Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-06 / 246. szám

1978. szeptember 6., szerda DuiiQntull Tlaplo 3 A Kénes úti szeméttelep Évi tízezer végrehajtási ügy Adós, fizess! ■ Elmaradt lakbér, tartásdíj ■ Még a jogi út is göröngyös Az adós tartozik, a hitelező követel. Egyszerű egyenlet, megannyi megoldási móddal, aminek a végeredménye több­nyire ismert, mármint az, hogy az adós lerója tartozásait De nem mindig. Valaki mindunta­lan fut a pénze után — hasz­talan. Hol némi utánjárással próbálja behajtani követelését, hol a bíróságra bízza: bajlód­jon tovább a szerződésszegővel, hajtsa be a le nem szurkolt szolgáltatási díjat, s mindazon követeléseket, amelyek nem folytak be az állami szervek pénztáraiba, vagy az államház­tartás kasszájába. Származhat­nak ezek például a havi lak­bér összegének be nem fizeté­séből, a villanyszámlák kiegyen­lítésének elmulasztásából épp­úgy, mint a kölcsönkért pénz­összegek késedelmes visszaadá­sából. ♦ A bíróságokon a végrehajtó Újra hasznosítható nyersanyagok Legalább a kenyeret, papírt ne ömlesszük... Könnyű szívvel — néha pa­zarló módon — válunk meg fölöslegessé vált használati tárgyainktól, háztartásunk nem egy olyan melléktermékétől, ami tulajdonképpen nem sze­mét. Havi 14—16 tonna szá­raz kenyér kerül a Kénes útra. üvegek ezerszámra, használ­ható — másnak még értéket jelentő — ruhaneműk, búto­rok, rádiók, lemezjátszók, té­vék utaznak naponta o 4 Bobr, 3 kukás, 9 tehergépkocsi és a hét konténeres szállítójármű valamelyikén a szemétbányá­ba. Napjában 70 ember, 22— 23 jármű szállítja el ingajárat­ban a pécsi szemetet gyorsan, precízen és menetrendszerű pontossággal. Menetrendszerű pontosság­gal... Kétnaponként a város minden részéből útrakél a sze­mét a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat szállító- járművein. Jelenleg 1123 Bobr konténer, 2530 kuka, 12 000 ha­gyományos edény és 305 öt­köbméteres konténer gyűjti ma­gába a több mint 50 000 ház­tartás és egy sor közület sze­metét. Ez szolgáltatás: lakóhelyisé­genként 4 forintért a Bobr-ok és a kukás autók 14—14-szer, a tehergépkocsik nyolcszor vi­szik el havonta a szemetünket. Egy kétszoba összkomfortos la­kás havi díja mindössze 12 fo­rint ... Ebben benne van oz évente két alkalommal indított lomtalanító járat is. e Homik Tibor, a Köztisztasági Vállalat szállítási üzemének vezetője érdekes felmérés ada­taival szolgál: — A hetvenes évek elején számoltuk fel az utolsó lófo­gatot, azóta teljes a gépesí­tettségünk^ Évről évre növek­szik a szemét mennyisége, költ­ségesebb a szállítás. Tavaly la­kónként 800 liternyi volt a ter­més, minden egyes kocsink át­lagban 19 kilométert futott egy fordulóban. Az ezredfordulóra már 1000 liternyi szemetet ter­mel minden városlakó, a becs­lések szerint egy-egy forduló eléri az 50 kilométert. o Más lesz a helyzet, ha meg­lesz a Cecchini válogatóbe­rendezés, ami a szemétből ki­termeli az újrahasznosítható nyersanyagokat! Az ipari alap­anyagok minden egyes kilója, ami kikerül a szemétből, csök­kenti a költségeket. De nem kilókról, hanem tonnákról és ezer tonnákról van szó . .. Eh­hez természetesen a feldolgozó iparnak is fel kell készülnie. Fogadnia kell a papírt, fémet, üveget, gumit, a mezőgazda­ságnak pedig a granulált állati tápot és a komposztot. A sze­métfeldolgozás mit sem ér át­vevő és újrahasznosító bázis nélkül. És addig? Milliós értékeket pazarolunk el. o Nálunk nem lehet bevezetni, hogy a háztartási szemetet kü­lönválasszuk és úgy tegyük ki az utcai edényekbe. Voltak kezdeményezések, hogy leg­alább a papírt, üveget, kenye­ret ne ömlesszük. Hiába... Nálunk nem lehet bevezetni, hogy számunkra felesleges —, de másnak még használható — ruhaneműinket, bútorain­kat stb. intézményesen „for­galmazzák”. Pár éve nagy mennyiségű új ékszíj, használ­ható építőanyag — bitumen, kevert zúzalék — került sze­métként a Kénes útra. Selej­teztek, illetve feleslegessé vált raktári készleteiktől szabadul­tak meg egyes vállalatok. Ki tudja? Ma is konténerszámra viszik elföldeltetni az üvegtör­meléket, tonnaszámra a papírt, bőrhulladékot, zöldséget, gyü­mölcsöt. A témát ismerő, külföldi ta­pasztalatokkal is rendelkező szakemberek tehetetlenül ve­szik tudomásul ezt a pocséko­lást. o Van ország, ahol mozgó hul- ladék-ótvevőhelyek jelennek meg meghatározott napokon a lakótelepeken. A lakók már tudják, hogy üvegnek, papír­nak, fémhulladéknak — kon­zervdobozok, spray-flakonok, stb. — nem a szemétben a he­lye. Másutt a tárolóedények mellé külön edényeket helyez­nek el a kenyér, papír, üveg, fém összegyűjtésére. A lakók megszokták. A köztisztasági felajánlotta: ha a vállalatok külön konténer­be gyűjtik az olyan hulladékot, amit átvesz a MÉH, ők hajlan­dók a Kénes út helyett a Gom­ba utcai átvevőtelepre elvinni. De csak az elszállítást biztosít­ják. Ez a kezdeményezésük ku­darcba fulladt. Hogy miért? A vállalatok­nak nem éri meg? Nem veszik át tőlük? Bonyolult oz eladás­átvétel? Ki tudja?... Úgy látszik egyik félnek sem érdeke. Murányi László A Bobr szemétszállító kocsi kiüríti rakományát Komplex közlekedés- fejlesztési terv Forgalomfelmérés szeptemberben Minden harmadik család ko­csitulajdonos Mohácson. A csaknem 22 ezer lakosú város­ban 1800 személygépkocsi volt 1977-ben, és ez a szám idén természetesen tovább növekszik. Ezzel szemben a közlekedési infrastruktúra nem fejlődött, sok évtizedes utakon járnak még ma is. Az eredmény ismert: zsú­foltak az utak, nagyon nehéz­kes a közlekedés. Bár gyors változás rövid időn belül nem várható, mégis na­gyon biztató, hogy komplex köz­lekedésfejlesztési terv készül — első alkalommal a város törté­netében. Az Út-Vasúttervező Vállalat vállalta a programter­vek elkészítését három ütemben, hogy valóra váltásuk folyamatos lehessen. Ebben a hónapban forga­lomfelmérésekre kerül sor a vá­rosban és környékén. Szeptem­ber 13-án, 14-én főként a Mo­hácsra befutó KPM utakon vé­gez forgalomszámlálást az UVATERV. Elsősorban a Liszt Fe. renc utca — Kossuth Lajos utca, valamint a Pécsi út és a Kos­suth Lajos utca kereszteződésé­ben. Arra keresnek választ, mi­lyen lehetőség van a sávbőví­tésre, közlekedési jelzőlámpák felállítására, a kihelyezett jelző, táblák mennyiben segítik elő a zavartalan közlekedést. És nem utolsó sorban arra, hogy csök­kenthető a csomópontok zsú­foltsága. Munkájukhoz ezúttal segítséget nyújt a közlekedés­rendészet is. Ne lepje meg az autósokat, ha napjában netán többször is megállítják őket ezeken az útvonalakon. A felmérés tapasztalatait az 1979. november 15-ig átadásra kerülő tervekben összegezik majd, amikor is forgalomtechni­kai és forgalomszervezési ja­vaslatot tesznek a városi tanács­nak. Ez lesz az első ütem. Terve önálló és egyben szervesen kap­csolódik a 15 éves lakásépítési elképzelésekhez. Az elkövetkező másfél évtized idejére 5000 la­kás építését irányozták elő Mo­hácson. A népesség gyarapodá­sával és a lakások kiszolgálásá­hoz szükséges közművekkel már számolnak ebben a közlekedés- fejlesztési programban. A második ütemben előzetes tervjavaslatot és programot biz­tosít 1980. október 15-ig az UVATERV. Meghatározzák, hol milyen paraméterű utakat, par­kírozókat kell építeni a város­ban. Javaslatot dolgoznak ki a helyi és a helyközi közlekedés­re. Megmondják pontosan, ho­gyan lehet zökkenőmentessé tenni a közlekedést Mohácson. A harmadik ütem terveit 1981. július 15-ig készítik el a terve­zők. Ekkorra már kialakul a vá­ros teljes közlekedési arculata. Sőt az is kiderül, merre halad az az új út, amely Lánycsóknál megkerüli a várost, Udvardon keresztül kapcsolódik az Euró­pát összekötő autópályába, amely az egyre növekvő tranzit, forgalmat kiiktatjo majd Mo­hácsról. A tervek megvalósítása nagy anyagi erőfeszítést igényel, csu­pán a tanulmányterv 380 ezer forintba kerül. A költségek fo­kozatos megvalósítást tesznek csak lehetővé. Annyi bizonyos­nak látszik, hogy a tervek való­ra váltásához 1980-ban hozzá­látnak, befejezését 1995-re tér. vezik. Horváth Teréz Tranzit út Mohács határában Az egyik forgalmas útkereszteződés Mohácson irodák foglalkoznak a benyúj­tott és megítélt követelések jogi érvényesítésével. Némelykor si­kerrel, máskor nem. Mert a hi­telezők által holtbiztosnak vélt jogi út is göröngyös. Rengeteg a paragrafusok rendelkezése alóli kibúvó, a „kiskapu”, ame­lyek segítségével el lehet odáz­ni az adósság törlesztését. Eb­ben maga az 1955-ben életbe lépett és azóta hatályos, s ma már korszerűsítésre szoruló bí­rósági végrehajtási törvény is ludas, amelynek rendelkezései nem tesznek mindig lehetővé kellően hatékony és gyors vég­rehajtási cselekményeket. Nem csoda hát, hogy a bíróságok megítélte jogos követelések ér­vényesítésére, a tartozások tel­jesítésére nemegyszer éveket kell várnia a hitelezőnek, ha az adós nem tud vagy nem akar. fizetni. Jogász berkekben nagy vára­kozással tekintenek az állítólag 1980-ban életbe lépő végrehaj­tási törvény elé, amelynek ter­vezete már elkészült. Miért ez a felfokozott várakozás? Első­sorban azt remélik tőle, hogy elejét veszi a kibúvóknak, bővíti a követelések fejében lefoglal­ható vagyontárgyak körét, a munkabér nagyobb részét teszi letilthatóvá. ♦ A beígért változásokat tartal­mazó törvény a végrehajtási munkát nem szünteti meg, de remélhetőleg leegyszerűsíti és egyben csökkenti. Szükség is lenne ez utóbbira, mert a Ba­ranyában működő 9 bírósági végrehajtó havonta átlagosan 800—1100 ügyet intéz el össze­sen, zömében állami követelé­sek (lakbérhátralékok, fűtés-, rádió-, televíziódíjak, perköltsé­gek) behajtását. Ha megy, rá­beszéléssel, önkéntes fizetésre rábírással, ha nem - munka­bérlevonással, lefoglalással, ár­veréssel. A párszáz forintos tételektől a több ezresekig. Volt olyan végrehajtó, aki egyszerre 220 000 forintot szedett be a jo­gi érvényesítés nélkül fizetni egyáltalán nem akaró adóstól. A bírósági végrehajtásra utalt ügyek pedig csak gyűlnek. Szá­muk a megyében idén éppúgy meg fogja haladni a tízezret, akárcsak tavaly. Bármennyire is nő évről évre az elintézett ak­ták mennyisége, nem mindig és nem mindenkitől lehet behaj­tani a kölcsönbe vett és vissza nem térített pénzösszeget, az elmaradt tartásdíjat, s egyebe­ket. És akkor a fizetésképtelen­ség megszűnéséig nyugodnak az ügyek, pihennek az akták. Akár évekig is. Addig viszont nincs pénz. ♦ Amíg akad hitelező, addig mindig lesz adós. S ameddig adósok lesznek, marad munká­juk épp elég a bírósági végre­hajtóknak. H. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom