Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-30 / 239. szám
2 Dunántúlt napló 1978. augusztus 30., szerda Csoportkiállítás a Nemzeti Galériában (Tudósítónk teiefonjelentése) Tegnap délután 4 órakor nyitotta meg a 10. csoportkiállítást a Budai Vár „C" épületében dr. Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója. A nyitóünnepségen megjelent Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is. A 11 kiállító: Czóbel Béla, Holló l„ászló és Frank Frigyes nyomdokain indult el, mint a magyar expresszionista irányzat képviselői. A pécsi Simon Béla képei többek között: a „Szőlőhegy", a „Szülőföldem virágai", a „Baranyai lakodalmas" is ott szerepelnek a budavári kiállításon Baranyó Sándor, Bényi László, Bozsó János, Félegyházi László, Pirk János, Tóvári Tóth István és Vén Emil alkotásai mellett. — A magyar expresszionista irányzat képviselőit a háború évei igen szétszórták — mondotta Simon Béla a megnyitó előtt. — Eddig még nem volt alkal- munlTTlyen nemzedéki, együttes bemutatkozására. Ezért is nagy öröm számomra ez a közös szereplés, mert az önálló kiállításaink után, most barátok között szerepelhetek, olyan festők társaságában, akikkel azonosak az elképzeléseim, akik az én világomat jelentik, s akikkel együtt kiállítani nagy „megtiszteltetés”. G. O. Az űrhajósok technológiai kísérlete — A szocialista országok űrhajósainak részvétele az Inter- kozmosz program teljesítésében nemzeti siker számukra, de egyúttal a nemzetközi együttműködés jó példája is. Ez a részvétel ösztönzőleg hat az érdekelt országokban az űrkutatási tudomány fejlődésére is — jelentette ki German Tyitov, a második szovjet űrhajós, a most folyó szovjet—NDK közös űrkísérlet kapcsán. Tyitov méltatta a többi szocialista ország űrhajós jelöltjeinek felkészülését, kijelentve, hogy viszonylag rövid időn belül, a szükséges tanfolyam befejeztével ők is útra kelhetnek a világűrbe. Kedden az űrnégyes tagjai folytatták a technológiai kísérleteket, s emellett orvosbiológiai vizsgálatokkal is foglalkoztak. Az állandó személyzet tagjaitól, Ivancsenkovtól és Koval- jonoktól vért is vettek, hogy azt a földre szállítsák a visszatérő űrhajóval. Bikovszkij és Jöhn nem saját űrhajójával, a Szojuz 31-gyei tér vissza a földre, hanem Kovaljonok és Ivan- csenkov Szojuz 29-esével. Ezért kedden átszerelték a méretre készült üléseket az egyik űrhajóból a másikba. I NYÁR HARKÁNYBAN Bányásznapi randevú - Pécsújhegy Vasárnap Színész- Újságíró Rangadó Az nem tehet, hogy mindig a színészek győzzenek! Hétköznapi zsúfoltság ■ Tömeg mindenhol Nem sokat pihent a „megtelt” tábla Márka, dinár a piacon Harkány, nyári hétköznap. A fürdő bejáratánál a négy pénztár előtt hosszú sorok. A nap veszettül tűz, néhányon felöltözve ácsorognak. A sor lassan halad előre. Bent ketten azon társalognak, ha délután is fürödni akarnak jönni, újból jegyet kell váltaniok, holott reggel egész napra megvették. Az első medence körül minden hely foglalt, törölközőkön, fürdőkabátokon, pokrócokon, nyugágyakban, hintaszékeken bámulnák az üdülők. A hangszórók magyarul, németül és szerb-horvát nyelven harsogják a figyelmeztetést: „Csak az értékmegőrzőben elhelyezett tárgyakért vállal felelősséget a vezetőség.” A vízben a medencepadkán idős asszonyok, férfiak beszélik meg a világ dolgait. Egy csoport a régi és a mostani aratás közötti különbségről vitatkozik. A régi téli fürdőre emeletet építenek. Ha elkészül a jövő év tavaszán, akkor bővül a fürdő gyógyászati szolgáltatása. A kolbászos, lángosos, italos pavilonok előtt nagy a tömeg. Az ügyesebbeket szolgálják ki először, legalábbis sokan ezt hiszik. Egy fiatalember szatyorral a kezében érkezett, el is visz vagy tíz üveg sört. Alaposan bent vagyunk már a délelőttben, egyre többen keresik fel a bisztrókat, kerthelyiségeket. Az idő itt nem drága, s ha szerencséje van az embernek, még asztalhoz is ülhet. Az biztos, a vendéglátósok nem panaszkodhatnak a forgalomra, de a fürdővállalat vezetői sem. Augusztus közepétől ötször került ki a nagy kapura a megtelt tábla, ami azt jelenti, hogy ezeken a napokon 11 ezren fordultak meg a strandon. A Zsigmondy sétányon tízméterenként kukoricaárusok ütöttek tanyát, csemegefajta is kapható három forintért. A piacon aztán dinnye, paprika, paradicsom mellett dinárt, márkát, dollárt, melltartót, pulóvert, harisnyanadrágot is árulnak. A holmik silányak, de vevő azért akad. Az autóparkoló dugig kocsikkal, még a járdára is felállnak. Egy rendőr ellenőrzi, hogy zárva vannak-e, mint mondja: mindig akad, amit gazdája nyitva felejt. Vastag törzsű fa alatt karambol nyomai : üvegcserepek, összetört Trabant sárhányó. Odébb, a nemrég elkészült ideiglenes parkolóban egy autó sincs, igaz a nap erősen tűz, s mindenki árnyékban szeretné hagyni a kocsiját. Harkány változatlanul" nagyon népszerű. Ezen a nyáron is az utak melletti községet jelző táblák alá gyakran kite- hették volna, hogy „megtelt". Roszprim Nándor Nem vitás, a vasárnapi bányásznapi randevún a legforróbb hangulat a pécsújhegyi betonkatlanban lesz. A kézilabda stadionban csap össze ugyanis a pécsi színészek és az újságírók kispályás labdarúgó- csapata, s mi — újságírók — nagyon fogadkozunk, elegük és melegük lesz a színészeknek, sőt, a végén még egy kicsit le is lesznek forrázva, miközben a mi briliáns játékunkon csak ómul a közönség. Mire ez a nagy mellény? Az igazság az, hogy van mit tör- lesztenünk. Tudni kell, a pécsi SZÚR-oknak, ha voltak is kihagyások, nagy hagyományuk van. Hatvannyolc előtt már többször is találkoztunk a pécsújhegyi stadion szikrázó betonján, s szó ami szó, eddig rendszerint elsírtunk, ami mellesleg sok prémiumunkba is került. Szeretnénk tehát a mérlegen javítani, ami ez ideig így fest: háromszor győztek a színészek, egyszer döntetlen volt, s mindössze egyszer sikerült az újságíróknak diadalmaskodniuk. E Így közlekedünk mi Behajtani tilos az Aradi vértanúk útjára, ám egyesek mégis megpróbálják A rutin nem elegendő Feloldásra váró ellentmondások a közúti jelzésekben rr Őrjáraton a pécsi utcákon A jc járművezető erényei közé tartozik a rutin is. Az, amire csak sokezer kilométer levezetése után, a kormány mögött töltött hosszú órák során lehet szert tenni. Pusztán rutinból azonban ma már egyetlen autós, motoros sem tud megélni. Márpedig többségük még mindig úgy rója a kilométereket, hogy ügyet sem vet az időközben megváltozott közúti jelzésekre, mondván: ami ezt tiltotta, azt írta elő tegnap, az biztos ma is úgy van. Eme megállapítás főleg a városban közlekedőkre igaz. A megszokás nagy úr. Ennek lehettünk tanúi tegnapi pécsi közlekedési őrjáratunk alkalmával is. Vegyük például az Aradi vértanúk útját. Hosszú időn át szabadon lehetett furikázni rajta föl, s alá, bármerről hajtott be az ember járművével. Mígnem egy nap „Behajtani tilos” jelzőtáblát helyeztek ki a Landler Jenő utca felőli végén. Ezzel azonban jóformán semmi sem változott, a megszokásból vezetők ugyanúgy keresztül akartak haladni az utcán, mint annak előtte. „Beröpült” it személy- kocsi és motorkerékpár, lovasszekér és biciklista egyaránt. Az megint más kérdés, hogy a tilalmi táblától alig karnyújtásnyira újabb három jelzés próbálja útbaigazítani az arra. igyekvőket. Azokat, akik egyébként be sem hajthatnak. Ki érti ezt? Szóltunk már a közúti jelzések ellentmondásairól épp elégszer. Úgy látszik, nem eleget. Jó példa erre a Zsolnay Vilmos utca, ahol az úttesten folyó munkák miatt 30 kilométeres sebességkorlátozás van érvényben. De nem ám az útjavítás közeliben, hanem jóval távolabb. Mert a jobbról betorkolló Farkas István utca feloldja a tilalmat, és innen kezdve robognak a járművek. Hatvannal, s talán még többel. Szerencse, hogy eddig nem történt baj, épségben maradtak az úton dolgozó munkások. A jó értelemben vett rutint említettük a legelején. Manapság az viszont már semmit sem ér. Oly sok Pécsett a lezárt utca, a feltúrt kereszteződés, hogy lépten-nyomon figyelni kell g terelésekről, a forgalmi akadályokról szóló közleményeket, a szinte naponta változó jelzőtáblákat. Ezek figyelemmel kísérése nélkül könnyen elkeveredhet autós, s motoros, legyen vadidegen, vagy akár tősgyökeres pécsi honpolgár. A rutin ide már kevés. Főként most, amikor a belvárosi közlekedés amúgy sem gyerekjáték. H. L. mérkőzések krónikáját egyébként megtalálhatják olvasóink a Bányásznapi randevú újságjában, mely az árusoknál kapható. A legfájóbb vereség a tavalyi volt, amikor is a Bányásznapi randevúk által újra életre hívott SZÚR-on egy hatost rúgtak a színészek, s nekünk mindössze a becsületgólra tellett. Most tehát feltétlenül mi szeretnénk kötényt adni a színészeknek. íme, a két csapat válogatott keretének játékosai. Színészek: Bobor György, Garai Róbert, Hajzer Gábor, Horváth István, ifj. Kőműves Sándor, Körmendy László, Kuli Ferenc, Melis Gábor, Schön Gyula, Tolnai Gábor, Tomanek Gábor és Tóth Sándor, Liszt-díjas csapatkapitány. Edző: Mitzki Ervin (f. h.). Újságírók: Ambrus György, Baka László, Belénessy Csaba, Hídvégi József, Horváth László dr., Kapuvári László, Kozma Ferenc dr., Lombosi Jenő, Miklós- vári Zoltán, Roszprim Nándor, Salamon Gyula. Tartalék: Lázár Lajos sportrovatvezető. (Ö tudósít ugyanis a meccsről, s a tudósítás meg is jelenik, ha az újságírók győznek.) Edző: Nógrádi Róbert (m. v.). A mérkőzés játékvezetője: Stier József, a PMSC titkára. Segítői a taccsvonalon: Barlahidai Andrea és Dücső Csilla, a Dunántúli Napló munkatársai. Röviden, mi újság a csapotok házatáján? Haász Miklós, a színészek szóvivője: Ha a csapat nem fáradt le eléggé a Pécsi Nyári Színház idején, akkor most lefáradhat. Aki nem kapott szerepet a Saloméban, az itt most kaphat. Újonc a csapatban Tomanek Gábor, aki most végezte a főiskolát, először itt fog bemutatkozni, s ha' befogadja a közönség, a színházban is fognak tapsolni neki. Végül pedig nagyon remélem, ifj. Kőműves Sándor a súlyos drámai szerepek után a pályán feloldódik. Ami az újságírókat illeti, Lombosi Jenő, a csapat ásza a múlt héten csontkovácsnál járt. A két doktor, Kozma és Horváth dr. fo- gadkozik, a mérkőzés során egyszer-egyszer beesnek a színészek hálójába, de úgy, hogy velük lesz a labda is. Az újságírók csapata egyébként péntektől rejtekhelyre, a Szalma csárdába vonul. A Színész-Újságíró Rangadó vasárnap este 7 órakor kezdődik a pécsújhegyi kézilabda stadionban. A labdát Schirilla György futva hozza Budapestről, s ha Szekszárdon el nem téríti egy Kadarka nevű gerilla szervezet, remélhetően időben megérkezik. A kezdőrúgást a Pécsi Nemzeti Színház legszebb Jeánya, Németh Nóra végzi, aki a főiskoláról egyenesen az Óriáscsecsemő női főszerepére szerződött, s most is csak főszerepet volt hajlandó vállalni. A mérkőzésről helyszíni közvetítést ad Kovács Imre, az ismert riporter, ám ezt a Pécsi Rádió nem közvetíti, tehát aki hallja, adja ót. A mérkőzés szünetében Fónay György labdazsonglőr fejelget, tombolát sorsolnak, majd a Pécsi Nemzeti Színház mini műsorára kerül sor. Fellépnek: Bókay Mária, Krasznói Klára, Cseh Mária, Mester István, Kozma Pál. A műsort vezeti: Galambos György. Zongorán kísér: Papp Zoltán karmester. Miklósvári Zoltán Központi feladatát teljesítette Ülést tartott a Pécsi Nyári Színház művészeti tanácsa Tegnap délelőtt a Pécsi Városi Tanácson Komlódi József né, Pécs megyei város Tanácsa elnökhelyettese elnökletével ülést tartott a Pécsi Nyári Színház művészeti tanácsa. A nyári rendezvény- sorozatról Eck Imre, a Pécsi Nyári Színház művészeti igazgatója tett jelentést a testületnek. Felidézte a sorozat indulásakor meghatározott célokat: negyven év után újra legyen rangos nyári színházi játéksorozata Pécs városának; a programsorozat szervesen illeszkedjék bele az ország nyári színpadainak értékes koszorújába, következésül központi programja a városra jellemző táncművészet legyen, kiegészítve a már csírájában meglévő kezdeményezésekkel. Ezenkívül még sok más egyéb szempont is motiválta az intézmény arculatát. —^Tisztelettel jelentem a művészeti tanácsülésnek, hogy a központi feladatokat megoldotta a Pécsi Nyári Színház. Tiszta művészi profillal dolgozott, úgy, hogy a fő program, a tánc mellett szorosan megfért a pódiumművészet többi ága; a hagyományos színház, az amatőr-hivatásos kísérlet, a bábjáték vagy a commedia del'arte-ra emlékeztető vigasság is. A fölvállalt óriási feladat — most valóban annak nevezhető a 9 bemutató és a 39 előadás — sikeres, eredményes befejezése közös munka volt. Közös volt a párt- és állami vezetőkkel, az ország, a város művészeivel, népművelőivel, amatőrjeivel ... — mondotta Eck Imre, majd a továbbiakban a különböző helyszíneken lezajlott művészi munkát elemezte, rávilágítva a hiányosságok, negatívumok jövőt illetően különösképp fontos tapasztalataira. Kiemelje, hogy mindez az első nyári színházon fordult elő. Mind a művészeti irányítás, mind a szervező apparátus most szerezte meg ez ügyben első tapasztalatait, öt hónap alatt kellett megszervezni, színpadra állítani, előadni 9 bemutatót, 39 előadást... Ezután Bagossy Lászíó igazgató a szervezési munka tapasztalatairól tett jelentést. Mindkét referátumhoz sokan hozzászóltak; szó esett a jövő elképzeléseiről, feladatairól is. Legközelebb a művészeti tanács októberben ül össze, amikor a jövő évad konkrét tervét fogják megvitatni. W. E.
