Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)

1978-05-28 / 145. szám

1978. MÁJUS 28. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Lvov-Kertváros hasznos pincerendszere Tények bizonyítják: a KAF gazdaságos Most hosszú alagutak épülnek A per Alig négy kilométerre innen, óriási pénzeket áldozunk arra, hogy megszabaduljunk átkos pincerendszereinktől. Itt Lvov- Kertváros B-ütemében (a Sikló­si városrészben) új pincerend­szert teremtünk. Igaz, ez egé­szen más, de a rokonítás mégis kézenfekvő. Amaz létével a pé­csi belváros biztonságos életét veszélyezteti, ez egy születő új városrész korszerű működteté­sét szolgálja. Gondosan kiképezett lejárat korláttal, vasajtóval; mögötte egy szokatlan világ tárulkozik ki. Ahogy megyünk a folyosón, egyre inkább elveszítjük kap­csolatunkat a külvilággal. Nem érzékeljük, merre is kanyar- gunk. Nem így a szakember, aki minden fordulónál pontosan tudja hol van, melyik épületnek mely része van felette, s ha hir­telen távozni kellene a vészki­járaton át, hol is lyukadna ki. Mellettünk kétoldalt konzolo­kon egymás felett csővezetékek, kábelek szép sorban, kényelme­sen hozzáférhetően. Egyik ol­dalon különböző átmérőjű cső­vezetékek (távfűtés, ivóvíz, csa­padék- és szennyvíz) a mási­kon a kábelek. A folyosó he­lyenként kiöblösödik, a helyet a csővezetékek tágulási lírája foglalja el, aztán kanyar, emel­kedés, újra öböl, kanyar... Nem csoda, hogy amikor kike­veredünk egy helyen a szabad­ba, tájékozódni kell, hol is va­gyunk. Betonfalak vesznek körül, a házak fölénk magasodnak — egy elosztó aknában állunk. Körülbelül íqv néz ki a köz­műalagút és -folyosó rendszere, a szakmában használt nevén: KAF. * Irtunk a KAF-ról, amikor még tervezték, aztán amikor kezdték a meqvalósítását. Most már az üzemelő KAF-ról írhatunk. Az új lakóterületen már 300 lakást lát el a működő rendszer. És most már összehasonlítást is te­hetünk a városi közműrendszer hagyományos és korszerű építé­si formája között. Itt érdemes tényként rögzíteni, hoqy Pécs jelentős fegyvertényt hajtott végre, amikor elkötelez­te magát a KAF mellett, s a megvalósítás akkor is nagyra értékelhető, ha érződik még a kezdés bizonytalansága, s ha a rendszer maga — mint az aláb­biakból majd kitűnik — még nem egészen egyértelmű. A lé­nyeg az, hogy működik. Annakidején a városi tanács végrehajtó bizottsága a Pécsi Távfűtő Vállalatot bízta meg a rendszer üzemeltetésével. Vajon üzemelteti-e? Hanyecz László főmérnök: Ha egyszer megmintáznák a tűnődő vásárló szobrát, a modellt akkor kellene meg­örökíteni, amikor tanácstala­nul forgat a kezében valami áruféleséget, s lerí az arcá­ról, hogy nem találja, amit keres. Az áru szavatosságára vonatkozó adatokat. Évtizedes küzdelem folyik a vásárló és a kereskedelem, illetve az ipar között. Mind több az olyan árucikk, aminél nem kö­zömbös az, hogy a gyártás­tól számítva mennyi ideig tartható forgalomban. Csak­hogy a gyártási időt, vagy a szavatosság lejártát olyan rejtjelezetten tüntetik fel, hogy ahhoz képest egy kémjelentés ártatlan elsőoszályos óbécés könyv. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán a belkereskedelmi törvény vitájában Novics Já­nos Baranya megyei képvise­lő javasolta: vizsgálják meg, nem lehetne-e közérthetően feltüntetni a termékeken a szavatossági időket? Két mi­nisztertől érkezett válasz a na­pokban. Ezekből idézünk. Dr. Sághy Vilmos belkeres­kedelmi miniszter megállapít­ja, hogy az élelmiszertörvény előírja a fogyaszthatósági idő és a minőség-megőrzési idő­tartam megjelölését. A gyor­san romló élelmiszerek cso­— Nem vettük még át a rend­szert, mert úgy találtuk, hogy nincsenek meg azok a minimá­lis biztonsági és munkavédelmi feltételek, amelyek mellett a magunk részére támasztott szi­gorú követelményeknek eleget tehetnénk. Nem biztosítható például az, hogy csak mi me­hessünk be a folyosóba, illetve csak a mi tudtunkkal mehessen be bárki a közműtulajdonosok megbízásából. És ez csak az egyik... Egyelőre a kivitelező, a Bara­nya megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei látják el a rendszer irányítását, ellenőr­zését. Ez is egyfajta gyermek- betegség, amivel meg kell bir­kózni. * Gonda László, a BÉV műszaki fejlesztési osztályvezetője volt az, aki a legtöbbet agitált, majd tett azért, hogy a KAF Pécsett polgárjogot nyerjen. A gondolat hol itt, hol ott ütkö­zött ellenállásba, de végül is felülkerekedett a józan ész. Nem tudni, mennyire játszott magolásán a fogyaszthatósági határidőt jelölik. A minőség­megőrzési időtartam egyik je­lölési módja szerint a gyár­tási időt és a minőség meg­őrzésének időtartamát tünte­tik fel, a másik változat sze­rint a fogyasztó csak arról kap tájékoztatást, hogy a ter­mék meddig őrzi meg a mi­nőségét. A képviselő kérdésére ennél többet tudott válaszolni az il­letékesebb miniszter: dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az ő tárcájának a feladata ugyan­is, hogy a belkereskedelmi forgalomba kerülő hazai elő­állítású élelmiszerek a fo­gyasztó és a kereskedő által egyaránt érthető, világos jel­zésekkel legyenek ellátva. Részlet a miniszter válaszából: ,,Az 1977. január 1-én ha­tályba lépett élelmiszertörvény és végrehajtási rendelete ezen a téren is egységes gyakor­latot kíván teremteni. Törvé­ebben szerepet a városszerte folyó közműrekonstrukciók okoz­ta, szűnni nem akaró felfordu­lás és az ebből való szabadulás vágya, de tény, hogy ott lent délen elkezdődött valami új.- Az első 300 lakás közmű- munkaidő-ráfordításait összeve­tettük a Ivov-kertvárosi 111/1 ütemmel — mondja Gonda László. - Kiderült, hogy a ha­gyományos területen 1 lakás közművesítéséhez 220 munka­órát kellett felhasználni (két­harmad részben kubikos mun­kát), a KAF-nál 168 óra volt a lakásonkénti munkaidő-szükség­let.- A megtakarítás épületre vetítve?- A fogadószintek építési módját kellett megváltoztatni. A hagyományos téglafalas fo­gadószinteknél 7700 munkaórát használtunk fel, a KAF-os rend­szerben ezt 3500 órára csökken­tettük. Az épület kevesebb idő- ráfordítással, gyorsabban készül el. nyi előírás, hogy az élelmi- szeripari csomagolásán jól láthatóan és közérthetően fel kell tüntetni a szabványban előírt, valamint a fogyasztók tájékoztatásához és az ellen­őrzéshez szükséges adatokat. Az élelmiszertörvény végrehaj­tási rendeletét kiegészítő jog­szabályt előreláthatólag eb­ben a hónapban adom ki. A rendelet elő fogja írni, hogy a gyorsan romló élelmiszerek fogyaszthatósági határidejének feltüntetésére a „fogyasztha­tó", a huzamosabb időn át eltartható élelmiszerek minő­ségi megőrzési időtartamának feltüntetésére pedig a „minő­ségét megőrzi” kifejezést kell alkalmazni. A három éven túl eltartható élelmiszerek fel­használhatóságának meghatá­rozására a „minőségét kor­látlan ideig megőrzi” kifeje­zés szolgál. Jelenleg még több száz millió forint értékű csomagolószer és csomagolóanyag van forga­lomban a törvény hatálybalé­pése előtt használt jelölések­— Azelőtt kb. egy hónap volt a fogadószintek építésének át­futási ideje, most 8-10 nap. Az órák természetesen a tisztán ráfordított órákat és azok különbözetét jelentik. Va­lójában ennél jóval többet kel­lene számolni. — A hagyományos közmű­építéssel kapcsolatos tortúrákat nem is lehet mindig konkrét órákban mérni. A KAF szerve- zésileg tette egyértelművé a munkát, mert jobban érvénye­sül a munkavégzés egymásutá­nisága — sokszor fölösleges vá­rakozásoktól mentesen. A nagy tömegű kubikosmunka helyét a kvalifikáltabb szerelőmunka foglalta el, tehát alapvetően megváltozott a közműépítés ipa- rosítottsága, A helyszinrajzon nézzük, ho­gyan folytatódik az új város­részben a KAF-épités. Kitűnik, hogy mig eddig a folyosóé volt az elsőbbség a rendszerben, a következő hónapokban az alag­út veszi át a vezető szerepet. Miért? — A tízemeleteseket egyelőre nem tudtuk beilleszteni a rend­szerbe, kimaradtak az első óvodák, bölcsődék is, a neve­lési központ úgyszintén ... Most nagyon hosszú alaguta- kat kell építeni, hogy elérjük azokat az épületeket, amelyek­nél ismét élni fog a komplett KAF-rendszer. Tehát lesznek lakóépületek, közintézmények, amelyek nem kapcsolódnak a KAF-hoz, ezek­nél idővel számolni kell a ha­gyományos közműhibákkal is, amelyektől ilymódon nem lesz mentes az új városrész sem. Pe­dig a rendszer akkor a leggaz­daságosabb, ha a területen tel­jes egészében működik, s így a nem látható meghibásodások lehetősége a nullával egyenlő, azaz a közműrendszer vizuális ellenőrizhetősége teljes. Az el­ső építési ütemeknél tervezési okokból kellett megalkudni, de jövőre már épülnek a KAF-rend. szerbe bekapcsolt tízemelete­sek és ez már a rendszer tel­jessé tételének ígérete. kel. 1981. december 31 -ét kö­vetően azonban az élelmisze­rek ipari csomagolásán csak a fent említett három jelölés tüntethető fel. Az egységes jelöléseket egyébként az e hónapban kiadásra kerülő rendelet kihirdetését követő­en vállalataink folyamatosan bevezetik." A miniszter válasza meg­nyugtató. Hihetjük, hogy „fo­lyamatosan” megszűnik az áruk szavatosságának miszti­fikációja és pl. a liter tejet vásárló vevő a zacskó kézbe­vételének pillanatában tud­hatja, hogy a tej még holnap is fogyasztható, vagy már teg­nap is összement volna a forralásnál . . . Egy valami azonban sehogysem fér a fe­jünkbe: mi szükség van több­száz millió forint értékű csoma­golóanyag felhalmozására? Az ipar fényes optimizmusára vall, hogy ily rendületlenül hisz gyártmányai örökkévaló­ságában. H. I. lőször elkezdtem röhög- ni. Azután felháborod­tam. Majd kétségbe estem. Vé­gül valami furcsa érzés lepett meg, amely egy kissé hasonlí­tott az apátiához, a gyilkolás előtti belső csendhez, s egy kevéssé a dührohamhoz, a tor­nádó mindent elsöpörő tölcsé­réhez. Felkeresett egy ember, aki perben és haragban áll egy másik emberrel. Kettejük kap­csolata lassan háromesztendős jubileumát éri meg, rendszere­sen találkoznak személyesen a bíróság tárgyalótermében, egy­más lakáscímét pontosan tud­ják irányítószámmal együtt. Pre­cíz, gondos emberek, szabályo­san elllátják illetékkel a bead­ványokat, fellebbezéseket és magánindítványokat, s lassan járafosabbak lesznek az igaz­ságszolgáltatás hátborzongató zsargonjában, mint maguk a jogászok. A történet maga egyszerű. Aprócska koccanás a városka főterén. X autójába — aki egy gyalogátkelőhely előtt megállt, hogy átengedjen egy nénit — beleszaladt Y autója, s ebből a banálisnak tűnő ügyből ten­geri kígyó, mit tengeri kígyó! - a bürokrácia lochnessi szörnye látott napvilágot. A koccanás után színre lépett az ABC vala­mennyi betűje, az ügynek eddig még csak A és Q nem volt a szereplője, de semmi sem lehe­tetlen — még mindig nincs vé­ge. X és Y igazságot keresnek. Már az igazság keresése is ne­héz dolog, szolgáltatása nem kevésbé. A koccanás a bíróság­ra került. Már az is érthetetlen, hogy miért — később a szakértői vélemények egyértelműen Y fe­lelősségét állapították meg. (Nóta bene: ha a helyszínen véletlenül rendőrjárőr van, ezt már akkor megállapították vol­na!) Y nem ismerte el felelős­ségét, felvette a biztosítónál X szavatossági bizonyítása terhé­re az ő sérült kocsijára eső kár­összeget — minő játéka a vélet­lennek, a kárt okozó vesz fel kártérítést - X pedig otthon tű­nődik, hogy mi a fenének is­merte el egyrészt a saját fele­lősségét a helyszínen, másrészt miért írt alá kitölthetetlen biz­tosítási űrlapot? A tűnődésből per lett, a per során igazság­ügyi szakértőket kértek és ren­deltek ki. Kárszakértő No-I. olyan véleményt adott, hogy „véleményt nem tudok adni”, ezt pedig a bíróság nem vehet­te figyelembe. Kirendelték tehát Kárszakértő No—II.-t, aki tekin­télyes közlekedési szakember, és el is készítette tízoldalas szakvéleményét. Ebben az ol­vasható, hogy Y .......a rövid k övetési távolság miatt nem tudott már megállni . . A szakvéleményre maga Y írt hatoldalas, sűrűn gépelt választ. Hat ponban, a), b) és c) al­pontokban állítja, hogy Kár­szakértő No—II. nem állt hiva­tása magaslatán. A tanúk meg­mutatták a karambolozó ko­csik helyzetét, a szakvélemény a távolságokat figyelembe vet­te és jámborul átlagot számí­tott. Y kioktatja a kárszakértőt, hogy van: 1. Egyszerű, 2. Súly­zott átlagszámítás, továbbá 3. harmonikus, 4. mértani és 5. négyzetes átlag. Aztán: a szá­mítás pontatlan. Y kiszámolta helyesen. Másutt is helytelen a számítás. Negyedik oldalon: „a szakértői — megint csak felte­vés, téves”. Egyszóval: a szak- vélemény rossz. Jön tehát Kár­szakértő No—III., akit ő maga — Y — javasol. Megszületik a harmadik szakvélemény, amely­nek summája, hogy Y ......vagy a követési távolság be nem tar­tása, vagy a figyelmetlen veze­tés következtében futott bele... gépkocsijába." Y szerint ez a vélemény teljesen illuzórikus, amit mintegy tíz gépelt olda­lon fejt ki a bíróságnak. A per dagad, miként a fejem az iratanyag olvastán. X és Y hol al-, hol felperesként jele­nik meg a papírtengeren. X még az elején megvádolja Y-t, hogy inkorrekt, beosztását és is­meretségeit csalárd módon használja fel — indulhat hát a böcsületsértési per. X megnyeri az ezerhatszáz forintos kocca­nást, Y megnyeri az ezerkilenc- száz forintos böcsületsértési pert. Csekkek, rózsaszínű postai feladóvevények, végrehajtói végzések, fizetési meghagyá­sok, ajánlott levelek tarkítják a zűrzavart. Amikor megláttam az irat­anyagot, amivel felkeresett az igazságát kereső X, először rö­högni kezdtem. Három dosszié, sorszámozott minden cetli, időn­ként tartalomjegyzék veszi szám­ba, mi mindent rejt a csomag. X maga jegyzi meg az egyik, a bírósághoz írt pátensében, hogy az iratanyag bruttó súlya 46 dekagramm. A három dosz- sziét két hétig tanulmányoztam, s közben elmúlt a röhöghetné­kem. Erőt vett rajtam a felhá­borodás, ökölbe szorult a ke­zem: három évig teljesen fölös­legesen foglalkoztatnak óriási apparátusokat, a tét egy ezer­hatszáz forintnyi autókár, mely­nek kapcsán esett egy ezerki- lencszáz forintnyi folt a böcsü- leten. E fölháborodásom is el­múlt, úgy a hetedik nap táján. A kétségbeesés két napig tar­tott. Azért estem kétségbe, mert egy nagy, sötétlő erdőbe jutot­tam, mivel az igaz utat nem lelém. Már apatikus sem vagyok, sőt, dühödt sem, tornádó sem, lengedező zephyr sem. Rájöt­tem valamire. A szembenálló felek, mindketten minősítették egymás személyiségét, magatar­tását, s mindketten megfeled­keztek arról, hogy saját maga­tartásuk, személyiségük vesze­delmesen hasonlít a másikéhoz, amelyet elitéinek. Igazságkere­ső — neurózis? Lehet. Mi a po­kol visz rá két — állítólag - ér­telmes embert, hogy az ügyész­séghez, televízióhoz, albíróság- hoz és főbírósághoz folyamod­janak, jegyzéssel, ellenjegyzés­sel és az ellenjegyzések ellen- jegyzésével izgassák fel magu­kat — sőt még engem is - ?! Ez már régen több, mint igaz­ságkeresés, ez presztízsháború. Erről nekem személyes vélemé­nyem az — gondolom nem ál­lok egyedül -, hogy már régen le kellett volna állítani, nem lett volna szabad lochnessi szörnnyé nőni engedni, s hogy jogszabályt kellene hozni: ok- tondi presztízskérdésekben, túl­értékelt csirkeharcokban időn­ként birkózás döntsön. (Még mielőtt X és Y horribilis ügyével az országgyűlés foglalkoznék.) Most pedig szeretném meg­indokolni, hogy mi ihletett az írásra. Ezek a tyúkperek - saj­nos - napirenden vannak, az igazságügyi apparátus egy te­kintélyes erejét lefoglalják. A tyúk al- és felperesek rendsze­rint primitív, befolyásolhatat­lan emberek, akinek becsonto­sodott a véleményük, sőt, az agytekervényük is. Velük nem lehet mit kezdeni. De ennek az ügynek a részvevői önmagukat is köztiszteletben álló, magasan kvalifikált, komoly, művelt em­bereknek ismerik. Az ifjúságot nevelik mindket­ten. n tudom, hogy sem X, sem Y nem primitív, be­csontosodott véleményű ember, nem kétlem, sőt bizonyítottnak látom, hogy agytekervényeik is rendbenvalók. Ellenkezőjét állí­tom annak, hogy befolyásolha- tatlanok. Fontosnak tartom, hogy ezt elmondjam, mert bi­zonyára úgy érzik majd, hogy e néhány sorral böcsületükbe gázoltam. néhány ezer forint erejéig. És ha majd megjönnek a bíróságra hívó idézések, szak­értőket hívok magammal. Az X indította perben Y-t, s az Y böcsületéért indított küz­delemben X-et. Szép kis virtschaft lesz. any- nyi szent. Kampis Péter — Mennyivel gyorsabban? Hársfai István Két miniszter válaszolt a képviselői javaslatra Közérthető lesz a termékeken a szavatossági idő jelölése

Next

/
Oldalképek
Tartalom