Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-24 / 264. szám

DN HÉTVÉGE 6. MŰSORAJÁNLAT 1978. SZEPTEMBER 24. Németül, horvát-szerbü I... A nemzetiségi adósok rövid történelmében a műsorkészítők most először léptek ki a stúdió­ból. Míg az első két műsor tel­jes egészében a stúdióban ké­szült, addig a harmadikban már olyan riportokat is láthatnak a nézők, melyeket filmes forgató- csoport készített külső helyszí­nen, a stúdiótól jó néhány kilo­méterre. Nem kell különösebben ma­gyarázni, hogy ez mit jelent. A rövid filmriportok életszerűbbé, élénkebbé teszik a műsort. A néző sokkal inkább megérzi a nemzetiségi kongresszusokat előkészítő küldöttválasztó köz­gyűlések hangulatát, jobban megismeri a küldötteket, ha azok saját környezetükből szól­nak hozzá. Ilyen filmriportok ké­szültek a bajai és csávolyi kül­döttválasztásokról. Közvetlenebb, érdekesebb a stúdióban készül­teknél az a riport is, mely egy traktoros apával és három, szin­tén traktoros fiával készült a hor- vátajkú Lakácsa egyik szántó­földjén. Remélhetőleg a soron követ­kező nemzetiségi adásokban mind gyakrabban láthatunk majd filmriportokat. Természe­tesen ez nemcsak a szerkesztők jóindulatától függ. A stúdió mű­szaki és technikai fejlesztése döntően befolyásolhatja az ilyen törekvéseket. A már említett filmriportokon kívül mindkét blokkban időszerű jegyzetek hangzanak el, melye­ket dr. Szende Béla és Filáko- vity István írtak. A német nem­zetiségű nézők még egy ripor­tot láthatnak. Wolfart János a stúdióban Gerber Györggyel, a vasasi bányaüzem vezetőjével beszélgetett. A műsor jó hangu­latát a vértessomlói gyerekek és Kovács Antal népszerű tambura- zenekara növelik. (2. adás, szerda, 19 óra) (Popovics) Carmen Sevilla és Vittorio de Sica játssza a Kenyér, szerelem Andalúzia című film két főszerepét A híres olasz filmet a televízió október 1-én, vasárnap 14 óra 40 perckor vetíti. Gershwin magyarul Akárhogy is forgattuk, a jam sós* sión kifejezés magyar megfelelőjét nem találtuk. Végül: örömzene — ebben állapodtunk meg. Nem jelent mást, mint az egymás örömére szol­gáló, együttes muzsikálást. Jelen esetben a könnyűzene nehézsúlyá­ban: a dzsesszben. Vibráló egyéniség Bornemissza Má­ria, a megye egyetlen, a műfajt ma­gas színvonalon művelő dzsesszéne- kesnője. Csapongó beszámolóját, ez élményekkel tele visszaemlékezéseit egy-egy kitűnő együttesre, produk­cióra, koncertre csak nagy nehezen lehet követni. — Lázadozom a lehetőségek elleni — mondta, s arra célzott, hogy Ma­gyarországon a nagyközönség — és részben a szakma is — nem becsüli kellőképpen a dzsesszt. Jó példa er­re az, hogy a jóformán törvényszerű­en az angol nyelvre épülő dzsesszt jó néhányszor magyarul kell énekel­ni, s ez nemcsak az előadó munká­ját teszi nehezebbé, hanem a zene simább befogadását is. Bornemissza Mária ezért énekelte egy alkalom­mal magyarul Gershwint, s ezért kérdezték fellépése után a kollégái: ugyan, hogyan mertél belefogni? A Nádor éttermében beszélgettünk, ahová ebben az évben szerződés kö­ti. Repertoárja változatos, bár sietve hozzáteszi: — A mindennap hallható sláge­reket csak a legritkábban énekelem el. Inkább a dzsessz-számokat adom elő, mert — túl azon, hogy nagyon szeretem énekelni — azt szerelném, ha a közönség is megkedvelné. — Kell valamilyen többlet ahhoz, hogy valaki a dzsesszt magas szín­vonalon művelje? — ízlés, zenei műveltség, adottság, érezni kell a zenét, kreativitás kell hozzá. £s nagyon jó kísérők. Nem árt az sem, ha valaki az angol nyelv­vel, a szép kiejtéssel tisztában van. és kell mindez mellé még lelkesedés is. En lélekben mindig amatőr mara­dok — az amatőrök mindig lelkesek. Az utóbbi években a dzsessz, a könnyűzenei műfajok e legértékeseb- bike egyre népszerűbb. Ez részben köszönhető annak is, hogy a rock és a dzsessz közeledett egymáshoz. Nyil­ván ennek az eredménye, hogy a na­gyon jól működő pécsi dzsesszklub 500 tagja közül több mint 400-an 25—30 év közötti fiatalok. S ha már itt tartunk: ugyanakkor nincsen a városban egyetlen dzsessz-együttes sem. így, ha valaki a műfaj után ér­deklődik, maradnak a lemezek — és Bornemissza Mária, a Nádorban, aki azt tartja, hogy „a dzsesszről nem beszélni kell, hanem csinálni". Ha jól emlékszem, Miles Davis is így mondta. M. A. Szókratész védőbeszéde Haumann Péter a pécsi színházról Ma, vasárnap este nyolc óra­kor hat esztendeje sokfelé ját­szott, sokfelé sikert aratott elő­adást mutatnak be a Pécsi If­júsági Házban. A színész szá­mára legnehezebb műfajban: a monodráma műfajában. Hau­mann Péter adja elő Szókratész védőbeszéde című estjét, me­lyet szinte az egész ország is­mer és értékel. Hét esztendővel ezelőtt ment el Pécsről, s hat éve mutatta be ezt a darabot. Azóta a magyar színészvilág el­ső sorába került. Közbeeső ál­lomása is egy volt csak: a Hu­szonötödik Színház. Nem sok­kal később onnét került a Ma- dáchba, s azóta annak egyik vezető színésze. Felidézendő a pécsi előadás előtt az egykori pécsi színházi tagságot, annak összefüggéseit Haumann Péter mai színészi rangjával, hadd írjuk le néhány gondolatát: — A Pécsi Nemzeti Színház azt adta nekem, ami nélkülöz­hetetlen a pályán: az önbizal­mat — mondotta. — Megkaptam Eddie Carbone szerepét a Pil­lantás a hídról című drámában, pedig az nyilvánvalóan még nem nekem való szerep volt — egy negyvenöt éves férfi alakja. Más vidéki színháznál kevés fiatal színész kap ennyit, mint Pécsett. Ügy éreztem, jól gaz­dálkodnak itt a fiatalokkal. Sőt, nagy merészség volt nekem ad­ni Carbonét. Egyébként egy év­vel korábban is felmehettem volna Pestre, már a Brecht-sze- rep, az Azdak megformálása után. De itt maradtam még egy másik szerep, Arturo Ui végett. Aztán Eddie Carbonét is osztot­ták rám, s az alkalmas volt rá, hogy meg tudjam magamat mérni. Azóta kiegyensúlyozot­tabb a lelkivilágom és jobban észreveszek megoldásokat. A sikerélmény nyugodt alkotásra ad lehetőséget. — Szókratész? — Kitűnő írott anyag, jó szín­ház, jó rendező találkozott eb­ben, meg hát a szerencse, ami a színészpályán is nélkülözhe­tetlen. Nagyon sokfelé hívtak meg bennünket, eddig például Sárospatakon, Csepelen, Sal­gótarjánban jártunk, aztán me­gyünk Tatára is, pedig egyik sem egyetemi város. Ennek az alakításnak köszönhetem, hogy a tv is felfedezett, azóta sorra kapom a tv-szerepeket, amelyek kielégítik színészi játékigénye­met és jóleső gondot okoznak, mert nem kis szerepek. F. D. „ Kerekasztal-beszélgetés” Somogyvári Valéria közle­kedési műsoráról (hétfő, 17.05) így tájékoztatott: — Bármennyire nem is óhajtjuk, de „kertek alatt" az ősz, lassan készíthetjük az esőkabátot és a víztűrő cipőt. A gépkocsik védelméről is jó előre gondoskodni kell, és eh­hez adunk jó tanácsokct, szak­ember segítségével. Ezenkívül járőrkocsiból gyűjtünk tanulsá­gokat, hogy miért lett közút­jaink veszélyzónája a zebra, vagyis a gyalogosátkelő. Is­mét beszámolunk az elmúlt időszak közúti eseményeiről, látogatást teszünk az autó­vásáron és a Tolna megyei közlekedésrendészet gondjairól is beszélgetünk. Kovács Imre két műsort gon­doz a héten. Kedden (17.30) Somogyvári Valériával közö­sen készített riportja hangzik el: Jubileumi „kerékasztal” Baranya légterében címmel. — Harmincéves a Magyar Honvédelmi Szövetség pécsi repülőklubja, amelyben csil­lést és orvost köt össze a le­vegőóceán szeretete. A jubi­leum alkalmából gépre szállt az egykori pécsi futballkapus és a klubalapító, a 72 éves Szarka Rudolf, Varga tanár úr, a komlói népművelő és a fiatalok közül is sokan, hogy körsétán repülve Baranya fes­tői tájai felett elmondják em­lékeiket a pécsi repülés múlt­járól és színes mindennapjai­ról — mondta a műsorról Ko­vács Imre. A fegyveres erők napján (péntek, 17.05) azzal tiszteleg a pécsi stúdió, hogy „ember­közelbe" hoz egy katonacsa­ládot. Takács István alezrede­sékhez látogat el Kovács Imre. És még néhány műsorról: szerdán (17.05) Borsos József szerkesztésében jelentkezik a Hét közben című aktuális zenés magazin. A Munkásmű­velődés októberi száma (szom­bat, 17.05) többek között be­számol az utazó brigádok ta­pasztalatairól, az üzemi műve­lődési bizottságok feladatairól a vetékedők előkészítésében, folytatódik a magyar munkás- mozgalmat és a zenei roman­tikát ismertető sorozat. Vasár­nap a zenei világnap alkal­mából a pécsi Liszt Ferenc Kórus énekel Antal György vezényletével. Filákovity Branko, a szerb- horvát nyelvű műsor szerkesz­tője az elmúlt napokban Eszé­ken járt. Sorozatában hétfőn folytatja szlavóniai útinaplóját. „A fiatalok hullámhosszán" cí­mű keddi ifjúsági adásban bemutatják a pécsi és a sza- lántai általános iskola kis el­sőseit. A szentendrei szerbek­kel, az ott élőkről, kultúrájuk­ról, múltjukról és jelenükről készített riportot Mándity Zsiv- ko mohácsi tanár, a szerb- horvát szekció mohácsi tudó­sítója. Ez a riport csütörtökön hangzik el. Pénteken Ivezics Márkkal, a szalántai tsz fő­könyvelőjével beszélget Fran- kovics György abból az alka­lomból,~hogy 25 éve dolgozik a levegőben a szövetkezeti mozgalomban. Szombaton — szeptember utolsó napján — „Szeptember végén" címmel hangzik el őszi verses-zenés műsor nemcsak a magyar nyelvű, hanem a hor- vát műsorban is. A német nyelvű adásban, szerdán Wolfart János egy pályakezdő nemzetiségi óvó­nőt mutat be. A görcsönyi születésű Pfaff Erzsébet, a Leöwey gimnázium német ta­gozatának egykori diákja ma a pécsi nemzetiségi óvodában kamatoztatja kitűnő német nyelvtudását és gyermekszere­tetét. Reil József csütörtökön az őszi mezőgazdasági mun­kákról tájékoztat. Gráf Vilmos nyári emlékeiről, utazásaikról kérdezi a mecseknádasdiakat. Vasárnap újból megkezdődik a magyarországi német mon- dókák, dalok, versek bemuta­tása, ismertetése. Dr. Wild Katalin és Regine Metzler kö­zös műsora az általuk Bara­nyában gyűjtött néprajzi anya­got igyekszik közkinccsé tenni. Hol? ■Iliikor? Pécs, Ifjúsági Ház: Szep­tember 25-én, 19 óra­kor „önarckép” címmel Muzsay András előadómű­vész önálló estjére kerül sor. 28-án, 19 órakor film­vetítéssel egybekötött be­szélgetésen találkozhatnak az érdeklődők Sebes Gusz­távval, az 50-es évek le­gendás aranycsapatának szövetségi kapitányával. Szeptember 30-án 19 órára várja az IH mindazokat, akik szívesen elbeszélget­nének Dárday Istvánnal, alkotótársaival, valamint a „Filmregény" néhány' sze­replőjével. Azok számára, akik még nem látták a „Filmregény"-t, az IH nagy­termében 15 órai kezdettel levetítik a filmet. Az IH fotóklubjának a képzőmű­vészeti világhét alkalmá­ból rendezett kiállítása szeptember 25-től október 15-ig tekinthető meg az IH- galériában. HI-FI magnósklub: ismét folytatódnak a foglalkozá­sok a TÜSZI Hunyadi úti helyiségében. A legköze- lebbire szeptember 26-án, 17 órakor kerül sor. Nevelők Háza: a DSMK- val közös rendezésben ke­rül sor 27-én este 18 óra­kor beszélgetés a szocioló­giáról. A beszélgetést He- leszta Sándor, az ELTE köz- művelődési tanszékének ta­nóra vezeti. Ságvári Művelődési Ház: 26-ári, 27-én és 28-án „Dísztárgyak a lakásban" címmel a Centrum Aruház rendez kiállítást a Szolgál­tató üzemben. FOTÓTÁRLAT Fotókiállítást rendeztek a komlói bányászok. A Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek üzemi bizottsága szervez­te a tárlatot a Mecseki Szén­bányák Kordiái Szénelőkészítő Üzemében. A kiállításon Radó Pál fotói láthatók. (Képünk: Sárospatak) „...éhínség terített asztala” Könyv Nem véletlenül választottam címnek Vári Attila erdélyi költő nemrégiben, a Kriterion gondo- dozásában megjelent kötetéből ezt a sort. A versek és versfüzé­rek az „éhségek”, a néha konk­rét, sokszor áttételes, legtöbb­ször szinte megfoghatatlan je­lentésű hiányérzések tárházai. Valaminek a fájó és kétségbe­ejtő hiánya, ez az űr jelen van a kötet minden egyes versében, valamennyi gondolatban. A köl­tő inkább csak ezt az érzést re­gisztrálja, s fejezi ki sajátos hangú és hangulatú képeivel. A gyötrő hiányérzet oka vagy okai csak néhol villanok föl határo­zottan, a kötetben az okozat - a hiány keltette fájdalom, érzés, hangulat — a domináló. Ennek a költői világnak, alap­állásnak, emberi-költői maga­tartásnak a summázása a kötet címe is: „Változatok ütő és vé­dekező hangszerekre”. A meg­szokott zeneműcím egyetlen sza­vának megváltoztatása erősen fölhívó jellegűvé teszi a kötet címét, s egyben az ütés—véde­kezés ellentéttel már itt utal er­re az összes költeményben vé­gighúzódó motívumra. A halk, inkább fájdalmasan szemlélődő hangvételt, a véde­kezést erősíti a vissza-visszatérő téma: a csend. A nyelvet biz­tonsággal kezeli, s nemcsak mint eszköz, hanem mint téma is megjelenik nála, például: „örö­költem egy modatot" (öröksé­gem), vagy a Jelentéstani je­lentés című versekben. Az év hónapjairól írottak közül ki­emelkedik a Krúdy Gyulát idé­ző „November". A kötet másik jellemzője a groteszk, mintami­lyen a „Pilóta-temetés" című vers. „A szavaknak joguk a rejtőz­ködés, versben és prózában egyaránt. A szavak csenghet­nek, játszhatnak, rejtőzhetnek, nekik szabad. Az írónak soha.” — írja Vári Attila, aki így lát­tatja magát a „Február" sorai­ban: „törvény-vékony pálcát tör­nek I fölötted kik sosem lát­tak / nem tudják / hogy ikre vagy a / kamaszhangú tisz­taságnak." Dücső Csilla váríaltila változatok utó és védekező hangszerekre versek knien < Az oldalt összeállította: Földessy Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom