Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-30 / 239. szám
1978. augusztus 30., szerda Dunántúli napló 3 Évi félmilliós társadalmi támogatással m agamban jelest adtam a mohácsi járásnak. Tapasztalataink szerint ugyanis a közművelődésről itt keveset beszélnek, megvalósításában viszont többet tesznek az átlagosnál, és a nehézségeket is úgy tekintik, hogy még jobban neki- gyürközve el lehet bánni velük. A művelődési házak többsége nem álldogál üresen, a könyvtárak, a klubok látogatottak. De vajon hogyan látja a helyzetet a szakember, aki régóta foglalkozik a járás kulturális életével. Beszélgető partnerem: Tomázy Ferenc közművelődési felügyelő. — A járásban valóban törődnek a művelődési hálózattal. A községi tanácsok rajta tartják a kezüket. Ez nagyon fontos: saját ügyüknek tekintik a művelődési házakkal való foglalkozást. Az együttműködés zavartalanságára törekednek. 1976-ban már valamennyi községi tanács a köz- művelődési intézmények közös fenntartására szerződést kötött a területükön levő gazdasági szervekkel. A támogatás évente félmillió forintot jelent. A művelődési házak, a könyvtárak költségvetése így lényegesen emelkedhetett. Jó az intézmények felszereltsége, de azért nálunk is vannak problémák. — A személyi ellátottságra gondol? — Arra is. .Hat községünk művelődési házában főhivatású igazgató tevékenykedik, Nagynyárádon főállásban és egyszemélyben van igazgatónk és könyvtárosunk, néhány könyvtárban pedig főhivatású könyvtárost is alkalmazhattunk. Azonban a többi helyen is szükség lenne rájuk, sőt a nagyobb községekben —, mint például Boly, Dunaszekcső, Somberek — előadó is kellene. A körzeti művelődési házak szerepe növekszik, és nő a szakmai követelmény, elvárás is. Az igazgató hogyan lásson el egyszemélyben minden feladatot? Ezen kívül a nem főhivatású alkalmazottakat továbbképzésre, tanfolyamra is igen nehezen lehet elküldeni. — Lippón is a személyi feltételek hiányoznak a nevelési központ létrehozásához? — Klub, könyvtár, nagyterem, iskola, óvoda és sportpálya épült egymás mellé. Nlpr csak a mozi hiányzik és elsősorban olyasvalaki, aki összefogná a létesítményeket, irányítaná a munkát. Három tagközség is tartozik ide; nagy szükség lenne a nevelési-közAhol többre jutnak az átlagosnál Beszélgetés a mohácsi járás közművelődési munkájáról művelődési központra. Már nulságokat vonhatnak le mind- bejelentettük az igényünket, de ozok, akik másutt foglalkoznak eddig mégcsak az elvi beleegyezést kaptuk meg. Különben is korlátozott a létszámengedélyezési lehetőségünk. a közművelődéssel. Barlahidai Andrea Hogyan készülnek fel az új feladatokra? jfajta képzés indul szeptembertől a középfokú oktatásban, a szakmunkásképzési szakközépiskola. Baranya egy ipari és egy mező- gazdasági profilú tanintézetében néztük meg a tanévkezdés előtt, hogyan készültek fel az új iskolatípus bevezetésére. Lőrincz József igazgató és Móricz Ottó műszaki vezető a Zipernovszky Károly Szakközép- iskola idei feladatairól adott tájékoztatót. Ebben az intézményben a régi technikumi modellhez kellett igazítani az új típusú iskola tanterveit, utasításait, szakmai jegyzékét. Az általános gépész első osztályban gépi forgácsoló, ezen belül marós és esztergályos szakmát oktatnak szeptembertől. A korábbi tananyaghoz képest itt csak a gyakorlati képzés erősödött, — A közeljövőben hol fejlesztik a művelődési intézményeket? — Udvaron klubkönyvtárat, Hímesházán pedig új művelődési házat adtak át nemrégiben. A községi tanácsok arra törekszenek, hogy olyan objektumokat létesítsenek, amelyek nemcsak a helyi igényeket elégítik ki, hanem a tagközségeket is ellátják. Szederkényben is ilyet akarnak építeni, de egyelőre nincs rá anyagi fedezet. Bolyban az V. ötéves terv végéig szeretnék megvalósítani a művelődési ház bővítését. — Hogyan sikerült elérni, hogy a műsorok látogatottak legyenek? — Somberekén például négy éve épült fel a művelődési ház, és még ma is közkedvelt, és nemcsak az operettre, de a Bánk bánra is bejön a közönség. Arra kell vigyázni, hogy tartani tudjuk a kezdeti színvonalat. Ezenkívül minden művelődési ház rendszeresen készít nyomtatott vagy házilag gépelt műsorfüzeteket. A program mellett ajánlásokat is tartalmaznak, fölhívják a figyelmet egy-egy tv-adásra, mozifilmre is. Színházlátogatásokat szervezünk, jönnek a társulatok és az emberek is elutaznak Pécsre. A szederkényiek még jutalmat is kaptak a színháztól. A füzetek ezeket a kirándulásokat is jelzik, melyekre szervezetten, busszal utazhatnak. Tomázy Ferenc szobájának egyik falát színes táblázat díszíti, olyan órarend féle. A könyvtárosok beosztását lehet leolvasni róla. Ha valamelyikük megbetegszik, más megy ki helyette, az emberek nem csalódnak, nem várnak hiába. A mohácsi járás azt hiszem, tényleg megérdemli legalább a jelképes ötöst. És példájából hasznos következtetéseket, taA Káptalan utcában Korszerűsítés és régészeti feltárás Nagyszabású régészeti feltárással ér fel a Káptalan utcában folyó jelenlegi közműrekonstrukció. Ennek során kicserélik a régi utca víz-, gáz- és egyéb vezetékeit. Az úttestet felásták a Hunyadi úttól a Rózsakért aljáig. A régészek kezdettől fogva megkülönböztetett figyelemmel kísérik az itt folyó munkát, amely régésze- tileg védett városrészben folyik, hiszen itt volt a római kori temető, s a püspökség egykori területe. Mint kiderült, számos építmény állt itt a római kortól a török kiűzéséig. Az első árokban eddig hét épület alapjai, továbbá mészégető kemence és vízvezeték maradványai kerültek elő. Az eddig feltárt és dokumentált leletekből, épületmaradványokból az derül ki, hogy a Káptalan utca jelenlegi beépítettsége nem azonos a középkorival. A ma látható épületek többsége, barokk kori, s alátámasztják azt az ismert tényt, hogy a várost, a középkori Pécset a török kiűzése után teljesen átépitették. Kárpáti Gábor régész, a* leletmentés vezetője számára régészeti szelvényként szelik át ezt a fontos területet a köz- műrekonsrukció során ásott árkok, melyekben nemcsak egyszerű leletmentés, hanem feltárással egyenértékű tevékenység válik lehetővé. (g. o.) Szakmunkásképző szakkűzépiskülák Látogatás két intézetben Az igazgatók derűlátók elméleti téren ugyanazt oktatják, amit a szakközépiskolában. A két villamos osztályban egyrészt villamosberendezés-szere- lőket, másrészt az elektrolakatos alapszakmán belül villamosgép- szerelést oktatnak. Ennek az osztálynak egy csoportja, mintegy 12 fő felvonószerelő lesz — rájuk nagy szükség van máris a szaporodó pécsi magasházakban. A finommechanikai és műszerész osztályból az új típusú képzésben elektronikai műszerész osztály lesz. • * Üzemek és az iskola Ezeket a szakokat az iskola hagyományai, a meglévő üzemi kapcsolatok alapján alakitották ki, s a hét pécsi üzemmel kötött szerződések alapján továbbfejlesztették. Előtte a Baranya megyei Tanács V. B. munkaügyi és művelődésügyi osztályával egyeztették a várható szakmunkásigényt. A szakmunkásképzési célú szakközépiskolában megnövekedik a gyakorlati idő, a tanulók harmadik osztálytól hetente két napot töltenek az üzemben, ahol nyáron egy hónapig folytatják a munkát. A képzés, bár az elméleti rész nem csökken a szakközépiskolához mérten, inkább az üzemekbe terelődik át. Intenzívebben használják ki az iskolai műhelyeket is a megnövekedett gyakorlati időben. Az üzemek vállalták a tanműhely vagy az egyedi gyakorlóhely kialakitását, a pedagógiai feltételeket, a szakoktatói qárdát pedig az iskola biztosítja. A tanulók másodiktól tanulmányi ösztöndíjat kapnak, az érettségi és a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után pedig bárhol elhelyezkedhetnek, illetve jelentkezhetnek továbbtanulásra vagy pedig az iskola technikusi tanfolyamára. Elmélet és gyakorlat A szakmunkásképzési jellegű szakközépiskolai oktatás céljaira a Zipernovszkyban átszervezték a szaktantermeket és a tanműhelyeket is. Saját erőből valamint az üzemek, főleg a MÉV Ércdúsító üzeme támogatásával vásároltak új szerszámokat, felszereléseket. Szükséges is a támogatás, hiszen, mint Lőrincz József igazgató megjegyezte, pénzigényes képzésről van szó: ki kell bővíteni az iskola műszaki gárdáját, létre kell hozniuk egy állandó tmk-brigádot, hiszen a tanműhelyek gépei most nagyon ki lesznek használva. Az oktatás anyagi vonatkozásairól szólva Móricz Ottó műszaki vezető elmondotta, hogy a gyakorlatokon arra fognak törekedni, hogy a tanulók olyan termékeket állítsanak elő, amit nem kell szemétre dobni, hanem ami felhasználható üzemi szinten, vagy értékesíthető a kereskedelemben. Legalább a gyerekek és a szakoktatók bérét szeretnék ily módon előállítani, nem is beszélve arról, milyen szoros kapcsolat alakul ki így az oktatás és a termelés között. Nagyszerű feltételek Megkérdeztük Molnár Attilát, a Marek József Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet igazgatóját is, milyen feladatokat jelentett az új képzési forma a mohácsi intézetben: — Iskolánkban növénytermesztő gépész szakon egy osztályban indul szakmunkásképzési célú szakközépiskolai oktatás. Iskolánk tárgyi feltételeivel meg lehetünk elégedve. Tizenegy kabinetben oktatunk, megvannak a szemléltető eszközeink, most kap iskolánk egy zártláncú televíziós-készüléket. Ami a gyakorlati képzést illeti, jól felszerelt, korszerű tanműhelyeink vannak, melyekben kisebb átalakítást kell csak végezni. Tízhektáros földterület és tangéppark képezi gyakorlati kabinetünket. Nagyban segíti iskolánk munkáját, hogy a mohácsi Üj Barázda Mgtsz és a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát a gyakorló- gazdaságunk. A szakmunkás- képzési jelleg felvételével intézményünk fő profilja változatlan marad. Ugyanazt a képzést kapják tanulóink, viszont az érettségi mellé a szakmunkásbizonyítványt is megszerezhetik az erőgépekre, gépkocsira szóló jogosítvánnyal együtt. G. O. Szociográfia a pécsi vasasokról Tüskés Tibor: Sors kova csők A nyár elején jelentette meg a Táncsics Könyvkiadó Tüskés Tibor új könyvét, a Sorskovácsokat. Nagyváros születik című, Pécsről írott szociográfiája után az akkor vizsgált valóság egy darabját, egy szövetkezet életét veszi most nagyító alá oz író. A Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetről írott könyv ipartörténet, ágazati dokumentum és szociográfia egyszersmind. Tüskés Tibor a felfedező frisseségével fog hozzá az írói szempontból nem egyszer száraz tényanyag — munkafolyamatok, termelési mutatók feldolgozásához. Maga is készít kérdőíveket, s így keres választ arra, hol laknak, dolgoznak a szövetkezet dolgozói, milyen az iskolai végzettségük, a keresetük, a munkakörük, a nopi időbeosztásuk, szociális körülményeik, s mivel töltik a szabad idejüket. E tényeket irodalmivá színezik az üzem dolgozóival készített interjúk, a belőlük kibontakozó munkásportrék, emberi sorsok. Sokféle emberrel ül le beszélgetni, s a tényszerű leírások mellett főként ezekből a beszélgetésekből bontja ki a szövetkezet múltjának és mai életének a képét. Ezt sokféle oldalról világítja meg, a szakmunkás, a segédmunkás, a portás, a titkárnő, a nyugdíjas, o Szovjetunióban végzett elnök, az új gépet tervező mérnök szempontjából. Dinamikus és reális kép bontakozik ki szavaikból, hiszen valamennyien másként látják, másként élik át a szövetkezet életét. Hallunk terveikről, munkakörülményeikről, kétlokiságról és szocialista brigádokról, üzemi balesetről és lógásról, ingázásról és üzemi demokráciáról. Az interjúkban megszólaltatott személyek elmondják életüket is. Ezekből s a szövetkezet „életrajzából” mozaikszerűen áll össze a múltban gyökerező jelen képe, s nemcsak egy helyi iparágé, hanem egész formálódó társadalmunké is. Nyomon követhetjük a külvárosi műhelyekből 1951-ben elinduló fejlődést, az osztódással szaporodó üzemek útját, a mai pel- lérdi ipartelep működését, ahol mór a jövő korszerű nagyüzemét tervezgetik. Tüskés Tibor elbeszélget régi vasasokkal, akik még ott voltak az alapításnál, felkeresi a méhészkedő nyugdíjast és a cigány származású ezermester segédmunkást. Könyvében egymás mellett szemlélhetjük a régi kisiparos világot, a nagy tudású, köztiszteletben álló mesterek képét, és o szövetkezeti kollektívában dolgozó, modern szemléletű és igényű vasmunkások portréját. Beszédesek az író helyszínei is a külvárosi presszótól az öntőműhelyen át a portásfülkéig, ahonnan a hu- szonnégyórázó kapussal kíséri végig a telep egy napját. Az emberi munka, a legősibb ipari nyersanyagot, a vasat formáló munkás dicsérete a Sorskovácsok. Nem is zárulhatna másként, mint a szövetkezetben folyó alkotómunkát megtestesítő híres présöntőgép történetével, amely ugyan nem találmány, de azért megjárja a kötelező kálváriát. A könyv utolsó portréja egy igazi „nehéz emberről", az új gépet megálmodó, megkonstruáló tervezőmérnökről készült. Gállos Orsolya
