Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-05 / 64. szám
1978. MÁRCIUS 5. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. ü termelőmunka es az ember (1.) A munkás szerepe A fejlett szocialista társadalom építésében a munkának van a legnagyobb szerepe. A társadalom létalapja a termelés, a termelőmunkától függ gazdasági előrehaladásunk, az életszükségletek mind magasabb fokon történő kielégítése, az értékesebb.szükségletek tömeg* mértékben való kifejlődése és kielégítése. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszakán elhangzott előadás. A személyiség erkölcsi arculatának formálódásában, a szocialista erkölcs normáinak és szabályainak gyakorlati elsajátításában legnagyobb szerepe és nevelő ereje a munkának van. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosan ma sokoldalúan vetődik fel az iparszerűség igénye. Ez a követelmény a technika alakításában, a technika és a biológia kapcsolatában, a szervezésben rendező elvként fejti ki hatását. Nyilvánvaló, hogy e hatás alól nem vonható ki az eszközöket irányító ellenőrző, mozgató ember sem munkakörülményeivel, életkörülményeivel együtt. A kérdés így alkot szoros egységet a gazdasági és a társadalomépítés során. Magasabb értékek Az emberi munka, a munkát végző ember tanulmányozásánál, hadd említhessem Farkas Géza fiziológus, egyetemi tanár vizsgálatait, aki a hagyományos eszközökkel végzett mezőgazda- sági munkások helyzetét vizsgálta. Mérésekkel bizonyították, hogy a kézi kaszálás a legnehezebb fizikai munkák közé tartozott, a percenkénti oxigénfogyasztás a nyugalmi állapot tíz—tizenháromszorosát is eléri. Az ilyen jellegű fizikai munkák emelik az anyagcsere-forgalmat, hisz a tápanyagok elégetése fokozott oxigénfogyasztással jár. Amíg az alapanyagcsere csak 1000—1800 kalória, addig a kézi kaszálás mellett a hőtermelés az 5500 kalóriát is eléri. Ügy érzem, nem kell tovább bizonyítanom, hogy az emberi teljesítő- képesség maximumát kellett adni gyenge táplálkozás mellett. Következménye volt, hogy a kondícióromlás és a gyors elöregedés jellemezte a mezőgazdaság dolgozóit. A mezőgazdasági üzemekben, köztük gazdaságunkban is a termelés, a fejlesztés és az üzem- és munkaszervezés fő célja, soha nem az, hogy az ember fizikailag többet, ereje kimerítéséig dolgozzék, hanem az, hogy kevesebb erőkifejtéssel, kevesebb munkaidővel, korszerűbb munkahelyen és eszközökkel többet termeljen. Ma gazdaságunkban az egy dolgozóra jutó munkahely 200—900 000 forintba kerül. Az ilyen munkafeltételek létesítése a népgazdaságtól és a gazdaságtól nagy beruházást igényel, ezért viszont a népgazdaság és az üzem az ilyen feltételek között dolgozótól magas termelési értéket igényel. Például a szakosított sertéstelepeken az 1 főre jutó munkahely létesítése megközelíti az 1 millió forintot. Ezért jogos az az elvárás, hogy e munkahelyeken az egy főre jutó termelési érték is haladja meg az egymillió forintot. A zártrendszerű kukorica termelésében az egy főre jutó eszközérték eléri az 500—800 000 forintot, itt is elvárható, hogy az egy főre jutó termelési érték megközelítse és elérje az egymillió forintot. A munkaszervezetek kialakítását tehát a célkitűzések személyi feltételeként kell kialakítani és érmék megfelelően kell a személyi kiválogatást végrehajtani, a szakmai és politikai felkészítést biztosítani. Az ilyen felkészítést igénylő és nagy termelési értéket előállító munkásnak a termelési színvonal kialakításában, a célok teljesítésében olyan nagy mértékben megnövekedett a szerepe, hogy véleményüket, tapasztalataikat, emberi teljes támogatásukat nem nélkülözheti még átmenetileg sem az egyszemélyi felelősségei felruházott vezető. Ezt az alapelvet tartjuk sérthetetlen törvénynek gazdaságunk életében is. Dinamikus fejlődés Gazdaságunk termelési céljainak meghatározásakor mindig a népgazdasági érdekből indulunk ki, azt igyekszünk adottságainkhoz, lehetőségeinkhez mérten kielégíteni. Ezzel együtt a másik fontos szempont dol- dolgozóink jövedelmének, biztos jövőjének, vagyis egyéni érdekeinek messzemenő figyelembevétele és beépítése. Ehhez a termelés gyorsabb növelése teremt megfelelő alapot. Terveink mindig is feszesek voltak, végrehajtásukat csak áldozatkész, fegyelmezett, szakmailag képzett, jól szervezett, odaadó szellemű kollektívával tudjuk megoldani. A gazdaság állandó dinamikus fejlődését csak úgy érhetjük el, ha a termelés objektív és szubjektív feltételeit egymással párhuzamosan és állandóan javítjuk. A gazdasági vezetés és az üzemi pártszervezetek és szak- szervezetek gazdálkodást szervező tevékenységének színvonala jelentős mértékben függ attól, hogy mennyire helyesen tudják a jövőt befolyásoló célokat kitűzni. Hogyan képesek felhasználni a rendelkezésre álló eszközöket és főleg hogyan tudják mozgósítani az embereket a célok elérése érdekében. A gazdaságunknál végzett politikai, gazdasági munka mind szorosabb egységét úgy érhetjük el, hogy a feladatok egyeztetése mellett egyeztetjük ezek elérésének módszereit és eszközeit. A gazdasági és politikai vezetők kölcsönösen ismerik az egymás munkaterületén alkalmazott módszerek lehetőségeit, a felhasználható eszközök jellegét és hatékonyságát. A célok ismertetése, a dolgozók felzárkóztatása, politikai hangulata, lelkesedése, a versenyszellem kialakítása és fenntartása tartósan csak megfelelő politikai munka eredménye lehet. Nálunk a vezetőgárda jelentős része párttag és így a közös munka mindkét oldaláról adódnak feladatai és egyben lehetőségei is. Gazdaságunkban ágazati vezetés van, amely bizonyos fokig könnyíti irányító és ellenőrző munkánkat, a fejlődési lehetőségek pontos felmérését, vezetők és dolgozók felkészítését. Minden év augusztusában megvizsgáljuk ágazatonként a fejlődési lehetőségeket és szeptember végére kialakítjuk a következő éves terv irányszámait. Ezeket a mozgalmi szervekkel egyeztetve vezetőségi ülésen vitatjuk meg, ahol az ágazatvezetők is jelen vannak. Az ágazatvezetők feladata, hogy a szakirodalom, az élenjáró gazdaságok módszereinek megismerésével készüljenek fel a vitára. A vezetőségi körben lezajlott vita az alapja az éves keretszámok kialakításának, amelyekhez igazodva az ágazatok december 20-ig tervjavaslatot készítenek. Minden év elején január 6— 8. között programnyitó tanácskozást tartunk, amelyen a gazdaság teljes vezetőgárdáján kívül a pártalapszervezetek titkárai és az egyes ágazatok legjobb dolgozói is részt vesznek. Az igazgatói beszámoló részletesen értékeli az elmúlt év eredményeit, az ágazatok helyzetét, valamint a vezetők személyes tevékenységét. A programnyitó tanácskozás fő célja az éves terv célkitűzéseinek ismertetése és megvitatása. Az ágazatok vezetői elmondják milyen módszerekkel kívánják a tervezett célokat elérni, milyen nehézségeket látnak munkájukban. Az értekezlet jó tájékoztatást nyújt a vezetésnek arra vonatkozóan, hogy hol szükséges a feltételek javításával, bátorítással segítséget nyújtani, illetve — mert ilyen is előfordul — melyik ágazatvezető nézeteit kell a realitáshoz közelebb vinni. A legkorszerűbbet Akadnak olyan vezetők, is, szerencsére kis számban, akik az előző év tapasztalataiból a kockázatost, a nehezet elhagynák, és így keresnek biztonságot a terv teljesítésére és nyugalmasabb vezetési munkát maguknak. Minden esetben tisztázzuk, hogy erre gazdaságunkban nincs lehetőség, ügyelünk arra, hogy a tervek fejlesztése az eszközök bővítésével arányos legyen. Ennek figyelembevételével alakítjuk ki az anyagi érdekeltséget és a kitüntetési feltételeket. Zámbó István, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója jövő vasárnap: Nem elég a rutin Felavatták Szombathelyen a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát új cementkötésű faforgácslap üzemét. A 326 millió forintos beruházásból épült üzem modern automata gépei évente 30 ezer négyzetméter faforgácslapot állítanak elő. Az üzem három hónappal határidő előtt kezdte meg a termelést. A Pannónia Szálló étterme R lényeg, hogy az árak első osztályúak legyenek? Mii első osztályú egy étterem ? Hol ütné meg a guta Rejtő Jenő ínyenc légiósát? „— Ember — mondta suttogva —, előfordulhat itt, hogy én marinírozott halszeletet kapjak Turbigo módra kétfelé vágott tojással, egész kevés vörös borral párolva? És egész testében reszketett. — Megpróbálhatom — felelte a katona vállat vonva. — Bár itt hülyék számára nincs diéta." * Este hat óra. A zenekari pulpitus üres. Az étterem kétharmad részében felterített asztalok, ott a pohár is, a kompót — alighanem csoportot várnak. A sarokban, hátul egyetlen asztal hófehér abrosszal terítve, metszett kristálypoharakkal büszkélkedik, és mélytányér is van a terítéken. A szalvéta sem papírból, hanem puha da- masztból készült. Nekünk egy lapostányér jut, késsel és villával, a villa alatt szép, kockás papírszalvéta. Az asztal mellől hiányzik egy szék, az egyik székről hiányzik egy darab a támlájáról. Pohár nincs. Felszolgálók sürögnek-forog- nak az étteremben. Egyikük piros franciabársony kabátban, csokornyakkendőben, fekete, passzentos nadrágban van, ketten fehér kabátban, egyvalaki amolyan szmoking-féleségben, csokorral a nyakában, még egy feketeruhás ember van, hagyományos kravátlival. Megkapjuk az étlapot. Kifordított, keménytáblás valamiben rejlik egy kétnyelvű fluszpapír. Visszafordítjuk a táblát, ott díszük a Pannónia Sörgyár emblémája. Hová keveredtünk? Harkányba jöttünk, a Napsugár szálloda első osztályú éttermébe. Tatárbifszteket rendelünk. Meg italt. — Márciusi és lengyel sörünk van — mondja a felszolgáló —, üdítőben pedig Márka-szőlő és Pepsi Cola. Maradunk a tortyogói vízben. Ehhez szép, kétdecis fröccsös- poharat adnak. Aztán meghozzák az eledelt. Az ovális tálkában ott piroslik a tatárbifsztek, rajta a tojás. Mellette kétoldalt hagymahegyek. Hoznak mellé egy kerek tálcát, amelyen őrölt bors, pirospaprika, só, mustár és valamilyen piros lekvárféle. Sűrített paradicsom? — Worcester-szósz? — Vörcseszterünk nincs, csak kecsup. Ez tehát ketchup. És van még vaj vagy margarin, s egy sorozat pirított kenyér. Eszünk. Megettük, fizetünk, elmegyünk. Pókó Zoltánnal fél egykor találkoztam a Pannónia Szálloda halijában. Halkan felsuhantunk a rengeteg filmes közepette az étterembe, ahol az ajtóban egy szigorú tekintetű úr fogadott. — Ketten vannak? Talán ehhez az asztalhoz szíveskedjenek ... Egy oszlop mellett foglaltunk helyet. Egy másik úr a kezünkbe nyomott egy étlapot. Szép, keménytáblás étlap volt, Hotel Pannónia Pécs, ez volt ráírva a tetejére. Damaszt szalvéta, sokféle tányér, kiválóan öntözött növényzet, kétféle pohár és éppen érkező, csivitelő szomszédok. Olaszul megy a diskurzus, szemben éppen Carla Ro- manelli ül le. Itallap is van. Külön. Viccelek egyet. — Sztár-tonik nincs? — De van — mosolyodik el egy harmadik úr. Ezt isszuk. Megbeszéljük az ebédet. Sertésbordát ajánlanak Picasso- módra. Mihamar meg is érkezik a kubista élelem, ki is derül, hogy a Picasso banánkarikákat és meggyet jelent, valamint vajbabot és zöldséges rizst. Igen finom. Desszertet nem kérünk, kávét igen. A csészén sapka is van, tejszínt is adnak hozzá, sőt cukrot is. Pacallá olvadtunk. Itt is megettük, fizettünk, elmentünk. Elmenőben még megkérdeztem a közben előkerült vezetőt: — Mi a titka annak, hogy itt bárki jól érezheti magát? Eltűnődött. — Nézd — mondta egy kis idő múlva —, itt megfordul a miniszter, nemsokára érkezik a megyei első titkár... Nem éreztetjük velük. Nálunk egyformán vendég mindenki. És ez nekik is jólesik, tudom. * lyes ebédért 91 forint 20 fillért. Géppel írott, gusztusos számla, rajta az asztalszám, háromnyelvű feliratok, mifene. A Napsugárban a két ta- tárbifsztekért és két üveg vízért, fizettünk 103 forint 40 fillért. Mindkét helyen elkértük az étlapot. Egymás mellé tettük a kékszínű abroszon és eltűnődtünk. Mindkét étlap azzal a felhívással kezdődik, hogy I. osztály..És abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy volt például mindkét helyen tatárbifsztek. A Pannóniában 36,90, a Napsugárban 48,40. A Pannóniában — óh, Levin mester ábrándja! — szerepel az étlapon marinírozott ponty, ára 25,90. A Napsugárban a ponty Orly módra 45,90. A cékla a Pannóniában 2,90, a Napsugárban 3,90. Vadétel is akad mindkét helyütt. A Pannóniában az őztokány Oportó módra kereken 35 forint. A Napsugárban őzérméket lehet enni vadász módra, ára 80,70. Még egyetlen adat. A Pannónia étlapján a legdrágább ételt a napi ajánlatok között leltük meg, sertésszelet roston, libamájjal, ára 52,20. A Napsugár étlapján a már említett őzhús volt a legdrágább étel, de találtunk hasonló ételt: sertésbordát, pirított csirkemájjal, 60,90-ért. * Jó, ha klasszikusokat idéz az ember. Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című művéből való a cikk elejére tett idézet. Levin, aki folyton ételekről álmodott, a légióból a Pannóniába szökne, hogy leegye magát a sárga földig. Ott tudják, hogy a bélszínhez Worcester is kell. A Napsugárban megütné a guta. A Móricában állunk meg kávét inni. Nemrég adták át, az üzletet felújították. Úti- és vacsoratársamat, Pókó Zoltánt ismerik itt, ő az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársa. Szép új berendezés van, jól pásszol az asztalterítő a székek kárpitjához. Adnak itt magukra. Kell is, hiszen harmad- osztályú az étterem. Itt állunk neki adminisztrálni. Este Harkányban, a Napsugárban óvatosan megkérdeztem: kit várnak a damaszt-te- rítékes asztalhoz? Azt mondták, hogy az egyik járási hivataltól jönnek, mert valamelyik termelőszövetkezetnek vendégei vannak ... * Adminisztráció a Móricában. Először is a számlák. A Pannóniában fizettünk a kétszeméDe a legszebb az egészben, hogy az Állami Kereskedelmi Felügyelőség 1977 áprilisában tapasztalta, hogy a Napsugár étterem nem felel meg az első osztályú feltételeknek. Azóta várnak. Godot-ra. A lényeg, hogy az árak első osztályúak legyenek. Kampis Péter
