Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-11 / 251. szám

\ xfúdókoihk jelentik ■n Jrl* B. tm #üi m áősítóinh jelentik -; Tue m (tóink fém •X*iItf*X*X*X* ttkm ■ÉÍÉ wiáii x-x-x MÍÉÍÉÍÉÍÉÉ Dráva mente; Kálmosgyökér­„vadászat” A magyar középkorban úri essenciának hívtak egy több­féle füvekből kevert orvossá­got mely az emlékezőtehetsé­get javította, ehhez a kálmos- gyökeret is felhasználták, nem is kis arányban. Nem valószí­nű, hogy a drávapalkonyai 15 fős gyógynövénygyűjtő-brigád ezért szedi hétvégétől ismét ezt a rendkívül értékes növényt a Dráva holtágaiban, elsősor­ban Hirics és Matty határá­ban, a nem védett területeken. Gyűjtéséből sommás pénzösz- szeget lehet szerezni: aki ügyes és bírja a helyenként fél-egy méter vizet is, abban kapával a gyökereket kifeszegetni, az naponta 1—2 mázsát is össze­szedhet, és kaphat érte 400— 600 forintot is. A „gyökérva­dászat" legalább két hónapig eltart. Hazánkban a Dráva mente a legnagyobb kálmost termő vidék és ily nagy mennyiség­ben — évente 4—5 vagonnyi —, csak itt gyűjtik, Somogy­bán és Zalában senki sem hó­dol e szenvedélynek. A Pápai György vezette brigád épp öt éve verbuválódott össze, ami­korra odébbálltak a spekulán­sok, akik gyűjtötték a kálmost és maguk nagy haszonnal ad­ták tovább. Azóta együtt ma­radtak, és lovaskocsival vándo­rolnak a termőhelyekre, titok­ban tartva azokat. Szigorú terv szerint szedik fel a gyökeret. Ugyanis az egy méternél is nagyobb, vízszintesen, mélyen a mocsárfenékben fekvő gyö­kér csak három év alatt fejlő­dik ki, gyógyértéke akkorra vá­lik teljessé. Megvárják a holtágakban az apadást, hogy a sekély vízben gumicsizmában, a speciális kaszával és kapával — ahogy még dédszüleiktől tanulták — dolgozhassanak. Előbb az 1— 1,5 méter magas víz feletti szárat vágják le, aztán követ­kezik a legnehezebb, a víz alatti kutatás, matatás. Óva­tosan kell kiemelni, mert az érték épp a mélyebbre eresz­kedő hajszálgyökerekben van. Akad, aki víz alá merül, hogy óvatosabban emelje ki a gyö­kérgubancot. Idegen nem ismeri fel a kál­most, ami nagyon hasonlít a hordósáshoz, csak levele há­romszög alakú, sajátosan illa­tos és gyökerének szaga, mint a vermuté. Az indiai eredetű vízinövényt a régi magyarok ízesítőnek, illatosítónak is hasz­nálták. Főzetével angolkóros csecsemőket mosdattak, han­gyát űztek vele s állítólag ital­ba téve a szívet nyugtatta. Ma étvágyjavító, emésztést segítő, vért tisztító gyógyszer készül belőle, ízesítik vele a likőrt, a keserűpálinkát és a vermu­tot. A drávai kálmost a nagy- kanizsai Herbária-üzemben dol­gozzák fel. Csuti J. Szigetydr:- Zrínyi-emlékünnep fikákat tekinthettek meg az ér­deklődők. Ot órakor került sor a városi tanácson arra az ünnepségre, amelyen Tinusz János tanács­elnök 63 aktivistát különböző cí­mer- és emlékplakettel tüntetett ki a városért, a település fej­lesztéséért végzett társadalmi munkájuk elismeréséül. A hetedik ágyúszó eldördülé- se vezette be az esti ünnepélyes megemlékezést a várban. Az ünnepség szignáljának hangjai­ra emléktüzet gyújtottak meg Zrínyi halálának feltételezett he­lyén, a pécsi helyőrség dísz­szakasza katonai tiszteletadás­sal adózott a szigeti vár hős védőinek, majd Tomanek Gábor színművész versmondása után Tinusz János tanácselnök mon­dott megemlékezőt. Ezt köve­tően a városi tanács, a honvéd­ség, a KISZ városi-járási bizott­ságának és a HNF városi bi­zottságának koszorúit helyezték el a Zrínyi-szobor talapzatán. A Zrínyi-emlékünnepség rendez­vénysorozata díszsortűzzel és a katonai díszszakas.. elvonulásá­val zárult. Az emlékünnepségen —, ame­lyet 8—10 ezer ember, köztük sok jugoszláv turista szemlélt meg — Bocz József megyei párt-vb tag, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára kí­séretében részt vett dr. Vitomir Gasparovics, Jugoszlávia ma­gyarországi nagykövete is. H. L. Négy megye találkozója Barcs: Dramatikus népi játékok bemutatója Fellobogózott házakkal, órán­kénti díszlövésekkel, egésznapos színes programmal emlékeztek meg tegnap Szigetváron nem­zeti múltunkról, dicsőséges ha­gyományainkról, Zrínyinek és hős vitézeinek 412 évvel ezerőtti helytállásáról. Arról a napról, amikor Sziget vára, a magyar haza védelmének döntő fontos­ságú bástyája a törökök ellen vívott harcban elesett. A vasárnapi rendezvények dél­előtt, a városi-járási könyvtár­ban kezdődtek. Itt a TIT Bara­nya megyei szervezetének Tár­sadalomtudományi Stúdiója, a Filozófiai-, a Történelmi-, Had­tudományi Szakosztály vezető­sége, a TIT Szigetvár járási­városi szervezet elnöksége és a Városi Tanács művelődési osztá­lyának rendezésében tudomá­nyos emlékülést tartottak, ame­lyen többek között dr. Vonsik Gyula kandidátus, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya Propagandista Szer­kesztőségének felelős szerkesz­tője is felszólalt. Előadásában a múlt-jelen-jövő egységének a szocialista gondolkodás alakí­tásában betöltött szerepéről be­szélt. Elmondotta, hogy a múlt, a jelen és a jövő együttes vizs­gálata, annak dialektikus keze­lése nemcsak elméleti kérdés, hanem fontos gyakorlati teendő is. Utalt arra: a fejlett szocialis­ta tudat kialakításánál figye­lemmel kell lenni e három té­nyező szerves egységére, ame­lyen belül a forradalmasító sze­rep a jövőé. Az előadások után nyitotta meg dr. Román Lászlóné, a Ba­ranya megyei Könyvtár igazga­tója „A történelmi múlt szemlé­lete a magyar irodalomban; 1945—1978" című kiállítást. Az emlékülés résztvevői között volt Bocz József megyei párt-vb tag, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának titkára, Sántavy László, a Szigetvár városi Párt- bizottság első titkára, Petőh Sándor, a Szigetvár járási Párt- bizottság titkára, Tinusz János, Szigetvár város tanácselnöke és dr. Szabó József országgyűlési képviselő, a megyei NEB elnö­ke is. Ugyancsak délelőtt zajlottak a sportrendezvények a pályákon és a tornacsarnokban. Délután két órakor kezdődött a térzene a Zrínyi téren, ahol a honvédzenekar és a szigetvári úttörőzenekar adott koncertet a szépszámú hallgatóságnak, mi­közben a vár előtti könyvsátor­ban örsi Ferenc és Hunyady József írók Szigetvárról és a tö­rök korról szóló műveiket dedi­kálták. A színvonalas kultúrmű­sor keretében a Mecsek Együt­tes tartott bemutatót a várban felállított szabadtéri színpadon. Egész nap sok látogatót vonzott a sereg kiállítás, amelyeken a vár történetét, Zrínyit, a költőt, török korabeli miniaturákat, ma­gyar várakat ábrázoló rajzokat, Zágon Gyula történelmi alakok­ról mintázott fafaragásait, ama­tőrök készítette fotókat és gra­Gyermekzsivajtól volt hangos tegnap délelőtt a barcsi Mű­velődési Központ: közös tán­cos játékkal készültek a gye­rekek a délutáni szereplésre. Szomszédos megyék gyermek­együttesei adtak egymásnak találkát a somogyi végen, hogy bemutassák saját gyűjtésű dra­matikus népi játékaikat. A dél-dunántúli művészeti találkozók programjába illő rendezvény Baranya, Somogy, Tolna és Zala közös vállalko­zása, a népművészet kincses­házából merített jó hangulatú délutánt. Mint azt a házigaz­da, Vértes György, a művelő­dési központ igazgatója emlí­tette, egy ilyen találkozó él­mény a nézőknek, élmény a szereplőknek. Tamásiból, Ka- posszekcsőről, Mesztegnyőről, Mecseknádasdrói érkeztek töb­bek között a gyermekcsoportok, nemcsak azért, hogy közönség előtt fellépjenek, hanem azért is, hogy egymástól tanuljanak. Donovald Józsefné a mecsek- nádasdi általános iskola német nemzetiségi csoportjának ve­zetője is arról a rengeteg ta­pasztalatról beszélt, amelyet a nevelők és a gyerekek a tar­solyukba tehetni egy-egy ta­lálkozó nyomán. A jólsikerült bemutató egyet­len szépséghibája csupán az volt, hogy a programsorozat zalai védnökei nem adtak hírt magukról, azaz Zalában nem akadt egyetlen olyan gyermek- csoport sem, aki vasárnap Barcsot választotta volna. Ta­lán majd a jövő héten, a né­pi hangszeres szólisták marcali találkozóján lesznek Zalából is. K. F. Kaposvár: Gázt kap az országos hálózatból A télen mór az országos há­lózatból is kap gázt Kaposvár: december 15-re ugyanis elké­szül az a 40 kilométer hosszú vezeték, amely a megyeszékhe­lyet a Balaton déli partján hú­zódó zalai vezetékkel összekap­csolja. Kaposvár igényét eddig a vá­ros , szomszédságában talált mezőcsokonyai földgáz kútjai elégítették ki. A növekvő fo­gyasztást is figyelembe véve, az itteni készletre nem lehet hosszútávú programot alapoz­ni. Ezért döntöttek úgy, hogy az országos nagy hálózathoz kapcsolják a megyeszékhelyet. A 80 millió forint értékű beru­házás kivitelezője a Siófoki Kő- olajvezeték Építő Vállalat. A 300 milliméter átmérőjű csö­vekből eddig 17 kilométert he­gesztett össze. A hátralévő 23 kilométerrel október közepére végeznek. A zalai vezeték azonban csak átmenetileg szolgálja ki Kapos­várt. A felszabadulás előtt földbefektetett csőkígyó — az ország legrégibb kőolajvezeté­ke — valamikor a zalai olaj­mezők kincsét szállította a fi­nomítóhoz, aztán feladatot vál­toztatott: Mezőszentgyörgyről — itt van az országos vezeték egyik végpontja — szállít gázt Zalába. A szakemberek most arról döntöttek, hogy a Bala­ton déli partján húzódó veze­téket „visszaminősítik” és nem küldik nyugdíjba: a parti tele­pülésekre szállítják majd vele a gázt. Ennek a megoldásnak két előnye is van. Az egyik az, hogy a jelenlegi 40 atmoszfé­ráról hat atmoszférára csök­kenthetik a nyomást a vezeték­ben és az idő rágta csőfalak hosszabb ideig bírják a terhe­lést. A másik pedig az, hogy a déli part településeihez ala­csony nyomáson érkező föld­gáz feleslegessé teszi a drága nyomáscsökkentők megépítését. A „visszaminősítésnek” azon­ban előfeltételei vannak: a leg­fontosabb az, hogy elkészüljön a régi vezetéket helyettesítő új, egészen Mezőszentgyörgyig. Az építők visszafelé haladva, a Ka­posvár—Lengyeltóti közötti sza­kasz elkészítése után látnak hozzá a Lengyeltóti—Mező- szentgyörgy közötti vezeték föld befektetéséhez. Készülékrendszer a moszkvai olimpiára 600 ládába kell csomagolni azt a —• hivatalos megjelölés­sel szólva — széles sávú, mik­rohullámú gerinchálózati be­rendezést, amelyet a Budapesti Finommechanikai Vállalat 3-as számú Kaposvári Gyárából szál­lítanak a Szovjetunióba. A Druzsba nevű bonyolult készü­lékrendszer értéke 110 millió forint. Fő jellemzői közül a leg­fontosabb: a nagyon nagy üzembiztonság. A gyár igazgatójával, Varga Józseffel beszélgetve kiderült, hogy a kaposvári szakemberek jól vizsgáztak és aránylag rö­vid idő alatt, az ütemtervet pontosan tartva készült el a berendezés. A gyártást márci­usban kezdték el, az átadást a héten fejezik be, s úgy néz ki, hogy szeptember 25-én már el­hagyja az országot az értékes szállítmány. Továbbításához 24 vagonra van szükség. A rubelben számolva több mint 3 milliót érő berendezés a moszkvai olimpia idején se­gíti a hírközlést. Úgynevezett 3 plusz 1-es kivitelben készült, ami azt jelenti, hogy a két tv­és egy telefoncsatorna mellett van egy tartalékcsatorna is. A tv-adást színesben és fekete­fehérben továbbítja a Druzsba, 450—500 kilométeres szakaszt hidalva át a közvetítési vonal­ban. A telefoncsatornán egy­szerre 1020 beszélgetést lehet lefolytatni. Az üzembiztonság jellemzé­sére csak annyit, hogy a be­rendezés távjelző rendszerrel van felszerelve, s ezek a külön­böző állomások hibáit automa­tikusan jelzik a főállomásnak, „megmagyarázva”, hogy hol és milyen alkatrész hibásodott meg. Ennek megjavításáig a szerkezet automatikusan be­kapcsol egy pótegységet. Ebből a tv-nézők legfeljebb egy vil­lanást látnak a képernyőn. Az önműködő hibaelhárítás­ra nagy szükség van, hiszen a hírközlő-berendezés összeállítá­sához közel 10 000 féle alkat­részt használtak fel. A kapos­vári szakemberek hozzáértését dicséri, hogy ma már a buda- Desti gyárból csak a rendszer- bemérők jönnek le a végső el­lenőrzésre, minden egyéb mun­kálatot a helyiekre bíztak. M. A. Somogy: Benépesültek az erdei vadászházak Simontornya: Szőrmebundák A nutrión, a pézsmán és a nercen kívül még tizenkilenc állatfaj „szolgáltat" alapanyagot a simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgo­zó Vállalat konfekcióüzemének. Az ez évben gyártott hatvanezer daiab bundából és bőrkabátból négyezer darabot külföldre szál­lítanak. A képen: bundapróba a varrodában. Pori •' „Kanadás” sírkövek Pári — kicsiny német falu Tolna megyében, a Dombóvár és Tamási közti dombvonulat egyik szép, erdőkoszorúzta völ­gyében. A falu feletti Templom­hegyen — a csöndes kis temető­ben — furcsa feliratú sírkövek állnak, amelyeket „kanadós” sírköveknek nevez a nép, ugyanis Páriból származó ka­nadai családok emeltették leg­többjüket szüleik, testvéreik, gyermekeik részére. Az Atlanti-óceánon túl leg­alább ötven olyan család él, amely Páriból vándorolt ki az 1929—1932 közötti nagy világ­válság idején. Nem új hazát, csak munkát, — megélhetést — kerestek, egy részük pár év múl­va vissza is tért, sokan azonban végleg Amerikában maradtak. Főleg a kanadai Windsorban és Niagara Fallsban, az USA-beli Pittsburgban és az uruguayi Montevideo ban. A háború után sokáig szüne­telt a kapcsolat az itthoni és a tengerentúli páriák között. Mos­tanában viszont nemcsak a levél- és csomagforgalom élénk, hanem a személyes találkozások is gyakoribbá váltak. Habár nagy a távolság és drága az útiköltség, szinte soha nincs úgy, hogy ne tartózkodna a faluban egy-két távolba szakadt rokon. S Páriból is minden évben re­pülőgépre vagy hajóra ülnek néhányon, hogy viszontlássák tengerentúli hozzátartozóikat. S kialakult egy kegyeletes szokás: amely erősíti a szülő­földhöz fűződő kapcsolatot: a messze idegenben élő volt pó­riak sírkövet állíttatnak itthon elhunyt szeretteiknek. Ma már vagy 20 Templom­hegyi sírkövön csillog az arany­betűs felirat (németül persze, hiszen német ajkú a falu): Gestiftet X. Y. von Kanada — Állíttatta X. Y. Kanadából. I. Z. Szarvasbőgés veri fel a haj­nali csendet a Somogyi Eraő- és Fafeldolgozó Gazdaság 102 ezer hektáros vadászterületén. A színesedő fák között felállí­tott leshelyekről egyre több külföldi vadász figyeli a párt hívó bikák hangját. Ebbe a hajnali koncerbe bele-bele bő­dül a vadászok bikahangot utánzó kürtje is. A nyolc va­dászház szobáit december ele­jéig már mind lefoglalták. Szep­tember 1-től ugyanis — a dóm bikát kivéve — minden nagy­vadat lehet lőni. A dombokkal szabdalt somo­gyi erdők szálfái és csalitosai között több mint kétezer szarvas, legalább ugyanennyi őz és 600— 800 vaddisznó tanyázik. Azt mondják a szakemberek, hogy a terület nagyságához viszonyít­va sok állat ez. Ebből követke­zik az is, hogy a február végéig tartó vadászati idény alatt a szokottnál többet lőnek majd ki. — Négy öt év is beletelik mire a felére csökkenthetjük az ál­lományt — mondta Plucsinszki József, a Somogyi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság vadgaz­dálkodási előadója. — Ha most a terv szerint — kilövünk ezer szarvast, a jövő őszre ugyan­ennyi lesz mint most. Ebből az ezerből háromszáz a bika, a többi a suta. Az őzállományunk a fenntarthatóság határán van: éppen ezért kevesebbet — nyolc­százat — lövetünk ki. Puskavégre kerül minden második vaddisz­nó is ezen az őszön, télen. A sutát a személyzet lövi ki, előre meghatározott terv sze­rint. A trófeás vadak 70 száza­lékát külföldieknek adták le. Az idén összesen 210 bikára kötöttek kilövési szerződést. Kö­zülük hetven éremvárományos. Ezek a tíz évnél idősebb ál­latok, trófeájuk miatt most a legértékesebb vadak az erdő­ben. Az agancs súlyától függő­en kilövés után 20 ezer — 300 ezer forint közötti összeget fizet­nek érte a külföldi vadászok. Persze igazán szép agancs nincs minden évben. Tavaly kilőttek egyet: 13 kilogramm és 40 de­kagramm volt a súlya. A vadász 520 ezer forintot számolt le érte. — Lesz hasonló az idén is? — Á . .. Sok szép agancsunk van — mondja az előadó — de olyat eddig még nem láttunk. — dr —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom