Dunántúli Napló, 1978. május (35. évfolyam, 119-148. szám)
1978-05-14 / 131. szám
DN HÉTVEGE 10. TÁRSADALOMPOLITIKA 1978. MÁJUS 14. Sós György felvételei 1000 cigány újszülöttre, de még ez is több, mint a 31 ezrelékes megyei átlag. Kedvezően alakul a családtervezésbe bevontak száma. Eredményeként az összes szülések között a korábbi 15,4%-kal szemben 11,8%- ban jön világra cigánygyermek. A jövőben az egészség- ügyi felvilágosítás szélesebb körben, szervezettebben hat. Iskolapadban A munka- és lakáskörülmények javítása kedvezően hatott a tankötelesek oktatására. Iskoláztatásuk a megoldás kulcsa, a feltétele annak, hogy a felnövő nemzedék ne élje az előző generációk életét. A beilleszkedésnek már az óvodában meg kell kezdődnie. Itt kell megtanítani a cigánygyerekeket a legelemibb fogalmakra, gyakran a legegyszerűbb magyar szavakra. Ma mór az óvodáskorúak 44 százaléka — négy éve még 27% — jár az intézményekbe. Sajnos, sok olyan községben nincs óvodc, ahol különösen indokolt volna a cigánygyermekek felkészítése. Pótlását az egyéves iskolaelőkészítő tanfolyamok hivatottak szolgálni. Ma is csak a beiratkozottak 27%-a végzi el az általános iskolát. Országosan 31—32 százalék a hányad. A felmentettek fele mór az első osztályban iskolaéretlennek bizonyul. A lemorzsolódásban a legfőbb ok a sok felmentés, a gyermekfejjel anyává válók, a túlkorosok magas száma. E mutatók az utóbbi években javultak és nagy eredmény, hogy kevesebben buknak osztályismétlésre. Változatlanul probléma, hogy az iskolába járást sokszor a szülők is akadályozzák és az otthoni tanulás legelemibb feltételeit sem biztosítják. A hátrányos helyzetet külön cigány- osztályok szervezésével igyekeznek javítani. Átmeneti jelleggel 13 cigányosztály szolgálja a felzárkóztatásukat. Három alsó tagozatos iskolában (Gilvánfa, Alsó-szentmárton és Komló, Kossuth-akna) csak cigánytanulókat oktatnak. A kisebb iskolák kedvezőtlen körülményei között dolgozó nevelők csak hivatástudattal végzett, áldozatos munkával érhetnek el eredményeket. Kiemelkedő Komlón a Kossuth-aknai iskola pedagógusainak segítése. Ugyancsak a bányászvárosban a cigány képzőművészeti kör nagyrészt telepen élő tagjai nemzetközi gyermekrajz-kiállításokon — kiváló nevelői irányítással — sorozatosan elnyert •díjakkal büszkélkedhetnek. A gyarapodó sikerek mellett az iskolába járóknak sok nehézséggel kell még megküzdeni. Nyelvi problémák szinte mindenütt vannak, máshol az utak néha lehetetlenné teszik a telepről való kimozdulást. Az oktatás egyenlő feltételeit a tankönyvek és tanszerek biztosítására, a ruházkodásra fordítható központi támogatással teremtik meg. Tavaly 1 millió 600 ezer forintot fordítottunk e célra. Egyre többen részesülnek napközis ellátásban. A javuló helyzetet tükrözi az általános iskolát végzettek növekvő — már közel 80%-os — továbbtanulása. Sajnos, lemorzsolódásuk a középfokú intézményekben is magas. Az emberibb életfeltételek biztosítása főként anyagi vonatkozású. A teljes mértékű foglalkoztatottság elérése, a cigánytelepek megszüntetése után — de már azzal együtt fokozott figyelmet érdemel — a munka neheze következik: a tudati átformálás, a legszélesebb értelemben vett nevelés szakasza. Sok helyütt — és egyre többen — élnek családok, amelyek anyagi gyarapodásához képest jócskán lémaradt a gondolkodás átalakulása. Életmódjuk megváltoztatása nemcsak a közművelődési intézményekre hárul; hanem a szakszervezetek, az üzemi kollektívák, az ifjúsági szervezetek felvilágosító közreműködését igényli. E munkában is segítségül kell hívni azokat a cigány- származásúakat, akik már személyes példájukkal bizonyítottak. Közülük többen a cigányságért folyó munkát 1962 óta aktívan szervező tanácsi cigányügyi albizottság tagjaként vállalnak részt elmaradott társaik felemelkedésében. A 'cigányság sorsának alakítása közös feladatunk és kölcsönös bizalmat, türelmet igényel. Szükségessé teszi a káros előítéletek megszűnését, a szocialista humanizmust valló közvélemény kialakítását. A támogatásért a társadalom cselekvő viszonzást vár. Megköveteli a cigányság beilleszkedésre nem hajló, a társadalom normáitól idegenkedő rétegeinek megváltozott magatartását is. A feladatok összetettek. Teljesítésükhöz mindenki számára bőségesen akad tennivaló. Visegrády Tamás A cigánysors másfél évtizede A felemelkedés útja I Aligha akad ember Baranyában, akinek ne volna véleménye a cigánykérdésről. Érthető dolog ez, hiszen városainkban és községeinkben cigányokkal mindannyian — mégpedig az országos átlagnál sűrűbben — találkozunk. Nálunk ugyanis 23 ezren élnek: így a megye minden száz lakosából húsz cigány származású. Életmódjuk megváltoztatásának módja a lakosság egészébe történő beilleszkedés. Mit tettünk és mit kell tennünk a jövőben Baranyában sorsuk kedvező változása érdekében — erről kapott a napokban tájékoztatást Budapesten a Minisztertanács mellett működő Tárcaközi Koordinációs Bizottság. Indokolt felidézni az ülésre készült beszámoló fontosabb megállapításait. A megyében egyenetlen megoszlásban élnek. A nem cigányokhoz viszonyítva a legmagasabb az arányuk a szigetvári és a siklósi járásban (12 és 11%). Legkevesebben <i mohácsi járás falvaiban telepedtek le. A 308 baranyai település 84%-ában — 261 községben — találunk cigány- családokat. A városok közül főként Komlón laknak sokan, itt terül el a megye legnépesebb, 550 lakosú telepe is. A cigányság nem alkot egységes csoportot. A különbözőség, és szétválás alapja nem a törzsek nyelvi elkülönültsége. Ennél lényegesebb az ‘egyes rétegek beilleszkedési hajlama és ebben széles a skála. Az 1961-es párthatározatot követően a ta- nócsdk, belügyi és társadalmi szervek intézkedései nyomán gyökeres változások következtek be. Dolgozni kell A családok életét alapjaiban a munka formálja át. 17 éve még a munkaképes cigányság mintegy háromnegyede nem dolgozott, örvendetesen módosult az arány: ma már a férfiak 87 százaléka áll munkában. Kevés még azonban a munkaviszonyt létesítő cigány nő. Igaz, nehezíti belépésüket a népes család. A gyermekgondozás főként a kisebb községekben jelent számukra megoldhatatlan problémát. A tömegesebb munkába állítást hátráltatja még a sok munkaképtelen, magos a mostoha életkörülmények következményeként 23—25 éves korban leszázalékoltak száma is. A szakmunkások aránya nőtt (5 év alatt közel háromszorosára), de a keresők zöme változatlanul segédmunkás. E réteg kötődik legkevésbé mun- kahélyéhez. Kisebb sérelmek miatt is könnyen odébbállnak, és a felemelkedésben hatalmas támogatást jelentő munkahelyi közösségek nevelő hatása számára elérhetetlenné lesznek. A társadalom értékítéletét is kedvezőtlenül befolyásolja, hogy többségűk kevésbé megbecsült munkakörben dolgozik. Sajnos, még elenyészően találhatók a felnőttképző tanfolyamok padjaiban cigány munkások. Nehezen értékelhető túl a vállalati kollektívák segítő szerepe. Az üzemben, ahol a megítélés alapja a végzett munka, általában a lakókörnyezetnél zökkenőmentesebben fogadják be a cigányszárma- zásúakat. Meggyőzően bizonyítják ezt a Mecseki Szénbányák, a Szigetvári Konzervgyár, az Állami Építőipari Vállalat cigány szocialista brigádjainak, kitüntetett dolgozóinak munkasikerei. Habár egyre gyakrabban találkozhatunk cigónyszármazá- súak helytállásával, alkalmazásukat néhol a vezetők előítélete is gátolja. Egyik városunk ipari üzeme a megkülönböztetést így alkalmazza: ha cigánydolgozó jelentkezik, csak a „megbízhatónak látszó" munkások felvételét támogatják. Szerencsére a jó példáért nem kell messzire menni: egy közeli vállalat szívós munkával törekszik a „nehezen nevelhetők” formálására. Másutt a „megkülönböztetés” heves ellenzésével próbálják a cigányokkal való fokozottabb foglalkozás át nem hárítható feladatát megtagadni. A szakképzettség emelése alapvető fontosságú. A családok anyagi helyzetét döntően meghatározza, hogy a kevesebbet kereső — és kevesebb — cigány családfenntartó az átlagosnál jóval több gyermeket tart el. 100 aktív keresőre átlag 250 — tehát a nem cigányoknál kétszer több —csa-, ládtag jut. Mások az élet- körülmények A munka biztosította gazdasági alap, az anyagi gyarapodás teremti meg a magasabb szintű élet igényét, teszi lehetővé a telepek elhagyását. 1962—1978 között közel négyezren költöztek emberibb hajlékba. Mintegy 120 cigánytelep szűnt meg, lakosainak életmódja már a falvak rendezett közösségeinek követelményeihez igazodik. Valamennyi telepet felszámolták a szigetvári járásban. A társadalmi segítőkészség jeleként a kedvezményes építésekre és vásárlásokra 1965 óta 32,5 millió Ft-ot fordítottak. Kővágószöllős és Bogádmindszent tiszta, otthonos cigányházoi beszédes bizonyítékai az új életforma térhódításának. Az utóbbi időkben főleg a házvásárlás — néhol amolyan átmeneti megoldásként — vált népszerűvé. A községek rosz- szabb minőségű házaiba költöző cigányság számának emelkedése több helyütt az ott élők elvándorlásával jár együtt. Alsószentmártont, az 1000 lelkes falut csak cigányok lakják. A tanácsok itt új típusú gondokkal találkoznak, hiszen a nem cigány családok példamutatását nélkülözve, a cigányság aktívabbjainak segítését szükséges igénybe venniük. Az is nehezíti a munkát, hogy e réteg növekvő aránya elsősorban az alacsonyabb szintű ellátottságé, lakosaiknak fokozatosan rosszabb életkörülményeket nyújtó aprófalvakra ró nagyobb feladatokat. Az elmúlt években lassult a cigánytelepek felszámolása. Ennek oka elsősorbán az, hogy az ottmaradó családok (mintegy 2600 lakos él még 44 telepen) már nem rendelkeznek a kölcsön igénybevételének feltételével (ez a kért összeg 10%-a, hosszabb munkaviszony stb.). Gond továbbá az is, hogy a városokban a tanácsok nem rendelkeznek használatba adható telkekkel, a cigányházak építéséhez a falvakban nehéz kivitelezőt találni. Sok az idős, beteg, anyagi terhet vállalni nem tudó cigány. Betelepítésük a központi támogatás ésszerűbb felhasználásával, a helyi tarrácsok, költségvetési üzemek és a vállalatok aktívabb közreműködésével oldható csak meg. A Hazafias Népfront a telepen élők közül aktívákat szervez és munkájukat a gyorsabb felszámolás érdekében kívánja igénybe venni. Sok adat tanúskodik arról, hogy a telepi életkörülmények, a nélkülözések nem múlnak el nyomtalanul. Az öröklött edzettség ellenére magasabb életkort kevesen élnek meg. Bár, mintegy 10 évvel emelkedett átlagos életkoruk, az elmaradottság jelentős. Száz. lakos között átlagosan 18, a cigányoknál csupán 5 a 60 esztendőnél idősebbek száma. Főként a tanácsok, a Vörös- kereszt és a KÖJÁL tevékenysége nyomán a helyzet észlelhetően jobb, de a telepek többségének színvonala a legelemibb életfeltételeknek sem felel meg. Gyakorta a községbe települtek lakásviszonyai is hasonlóvá válnak. Az általános fejlődés jóval határozottabban ^mutatkozik az anya- és csecsemővédelemmel kapcsolatban. 1962-ben még 99, tavaly 55 csecsemőhalott jutott minden
