Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-10 / 250. szám
1978. SZEPTEMBER 10. % NEMZETKÖZI MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. Nagy kincs a jó látás A modern élet mind nagyobb követelményeket állít az emberi szem elé, törekedni kell tehát a tökéletes látásélességre, a kifogástalan kétszemes együttlátásra. Erről a gondoskodást kisgyermekkorban kell elkezdeni. Hatéves kor alatt már felismerhetők o későbbi hibák jelei. A kétszemes együttlátás hiánya, illetve az egyik szem látásélességének jelentős csökkenése felnőtt korban gyakori. Okát főként a gyermekkori kancsalságban kell keresni. S mert o kétszemes együttlátás pontos szabályozására csak óvodás korban von lehetőség, szükséges a 3—4 éves gyermekek kötelező szűrővizsgálatának bevezetése. A rövidlátás, a tompolátás és kancsalság mellett súlyosabb — részint veleszületett, részint szerzett — látáskárosodások is előfordulnak, ami kisgyermek korban a tanulást hátráltatja, nehezíti vagy lehetetlenné is teszi. A szakemberek véleménye megegyezik óbban, hogy a csökkent látású gyerekeket ki kell válogatni az egyes osztályokból és külön foglalkozásokat kell szervezni számukra. Csehszlovákiában még ennél is tovább léptek, amikor tíz évvel ezelőtt Prágában megszerveztek és megnyitottak — Európában elsőként — egy kilenc évfolyamos iskolát csökkent látású gyerekek számára. Az intézmény a súlyos látászavarban szenvedő gyermekek részére olyan körülményeket és oktatási módszereket biztosít, amelyek elősegítik az adott lehetőségek között a megmaradt látóképesség fokozatos javítását. Képünkön: A gyermekek optikai eszközök — nagyítóüvegek, távcsöves szemüvegek stb. — segítségét is igénybe vehetik a csökkent látásúak iskolájában. A katasztrófák uilagtörténetéből A legemlékezetesebb tűzvészek A tűzgyújtás tudománya a legfontosabb emberi találmányok és felfedezések egyike. A tűzzel azonban, amelyet megtanult használni az ember egyben állandó veszélyt is teremtett, amely nemcsak javait, hanem életét is fenyegeti. A „tűz” szó minden nyelven vész- "kiáltás lett és minden technikai haladás ellenére az is maradt. Még ma is aggasztóan gyakoriak a tűzvészek a világ minden táján, és ha egész városok — a háborús időket kivéve — a legritkább esetben válnak is a lángok martalékaivá, az áldozatok száma gyakran magosabb mint régen, amikor pedig egyetlen városban házak ezrei égtek le. Égő városok A nagy területen pusztító városi tüzek a középkorban és egészen a XIX. századig igen gyakoriak voltak. Mivel a házak szorosan egymás mellett és legnagyobbrészt fából épültek, hacsak az egyik épületben lángolt is fel a tűz, könnyen végzetes következményekkel járhatott - különösen erős szélben. Ez történt 1666-ban Londonban is, amikor a király pékjének Pudding Lane-i házában tűz támadt, amelynek kezdetben nem tulajdonítottak jelentőséget A heves északkeleti szélben azonban a lángok átterjedtek a Szomszédos házra és hamarosan az egész Tower-híd környéki kerület lángokban állt. Minthogy a szél három napon keresztül nem csitult, a tűz egyre tovább terjedt és csak a negyedik napon, a Temple-nél hagyott alább. A Szent Pál székesegyház és 88 más templom elpusztult. 400 utca leégett, 13 200 ház, közöttük sok nyilvános épület, például könyvtárak és kórházak romokban hevertek, mintegy 100 000 londoni maradt fedél nélkül, minden vagyonától megfosztva. A XIX. században Hamburg, a virágzó kereskedőváros volt o legnagyobb európai tűzvész szomorú színtere, ha nem számítjuk Moszkvát, amelyet maguk az oroszok gyújtottak fel 1812. szeptember 14-én, hogy Napóleont és csapatait elűzzék. A tűz öt napig tartott és 30 800 házat pusztított el, Moszkva kilenctized részét. Hamburgban 1842. május 5-én éjfél után egy órával tűzriadót rendeltek el az egyik kerületben, ahol óriási raktárak voltak. A tűzvész azonban csak akkor öltött hatalmas méreteket, amikor a lángok egy olyan raktárt értek el, ahol több száz láda sellakot tároltak. Az erős délnyugati szél továbbsodorta a tüzet - annak ellenére, hogy a környező házakat felrobbantották — a Miklós templomtól a Városházig, majd tovább a Jungfernstiegig, a Binnenalster mentén húzódó sétányig, ahol Hamburg legismertebb szállodái, legszebb üzletei és leggazdagabb magánházai épültek, A tűzvész száz órán át tartott, a fosztogatások megfékezéséhez csapaterősítésre volt szükség. 4219 épület, ebből több mint kétezer lakóház teljesen leégett, a 140 000 főnyi lakosság egyötöde hajléktalannná vált, száz ember pedig életét vesztette. Amit azonban Isztanbul, az egykori Konstantinápoly vagy Bizánc hosszú történelme folyamán megélt, minden elképzelést felülmúlt. A nyugati Róma túlélte Néró uralkodása alatt, 64- ben híres tűzvészét, a „keleti Rómában", az Aranyszarv-öböl menti szűk utcák évszázadokon keresztül szinte évente leégtek. Csupán 1750 és 1784 között tíz tűzvészt jegyeztek fel, 1870 és 1922 között pedig kilencet. 1750 januárjában egy tűzvész 10 000 házat pusztított el, majd egy következő, még ugyanebben az évben újabb tízezret: 1756-ban 15 000 ház égett le; 1872-ben háromszor pusztítottak a lángok, amelyek száz halálos áldozatot követeltek és mintegy 18 000 házat és 50 mecsetet semmisítettek meg. Az Egyesült Államok a XIX. század második felében élte át a legnagyobb városégéseket. 1851, május 4-én és 5-én San Francisco háromnegyede, 2500 épület égett le, és még ugyanezen a napon St. Louis is hasonló sorsra jutott. A legsúlyosabb katasztrófa azonban Chicagóban történt, 1871. október 8-tól 10-ig: 360 000 lakosával Chicago akkoriban az Egyesült Államok egyik legszebb városa volt. A tűz egy fészerben lángolt fel, az erős szél a lángokat gyorsan a városközpont felé sodorta, amelynek utcai burkolata és házai is legnagyobbrészt fából készültek. 250 ember vesztette életét, mintegy százezren maradtak fedél nélkül, mivel 17 450 épület leégett. A mulatság kellős közepén 1881. december 8-án a bécsi Ringtheaterben Offenbach operája, a Hoffmann meséi került volna színre. Röviddel 39 óra előtt, amikor az utolsó nézők is épp hogy elfoglalták helyüket, a színpadon hatalmas láng csapott fel. Belekapott a zsinórpadlásba és egy pillanat alatt lángokban állt az összes díszlet és az egész színpad. Mindenki, aki a színpad mögött volt, óriási pánikban rohant a kijáratokhoz; senki nem gondolt arra, hogy leengedje a vasfüggönyt és ezzel elzárja a nézőteret a tűz elől. A lángoló szövetfüggöny a nézőtér fölött csapkodott. A nézők, akik szintén pánikba estek, a földszintről és a karzatról vaktában tódultak a folyosókra és a lépcsőházakba, miközben kialudt a világítás. A tűz végül is azért öltött katasztrofális méreteket, mert a tűzjelző készülék elromlott, s így a tűzoltók túl későn érkeztek a szerencsétlenség színhelyére. Ráadásul még a tűzoltólétrákról is megfeledkeztek. A színházban elszabadult a pokol. Most már a nézőtér is égett, a tetőzet beomlott, 806 ember fizetett életével a nem megfelelő biztonsági intézkedésekért. Párizsban, az Opéra-Comique- ban 1887. május 25-én éppen csak felment a függöny a „Mignon" című opera első felvonásához, amikor a zsinórpadlásról az első szikrák a színpadra hullattak. A rendező a közönség elé lépett— nincs semmi veszély. A nézők kezdték elhagyni a termet, még anélkül, hogy pánikba estek volna. Ekkor azonban az egyik csillár a színpadra zuhant. Hamarosan lángok csaptak fel. A második és harmadik emeleti nézők helyzete veszélyessé vált, ekkor aztán kitört a pánik. Egyesek az ablakokból az utcára ugrottak, még mielőtt a tűzoltók létráikat a falhoz tolhatták volna. A következmény: több mint száz halott, nyolcvan sebesült. De nem ez volt az utolsó tűzvész, amely zsúfolt nézőterű színházban tört ki. 1903. december 30-án a chicagói Iroquois színház gyulladt ki előadás közben, ekkor 602 ember lelte halálát a lángtengerben. Ez végre az egész világon intő jel volt a színházak és az illetékes hatóságok számára, hogy szigorúbb biztonsági rendszabályokat és intézkedéseket vezessenek be és ezáltal a jövőben megóvják a közönséget hasonló katasztrófáktól. A veszély azonban más szórakozóhelyekre tevődött át, mindenekelőtt a táncos mulatókba, ahol nem volt dohányzási tilalom. Csak néhány példa erre a legutóbbi időszakból: 1940-ben Natchez-ben (Mississippi állam) egy nagy tánclokál leégésekor 207, zömmel fiatal vendég vesztette életét, 1942- ben egy bostoni éjszakai mulatóban keletkezett tűz, amely 493 embert ölt meg, 1977. május 29-én pedig az Ohio állambeli Southgate-ben 161-en haltak meg, amikor leégett a Beverly Hills Supper-club, amelynek műanyag díszletein félelmetes sebességgel harapódzott el a tűz. Tuzhalál a kirándulóhajón Hasonlóképpen a mulatság kellős közepéből ragadott magával a halál 1030 embert, legnagyobbrészt gyereket 1904. június 15-én New Yorkban. Az egyik vasárnapi iskola kibérelte a „General Slocum" nevű kirándulóhajót, hogy vidám sétahajózást rendezzenek. Alighogy elindult a hajó az East Ri- veren Hellgate felé, hirtelen lángok csaptak ki a gépházból. Az 1500 gyerek és a kísérőnők közt leírhatatlan pánik tört ki — még a kapitány is teljesen elvesztette a fejét. Ahelyett, hogy a 15 méternyire levő partra kormányozta volna a hajót, ahonnan segítséget kaphattak volna, megpróbált visszatérni egy 500 méterre levő szigetre. A legtöbb utas a fedélzetről a vízbe ugrott, még ha nem is tudott úszni; aki a hajón maradt, a lángokban pusztult el. 742 holttestet húztak ki.a vízből, a többi halottat, akik a fedélzeten szenvedtek tűzhalált, még csak azonosítani sem lehetett. A kapitányt, aki legénysége nagy részével úszva menekült, csaknem meglincselte a tömeg, amelynek tehetetlenül kellett szemlélnie a drámát. A kapitányt a bíróság börtönbüntetésre ítélte. (Neue Zürcher Zeitung) A vakok világatlasza Apák iskolája Lengyelországban egyetlenegy férfit sem tekintem- - nek csodabogárnak azért, ha ért a csecsemőápoláshoz. Ellenkezőleg! Természetes dolog, hogy a leendő édesapák tanfolyamokon készülnek fel gyermekük fogadására. Az apák iskolája ma már több nagy városban működik, ahol a részt vevők, egészségügyi szakemberek segítségével sajátíthatják el a csecsemő- ápolás és -etetés összes csínját-bínját. Képünkön: A csecsemőápolás műveleteit sajátítják el a lodzi apák iskolájának „hallgatói”. Befejezéshez közelednek Karl- Marx-Stadtban a vakok számára kiadandó világatlasz előkészületei. Több mint harminc országban várnak a maga nemében egyedülálló műre. A többi között eddig Olaszországból, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból, több dél-amerikai, afrikai és ázsiai országból érkezett megrendelés. Az évekkel ezelőtt nagy példányszámban kiadott hasonló atlasz már nemcsak elfogyott, hanem azóta olyan változósók történtek a világban, amelyeket okvetlenül figyelembe kell venni. Az atlasz lapjai plasztikból készülnek, domború kivitelLelkes fiatal svájci környezet- védők egy csoportja aláírásokat gyűjt egy törvénytervezethez, amelynek lényege, hogy minden hónapban egy vasárnap tiltsák meg a magán-személygépkocsik, a motorkerékpárok, a motorcsónakok és a magánrepülők használatát az országban. A „csendes vasárnap” ötletét igen nagy örömmel fogadta a vasúti főhatóság, amely ben, úgyhogy kitapinthatok rajta a jelzések és a feliratok. Az utóbbiakat egyébként mindig annak az országnak a nyelvén tüntetik fel, amelyben a velük jelzett helyek találhatók. Az atlasz a földrajzi és politikai helyzetről egyaránt tájékoztat. A karl-marx-stadti vakok intézetében ezzel egyidejűleg folytatják a tanulmányi célokat szolgáló térképek kiadását is. Nemrégiben készült el és jutott el a világtalan gyerekekhez Afrika térképe, s máris préselik az amerikai földrész 22 oldalas térképét. az elmúlt évet 700 millió frank deficittel zárta. A törvénytervezet ellenzői azonban jóval többen vannak, mint támogatói. Hiszen a törvénytervezet a svájciakon kívül körülbelül 50 millió külföldi autós turista érdekeit is sérti. Ennyien látogatnak ugyanis évente Svájcba, igen számottevő bevételhez juttatva az országot. P. I. „Csendes vasárnap” Űrhajó helyett űrrepülőgép? Az űrhajózás és a hagyományos légköri repülés kapcsolata nem új, az utóbbi években azonban különösen aktívvá vált. Még 10 évvel ezelőtt is nehéz volt olyan repülőeszközökről beszélni, amelyet űrhajóként és hagyományos repülőgépként egyaránt használni lehetne, manapság azonban az ilyen repülőeszközöket már természetesnek vesszük. Az űrhajózás jövőjében jelentős szerep jut a hosszú ideig működő különféle rendeltetésű űrállomásoknak, űrlaboratóriumoknak. Az űrkutatás fékje az űrtechnika egyszeri felhasználhatósága. Ebből a helyzetből a szakértők szerint a kiút a merőben új űrszállító járművek kifejlesztése. Ezeknek az elve az, hogy a jármű repüljön a légkörben, majd Föld körüli pályára állva huzamosabb ideig a mesterséges holdhoz hasonlóan mozogjon, végül mint a repülőgép, leszálljon a kijélölt repülőtéren. Ami a legfontosabb követelmény, a berendezés nagy részének ép állapotban kell maradnia, hogy ismételten felhasználhatók legyenek. A jelenlegi pilóta vezette űrhajók hiányossága az is, hogy manőverezési képességük kicsi, csak ejtőernyővel szállhatnak le és a Földet ért űrhajók keresésére és mentésére különleges szolgálat szükséges. A manőverezésre képes pilóta vezette űrrepülőgépek lehetőséget adnak az űrben, mentőszolgálat létrehozására. Jelenleg a mentőűrhajó a balesetet vagy sérülést szenvedett űrhajót cjak abban az esetben tudja megközelíteni, ha akkor indítják, amikor a segélyre szoruló űrhajó röppályája éppen a mentőűrhajó indítási helye fölött halad el. A többször felhasználható légköri űrrepülőgép kifejlesztése számos technikai-tudományos probléma megoldását veti fel. így például az újszerű hővédelmet, amely a légkörbe való visszatérésnél feltétlenül szükséges. Mivel az új légköri űrrepülőgépet két különböző közegben, a légkörben és a légüres térben egyaránt irányítani kell, ezért el kell látni mind aerodinamikai, mind pedig gáz- sugárkormányokkal. Az amerikai Space Shuttle nevű űrrepülőgép már megtette első próbaútjait, egyelőre még o Boeing 747-es repülőgép fedélzetén. Erről startol 9000 méter magasságban a kétszemélyes űrjármű, a tervek szerint 1979 tavaszán. A csaknem 70 tonnás, deltaszárnyú űrrepülőgéppel a fedélzetén felszálláshoz készítik elő a Jumbo Jet-et.