Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-03 / 181. szám
j^mornbóvór sajátos hely- zetű Tolna megyei település, három megye határainak találkozásánál: keletről Somogy, délről és nyugatról Baranya súrolja. A megyehatárok közelsége azonban nem jelenti a város „elszigeteltségét”, vonzáskörzete — melyet 20— 30 kilométeres sugarú körrel fejezhetünk ki — átcsap Somogyba és Baranyába. A környező falvakban élők sorsának, jövőjének alakulása nagymértékben függ Dombóvártól, ugyanakkor a város sem lehet közömbös környezetével szemben. Regionális szemlélet - közös gondolatok Város és vonzáskörzetének összehangolt fejlesztése Napirenden a településhálózat fejlesztés kérdései Ezt a sajátos helyzetet, a helyzet szülte lehetőségek közös kiaknázásának előnyeit észrevették mindhárom megyében. Az újságíró örömmel számolhat be arról, hogy a napokban három megye vezetői adtak egymásnak találkát Dombóváron: Dr. Császár József, a vendéglátó megye tanácsának, dr. Dányi Pál, Baranya megye Tanácsának és Sugár Imre, Somogy megye Tanácsának elnökhelyettesei, a megyei főépítészek, valamint a tervosztályvezetők konzultáltak a dombóvári jövőt illetően. Megismerkedtek a ma tizenkilenc- ezer lakosú város jelenével, s a város vezetői részletesen vázolták azokat az elképzeléseket, terveket is, melyek megvalósítására a közeljövőben — távlatokban sor kerül. Folytatódik a párbeszéd Az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi köze lehet a sajátosan tolnainak tűnő településhez Somogynak, Baranyának? Röviden: sok. Dombóvár ugyanis gyorsan iparosodó centrumjellegéből adódóan megannyi munkaalkalmat kínál. A városban dolgozókkal szembeni kötelezettsége: biztosítani a környékről bejárók ellátását minden téren. Meg kell töltenie adott esetben “baranyai, somogyi bevásárlókosarakat is, a bejárókkal számolva ki kell építenie a kulturálódás, szórakozás feltételeit, segítenie az egészség- ügyi ellátást. Közvetett vagy közvetlen módon így kínálva otthont a már említett vonzáskörzetében élőknek. Nyolc irányítása alá tartózó községi tanácson keresztül, 16 amolyan városkörnyéki község tartozik hozzá, felügyelete alá, de a korábban megfogalmazódott „városi felelősségérzet” határait ez korántsem jelenti, jelentheti. Dombóvár — mint középfokú szerepkörű település — vonzáskörzete azonban nemcsak ez, átnyúlik a szomszéd megyékbe is. Az 1971-es településhálózat-fejlesztési koncepció szerint érinti a baranyai Mágocs, Bikái, Alsómocsolád, Vásárosdombó, Gerényes, valamint a somogyi Szabadi, Csorna, Mosdós és Nagyberki térséget, hogy csak néhány községet említsünk példaként. Az említett dombóvári találkozón a megyék közti közeledés szükségességének felismeréséből kiindulva beszélték meg a megyei vezetők azokat a munkaerő-gazdálkodási, településhálózat-fejlesztési, infra- stukturális kérdéseket, melyek esetlegesen közös teendőket, feladatokat szabnak meg a VI. ötéves tervidőszakban. Dombóvár esetében ez annyit jelent: nem mindegy egyik megye számára sem, hogy a város miként fejlődik, s hogyan tudja vonzáskörzetéből fakadó feladatait megoldani. Túl korainak tűnik a következtetés, de elképzelhető: esetleg két vagy három megye közös fejlesztéseinek nézünk elébe. Hogy egy példánál maradjak: előfordulhat, hogy a város vízellátásának javításakor egy regionális vízmű csapjai majdan somogyi, baranyai portákon is nyithatók lesznek. A tanácselnök-helyettesek találkozóján megfogalmazódott: a megyei szakigazgatási szervek szintjén tovább folytatódik ez a párbeszéd, hogy a VI. ötéves terv formálásakor, készítésekor, s majdan elfogadásakor néhány feladatot koordinálva, közös programmal vihessenek tanácsüléseik elé. (Csak zárójelben: ami a tanácsi munkát illeti, a konzultációk segítik a belső tapasztalatok ót- adását-átvételét, profitálnak egymás módszereiből, eredményeiből.) Kölcsönös előnyökkel Dombóvár a kezdet. Dinamikus fejlődésében mindhárom megye érdekelt. Akadnak azonban Dombóváron kívül is olyan települések, melyek a megyehatárok közelében fekszenek, környezetükből kiemelkedve fejlődnek, s ezzel hatással vannak a megyehatárok mentén elhelyezkedő más településekre is. Elég ha csak Barcsra—Szigetvárra gondolunk. E települések jövője, sorsa szintén a szomszédos megyék közös asztalára tartozik. Mindannyiunk érdeke, hogy a határmenti „párhuzamos” beruházásokat, fejlesztéseket kiküszöböljük, a népgazdaság számára nem éppen hasznos riva- lizációt megszüntessük. Tolna és Somogy szintén talál a határon, határmentén olyan pontokat, melyek jövője nem a megyehatárok állandó igazítá- sától-változtatásától függ. Inkább az érdekegyeztetéstől, a -kölcsönös előnyökre törekvő szemlélettől. A három megye vezetőinek kezdeményezése, hogy a települések fejlesztésének összehangolásán közösen munkálkodjanak — s mely feltehetően elsőként Dombóvár és vonzási körzete számára kamatozik — mindenképpen hasznos. Most, amikor a VI. ötéves terv előkészítésének kezdeti szakaszába érkezik, egyre szükségesebbé válik, hogy a dél-dunántúli gazdasági-tervezési körzetEgy háztető Balatonlellén, melyet teljesen leemelt a tornádó be tartozó megyék munkájukat összehangolják, elképzeléseiket esetleg még több fronton is koordinálják. Kozma Ferenc Folyik a károk helyreállítása Tornádó pusztított június 25- én, vasárnap este 5 és 6 óra között Fonyódliget és Balatonlelle térségében. Az első híradások több száz ház megrongálódásáról tudósítottak, többmilliós károkról számoltak be. Érthető, hogy az emberek, akiknek itt van hétvégi telkük, pihenőházuk, döbbenten fogadták a hírt. Különösen azok, akik a pusztító vihar idején nem tartózkodtak ott. Megindult az érdekeltek áradata az említett helyek felé, volt, aki szomorúan vette tudomásul a kárt, mások örömmel tapasztalták, hogy házaikat elkerülte a hatalmas erejű tornádó. A hét végén kerestük fel a vihar pusztította községeket. Az M 7-es út mentén gépkocsinkból kitekintve a ragyogó napsütésben idillikus kép fogadott bennünket: az emberek vidáman sétálgattak, a bisztrók, halsütők, fagylaltozók megteltek vendégekkel. Hol okozott és milyen kárt a tornádó? Ezt kerestük, kutattuk. — Én ugyan nem láttam a megrongált, összedőlt házakat, de akik itt megfordultak, mind azt mondják, hogy nagy károkat okozott a vihari - kaptuk az első felvilágosítást a bogiári benzinkutastól. — Itt, az út mentén nem lehet észrevenni semmit, de menjenek be az M 7-es mögötti utcákba, ott láthatják a pusztítás nyomait. Földutakon jutottunk el Balatonlellén egy nemrégen parcellázott területhez, ahol egymás mellett épülnek az új hétvégi házak. A vihar többségében a befejezetlen, félkész házakat rongálta meg.- ötven másodpercig tartott di egész - tájékoztat bennünket egy bácsi, aki éppen akkor fejezte be egy kis épület déli homlokzati falának újravakolását. Fonyódliget felől Balatonbog- lárt érintve száguldott a vihar Lelle felé. Egy aránylag keskeny sávban a házakba ütközve okozott pusztítást, különösen a tetőszerkezetekben. Az utcákon most már többségében egy halomba gyűjtötték a vihartól szerteszórt palákat, de amerre jártunk, ott ropogtak maradványaik a lábunk alatt. A vihar a még véglegesen meg nem erősített tetőszerkezeteket kapta fel, a még meg nem szilárdult, frissen emelt falakat döntötte le. Különösen a Berzsenyi utcában találtunk ilyen épületeket. Közte egy olyant is, melynek teljes tetőszerkezetét ledobta a vihar, oldalfalait kidöntötte. A legtöbb épületnél már embereket találtunk, a károk helyreállításán dolgoztak. Sajnos, a környéken lévő TÖZÉP-telepek nem számítottak a váratlan forgalomra, igényekre, így nehezen tudják a vásárlókat ellátni. — Főleg tetőlécek, hullámpalák hiányoznak — kaptuk a tájékoztatást a balatonfenyvesi TÜZÉP-telepen. - A pécsi központtól ígéretet kaptunk a rendkívüli szállítmányokra, így reméljük, hogy a hozzánk fordulóknak megfelelő építőanyagokat tudunk majd biztosítani. Számítunk a hétvégi forgalomra is, hiszen sok károsult csak ekkor tud majd ideutazni. Ezért szombaton délután és vasárnap délelőtt rendkívüli nyitvatartás- sal állunk rendelkezésükre. Akik már bebiztosították épületeiket, azok jól jártak, mert a károk felbecsülése folyamatosan történik, azokat megtéríti az Állami Biztosító. Az első ijedtség, riadalom után bizonyára rövidesen eltűnnek a romok, a megrongált épületekre új tetők kerülnek majd. A tornádó mint emlék él majd az emberek tudatában. M. E. Fotó: Kurucz Pál Lábunk alatt ropogott a tetőpala Tornádó után Balatonlellén Pusztítják az énekes- madarakat Tizennyolc énekes madarat lőtt le légpuskával Pécsett, a Losonc utcában egy 21 éves fiatalember. A feketerigó, cinke és vadgerle maradványaira véletlenül bukkant rá a tetőn, az esőcsatornát javító munkás. Az alkalmi vadász feltehetően több énekest is elpusztított, de csak ennyi bizonyítható. Az ossz kárérték 5400 forint. Most a Pécsi Természet- védelmi Felügyelőség feljelentést tett ellene a tanács illetékes szakigazgatási szervénél. Az eset példátlan, hasonlóval még nem találkoztak az ornitológusok, a természetvédők, amióta nagy divatja van a légpuskázásnak. Hárem megye vezetőinek tanácskozása Domkáváron Mekkorát szabad visszaütni? Jogos védelem Ha kiprovokálták a támadást Nincs menekülési kényszer Lezárt ügy, és nagyon tanulságos. A vádlott, nevezzük Géza bácsinak, rokkantsági nyugdíjas mezőgazdasági dolgozó éjjel horgászott, majd a kocsma kinyitása után egy kevés alkoholt vett magához. (Hogy ne kelljen cipelni, a torkán leeresztette.) Hazament a tanyájára és mély álomba szenderült. Arra ébredt, hogy tanyaszomszédja, nevezzük Zoltán bácsinak, hetvenen fölül járó pézsmavadász, két sörösüveggel dobol a fején. A szakértők azt állítják, hogy a „közepesnél gyengébb erővel” ütöget- te Géza bácsit, aki szesszel támogatott álmából ébredve ezt érthetően nem vette jónéven. Hasba rúgta Zoltán bátyát, aki a folyosóra repült. Föltápászko- dott és egy felmosófával Géza bácsira támadt. Sokáig dulakodtak, végül a hátsó udvarba értek, ahol a két házőrző eb a gazda segítségére sietett. Közös erővel legyűrték a még mindig acsarkodó Zoltán bácsit, akinek a fején közben széttört a felmosófa. Amikor elvesztette az eszméletét, Géza bácsi egy szamárkötéllel a kerítéshez kötözte, aztán rendőrért és mentőért szaladt. Amikor ezek a tanyára kiértek, a kötél a pézsmavadósz nyakán volt, a vérlucskos hurok megszorult, de a kötél szára nem volt feszes. Zoltán bácsi két karján a singcsont eltört, a fején is sérüléseket szenvedett. Életveszélyes sebe’ nem volt, agyrázkódása viszont igen. Az első fokú bíróság emberölési kísérlet bűntette miatt, különböző enyhítő körülményeket is figyelembe véve, két évi szabadság- vesztésre ítélte Géza bácsit. A Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az ítéletet, és megállapította, hogy a rokkant ember jogos védelemben cselekedett, de — menthető felindulásból — a jogtalan támadás elhárításához szükséges mértéket túllépte. Mivel ebben az esetben a mérték felismerésében csak korlátozva volt, a bíróság öt hónapi szabadságvesztésre ítélte, de ezt is letöltöttnek vették az előzetes fogvatartás miatt. A jogos védelem kérdése a büntetőjog legérdekesebb, s legbonyolultabb problémái közé tartozik. Erről beszélgettünk a napokban a Pécsi Megyei Bíróság elnökével. — Az állampolgárok védelme az állam erre hivatott szerveinek a feladata — mondta dr. Ta- másfy József. — A jogalkotásnak azonban számolnia kell olyan helyzettel is, amikor az állampolgárok életét fenyegető jogtalan támadás elhárítását az állami szervek nem képesek ellátni. Ebben az esetben biztosítani kell az állampolgárok számára az önvédelem, illetve mások megvédésének jogát minden jogellenes támadással szemben. Célszerű ezt azért is biztosítani, mert ilyenkor az állampolgár nem csak a saját személyét védelmezi, hanem lényegében a közrend és a köz- biztonság egészét! Sokszor szűkítik le a jogos védelmet az önvédelemre, pedig a büntetőjog akkor is kizárja a büntethetőséget, ha valaki mást, vagy másokat véd meg jogtalan támadástól. — Gyakran halljuk azt az érvelést, hogy „nem kellett volna leállni verekedni, hiszen el is futhattál volna"... — Nincs menekülési kényszer! Már a Királyi Kúria, a régi legfelsőbb bíróság is csak a fiúnak tette kötelezővé a menekülést apja támadása elől. 1952- ben a jogos védelem biztosításától a „káros individualizmus" elburjánzását várták, és — eléggé abszurd módon — a megtámadott kötelességévé tették, hogy mérlegelje, fusson-e vagy üssön. Az akkori bírói álláspont a menekülési kényszer felé hajlott. Ma erről szó sincs. Legyen valaki akár síkfutó olimpiai bajnok, azért az ellene irányuló jogtalan támadást erőszakkal elháríthatja. Adott esetben ugyan nem árt mérlegelni a kitérés célszerűségét, például szülő—gyermek között, vagy szemmel láthatóan zavart, nagyon részeg, vagy epilepsziás beteggel szemben, de hangsúlyozom : az emberi méltóság, vagy a becsület elvesztése árán erre senki sem köteles. — Mikor nem zárja ki a törvény a büntethetőséget? — Először is, egyáltalán nincs jogos védelmi helyzet, ha nincs, vagy nem jogtalan a támadás. A kölcsönös verekedésben például senki s$m hivatkozhat jogos védelemre. Számtalanszor előfordult már, hogy sértegetéssel, apróbb pofonokkal kiprovokálták valakinek a támadását, hogy aztán jogos védelem címén jó összeverjék. Jogosságról szó sem lehet. Ugyanígy büntethető az is, aki a „kocsma elé hívást” elfogadja, és ott okoz sérülést a másiknak. A jogtalan támadásnak be kell következnie, vagy közvetlenül fenyegetőnek kell lennie ahhoz, hogy a bíróság a jogos védelmi helyzetet megállapítsa. Hiába hiszem én azt, hogy megtámadtak, ha csak fenyegetések hangzanak el. A védekezésnek arányosnak kell lennie: ha rám légycsapóval támadnak, nem üthetek visz- sza büntetlenül ásóval. Egyedül csak az élet elleni támadásnál nincs helye mérlegelésnek: ebben az esetben mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Semmiképpen sem fogadja el a bíróság jogos védelemnek a bosz- szút, vagyis ha a megtámadott a védekezésből támadásba megy át a már harcképtelenné tett támadóval szemben. A védekezés csak addig tarthat, ameddig a támadás tart, vagy reális veszélye fennáll. Havasi János A Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közős Vállalat villamos targoncák javításában gyakorlott targoncaszerelöt keres felvételre Jelentkezés személyesen a műszaki osztály vezetőjénél Megközelíthető a 32-es autóbusszal