Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-03 / 92. szám
e Dunem unt napló 1978. április 3., hétfő it Iciemellceciü (ritiunlcciért Állami Oij Érdemes művész Munka Érdemrend arany fukezat Flerkó Béla Breitner Tamás Kovács Imre Flerkó Béla, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem Anatómiai Intézetének professzora tősgyökeres pécsi. A szülőház fölött nemrég kondult meg a lélekharang: bontási területre esik. Mindeddig azonban itt élt ebben a házban a most Állami Díjjal kitüntetett professzor, itt ebben a régi házban fordult meg annyi sok világhírű tudós-kolléga, innen járt el a professzor Los Angelesbe, Bal- timore-ba, Leidenbe, Prágába és Bukarestbe, ahol több-kevesebb ideig dolgozott neuro- endokrinológiai témakörökben, valamint a legkülönfélébb országokba, ahol vagy kongresszusokon vett részt, vagy előadást tartott, vagy kutatásairól számolt be. Fél lapot kitöltené azoknak a hazai és nemzetközi tudományos társaságoknak a puszta felsorolása, amelyeknek vezetője vagy vezetőségi tagja. A professzor valamikor szülész-nőgyógyásznak készült, s azt vallja, hogy elődjének, Szentágothai professzornak a hatására választotta végül is a tudományos pályát. De kutatási témái sejtetik, hogy az egykori érdeklődési kör meghatározónak bizonyult. — A neuroendokrinológia területén dolgozom — mondja —, ezen Belül is azt kutatom, hogy miként szabályozza a központi idegrendszer az agyalapi mirigy gonadotróf hormonjának elválasztását. Ez az a hormon, ami a petefészek és a here hormontermelését szabályozza. Ezek a vizsgálatok tehát végső soron szaporodásbiológiai problémák megoldását célozzák, emberi vonatkozásban például a peteszolgáltatás hiányán alapuló terméketlenség jobb megismerését segíthetik elő, de a mezőgazdaságban is hasznosítható ismeretekhez juthatunk ezekkel a vizsgálatokkal. A legutóbbi időben munkatársaimmal azt a kérdést igyekeztünk tisztázni, hogy milyen idegelemek termelik azt az idegi, vagyis neurohormont, ami azután az agyalapi mirigyből megindítja a peteszolgáltatást közvetlenül kiváltó hormonok kiáramlását a vérpályába. Flerkó Béla, az anatómus és 1977 egyik orvosi Nobel- díjasa, Schally professzor, a biokémikus ezen a ponton találkoznak. Schally professzor New Orleansban ugyanis ennek a bizonyos neurohormon- nak a kémiai összetételét tisztázta, majd megvalósította ipari szintézisét. (Ezért kapta meg a Nobel-díjat.) Azután termelt egy specifikus ellenszérumot, amelynek segítségével az idegsejtek megfesthe- tők. Ebből kapott a jóbarát, Flerkó professzor, s ennek segítségével tudta azután a megtalált idegsejteket ki is mutatni. Flerkó Béla és kutatócsoportja tehát világviszonylatban az elsők között bizonyította, hogy vannak, illetve, hol vannak ezek a hormontermelő idegsejtek. A következő lépés: vizsgálni fogják, milyen idegstruktúrák szabályozzák ezek működését. A professzor, ha csak nem szólítja másfelé a kötelesség, szereti maga megtartani az előadásokat és maga vizsgáztatni a hallgatókat. Rengeteg tudományos-társadalmi megbízatása mellett egy ciklusban képviselő is- volt. De ha őszinte akar lenni, bevallja magának, hogy legjobban azért a mikroszkóp mellett érzi magát. • H. E. A tekintete beszédes. Van benne valami csöndes szomorúság, ami sugárzó derűre vált, ha szépet, kellemeset lát vagy hall, vagy ha a zenekar egy zenei gondolatot elképzeléséhez híven szólaltat meg. Két próba között beszélgetünk. A karmesteri pálya gyökereiről kérdezem: voltaképp hol kezdődött? A Pécsi Nemzeti Színház főzeneigazgatója, a Pécsi Filharmonikus Zenekar vezető karmestere mélyet szív cigarettájából ... — 12—13 évesen meggyőződésem volt: csak karmester lehetek ... — emlékezik. — A Károlyi-kerti hangversenyeket rácson kívül hallgattam és ragyogó technikával tudtam „be- lógni" valamennyi koncertre, mivel a jegy ára „hibádzott”... Valójában azonban a végleges elhatározásom későbbi. Járdányi Pálnál tanultam két évig zeneszerzést, a felvételi kötelező anyagát. Sikerült. 1956-ban végeztem ... ötvenhét áprilisában Pécsett vezényelte első koncertjét. Vezette éveken át a KlSZ-mű- vészegyüttes szimfonikus zenekarát, és 13 évig állandó karmestere a tatabányai bányász szimfonikus zenekarnak. 1960- tól — tíz évig — a Fővárosi Operettszínház karmestere. — Sokan megkérdezték: hogy „fért ez össze” a szimfonikus koncertekkel, rádiófölvételekkel?... Szerintem minden zenét lehet igényesen muzsikálni. És sok mindent ott gyakoroltam be vagy próbáltam ki technikailag. Persze tíz év elegendő volt... Közben kiépültek kapcsolataim az MRT, az ÁHZ és a MÁV szimfonikus zenekarokkal... Ennek nyomán Breitner Tamás egyike azoknak, akiknek a nevét a leggyakrabban halljuk a rádió zenei műsoraiban. Pécsi működésében 1970-től rendkívül széles skálán szólaltatott meg klasszikus, romantikus és mai szerzőket, nagy olasz operákat. Ügy tűnik, ez utóbbiak és Mozart zenéje állnak envénisénéhez a legközelebb. Jól érzem-e? — kérdeztem. — Igen — válaszolta — valóban: — Mozartot nagyon szeretem és az idő múlásával egyre inkább. A rajongásig. .. De Verdit, Puccinit és a többieket is, bár az operák kiválasztásakor harmadrendű szempont: én mit szeretek. Első a közönség igénye, a második az, hogy a társulat mire képes ... Hosszan beszélgettünk még: karmesteri munkájának lényegéről; nagy mesterek próbáin szerzett élményeiről; a karmesteri stílusról; a partitúra hangjainak „átlelkesítéséről”, amit — a zenekar közvetítésével — a dirigens el kell juttasson a közönséghez. Mindezen túl Breitner Tamás hisz a személyes varázsban is, ami a kontaktus záloga a karmester és a művészek között. S ez az, amit nem lehett megtanulni... — Két évtizedes pályája fordulóján mit kíván önmagának, együttesének és a pécsi közönségnek? — Én ezt a zenekart nagyon szeretem. Kitűnő partner, és kitűnő produkciókra alkalmas. Sok szép koncertemlék fűz össze bennünket. Kívánom, hogy csillapodjanak le a kedélyek az együttesben és a zenekar körül, hogy nyugodtan, elmélyülten dolgozhassunk — a jövő évtől már önálló együttesként... (w. e.) Régen találkoztunk. Ű azóta is a 10-es csapatot vezeti, immár tíz éve annak, hogy hívatta Lábán János, az üzemvezető: először sajnálta, hogy ott kellett hagyni a 22-est, az üzem egyik legjobb fejtési csapatát, aztán, vagy másfél év elteltével megnyugodott. Brigádja elérte a száz százalékos teljesítményt, s akkor ez az első sikert jelentette Kovács Imre számára. A 10-es csapat szerinte nem tartozik a legkiválóbbak közé, inkább a jó-közepes jelző illik a hatfős brigádhoz. Vitatkoznék vele, hogy a 120—130 százalékos havi átlagteljesítmény másról vall, ami mögött nyolc, kilenc tonna érc kitermelése húzódik meg fejenként, egy műszakra értve. Végül is abban maradunk, hogy a kilenc tonnáért már meg kell izzadni ott lenn a tizennyolcadik szinten. Közel húsz esztendeje annak, hogy először lépte óta bakonyai bányaüzem kapuját, és azóta is fejtésben dolgozik. — Tulajdonképpen nem akartam vájár lenni: végül is a Gadó Pista érvei meggyőzőbbnek bizonyultak. Mindez 1960-ban vagy hatvanegyben történhetett. Mikor csapatvezető lettem, úgy indultam, hogy a maximumot kihozom magamból és a csapatból is. Az ember nehezen ismeri be magának, hogy ennyi idő után mór kezd fáradni. A nyers erőm még megvan, de ma már előbb kifulladok. Többször megkérdezték: Imre, bírod-e még? Ennek is megvan az oka, hiszen nálunk tíz-tizenöt év után már érzi az ember a bányamunkát a derekán, a gerincén, a karjain. Leginkább a kezelés után vagyunk így. Egyszer én is kipróbáltam a súlyfürdőt, de azt követően úgy éreztem magam, mintha letaglóztak volna. Jó dolog, hogy az üzemben kiszállás után lehetőség van a parafin és iszappakolásra, a súlyfürdőre, de utána pihenni kellene. — A ll-es üzemnek néhány éve van még. Itt kezdett, és ha leáll az utolsó fejtés is? — Beszédtéma az öregek között, hogy mi lesz velünk. Én nem szívesen mennék át más üzembe dolgozni. Itt szoktam meg; igaz, a IV-es bányához viszonyítva, nálunk kisipari módszerekkel dolgozunk, de nem cserélnék. Igaz, minél mélyebbre megyünk, annál nehezebbek a körülmények, rosszabbak a főteviszo- nyok, amit csak erősebb biztosítással lehet ellensúlyozni. Azért a mi munkánkon is könnyíteni igyekeznek. Több munkahelyen már oszlopos fúróállványokkal dolgoznak, idén a mi körletünk is kap egyet Kovács Imre nem akart vájár lenni. Gyerekkorában feljárt a Bárány úti kőbányába, ahol apja dolgozott. Azt mondta, az a katlan volt az óvodája. Géplakatosként végzett, de a szakmájában egyáltalán nem dolgozott. Mikor az iskoláit elvégezte, két esztendőt volt Komlón, járta az országot mint anyagbeszerző. Megelégelte a vándorlást, és a katonaság után a Mecseki Érc- bányászati Vállalathoz került. Azóta közel húsz esztendő telt el: hol hajnalban, hol délután hol pedig késő este naponta felül a sihtes buszra, és a negyvenkét kanyarral tarkított szerpentinen jár Bakonyára ... S. Gy. Munka Érdemrend ezüst fnkozat Borbás József né Nagyon meggyötörte a sors, de megtörni nem tudta Borbás Józsefnét, a baksai termelőszövetkezet pártvezetőségének titkárát. Boksán született napszámos családból, de amíg ismét „hazaért” Boksára, hosszú utat járt meg. Anyját, öccsét és őt magát is - 1944-ben a fasiszták Auschwitzba hurcolták. Hármuk közül csak ő jött haza. Itthon édesapja halálhíre fogadta. — Életem értelmét a munkában találtam meg — mondja. — Dolgoztam az Állami Gazdaságok Baranya megyei Központjában, személyzeti vezető lettem a Pécsi Állami Gazdaságban, aztán függetlenített szakszervezeti titkár. Immár harminc éve dolgozom a munkásmozgalomban. Itt tíz éve választottak meg a termelőszövetkezet párttitkárának. A pártvezetőséghez három alapszervezet tartozik. A kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezet munkájáról ezt mondja: — A siker a vezetők és a dolgozók jó összhangjának, a tizenhét szocialista brigád nagyszerű munkájának köszönhető. A párttagok példamutatása döntő tényezője eredményeinknek. De csak az elismerés hangján tudok szólni a fiatalokról, a három KISZ- alapszervezetünkről és az össz- dolgozóink mintegy felét kitevő nőkről is. Tagja a járási pártbizottságnak, a pártépítési munka- bizottságnak és a községi tanács végrehajtó bizottságának. — Nem sok ez a feladat? — Aki egész életét a közérdek szolgálatának szenteli, annak nem. A kemény munka meghozza gyümölcsét. Azt az elvet vallom: egy pártmunkás mindig úgy éljen, dolgozzon, hogy az emberek szemében ő a párt képviselője, az ő munkája, magatartása alapján is alakítják az emberek véleményüket. Mindig az emberek között kell járni, meghallgatni őket, őszintén beszélni velük. Bizalomért bizalmat kapunk vissza. Mint a pártépítési munkabizottság tagja, elmondhatom: a dolgozók legjobbjai jönnek és kérik felvételüket. Célkitűzéseiről mondja: — Évente tervet készítek magamnak is, hogy mit szeretnék megvalósítani, milyen feladatok megoldásához összpontosítani erőmet. Az elmúlt évben három főfeladatot határoztam meg: a termelési tervek megvalósításának segítését, sikerült. Kitűnő évet zártunk. A másik: pártépítés területén az alapszervezetek erősítése. Megvalósult. A harmadik: elhatároztuk, hogy Baksán óvodát létesítünk. Á községi és a megyei tanács anyagi hozzájárulásához termelőszövetkezetünk is mintegy félmillió forintot adott, és mi vagyunk a kivitelezők is. Tehát ez is sikerült. — Boldog embernek vallja magát? — Igyekeztem a tőlem telhető legtöbb szeretetet nyújtani az embereknek, és úgy vélem, hogy vissza is kaptam ebből a szeretetből. — Örökvidámnak ismerik munkahelyén... • — Alaptermészetem ez. Szeretem a vidámságot és a munkahelyi jó közérzetet, hangulatot. Ezt akarom megőrizni nyugdíjas koromban is. — Nyugdíjban? — Igen, már megkaptam a korkedvezményt. De akkor sem akarok tétlenkedni. Atsz- szövetségben a nőpolitikái tevékenységet szeretném segíteni. Nem tudok tétlenkedni. Kiváló pártmunkás. A Munka Érdemrend bronz fokozatával 1965-ben tüntették ki. Most pedig az ezüst fokozatot vette át. G. F.
