Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-03 / 181. szám

j^mornbóvór sajátos hely- zetű Tolna megyei település, három megye határainak találkozásánál: keletről Somogy, délről és nyugatról Baranya súrolja. A megyehatárok közelsége azonban nem jelenti a vá­ros „elszigeteltségét”, von­záskörzete — melyet 20— 30 kilométeres sugarú kör­rel fejezhetünk ki — át­csap Somogyba és Bara­nyába. A környező falvak­ban élők sorsának, jövő­jének alakulása nagymér­tékben függ Dombóvártól, ugyanakkor a város sem lehet közömbös környeze­tével szemben. Regionális szemlélet - közös gondolatok Város és vonzáskörzetének összehangolt fejlesztése Napirenden a településhálózat fejlesztés kérdései Ezt a sajátos helyzetet, a helyzet szülte lehetőségek kö­zös kiaknázásának előnyeit ész­revették mindhárom megyében. Az újságíró örömmel számolhat be arról, hogy a napokban há­rom megye vezetői adtak egy­másnak találkát Dombóváron: Dr. Császár József, a vendég­látó megye tanácsának, dr. Dányi Pál, Baranya megye Ta­nácsának és Sugár Imre, So­mogy megye Tanácsának el­nökhelyettesei, a megyei fő­építészek, valamint a tervosz­tályvezetők konzultáltak a dom­bóvári jövőt illetően. Megis­merkedtek a ma tizenkilenc- ezer lakosú város jelenével, s a város vezetői részletesen vá­zolták azokat az elképzelése­ket, terveket is, melyek meg­valósítására a közeljövőben — távlatokban sor kerül. Folytatódik a párbeszéd Az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi köze le­het a sajátosan tolnainak tű­nő településhez Somogynak, Baranyának? Röviden: sok. Dombóvár ugyanis gyorsan iparosodó centrumjellegéből adódóan megannyi munkaal­kalmat kínál. A városban dol­gozókkal szembeni kötelezett­sége: biztosítani a környékről bejárók ellátását minden té­ren. Meg kell töltenie adott esetben “baranyai, somogyi be­vásárlókosarakat is, a bejá­rókkal számolva ki kell építenie a kulturálódás, szórakozás fel­tételeit, segítenie az egészség- ügyi ellátást. Közvetett vagy közvetlen módon így kínálva otthont a már említett von­záskörzetében élőknek. Nyolc irányítása alá tartózó községi tanácson keresztül, 16 amolyan városkörnyéki község tartozik hozzá, felügyelete alá, de a korábban megfogalma­zódott „városi felelősségérzet” határait ez korántsem jelenti, jelentheti. Dombóvár — mint középfokú szerepkörű település — vonzáskörzete azonban nem­csak ez, átnyúlik a szomszéd megyékbe is. Az 1971-es te­lepüléshálózat-fejlesztési kon­cepció szerint érinti a baranyai Mágocs, Bikái, Alsómocsolád, Vásárosdombó, Gerényes, va­lamint a somogyi Szabadi, Cso­rna, Mosdós és Nagyberki tér­séget, hogy csak néhány köz­séget említsünk példaként. Az említett dombóvári talál­kozón a megyék közti közele­dés szükségességének felisme­réséből kiindulva beszélték meg a megyei vezetők azokat a munkaerő-gazdálkodási, tele­püléshálózat-fejlesztési, infra- stukturális kérdéseket, melyek esetlegesen közös teendőket, feladatokat szabnak meg a VI. ötéves tervidőszakban. Dombó­vár esetében ez annyit jelent: nem mindegy egyik megye számára sem, hogy a város mi­ként fejlődik, s hogyan tudja vonzáskörzetéből fakadó fel­adatait megoldani. Túl korai­nak tűnik a következtetés, de elképzelhető: esetleg két vagy három megye közös fejleszté­seinek nézünk elébe. Hogy egy példánál maradjak: előfordul­hat, hogy a város vízellátásá­nak javításakor egy regionális vízmű csapjai majdan somogyi, baranyai portákon is nyithatók lesznek. A tanácselnök-helyettesek ta­lálkozóján megfogalmazódott: a megyei szakigazgatási szer­vek szintjén tovább folytatódik ez a párbeszéd, hogy a VI. öt­éves terv formálásakor, készí­tésekor, s majdan elfogadása­kor néhány feladatot koordi­nálva, közös programmal vihes­senek tanácsüléseik elé. (Csak zárójelben: ami a tanácsi mun­kát illeti, a konzultációk segí­tik a belső tapasztalatok ót- adását-átvételét, profitálnak egymás módszereiből, eredmé­nyeiből.) Kölcsönös előnyökkel Dombóvár a kezdet. Dina­mikus fejlődésében mindhárom megye érdekelt. Akadnak azonban Dombóváron kívül is olyan települések, melyek a megyehatárok közelében fek­szenek, környezetükből kiemel­kedve fejlődnek, s ezzel hatás­sal vannak a megyehatárok mentén elhelyezkedő más te­lepülésekre is. Elég ha csak Barcsra—Szigetvárra gondo­lunk. E települések jövője, sor­sa szintén a szomszédos me­gyék közös asztalára tartozik. Mindannyiunk érdeke, hogy a határmenti „párhuzamos” beru­házásokat, fejlesztéseket kikü­szöböljük, a népgazdaság szá­mára nem éppen hasznos riva- lizációt megszüntessük. Tolna és Somogy szintén talál a ha­táron, határmentén olyan pon­tokat, melyek jövője nem a megyehatárok állandó igazítá- sától-változtatásától függ. In­kább az érdekegyeztetéstől, a -kölcsönös előnyökre törekvő szemlélettől. A három megye vezetőinek kezdeményezése, hogy a tele­pülések fejlesztésének össze­hangolásán közösen munkál­kodjanak — s mely feltehető­en elsőként Dombóvár és von­zási körzete számára kamato­zik — mindenképpen hasznos. Most, amikor a VI. ötéves terv előkészítésének kezdeti szaka­szába érkezik, egyre szüksége­sebbé válik, hogy a dél-dunán­túli gazdasági-tervezési körzet­Egy háztető Balatonlellén, melyet teljesen leemelt a tornádó be tartozó megyék munkáju­kat összehangolják, elképzelé­seiket esetleg még több fron­ton is koordinálják. Kozma Ferenc Folyik a károk helyreállítása Tornádó pusztított június 25- én, vasárnap este 5 és 6 óra kö­zött Fonyódliget és Balatonlelle térségében. Az első híradások több száz ház megrongálódá­sáról tudósítottak, többmilliós károkról számoltak be. Érthető, hogy az emberek, akiknek itt van hétvégi telkük, pihenőhá­zuk, döbbenten fogadták a hírt. Különösen azok, akik a pusztító vihar idején nem tartózkodtak ott. Megindult az érdekeltek áradata az említett helyek felé, volt, aki szomorúan vette tudo­másul a kárt, mások örömmel tapasztalták, hogy házaikat el­kerülte a hatalmas erejű tor­nádó. A hét végén kerestük fel a vihar pusztította községeket. Az M 7-es út mentén gépkocsink­ból kitekintve a ragyogó nap­sütésben idillikus kép fogadott bennünket: az emberek vidá­man sétálgattak, a bisztrók, hal­sütők, fagylaltozók megteltek vendégekkel. Hol okozott és mi­lyen kárt a tornádó? Ezt keres­tük, kutattuk. — Én ugyan nem láttam a megrongált, összedőlt házakat, de akik itt megfordultak, mind azt mondják, hogy nagy károkat okozott a vihari - kaptuk az első felvilágosítást a bogiári benzinkutastól. — Itt, az út men­tén nem lehet észrevenni sem­mit, de menjenek be az M 7-es mögötti utcákba, ott láthatják a pusztítás nyomait. Földutakon jutottunk el Bala­tonlellén egy nemrégen parcel­lázott területhez, ahol egymás mellett épülnek az új hétvégi házak. A vihar többségében a befejezetlen, félkész házakat rongálta meg.- ötven másodpercig tartott di egész - tájékoztat bennünket egy bácsi, aki éppen akkor fe­jezte be egy kis épület déli homlokzati falának újravakolá­sát. Fonyódliget felől Balatonbog- lárt érintve száguldott a vihar Lelle felé. Egy aránylag kes­keny sávban a házakba ütköz­ve okozott pusztítást, különösen a tetőszerkezetekben. Az utcá­kon most már többségében egy halomba gyűjtötték a vi­hartól szerteszórt palákat, de amerre jártunk, ott ropogtak maradványaik a lábunk alatt. A vihar a még véglegesen meg nem erősített tetőszerkezeteket kapta fel, a még meg nem szi­lárdult, frissen emelt falakat döntötte le. Különösen a Ber­zsenyi utcában találtunk ilyen épületeket. Közte egy olyant is, melynek teljes tetőszerkezetét ledobta a vihar, oldalfalait ki­döntötte. A legtöbb épületnél már em­bereket találtunk, a károk hely­reállításán dolgoztak. Sajnos, a környéken lévő TÖZÉP-telepek nem számítottak a váratlan for­galomra, igényekre, így nehezen tudják a vásárlókat ellátni. — Főleg tetőlécek, hullámpa­lák hiányoznak — kaptuk a tá­jékoztatást a balatonfenyvesi TÜZÉP-telepen. - A pécsi köz­ponttól ígéretet kaptunk a rend­kívüli szállítmányokra, így re­méljük, hogy a hozzánk fordu­lóknak megfelelő építőanyago­kat tudunk majd biztosítani. Számítunk a hétvégi forgalomra is, hiszen sok károsult csak ek­kor tud majd ideutazni. Ezért szombaton délután és vasárnap délelőtt rendkívüli nyitvatartás- sal állunk rendelkezésükre. Akik már bebiztosították épü­leteiket, azok jól jártak, mert a károk felbecsülése folyamatosan történik, azokat megtéríti az Állami Biztosító. Az első ijedt­ség, riadalom után bizonyára rövidesen eltűnnek a romok, a megrongált épületekre új tetők kerülnek majd. A tornádó mint emlék él majd az emberek tu­datában. M. E. Fotó: Kurucz Pál Lábunk alatt ropogott a tetőpala Tornádó után Balatonlellén Pusztítják az énekes- madarakat Tizennyolc énekes ma­darat lőtt le légpuskával Pécsett, a Losonc utcában egy 21 éves fiatalember. A feketerigó, cinke és vad­gerle maradványaira vé­letlenül bukkant rá a te­tőn, az esőcsatornát ja­vító munkás. Az alkalmi vadász feltehetően több énekest is elpusztított, de csak ennyi bizonyítható. Az ossz kárérték 5400 forint. Most a Pécsi Természet- védelmi Felügyelőség fel­jelentést tett ellene a ta­nács illetékes szakigazga­tási szervénél. Az eset példátlan, hasonlóval még nem találkoztak az ornito­lógusok, a természetvédők, amióta nagy divatja van a légpuskázásnak. Hárem megye vezetőinek tanácskozása Domkáváron Mekkorát szabad visszaütni? Jogos védelem Ha kiprovokálták a támadást Nincs menekülési kényszer Lezárt ügy, és nagyon tanul­ságos. A vádlott, nevezzük Géza bácsinak, rokkantsági nyugdíjas mezőgazdasági dolgozó éjjel horgászott, majd a kocsma ki­nyitása után egy kevés alkoholt vett magához. (Hogy ne kelljen cipelni, a torkán leeresztette.) Hazament a tanyájára és mély álomba szenderült. Arra ébredt, hogy tanyaszomszédja, nevezzük Zoltán bácsinak, hetvenen fölül járó pézsmavadász, két sörös­üveggel dobol a fején. A szak­értők azt állítják, hogy a „köze­pesnél gyengébb erővel” ütöget- te Géza bácsit, aki szesszel tá­mogatott álmából ébredve ezt érthetően nem vette jónéven. Hasba rúgta Zoltán bátyát, aki a folyosóra repült. Föltápászko- dott és egy felmosófával Géza bácsira támadt. Sokáig dula­kodtak, végül a hátsó udvarba értek, ahol a két házőrző eb a gazda segítségére sietett. Közös erővel legyűrték a még mindig acsarkodó Zoltán bácsit, akinek a fején közben széttört a felmo­sófa. Amikor elvesztette az esz­méletét, Géza bácsi egy sza­márkötéllel a kerítéshez kötöz­te, aztán rendőrért és mentőért szaladt. Amikor ezek a tanyára kiértek, a kötél a pézsmavadósz nyakán volt, a vérlucskos hurok megszorult, de a kötél szára nem volt feszes. Zoltán bácsi két karján a singcsont eltört, a fején is sérüléseket szenvedett. Életveszélyes sebe’ nem volt, agyrázkódása viszont igen. Az első fokú bíróság emberölési kí­sérlet bűntette miatt, különböző enyhítő körülményeket is figye­lembe véve, két évi szabadság- vesztésre ítélte Géza bácsit. A Legfelsőbb Bíróság megváltoz­tatta az ítéletet, és megállapí­totta, hogy a rokkant ember jo­gos védelemben cselekedett, de — menthető felindulásból — a jogtalan támadás elhárításához szükséges mértéket túllépte. Mi­vel ebben az esetben a mérték felismerésében csak korlátozva volt, a bíróság öt hónapi sza­badságvesztésre ítélte, de ezt is letöltöttnek vették az előzetes fogvatartás miatt. A jogos védelem kérdése a büntetőjog legérdekesebb, s legbonyolultabb problémái közé tartozik. Erről beszélgettünk a napokban a Pécsi Megyei Bí­róság elnökével. — Az állampolgárok védelme az állam erre hivatott szerveinek a feladata — mondta dr. Ta- másfy József. — A jogalkotás­nak azonban számolnia kell olyan helyzettel is, amikor az állampolgárok életét fenyegető jogtalan támadás elhárítását az állami szervek nem képesek el­látni. Ebben az esetben biztosí­tani kell az állampolgárok szá­mára az önvédelem, illetve má­sok megvédésének jogát min­den jogellenes támadással szemben. Célszerű ezt azért is biztosítani, mert ilyenkor az ál­lampolgár nem csak a saját személyét védelmezi, hanem lé­nyegében a közrend és a köz- biztonság egészét! Sokszor szű­kítik le a jogos védelmet az ön­védelemre, pedig a büntetőjog akkor is kizárja a büntethető­séget, ha valaki mást, vagy má­sokat véd meg jogtalan táma­dástól. — Gyakran halljuk azt az ér­velést, hogy „nem kellett volna leállni verekedni, hiszen el is futhattál volna"... — Nincs menekülési kényszer! Már a Királyi Kúria, a régi leg­felsőbb bíróság is csak a fiú­nak tette kötelezővé a menekü­lést apja támadása elől. 1952- ben a jogos védelem biztosítá­sától a „káros individualizmus" elburjánzását várták, és — elég­gé abszurd módon — a megtá­madott kötelességévé tették, hogy mérlegelje, fusson-e vagy üssön. Az akkori bírói álláspont a menekülési kényszer felé haj­lott. Ma erről szó sincs. Legyen valaki akár síkfutó olimpiai baj­nok, azért az ellene irányuló jogtalan támadást erőszakkal elháríthatja. Adott esetben ugyan nem árt mérlegelni a ki­térés célszerűségét, például szülő—gyermek között, vagy szemmel láthatóan zavart, na­gyon részeg, vagy epilepsziás beteggel szemben, de hangsú­lyozom : az emberi méltóság, vagy a becsület elvesztése árán erre senki sem köteles. — Mikor nem zárja ki a tör­vény a büntethetőséget? — Először is, egyáltalán nincs jogos védelmi helyzet, ha nincs, vagy nem jogtalan a támadás. A kölcsönös verekedésben pél­dául senki s$m hivatkozhat jo­gos védelemre. Számtalanszor előfordult már, hogy sértegetés­sel, apróbb pofonokkal kiprovo­kálták valakinek a támadását, hogy aztán jogos védelem cí­mén jó összeverjék. Jogosságról szó sem lehet. Ugyanígy bün­tethető az is, aki a „kocsma elé hívást” elfogadja, és ott okoz sérülést a másiknak. A jogtalan támadásnak be kell következ­nie, vagy közvetlenül fenyegető­nek kell lennie ahhoz, hogy a bíróság a jogos védelmi helyze­tet megállapítsa. Hiába hiszem én azt, hogy megtámadtak, ha csak fenyegetések hangzanak el. A védekezésnek arányosnak kell lennie: ha rám légycsapó­val támadnak, nem üthetek visz- sza büntetlenül ásóval. Egyedül csak az élet elleni támadásnál nincs helye mérlegelésnek: eb­ben az esetben mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Semmi­képpen sem fogadja el a bíró­ság jogos védelemnek a bosz- szút, vagyis ha a megtámadott a védekezésből támadásba megy át a már harcképtelenné tett támadóval szemben. A vé­dekezés csak addig tarthat, ameddig a támadás tart, vagy reális veszélye fennáll. Havasi János A Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közős Vállalat villamos targoncák javításában gyakorlott targoncaszerelöt keres felvételre Jelentkezés személyesen a műszaki osztály vezetőjénél Megközelíthető a 32-es autóbusszal

Next

/
Oldalképek
Tartalom