Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-18 / 166. szám
DN HÉTVÉGE 6. IRODALOM - MŰVÉSZET 1978. JÚNIUS 18. Szóra bírfak a betont Egy délelőtt a forró sziklakatlanban Új és régi vendégek a siklósi szobrász-szimpozionon A világnézet formálásáért Interjú Lukács József akadémikussal, a Világosság főszerkesztőjével Forró levegőt lehelő sziklakatlan. . . Lustán ásító, ősi élőlény ... Mihez hasonlítják vajon a látogatók a villányi szabadtéri szoborpark roppant arénáját? Miről beszélgetnek a napszítta szobrokkal? Egyáltalán: lehet-e beszélgetni ilyen rekkenő hőségben velük? Talán jgen. Nekem most nem megy. Kisebb csoportok állják körül a monstrumokat. Hangjuk nem ér el hozzám a forrón remegő levegőben. Valaki letép egy pipacsot, szirmai visz- szaszálinak a buja fűbe.- Monoton kalapács-tam-tam. Mintha évezredek mélyéből törne fel a vonuló római légiósok talpa alá szánt, idetévedt ritmus. Lassan vonul át egy évszak a táj fölött. A szobrok karnyújtásnyi közelségében vi- lágnyi távolságok feszülnek. Mind azonos, mind itt készült, egyazon hang más és más üzenete, mondanivalója fogalmazódik meg bennük. Veszprémi Imre budapesti szobrász összevont szemmel méregeti tavaly elkezdett munkáját. — Most jön a neheze — mondja. — Az áttörések és a felület végleges megmunkálása. A sziklakatlan közepén felvisító csiszolókorong Ladislav Janouch csehszlovák művész munkahelyére vonja a figyelmet. Siklósi sárga márványt választott, figuratív szobrot farag. Wolfgang Kuhle percig sem pihenő kalapácsa kelti a római impériumot idéző, távoli dobszót... Az NDK-ból érkezett, drezdai lakos. Szintén figuratív plasztikát, egy különös helyzetű torzót farag — tenkeshegyi márványból. A meredek sziklafal tövében fiatalemberek matatnak a kövek között. Egyikük művészeti gimnáziumba jár. Követ keres az érettségi munkájához. Kaubek Péter és Pállfy Katalin művészházaspár a bányakaréj alatt futó autóútról is látható, füves párkányon dolgoznak. Kaubek ülő figurát farag, felesége egy pillangó-formájú kövön munkálkodik. ve-óva hozták ki épen a mélyből, erdélyi művészek rótták rá domborművű álmaikat. így lett belőle: írott kő. Ők, a szobrászok adták neki ezt a nevet, mintha csak „írásos” mintáról, vagy „írott képről” lenne szó, hangsúlyozván ezzel a vésés rajzolatát, s a vonalakban megfogalmazott gondolatot. Hiszen az írás A bejárathoz újabb turista- csoport érkezik. Latolgatják, meddig maradjanak ebben a forróságban. Hitetlenkedve konstatálják, hogy itt még dolgoznak is... A bejárat közelében Martyn Ferenc már csaknem befejezett geometrikus térplasztikája magaslik a zöld háttér fölé. Idén végleg elkészül. — A régi, hagyományos programon belül az elmúlt évben a gránit megmunkálási lehetőségeit próbáltuk ki — hallom Csenkey Éva művészettörténésztől, az Alkotótelepek Irodájának vezetőjétől. — Idén pedig a beton kerül sorra. Ez egy kétéves program, amelynek keretében az első évet technológiai kísérletekre szánjuk. Névre szóló megbízással két hazai és két külföldi művészt hívtunk meg a betontechnológia ismertetésére és bemutatására. A hónap közepén kezdődő kísérletekben Issei Amemiya japán, George Dubon mexikói, Schrammel Imre és Bencsik István magyar művészek vesznek részt. A betonprogram alapját a „torkrét"-eljárás képezi. Ezt az eljárást hazai viszonyok között az építőiparban használják, Pécsett is ismerik a szakemberek, mint a pincetömedékelés és -boltozás módszerét. Az a lényege, hogy a betont hat atmoszféra nyomással hordják fel a vasvázra, amit már előre elkészítettek. A művésztelepet fenntartó intézmények megállapodást kötöttek a Bányászati Ankamélyítő Vállalattal és a pécsi 500-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel a betonprogram megvalósítására. A vasmunkót a szakmunkásképző intézet végzi, a gépi fölszerelést az aknamélyítők biztosítják. Eddig az ilyen jellegű betonfelhordást megfelelő hátsó támfal alkalmazásával végezték, most kipróbálják, hogyan lehetséges ez támfal nélkül, azaz, hogyan lehet ezzel az eljárással körbejárható térplasztikát kialakítani. Emellett a kiad (betű) képet a szónak, látható formát a nyelvnek; ezen az írott kövön a képzőművészet nyújt kezet az irodalomnak. Két művészeti ág fogott ösz- sze tehát, hogy közös nyelven szóljon, s együtt fejezzen ki valamit, ami mindannyiunkban él, ami a népmesékkel rokon, s anyanyelvűnkbe ágyazottan húzódik meg tudatunk alján. A két, méltán nagyhírű kolozsvári szobrászművészt, Szer- vátiusz Jenőt és fiát, Tibort keresték fel Pápa város megrendelésével a 450 éves kollégium „öregdiákjai”, hogy felkérjék őket: készítsenek emlékművet Jókainak. Hirdesse végre méltó emlék, hogy ő is itt volt diák. Petőfi szobra —szintén az öregdiákok fáradozása nyomán — már itt áll a téren, találjon tehát végre újra egymásra, ha kőalakban is, a két hajdani barát, nagyhírű iskolájuk csillagpályát befutott egykori reménységei. A mű elkészült, „írott kő” lett, amefy- nek minden oldaláról más, de egyazon gondolatot hordozó kép tekint le ránk, mert mindegyik a folklór formanyelvén szól, s a Jókai életmű népmesével rokon vonásait hozza közel hozzánk. Az ifjú diák az egyik oldalon, aki maga is, mint a mesebeli király legkisebb fia, tündöklő tekintettel indul a sérleti jelleggel készülő alkotásokat fagyállósági és statikai próbáknak is alávetik, hiszen ezek az időtállóság legfontosabb mutatói. — És ha a kísérlet beválik? — Akkor a jövő évben kiszélesítjük a programot. A városi környezetbe jól illeszkedő, olcsó és termelékeny eljárás népszerűsítéséről, bevezetéséről van szó, ezért nem mindegy, milyen lesz az eredmény. — Kiket várnak még a vendégek közé? — Tavaly és tavalyelőtt megkezdett munkáik befejezésére visszavárjuk Vitalij Novikov szovjet, Ült Gre-Aker norvég és Nagy István magyar művészt. Első ízben dolgozik nálunk az olasz származású, Párizsban élő Ruggero Pazzi. Idén először fogad a művésztelep pályázat útján jelentkezett művészettörténészeket is. Ebben az évben Chikán Bálint és Rideg Gábor vesz részt a szimpozion munkájában. Július elején úgynevezett „nyitott napot” rendezünk, amelyen bemutatjuk a kerámia- és a szobrász-szimpozion vendégeinek eddigi tevékenységét és a szobrásztelepen, illetve a kerámiaműhelyekben folyó munkát. / — Van-e átfogó mottója a két művésztelep idei programjának? — Igen. Mindkét művészeti ágban a városépítészethez kötődő képző- és iparművészeti tevékenység kerül előtérbe. Szerencsés egybeesés ez az idei képzőművészeti világhét szeptemberi programjával, amelynek tulajdonképpen ugyanez a mottója. A Gyimóthy-villa előtti bambusznád kerti bútor egyik hintaszékének karfájára veréb száll. Pihen, nézelődik. Aztán elrúgja magát, a szőlők felett a kékesszürke horizont felé. Lent pedig tovább feleselnek vésők és a kalapácsok ... sárkány legyőzésére; s le is’ győzi, ha mást nem, a múló időt. Azt mindenképp legyőzte: mert kezében egyetlen fegyverével, a kis acéltollal olyan tartós hatalmat szerzett a szívek felett, mint sem előtte, sem utána senki más. Túlnan az íróvá érett mese királyfi, már idősen, íróasztala mellett, s a két ábrázolás között legismertebb alakjai: A kőszívű ember fiai, s A lőcsei fehér asszony kuruc vitézei. Két szabadságharc hősei, úgy ahogy az író papírra és szívekbe írott történetei őrzik őket. Most őrzi alakjukat az „írott kő" is. Ám az egymás alatti síkokban elhelyezett, táltos paripák alatt megálló figurák komor-kemény, élesen metszett vonásai már a balladák üzenetét hozzák, évszázados szenvedések tragikumát, mintegy jelezvén a mese bája mögött a sokféle vihartól tépett embert, a népet, melynek álmaiból e költészet, és vele a Jókaié is, meg a Szerváti úszóké is fakadt. Beszédes kő az írott kő. Aki Ladislav Janouch Wolfgang Kuhle m Kaubek Péter sokáig nézi, annak sokat elmond. Azokról is, akik megalkották, s arról is, aki általuk tért vissza szeretett városába. A városba, ahol örömünnep volt az avatás napja, március 15-e: fél ország elszármazott diákjait összegyűjtő ünnep. Ekkor nyílt meg az oly soká várt renoválás után megújult kastélyban a káprázatoson szép múzeum (néhány termében a két Szervátiusz szoborkiállításával); kinn a téren pedig a kis reneszánsz paloták csillog- tag megifjodott külsejükkel, s amelyik még nem ifjodott meg, az az építőállványok ígéretes faalkotmányait viselte. Mint hogyha az élet, a megújuló tavasz tért volna vissza a sokáig tetszhalottnak látszó városba. Lehetséges, hogy Petőfi és Jókai hozta vissza?! Ök is. Pontosabban: amit a két műalkotás jelképez, a város és az elszármazottak ösz- szefogása, közös erőfeszítése a jövőbe mutató történelmi emlékek megőrzése és a város fejlesztése érdekében. Bozóky Éva A Világosság című folyóirat 18 évvel ezelőtt, 1960-ban jelent meg először. Fő célja kezdettől fogva a materialista világnézet terjesztése. Erről Lukács József akadémikus, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, a lap főszerkesztője a következőket mondta: — Nem véletlenül fogalmaztuk meg a folyóirat alcímét úgy, hogy materialista világnézeti folyóiratot kívánunk szerkeszteni. Ezen azt értettük, hogy tudományos természetszemléletet, történelemszemléletet, társadalomszemléletet, erkölcsi, esztétikai szemléletet kíván a lap terjeszteni, és erről a pozitív alapról akarunk vitatkozni a vallásos és más idealista nézetekkel.- Hogyan lehetne eredményesen előmozdítani a materialista szemlélet kialakítását, terjedését? — Az emberek világnézete, világszemlélete mindenekelőtt saját mindennapos élményeik hatását tükrözi, közvetlen élettapasztalataik hatására fejlődik. A szocializmus építésének menetében igen fontos, mennyire tudják megérteni, felismerni az adott feladatokat, képesek-e választani az objektív alternatívák között, megszervezni ezek megvalósítását, s közben tapasztalataik alapján a saját szemléletüket is megfelelően korrigálni. Ebből következik, hogy a társadalmi gyakorlat folyamatában magas színvonalú gondolkodási kultúrát kell elsajátítani.' Igaz, az imént éppen azt mondtam, hogy az emberek gondolatvilágát elsősorban saját élményeik és tapasztalataik formálják, azonban ezeket az élményeket és tapasztalatokat fel is kell dolgozniuk tudatukban, amihez szükségük van az elmélet segítségére. Amikor célul tűztük, hogy ebben közreműködünk, tisztában voltunk vele, hogy többféle követelmény együttes érvényesítésére lesz szükség. Ezért a leg-, különbözőbb tudományágak, a természettudományoknak éppúgy, mint a társadalomtudományoknak segítségével közelítünk a világnézeti kérdésekhez. Számításba vesszük azt is, hogy a filozófiai ismereteknek nagy szerepük van a dialektikus és materialista gondolkodásmól kiformálásában, de hatása van erre a művészetnek, az erkölcsi és természetesen a politikai ismeretek szélesítésének is.- A lap tehát komplex feladatra vállalkozott. Hogyan tükröződik ez a szerkesztőség munkájában? — A fent elmondottaknak megfelelően filozófiai rovatunkban egyaránt foglalkozunk korunk világnézeti problémáival, továbbá valláskritikával, valláselmélettel is. Történelmi rovatunk elsősorban filozófiatörténeti, eszmetörténeti, vallástörténeti kérdéseket tárgyal. Politikai rovatunk a hazai és a nemzetközi társadalmi-politikai életben felmerülő ideológiai problémákat vizsgálja. Kulturális rovatunk művészeti, művészettörténeti és irodalomtörténeti kérdésekre specializálódott. Van továbbá pszichológiai-szociológiai és természettudományos kérdésekkel foglalkozó rovatunk is. Á szaktudományokból azonban főleg a világnézetileg fontos kérdések érdekelnek bennünket.- Milyen módszerrel szerez tudomást a folyóirat az olvasók igényeiről? — A folyóirat tízezer körüli példányszámban jelenik meg. Ez nem túl sok, de nem is kevés. A megjelenés évében elért példányszámnak ez a két és félszerese. A fejlődés tehát jelentős, mégsem vagyunk elégedettek. Folyóiratunk azokhoz a pedagógusokhoz, pártoktatókhoz, ismeretterjesztő előadókhoz szól, akiknek hivatásuk a materialista világnézet terjesztése, s ezért igen sokat tehetnek. Hozzájuk fűződő kapcsolataink igen sokrétűek. Főleg a levelekből kapunk jelzéseket, amelyek figyelmeztetnek vitakérdésekre, ellentmondanak vagy megerősítenek bennünket. Vidéken több helyen alakultak Világosság-körök, melyekben rendszeres eszmecsere folyik, a folyóiratban felvetett fontosabb problémákról. A szerkesztőség és a szerkesztőbizottság tagjai időnként előadásokat tartanak ezekben a körökben. Nem kevesen olvassák a lapot a marxista—leninista esti egyetemek hallgatói között. Elterjedt a folyóirat az egyetemi hallgatóság körében, elsősorban a történészek, népművelés és filozófia szakosok soraiban. A TIT szabadegyetemeinek különböző tanfolyamai révén is sokféle réteggel lehet kapcsolatot létesíteni. • — Kik a folyóirat szerzői? — Főleg tudományos kutatók írják cikkeinket. Gyakran szerepelnek a lapban olyan gyakorló tanárok, akik pedagógiai munkájuk mellett bizonyos kérdések kutatásával is foglalkoznak. Művészek és írók véleményének, állásfoglalásának is helyt adunk. A szerkesztőség feladatát abban látjuk, hogy megszervezze e cikkek elkészültét, segítsen a leghatásosabb forma kialakításában. Folyóiratunk egyébként 2— 3 évre kiterjedő terv alapján dolgozik. Az egyes rovatok megpróbálják áttekinteni, melyek területükön a világnézetileg legfontosabb, legizgalmasabb problémák, s ezeket megtervezik. Inkább a téma, a témakör a fontos ilyenkor, semmint a konkrét cikk. A hosszabb tervezést kiegészíti egy közép- és egy rövidtávú terv. — Gyakran kérik fel az egyes területek szakembereit c ikkirásra? — Ha irányt akarunk adni a lapnak, természetesen nem lehet egyszerűen azokra a cikkekre támaszkodni, amelyek spontán érkeznek a szerzőktől, ezért gyakran kérünk fel kutatókat egy-egy téma megírására. Általában a lap tematikus, tehát egy nagyobb, komplex kérdéskört próbálunk sok oldalról megvilágítani, és ehhez kérjük a különböző szakemberek közreműködését. Éppen most folyik az ünnep-hétköznap viszonyával foglalkozó tematikus szám előkészítése, amely nyáron lát majd napvilágot. Történeti, szociológiai, társadalompszichológiai vonatkozásban egyaránt vizsgáljuk az ünnepek jelentőségét a múltbarbés a mában egyaránt. De jelent mór meg ilyen szám a nevelés problémájáról, a nőkérdésről, az ökológiai krízisről, az elidegenedésről stb. Előfordul az is, hogy több számban egymás utón térünk visz- sza ugyanarra a kérdésre, például hónapok óta rendszeresen jelennek meg az ideológia és ideológia-kritika kérdéseivel foglalkozó cikkek. Ez is elősegítheti, hogy olvasóink átfogó képet kapjanak a fontos világnézeti tartalmú kérdésekről — fejezte be nyilatkozatát a Világosság főszerkesztője. Lugossy Györgyi Bebesi Károly
