Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-10 / 250. szám

1978. SZEPTEMBER 10. % NEMZETKÖZI MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. Nagy kincs a jó látás A modern élet mind nagyobb követelményeket állít az emberi szem elé, törekedni kell tehát a tökéletes látásélességre, a ki­fogástalan kétszemes együttlá­tásra. Erről a gondoskodást kis­gyermekkorban kell elkezdeni. Hatéves kor alatt már felismer­hetők o későbbi hibák jelei. A kétszemes együttlátás hiánya, illetve az egyik szem látáséles­ségének jelentős csökkenése felnőtt korban gyakori. Okát főként a gyermekkori kancsal­ságban kell keresni. S mert o kétszemes együttlátás pontos szabályozására csak óvodás korban von lehetőség, szüksé­ges a 3—4 éves gyermekek kö­telező szűrővizsgálatának beve­zetése. A rövidlátás, a tompolátás és kancsalság mellett súlyo­sabb — részint veleszületett, ré­szint szerzett — látáskárosodá­sok is előfordulnak, ami kis­gyermek korban a tanulást hát­ráltatja, nehezíti vagy lehetet­lenné is teszi. A szakemberek véleménye megegyezik óbban, hogy a csökkent látású gyere­keket ki kell válogatni az egyes osztályokból és külön foglalko­zásokat kell szervezni számuk­ra. Csehszlovákiában még en­nél is tovább léptek, amikor tíz évvel ezelőtt Prágában meg­szerveztek és megnyitottak — Európában elsőként — egy ki­lenc évfolyamos iskolát csök­kent látású gyerekek számára. Az intézmény a súlyos látás­zavarban szenvedő gyermekek részére olyan körülményeket és oktatási módszereket biztosít, amelyek elősegítik az adott le­hetőségek között a megmaradt látóképesség fokozatos javítá­sát. Képünkön: A gyermekek op­tikai eszközök — nagyítóüvegek, távcsöves szemüvegek stb. — se­gítségét is igénybe vehetik a csökkent látásúak iskolájában. A katasztrófák uilagtörténetéből A legemlékezetesebb tűzvészek A tűzgyújtás tudománya a legfontosabb emberi találmá­nyok és felfedezések egyike. A tűzzel azonban, amelyet meg­tanult használni az ember egy­ben állandó veszélyt is terem­tett, amely nemcsak javait, ha­nem életét is fenyegeti. A „tűz” szó minden nyelven vész- "kiáltás lett és minden technikai haladás ellenére az is maradt. Még ma is aggasztóan gyako­riak a tűzvészek a világ min­den táján, és ha egész városok — a háborús időket kivéve — a legritkább esetben válnak is a lángok martalékaivá, az áldo­zatok száma gyakran mago­sabb mint régen, amikor pe­dig egyetlen városban házak ezrei égtek le. Égő városok A nagy területen pusztító vá­rosi tüzek a középkorban és egészen a XIX. századig igen gyakoriak voltak. Mivel a há­zak szorosan egymás mellett és legnagyobbrészt fából épültek, hacsak az egyik épületben lán­golt is fel a tűz, könnyen vég­zetes következményekkel járha­tott - különösen erős szélben. Ez történt 1666-ban Londonban is, amikor a király pékjének Pudding Lane-i házában tűz tá­madt, amelynek kezdetben nem tulajdonítottak jelentőséget A heves északkeleti szélben azon­ban a lángok átterjedtek a Szomszédos házra és hamaro­san az egész Tower-híd környé­ki kerület lángokban állt. Mint­hogy a szél három napon ke­resztül nem csitult, a tűz egyre tovább terjedt és csak a negye­dik napon, a Temple-nél ha­gyott alább. A Szent Pál szé­kesegyház és 88 más templom elpusztult. 400 utca leégett, 13 200 ház, közöttük sok nyil­vános épület, például könyvtá­rak és kórházak romokban he­vertek, mintegy 100 000 londoni maradt fedél nélkül, minden vagyonától megfosztva. A XIX. században Hamburg, a virágzó kereskedőváros volt o legnagyobb európai tűzvész szomorú színtere, ha nem szá­mítjuk Moszkvát, amelyet ma­guk az oroszok gyújtottak fel 1812. szeptember 14-én, hogy Napóleont és csapatait elűz­zék. A tűz öt napig tartott és 30 800 házat pusztított el, Moszkva kilenctized részét. Hamburgban 1842. május 5-én éjfél után egy órával tűzriadót rendeltek el az egyik kerület­ben, ahol óriási raktárak vol­tak. A tűzvész azonban csak akkor öltött hatalmas mérete­ket, amikor a lángok egy olyan raktárt értek el, ahol több száz láda sellakot tároltak. Az erős délnyugati szél továbbsodorta a tüzet - annak ellenére, hogy a környező házakat felrobbantot­ták — a Miklós templomtól a Városházig, majd tovább a Jungfernstiegig, a Binnenalster mentén húzódó sétányig, ahol Hamburg legismertebb szállo­dái, legszebb üzletei és leggaz­dagabb magánházai épültek, A tűzvész száz órán át tartott, a fosztogatások megfékezéséhez csapaterősítésre volt szükség. 4219 épület, ebből több mint kétezer lakóház teljesen leégett, a 140 000 főnyi lakosság egy­ötöde hajléktalannná vált, száz ember pedig életét vesztette. Amit azonban Isztanbul, az egykori Konstantinápoly vagy Bizánc hosszú történelme folya­mán megélt, minden elképzelést felülmúlt. A nyugati Róma túl­élte Néró uralkodása alatt, 64- ben híres tűzvészét, a „keleti Rómában", az Aranyszarv-öböl menti szűk utcák évszázadokon keresztül szinte évente leégtek. Csupán 1750 és 1784 között tíz tűzvészt jegyeztek fel, 1870 és 1922 között pedig kilencet. 1750 januárjában egy tűzvész 10 000 házat pusztított el, majd egy következő, még ugyanebben az évben újabb tízezret: 1756-ban 15 000 ház égett le; 1872-ben háromszor pusztítottak a lán­gok, amelyek száz halálos ál­dozatot követeltek és mintegy 18 000 házat és 50 mecsetet semmisítettek meg. Az Egyesült Államok a XIX. század második felében élte át a legnagyobb városégéseket. 1851, május 4-én és 5-én San Francisco háromnegyede, 2500 épület égett le, és még ugyan­ezen a napon St. Louis is ha­sonló sorsra jutott. A legsúlyo­sabb katasztrófa azonban Chi­cagóban történt, 1871. október 8-tól 10-ig: 360 000 lakosával Chicago akkoriban az Egyesült Államok egyik legszebb városa volt. A tűz egy fészerben lán­golt fel, az erős szél a lángokat gyorsan a városközpont felé so­dorta, amelynek utcai burkola­ta és házai is legnagyobbrészt fából készültek. 250 ember vesz­tette életét, mintegy százezren maradtak fedél nélkül, mivel 17 450 épület leégett. A mulatság kellős közepén 1881. december 8-án a bécsi Ringtheaterben Offenbach ope­rája, a Hoffmann meséi került volna színre. Röviddel 39 óra előtt, amikor az utolsó nézők is épp hogy elfoglalták helyüket, a színpadon hatalmas láng csapott fel. Belekapott a zsinór­padlásba és egy pillanat alatt lángokban állt az összes dísz­let és az egész színpad. Min­denki, aki a színpad mögött volt, óriási pánikban rohant a kijáratokhoz; senki nem gon­dolt arra, hogy leengedje a vasfüggönyt és ezzel elzárja a nézőteret a tűz elől. A lángoló szövetfüggöny a nézőtér fölött csapkodott. A nézők, akik szin­tén pánikba estek, a földszint­ről és a karzatról vaktában tó­dultak a folyosókra és a lép­csőházakba, miközben kialudt a világítás. A tűz végül is azért öltött katasztrofális méreteket, mert a tűzjelző készülék elrom­lott, s így a tűzoltók túl későn érkeztek a szerencsétlenség színhelyére. Ráadásul még a tűzoltólétrákról is megfeledkez­tek. A színházban elszabadult a pokol. Most már a nézőtér is égett, a tetőzet beomlott, 806 ember fizetett életével a nem megfelelő biztonsági intézkedé­sekért. Párizsban, az Opéra-Comique- ban 1887. május 25-én éppen csak felment a függöny a „Mignon" című opera első fel­vonásához, amikor a zsinórpad­lásról az első szikrák a szín­padra hullattak. A rendező a közönség elé lépett— nincs sem­mi veszély. A nézők kezdték el­hagyni a termet, még anélkül, hogy pánikba estek volna. Ek­kor azonban az egyik csillár a színpadra zuhant. Hamarosan lángok csaptak fel. A második és harmadik emeleti nézők helyzete veszélyessé vált, ekkor aztán kitört a pánik. Egyesek az ablakokból az utcára ugrot­tak, még mielőtt a tűzoltók lét­ráikat a falhoz tolhatták volna. A következmény: több mint száz halott, nyolcvan sebesült. De nem ez volt az utolsó tűzvész, amely zsúfolt nézőterű színházban tört ki. 1903. decem­ber 30-án a chicagói Iroquois színház gyulladt ki előadás köz­ben, ekkor 602 ember lelte ha­lálát a lángtengerben. Ez vég­re az egész világon intő jel volt a színházak és az illetékes ha­tóságok számára, hogy szigo­rúbb biztonsági rendszabályo­kat és intézkedéseket vezesse­nek be és ezáltal a jövőben megóvják a közönséget hason­ló katasztrófáktól. A veszély azonban más szó­rakozóhelyekre tevődött át, mindenekelőtt a táncos mula­tókba, ahol nem volt dohány­zási tilalom. Csak néhány pél­da erre a legutóbbi időszakból: 1940-ben Natchez-ben (Missis­sippi állam) egy nagy tánclokál leégésekor 207, zömmel fiatal vendég vesztette életét, 1942- ben egy bostoni éjszakai mula­tóban keletkezett tűz, amely 493 embert ölt meg, 1977. má­jus 29-én pedig az Ohio állam­beli Southgate-ben 161-en hal­tak meg, amikor leégett a Be­verly Hills Supper-club, amely­nek műanyag díszletein félel­metes sebességgel harapódzott el a tűz. Tuzhalál a kirándulóhajón Hasonlóképpen a mulatság kellős közepéből ragadott ma­gával a halál 1030 embert, leg­nagyobbrészt gyereket 1904. jú­nius 15-én New Yorkban. Az egyik vasárnapi iskola kibérel­te a „General Slocum" nevű kirándulóhajót, hogy vidám sé­tahajózást rendezzenek. Alig­hogy elindult a hajó az East Ri- veren Hellgate felé, hirtelen lángok csaptak ki a gépházból. Az 1500 gyerek és a kísérőnők közt leírhatatlan pánik tört ki — még a kapitány is teljesen el­vesztette a fejét. Ahelyett, hogy a 15 méternyire levő partra kor­mányozta volna a hajót, ahon­nan segítséget kaphattak volna, megpróbált visszatérni egy 500 méterre levő szigetre. A leg­több utas a fedélzetről a vízbe ugrott, még ha nem is tudott úszni; aki a hajón maradt, a lángokban pusztult el. 742 holt­testet húztak ki.a vízből, a töb­bi halottat, akik a fedélzeten szenvedtek tűzhalált, még csak azonosítani sem lehetett. A ka­pitányt, aki legénysége nagy ré­szével úszva menekült, csaknem meglincselte a tömeg, amely­nek tehetetlenül kellett szemlél­nie a drámát. A kapitányt a bí­róság börtönbüntetésre ítélte. (Neue Zürcher Zeitung) A vakok világatlasza Apák iskolája Lengyelországban egyet­lenegy férfit sem tekintem- - nek csodabogárnak azért, ha ért a csecsemőápolás­hoz. Ellenkezőleg! Termé­szetes dolog, hogy a leendő édesapák tanfolyamokon készülnek fel gyermekük fo­gadására. Az apák iskolája ma már több nagy város­ban működik, ahol a részt vevők, egészségügyi szak­emberek segítségével sa­játíthatják el a csecsemő- ápolás és -etetés összes csínját-bínját. Képünkön: A csecsemőápolás művele­teit sajátítják el a lodzi apák iskolájának „hallga­tói”. Befejezéshez közelednek Karl- Marx-Stadtban a vakok szá­mára kiadandó világatlasz elő­készületei. Több mint harminc országban várnak a maga ne­mében egyedülálló műre. A töb­bi között eddig Olaszországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból, több dél-amerikai, af­rikai és ázsiai országból érkezett megrendelés. Az évekkel ezelőtt nagy pél­dányszámban kiadott hasonló atlasz már nemcsak elfogyott, hanem azóta olyan változósók történtek a világban, amelye­ket okvetlenül figyelembe kell venni. Az atlasz lapjai plasztik­ból készülnek, domború kivitel­Lelkes fiatal svájci környezet- védők egy csoportja aláírásokat gyűjt egy törvénytervezethez, amelynek lényege, hogy minden hónapban egy vasárnap tilt­sák meg a magán-személygép­kocsik, a motorkerékpárok, a motorcsónakok és a magánre­pülők használatát az or­szágban. A „csendes vasárnap” ötletét igen nagy örömmel fo­gadta a vasúti főhatóság, amely ben, úgyhogy kitapinthatok raj­ta a jelzések és a feliratok. Az utóbbiakat egyébként mindig annak az országnak a nyelvén tüntetik fel, amelyben a velük jelzett helyek találhatók. Az at­lasz a földrajzi és politikai helyzetről egyaránt tájékoztat. A karl-marx-stadti vakok in­tézetében ezzel egyidejűleg foly­tatják a tanulmányi célokat szolgáló térképek kiadását is. Nemrégiben készült el és jutott el a világtalan gyerekekhez Af­rika térképe, s máris préselik az amerikai földrész 22 oldalas térképét. az elmúlt évet 700 millió frank deficittel zárta. A törvényterve­zet ellenzői azonban jóval töb­ben vannak, mint támogatói. Hiszen a törvénytervezet a sváj­ciakon kívül körülbelül 50 mil­lió külföldi autós turista érde­keit is sérti. Ennyien látogatnak ugyanis évente Svájcba, igen számottevő bevételhez juttatva az országot. P. I. „Csendes vasárnap” Űrhajó helyett űrrepülőgép? Az űrhajózás és a hagyomá­nyos légköri repülés kapcsolata nem új, az utóbbi években azonban különösen aktívvá vált. Még 10 évvel ezelőtt is nehéz volt olyan repülőeszközökről beszélni, amelyet űrhajóként és hagyományos repülőgépként egyaránt használni lehetne, manapság azonban az ilyen re­pülőeszközöket már természe­tesnek vesszük. Az űrhajózás jövőjében jelentős szerep jut a hosszú ideig működő különféle rendeltetésű űrállomásoknak, űr­laboratóriumoknak. Az űrkutatás fékje az űrtech­nika egyszeri felhasználhatósá­ga. Ebből a helyzetből a szak­értők szerint a kiút a merőben új űrszállító járművek kifejlesz­tése. Ezeknek az elve az, hogy a jármű repüljön a légkörben, majd Föld körüli pályára állva huzamosabb ideig a mestersé­ges holdhoz hasonlóan mozog­jon, végül mint a repülőgép, le­szálljon a kijélölt repülőtéren. Ami a legfontosabb követel­mény, a berendezés nagy részé­nek ép állapotban kell marad­nia, hogy ismételten felhasznál­hatók legyenek. A jelenlegi pilóta vezette űr­hajók hiányossága az is, hogy manőverezési képességük kicsi, csak ejtőernyővel szállhatnak le és a Földet ért űrhajók keresé­sére és mentésére különleges szolgálat szükséges. A manő­verezésre képes pilóta vezette űrrepülőgépek lehetőséget ad­nak az űrben, mentőszolgálat létrehozására. Jelenleg a men­tőűrhajó a balesetet vagy sé­rülést szenvedett űrhajót cjak abban az esetben tudja meg­közelíteni, ha akkor indítják, amikor a segélyre szoruló űr­hajó röppályája éppen a men­tőűrhajó indítási helye fölött halad el. A többször felhasználható légköri űrrepülőgép kifejlesz­tése számos technikai-tudomá­nyos probléma megoldását veti fel. így például az újszerű hő­védelmet, amely a légkörbe va­ló visszatérésnél feltétlenül szükséges. Mivel az új légköri űrrepülőgépet két különböző közegben, a légkörben és a légüres térben egyaránt irányí­tani kell, ezért el kell látni mind aerodinamikai, mind pedig gáz- sugárkormányokkal. Az amerikai Space Shuttle ne­vű űrrepülőgép már megtette első próbaútjait, egyelőre még o Boeing 747-es repülőgép fe­délzetén. Erről startol 9000 mé­ter magasságban a kétszemé­lyes űrjármű, a tervek szerint 1979 tavaszán. A csaknem 70 tonnás, deltaszárnyú űrrepülőgéppel a fedélzetén felszálláshoz készítik elő a Jum­bo Jet-et.

Next

/
Oldalképek
Tartalom