rossá válás jogossága mellett. Mert milyen alapon állíthat­nánk, hogy a falvak vagy a kisebb települések nem „ér­demlik” meg, hogy üzleteikben legyen elegendő tej, hús, ke­nyér vagy nadrág és zakó? Ilyen nézőpont szerint az el­látottság mértéke aligha lehet minősítő tényező. És hozzátehető mindehhez — a nemrégiben várossá vált településeken tapasztaltak alapján —, hogy a magasabb kategóriába sorolás nem több, s nem kevesebb lehetőségnél. A bizalom jeleként értékelhető, hogy a volt nagyközség mó­dot kapott rá, hogy bebizo­nyítsa élet-, sőt fejlődőképes. Nemrégiben az egyik, a kö­zeljövőben várossá váló nagy­községben jártam. Érdekes módon- (vagy természetesen) nem az épülő lakótelepek, az odateiepitett ipari üzemek, a városrendezés igazán nagysze­rű eredményei maradtak meg bennem, hanem a tanácselnök véleménye arról, mi is a teen­dője egy település „elöljárójá­nak”. Szavai szerint nem csu­pán abból áll a munkája, hogy vezesse a település köz- igazgatását. Az efféle hétköz­napi teendők mellett az is gondja, hogy — a szó jó ér­telmében — „menedzselje" a települést, fme egy példa. Az ipari üzemek kitelepítése Bu­dapestről jogszabályon alapu­ló szükségszerű kötelessége az erre rászorított vállalatoknak. Nyilvánvaló, hogy abban a vi­déki településben lesz a ké­sőbbiekben új munkaalkalmuk az ott élőknek, amely a leg­több kedvezményt nyújtja majd a költözőknek. Az említett ta­nácselnök tárgyalt, vitatkozott, sőt kompromisszumokra is haj­landó volt annak érdekében, hogy az általa vezetett nagy­községben módja legyen a városiasodásra utaló ipari munkát vállalni a lakosságnak. Mindez csak azért érdekes a várossá válásról szólva, mert meggyőződésem szerint aligha csupán a rideg, a kézzelfog­ható tárgyi feltételeken — a lakótelepek, a boltok, az üze­mek számán — múlik, hogy •az adott település jogosult-e a városi rangra. A személyinek nevezett feltételek szerintem legalább annyit nyomnak a latba, mint a tárgyiként meg­határozott tényezők. A várossá válás szép ered­mény, ám inkább kötelezettsé­gekkel, mint automatikusan megkapható jogokkal jár. Malonyai Péter Ülés* tartót* az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1978. október 12-én Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta Cyenes Andrásnak, a Központi Bizottság titkárá­nak előterjesztésében az időszerű nemzetközi kér­désekről szóló tájékoztatót; Borbély Sándornak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében az épitö- és épitőanyagipar helyzetéről, tovább­fejlesztésének feladatairól' szóló jelentést; Hava­si Ferencnek, a Központi Bizottság titkárának elő­terjesztésében a lakásépítés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervének irányelveit. Az ülésről közlemény jelenik meg. Valóra váltak a közlekedési koncepció legfontosabb elképzelései A Ganz-MÁVAG-ban ülésezett az országgyűlés ipari bizottsága 1968: jóváhagyták az új köz­lekedéspolitikai koncepciót, s egyidejűleg a közúti járműgyár­tás kiemelt kormányprogram­ját. 1978: az áru- és személyszál­lításban a tíz évvel korábbinál jóval korszerűbb a járműpark, a települések döntő többségét elérték az autóbuszhálózat vivő­erei, s megszűntek a gazdaság­talanul üzemelő kisforgalmú vasútvonalak. Valóra váltak te­hát a közlekedési koncepció legfontosabb elképzelései, amit döntően a közúti járműgyártás fejlesztése tett lehetővé. Tíz év alatt „nemzeti iparrá" vált Ma­gyarországon az autóbuszgyár­tás, s korszerű technológiával készíti a motorokat, a hátsó fu­tóműveket, a szervokormányt és a sebességváltót a Győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyár, va­lamint a Csepel Autógyár. Tömören így vonták meg az országgyűlés .ipari bizottságá­nak csütörtökön, a Ganz-Mávag Gyárban megtartott kihelyezett ülésén a közlekedési eszközök gyártásának eredményeit a köz­lekedéspolitikai koncepció tük­rében. Gácsi Miklós kohó- és gépipari miniszterhelyettes a számokkal is alátámasztható fejlődést egy további megálla­pítással toldotta meg: eredmé­nyeit tekintve a közúti jármű- qyártás fejlesztése a szelektív iparpolitika egyik első sikeres programja lett. Az egykor drá­A járműgyártás fejlődése — hozzászólásában több képviselő is megerősítette — a mindennapi életben is kedvező változásokat hozott. A távolsági személyfor­galomban az egykori 21 száza­lékról 40-re nőtt az autóbusz­közlekedés részaránya — mon­dotta Herkner Ottó külkereske­delmi miniszterhelyettes. Az elismerő szavak mellett számos feszítő, megoldásra vá­ró qondot is szóvá tettek a kép­viselők. Gyakran hiába keresik például az alkatrészeket a 200- as családhoz tartozó lkarus-bu- szokhoz — mutatott- rá Kangyal- ka Antal. Kovács Károly ága­zati intézkedést, ösztönzést ja­vasolt annak érdekében, hogy a külföldön futó Ikarusokhoz min­dig időben megkaphassák az alkatrész-utánpótlást. A téma kapcsán Karászy György, az Ikarus fejlesztési igazgatója az­zal érvelt, hogy a buszokhoz sok gyár szállít részegységeket. Hozzátette: Magyarországon az Autóker, külföldön a MÓGÜRT a gazdája és a felelőse az alkatrész-utánpótlásnak. Több, más észrevétel után Gorjánc Ignác (Szolnok) zárta rövidre a különvélemények áramkörét: mindegy, hogy ki gyártja a bu­szok javításához elengedhetet­len kellékeket, ha ugyanis ké­sik az utánpótlás, annak kárát a márka, a vállalat, végső fo­kon a népgazdaság látja. Weiszböck Rezsöné (Győr) és Jávorkai István (Komárom) egy­aránt, a munkásszállítás fejlesz­tésének szükségességére hívta fel a figyelmet. A vitában több hozzászóló is sürgette az olcsó, gazdaságos víziszállítás fejlesztését: a Duna és a Tisza nagy lehetőségeket kínál. A bizottság együttes ja­vaslatot fogadott el: a Közleke­dés- és Postaügyi, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium — az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottsággal együtt —, vizs­gálja meg a víziszállítás növe­lésének lehetőségét, mérjék fel a vontatók,-az uszályok gyártá­sának, a kikötők építésének ipari, gazdasági hátterét, és dolgozzanak ki egységes fej­lesztési koncepciót. II KGST-országok belkereskedelmi miniszterei Kecskeméten Bács-Kiskun megye kis­kereskedelmét, üzletháló­zatát tanulmányozták csü­törtökön a KGST-tagorszá- gok belkereskedelmi mi­niszteri tanácskozásának résztvevői. A vendégeket Kecskeméten, a megyei pártbizottság székházában Erdélyi Ignác, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizott­ságának titkára tájékoztat­ta a szétszórt településű agrár megye kereskedel­mi tevékenységéről. A ta­nácskozás résztvevői ezután a helyszínen ismerkedtek a megyeszékhely többcsator nás áruellátásával, az ál lami és szövetkezeti keres kedelem egymást kiegészí tő tevékenységével. Fel keresték a Bács-Kiskun megyei Szövetkezetek AI föld Áruházát, s a Domus Lakberendezési Áruházat, a „Hirös város” új piac­csarnokában megtekintet­ték a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzleteket, valamint a kistermelők áru­sítóhelyeit. Ez még a legújabb angol HOWARD szőlőkombájn, de jövőre már kapható az első magyar szőlőkombájn is. Hogy melyik győz, azt elsősorban az olcsóbb ár dönti majd el. A hazai újdonság jobb a külf Feladat: a piaci igények mielőbbi felmérése Az emberhiány egyre na­gyobb a szüretek idején: oz aprólékos, kézi gyűjtésre ne­héz munkásokat találni, főleg időszakosan és hétvégén. Nem véletlen, hogy megjelentek a hazai nagyobb szőlőtermesztő gazdaságokban a szőlőkom­bájnok. Néhány éve dolgozik 30-40 az országban, de nem közis­mertek és még rendkívül drá­gák. Angol, francia és bolgár gépekről vah szó. Tegnap a Szekszárdi Állami Gazdaságban egy országos ta­nácskozáson az angol Howard Rotawator cég bemutatta a legújabb szőlőkombájnt, me­lyet 1976 óta gyártanak. Ak­kor elkelt 5, 1977-ben 17 és idén 44 darab: a legtöbb Franciaországban és az Egye­sült Államokban. Európában hazánk a második, ahol már ■ Negyven dolgozóval évi húszmillió forint értékben gyártanak Ktsz sásdi üzemében. Kézi faragású garnitú ráik, komódjaik termelésük zömét exportra küldik. stílbútorokat a Pécsi Faipari külföldön is keresettek, így Fotó: Maletics néhányat megvásároltak, így a szekszárdiak is. Szemre érezni, hogy köny- nyű, gyors, mozgékony és kis­méretű: mindössze 2,7 méter széles, 5 méter hosszú és alig valamivel magasabb három méternél. Egy 120 lóerős Ford- motor adja az energiáját. Elég hatméteres terep is, azon belül megfordul. Felszerelhető rá 44 rázó-ujj is. A legkisebb magasság, ahol már dolgozik, 23 centi, míg a legnagyobb 220 centi, de a legideálisabb, ha a fürt-zóna 140 centis ma­gasságban húzódik. Minden szerkezete hidraulikusan meg­hajtott, merészen süllyed, jobb- ra-balra hirtelen kimozdul, ki­billen, anélkül, hogy eldőlne. Hajlékony, a betonducok, a fakarók közvetlen közeléből is kiszedi a fürtöt: a szem- és a fürtveszteség legfeljebb 5 szá­zalékos. Legjobban olyan tere­pen mozog, ahol a sortávolság 1,8, míg a karómagasság 2,3 méter. Napi teljesítménye 4—5 hektár. Árat nem emlegettek hivata­losan, de feltehetően megha­ladja a kétmilliót is. A tegnapi esemény érdekes­sége, hogy a magyar rivális, az első szőlőszüretelő kombáj­nunk nem érkezett meg a be­mutatóra. De 24 órával előtte sikeresen vizsgázott a Bada­csonyi Állami Gazdaság aszó­fői telepén. Két év alatt fej­lesztette ki közösen a Szekszár­di Mezőgép Vállalat és a Me­zőgépfejlesztő Intézet és az első kettőt 3 hónap alatt Szekszárdon elkészítették. Már­kaneve: BOB. Egy nap alatt 3—4 hektáron gyűjti be a ter­mést, egyik előnye, hogy job­ban tisztít a Magyarországon forgalomban lévő összes kül­földi szőlőkombájnnál. Könnyen elterjeszthető, hiszen a nálunk oly népszerű szovjet MTZ 80-as erőgép vontatja. Import-gépe­ket takaríthatunk meg vele, ez a legsúlyosabb érv, hogy soro­zatgyártása minél hamarább megkezdődjön Szekszárdon. Az igények piaci felmérése már folyik és jövőre a kereskede­lembe is kijutnak az első ma­gyar szőlőszüretelő kombájnok. Cs. J. Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúlt nupio XXXV. évfolyam, 283. szám 1978. október 13., péntek Ára: 80 fillér Versenyben a legújabb angol és az első magyar szőlőkombájn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom