Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-14 / 131. szám
1978. MÁJUS 14. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9 D BERTÓK LÁSZLÓ: Triptichon A hatvanéves Csorba Győzőnek 1. A költő A szonet ezüst szelencéje illik metszett arcához, szabályhoz szabály. Illik? Sorvégen kinéz, föl-le jár, mint nyári vödör oldalán a friss víz. Kívül marad, ha belekényszeritik, s belül, ha a szem kivül rátalál, mégis egy-tömb, mint élet és halál s jobbik részével e szavakban sincs itt. Keresi csak izét-titkát a száj, ha vályúhoz tereli a szabály, és kotyvalék kortyai keserítik. Köszöntse fű, fény, vizszag, muskotály, a kerge élők mind, akik megértik, hogyha amott van, akkor most miért itt 2. Ő is meg ő is Kimondatlanul de tudhatóan ő is meg ő is a magáét az éhes testét sajgó testét a testben vergődő madárét Velük velük még ide kötve s mi van rajtuk kivül mi szó? a ragasztó? a légűr? a csomó? a nagy sem-sem dimenzió? Ki járt ott? megtudta-e? s arról kinek? a madaraknak? Európában Szent Ferenc? mentségül a többi bolondnak? Inkább a szem a fül az orr a nyelv a bőr a bőr bukását mundérban szárnyal ő is ő is négymilliárd egy koccanását. 3. Alattuk, velük ■ „Csupán a vadszőlő pirosló zászlói lengenek” Csorba Győző Igen, a vadszőlő, a sereg, az elporzó zöld után vonuló magányos hadosztály vörös zászlói, igen, a belőlük szabdalt, Prométheusz irodájában lepecsételt útlevelek I... alattuk, velük talán igazolható, hogy miféle ügyben, hogy mindvégig, hogy honnan, hová, velük talán még befelé is a partizán igyekezet a halott, idegen határban ... alattuk, velük nem reménytelen a tiszta hazatérés, van okunk értelmes ábraként csússzanni ki a viszontagság ollóiból, van jogunk a hintázó zöld győzelmeihez, hiszen ránk tekintve tudják csak, mi volt itt, mi lesz itt. Berták Lászlónak most jelentette meg Emlékek választása című verseskötetét a Magvető Könyvkiadó Korga Imre segédmunkás aznap ugyanúgy ébredt, ahogy évek óta szokott. Félálomban hallotta, ahogy felesége odakint a konyhában a kis gáztűzhely körül matat, felteszi a gyereknek a tejet és magának az elmaradhatatlan kávét. Kikelt az ágyból, belebújt papucsába és megengedte a vízcsapot a fürdőben, hogy mire borotválkozni kezd, langyosabb legyen a víz. Ilyenkor a gáztűzhely mindkét lángja foglalt. Pedig melegvízben sokkal jobb lenne borotválkozni, de az asszonynak mindig ilyenkor kell reggelit készíteni. Ahogy borotválkozott, többször megszagolta a habot, és úgy érezte, hogy az arcától a hab is átveszi a marógépekről lesikló vasszeletek édeskés szagát. Amikor elkészült, jó erősen bedörzsölte bőrét Pitralon- nal és öltözni kezdett. Még egyszer megnézte, fel vbn-e húzva a csörgőóra, nehogy a fia elaludjon, ha már ők nincsenek itthon, és elkéssen az iskolából. Leült az ágy szélére, azt figyelte, ahogy a gyerek erősszálú haja megtörik a párnán. Miközben zokniját húzta, arra gondolt, ideje volna már leszoktatni a gyereket arról, hogy nyolcéves korára még mindig üvegből igya a tejet reggelenként, amit a felesége, odakészít az ágy mellé. De hát, ha neki így jobb, akkor hadd igya. Attól még ugyanolyan nagy gyerek. Meg aztán mi van abban, hogy cumisüvegből issza a tejet? Az asszony ugyan sokat morgott érte, de ő azt mondta; ha így esik jól. — Siess már, elkésünk — szólt be a felesége, de Korga nem mozdult az ágy széléről, s amikor a nő ideges, vékony hangján röviden megkérdezte, hogy nem jössz, ő azt mondta, nem, majd elmegyek a későbbi busszal, még azzal is beérek. Az asszony értetlenül topogott még egy darabig az előszobában, s csak az ajtó csa- pódása jelezte, hogy elment. Korga felállt, kinyitotta a szekrényt, és kivett egy fehéringet, aztán nyakkendőt keresett hozzá. A nylonzsákot lehúzta szürkecsíkos öltönyéről, és lassan öltözködni kezdett. Gondosan megkötötte nyakkendőjét, kifényesítette cipőjét, visszaült az ágy szélére és várta, hogy megszólaljon a vekker. Nem akarta előbb fölkölteni a gyereket. Késői gyerek volt. Már le is mondtak róla-, hogy valaha Is gyerekük szülessen, de aztán meglett a gyerek, nem könnyen, hiszen Kati akkor már negyvenéves elmúlt. Amikor a csörgőóra megszólalt, és a fiú kinyitotta a szemét, először megijedt, mert megszokta mór, hogy az apjáét reggeli műszakba járnak. és nincs otthon senki. De aztán, ahogy az apja azt mondta, ma nem kell iskolába menni, kiugrott az ágyból, hogy akkor megnézi a délelőtti tévéműsort. Korga Imre akkurátuson megágyazott, segített felöltözni a fiának, a lepedők alól, a szekrényből elővett kétszáz forintot a dugipénzből, és elindultak a fiával kettesben a városba. Korga megmutogatta a házakat, ahol valahol apjá- ék, nagyapjáék laktak, lementek a vízpartra, és figyelték, ahogy a sirályok lomha repüléssel kísérik a súlyos terhekkel megrakott uszályokat. Néha köveket dobtak a vízbe, hogy a felfröccsenő víz szikrát vetett a fényben. — Persze. Miért ne? — mondta Korga ugyanúgy, amikor a második üveg is kiürült. Délután moziban voltak, és még hazafelé is azt beszélték, hogy milyen szép színű volt a tenger. Este boldogan aludtak, és az összetolt ágyon kinyújtották karjukat, hogy rossz álom esetén megérintsék egymás kezét. De nem álmodtak rosszat. Korga frissen ébredt, csak amikor vas öltözőszekrényébe beakasztotta ruháját, akkor fogta el valami szorongás; mit fog mondani a művezetőnek? Hol volt? A csarnok felé tartva még úgy gondolta, talán az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy tegnap berúgott, és azért nem akart bejönni, nehogy a gépek között járva, valami baleset történjék. Igen, ez lesz a legjobb, döntötte el. Hiszen volt már ilyen eset, és a művezető utólag szabadságot Íratott ki arra a napra. Ezt kell mondani, ezt kell — hajtogatta magában, amikor belépett a csarnokba, de ahogy a bajuszos, nagydarab művezető előtt állt, csak annyi jött ki belőle. — Sétáltunk... A fiammal sétáltunk, és jó volt. . . —1 Na és mit gondol, Korga szaki, ha a gyárban egyszerre mindenkinek eszébe jutna, hogy sétálni akar a kisfiával, akkor mi lenne? — kérdezte mély, dallamos hangján a művezető. — Nem tudom, kérem. Korga Imrének egy napi igazolatlan hiányzás miatt elvonták az évi nyereségét. Amikor ez kiderült, az asszony ordítozott vele a konyhában. Korga Imre semmit nem szólt. Este lement a kocsmába és sört ivott. Másnap zúgó fejjel ébredt, de pontosan ért be a munkahelyére, időben blokkolt, és rendesen elvégezte egész napi munkáját. Szigethy András IGAZOLATLAN Csizmadia László rajza
