Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-28 / 86. szám
Mintegy 600 köbméter fát termel ki havonta a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Bányai Károly szocialista brigádja. Képeink balról jobbra: — Motoros fűrésszel döntik a fákat — Az exportra kerülő anyagot darabolják és hántolják. — Külön választják az ipari, farost- és tűzifát. — Sűrűn fordul a teherautó a súlyos rakománnyal. — Lovasfogatot is igénybe vesznek a fák vontatásához. — Jólesik rágyújtani a pipára ebédszünetben. — Cseri László képriportja — Tudósítóink jelentik Mffudósítóínk jéfentikMf tüdóskótitájefcMfc Pécs: Sikeres premier a Vidámparkban A pécsi Vidámpark szombaton nyílt meg. Az első napon háromszázan éltek a játékos lehetőséggel,. de a közöttük fődíiként kisorsolt fehér puli- kölyök mégsem talált gazdára. Soltész János balatonaligai lakos volt ugyan a szerencsés nyertes, de nem vette át, mondván túl nagy... Az igaz. hogy több mint 3 hónapos, de még valódi kölyök. A húsvétvasárnap és -hétfő időjárása kedvező volt, így sétálva és kocsival tartott a hegyre az előszezoni fehőtt- és gyerekáradat a játékországba. Vasárnap két és fél ezren, teanap közel háromezren keresték fel a Vidámparkot, hogy megörvendeztessék csemetéiket és természetesen saját magukat. Több százan pilóták voltak, mások mesterlövészek, míg sokan a kecskén adták le a rúsvéti súlyfeleslegüket, netán a mérgüket. Nagy keletje volt a dobálónak, a dodgemnek és a különféle autóknak, az óriáskeréknek, eavesek viszont kifogták a nagy halat. Az elvarázsolt kastély, a mini körrepülő, a gyermek kreszjáték, a kanyargó, a forgócska — és hadd ne soroljam valamennyit — mind-mind próbára tette a szülők rábeszélőkészségét és pénztárcáját. A kis piros mozdony a három szellős kocsival komoly forgalmat bonyolított le a Vidámpark és az Milatkert között. Az ünnepek alatt az állatokra is vany ötezer ember volt kíváncsi. M. L. Csontváry matiné Gy. Vass Ágnes hegedűművész hangversenyének adott otthont húsvét hétfő délelőttjén a Csontváry Múzeum. Zongorán Sz. Simonfai Márta kísért, közreműködött Unger Pálma színművész. Gy. Vass Ágnes hangversenyén Vivaldi, Respighi, Bach és Cézár Franck művei szerepeltek. Értékelték a megyei pályamunkákat Pécs—Párizs—Huesca. Ezek voltak Tarr Imre életének legfőbb állomásai, ezzel a címmel gyűjtötte össze iskolája névadójának legfontosabb dokumentumait, tárgyi és szellemi emlékeit az 508. számú Szakmunkásképző Intézet honismereti szakköre Matestyák János tanár vezetésével. Az igényesen összeállított dokumentumgyűjtemény megyei első lett a csoportos munkák között, és most az országos mezőnyben kell helytállnia a Munkásmozgalmi és a Nemzeti Múzeum valamint a vidéki múzeumok által meghirdetett pályázaton. A pályázat célja, hoav a nem hivatásos történészek minél több eddig nem publikált történelmi forrásanyagot tárjanak, kutassanak fel. Ez a célkitűzés a pécsi szakmunkásképző diákjainak esetében sikerült is. Egyedülálló, eredeti forrásanyagot gyűjtöttek össze Tarr Imre életéről a pécsi évekről egészen a spanyol polgárháborúia. Lefényképeztek minden életrajzi vonatkozású tárnyat, objektumot: Tarr Imre szemüvegét, amely eltört, amikor kihallgatták, a Mezőszél utcai házat, melyet azóta már lebontottak, Tarr Imre pécsi otthonát, Pécsett maradt húgához, Tarr Katalinhoz írott leveleit. Legérdekesebb talán az a jegyzetfüzet, chcva az elektronikai tanulmányokon kívül bekerültek Tarr Imre gondolatai, politikai hitvallása. A szakkör gyűjtői ezután leveleit, majd a hozzátartozókkal készített riportokat közük, és a spanyol polgárháborúban elesett hős utóéletét mutatják be. A megyei múzeumhoz érke- ze't pályamunkák közül egyéni első helyezést ért el dr. Kovács András munkája, A oecsi szőlőművesség a XIX. században, A kollektív munkák közül második díjjal jutalmazták a mohácsi Radnóti Szakmunkás- képző Intézet szakkörének pályaművét, mely a mohácsi iparoktatást dolgozta fel. G. O. Szerencsésen végződött balesetet okozott egy szabálytalan előzés Ófalu előtt. Egy terepjáró GAZ kidöntve egy telefonoszlopot, a patak vizében kötött ki. Személyi sérülés nem történt, ellenben a pécsváradi vásárban vásárolt malac megszökött... (Lapzártakor még keresték.) Gemenc: Kirándulásnyitó Megkezdődött a tavaszi turistaforgalom nyitása a gemen- ci vadászati rezervátum Szek- szárd közelében lévő, látogatható részében. Húsvét vasárnapján az Alföldről, Törökszent- miklósról érkezett különautó- busszal az első tavaszi kirándulócsoport Szekszárdra, Sárközbe és a gemenci erdőbe. Egyéni látogatók is csatlakoztak a társascsoportokhoz a gemenci vadászati múzeum megtekintésére és a Sió parti végállomástól kisvonaton utaztak a nyomasztó tél után ébredő Duna ártéri vadon mélyébe, ahol a még lombtalan fák közt szerencséjük adódik szarvasok, őzek, esetleg vaddisznók, bó- lyák és más vadmadarak látására, s már nyílik a vadibolya. A kétszáz személyes erdei turistavonatot húsvét hétfőn is indították. A „Gemenc” nevű turista kishajó járata az ünnepeken még szünetelt, de nemsokára az is megindul. MTI A Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat felvételre keres: • T—100-AS ERÖGÉPVEZETÖT • T—174 ÉS BH 025 RAKODÓGÉPKEZELÖT • GYENGEÁRAMÚ VILLANYSZERELŐT • AUTÓ- ÉS MOTORSZERELŐT • GÉPLAKATOS ÉS CSŐSZERELŐ SZAKMUNKÁST • VONTATÓVEZETŐT • MÉLYÉPÍTÉSBEN JÁRTÁS MŰVEZETŐT • ELŐKÉSZÍTŐ MUNKAKÖRBE DOLGOZÓKAT. Jelentkezés: Szigetvár, Dencsházai u. 1. Munkaügyi osztály. Pécsről a kijárást biztosítjuk. Gyulaj: Hullanak a dám- lapátok Gyulajon, o dámszarvasok világhírű erdejében megkezdődött a gímszarvasoknál kisebb termetű, foltos szőrű dámbikák széles agancsának a levetése. A dámszarvasbikák általában március utoljától az április végéig terjedő időszakban hullatják el a jávorszarvaséhoz hasonlító, lapátnak nevezett agancsukat, amely magasabb értékű a gímszarvasénál. Az elhullott dámlapátokat az Erdő- és Vadgazdaság dolgozói összeszedik, s erre az is serkenti őket, hogy most a korábbinál többet, kilónként 80—100 forintot fizet a gazdaság az összegyűjtött „lapátokért”, minőségüktől függően. A két kilogrammnyi dámla- pát már kapitálisnak számít, s az idei első, 'amit a gyulaji vadászház környékén találtak, egy kiló nyolcvan dekát nyomott. Az összegyűjtött agancsok legszebb darabjait visszatartják, a többit a MAVAD-nak adják át, s újabban a MÉH-vel is tárgyalnak értékesítésére. B. L. Husuetok K eszeg-sovány hátán a csontok majdhogy kibökték kékfestő pety- tyes réklijét, de azért szívós öregasszony volt, s amikor gondosan eligazgatta fején a rongyokkal kitömött „főkét”, ráemeltük az alacsony peremű, kocsikerékméretű kosarat, benne a sonkát, kolbászt, kalácsot, tojást és egy pint vörösbort, — megiramodott végig a falun, át a náprátfai erdőn egészen a gutorföldi templomig, ami jónéhány kilométer, nyíre volt a kis hegyifalutól, és csak ott, a léocsőn lépett bele fekete cipőjébe, amelyet eddig által vetve a vállán vitt magával, hogy addig is ne kopjék, pedig akkoriban hűvösek voltak a húsvéti reggelek, de az is igaz, hogy az Isten házába nem volt illő mezítelen lábbal beállítani. A hajnali misén a pap megszentelte az asszonyok kosarait, a tömjénfüst és a sonkák illata szépen elvegyült a kissé dohos és fekete szoknyák, kötények szagával, a misén öreganyám is elkóntálta a „Keresztfához megyek” szövegű húsvéti éneket s amikor imádkozott, úgy tűnt, mintha csukott szájjal örökösen rágna valamit, pedig hát éppen a fogak teljes híjján puhult el vértelen ínyén ráncokba varrt ajka. Én csak a kora-délutáni föltámadási körmenetre indultam nagyapómmal és szép számú fiaival, akiknek borotvált arcán itt-ott vérzést állító cigarettapapír-foszlányok ragadtak, idegesen húzogatták nyakukat az állig gombolt fehéringben, amit soha meg nem szoktak, hiszen húsvéton kívül csak István királykor és karácsonykor húztak magukra. A fekete kalapot (évente háromszor kefélték ki), hátulról homlokukra biccentették és úgy lépkedtek mögöttem peckesen, közben egymásnak adogatva az üveg bort, amely mintegy bevezetése volt a húsvéti nagy evéseknek, ivásoknak. Délutánra puhára főtt a „szentelt” sonka, amelyet öreganyám virágmintás, zománcozott pléhtál- cán tett az asztalra és fehér lenvászon abrosz közepére az őszi vetés friss üde-zöld zsengéiből kis csomókat rakott afféle göcseji népszokásként, hálát adva az Úrnak, hogy az idei kenyérnek valót minden fagykáron átmentette .. . Városi húsvéljaim sem voltak kevésbé romantikusak, legföljebb mert anyám, kálomista lévén, nem szenteltette meg a sonkát és tojást, kolbászt és bort sem, különben is apóm borral teli üvegeket ki nem eresztett volna a házból (erre kínosan ügyelt) legföljebb üreseket. A húsvéti ajándék egy pár barna félcipő volt, fehér térdzoknival, amit — váz alatti kerékpározás révén — a feketezsíros és olajos biciklilánccal hamar elintéztünk, de az is előfordult, hogy új ruhában feszengtünk, a szó szoros értelmében feszengtünk, mert a nadrág térdig ért minden tiltakozásunk ellenére, mondván előrelátó Apám —, „ ... majd belenőttek ...”, s ebben fölöttébb igaza is volt, csak addigra már nem lehetett használni... Akkoriban elég sok részeg kisiskolást láttam, valószínűleg azért, mert a sajtó és a rádió nem figyelmeztette a felnőtteket, ne itassák a locsoló gyerekeket mindenféle haszontalan italokkal... A locsolkodásról jut eszembe, tűnődöm vajon mikor nő be az ember fejelágya? Alig néhány esztendeje - neves és nagyon komoly író-barátommal — nem ótallottunk becsöngetni ide-oda, hogy húsvéti népszokásainknak kellően eleget tegyünk, és gyanús szappanos vízzel végigpásztázzuk az ajtónyílásban megjelent és elképett ismerősöket, olyan sörösüvegből, amelynek száját zöld szövetdarabbal három arasznyi madzaggal kötöttünk le. Azt hitték megkergültünk, pedig mi bizonygattuk — na igaz, akadozó nyelvvel —, hogy egy nép hagyományának kincsestárháza sínyli meg, ha e kedves szokásokat nem tesszük helyére, ápolás céljából ... — közben töltsél Józsi . ..! — szóval a népszokások, mint például a locsolás is .. . sőt, de hiszen nótákat is tudunk . . . „ihaj, tyuhaj, haj . . ." Haj de micsoda hülyeség volt. M ost, húsvéthétfőn korán ébredtem, meg- fésülködtem és várom az első csengetést, kikészítek egy kis aprópénzt, megszámolom, ötforintost visszaveszek, nem akarom elrontani őket, szóval nyomják is a gombot, két kis srác, szabad-e? persze -, bíztatom, az egyik előkap egy sprét, az van ráírva, hogy „Komfort toalett” és fenyőillatú, nemnem, abból nem kérek! Neked mid van? — fordulok a másikhoz, „Rexona Desodor Spray", ez más, bele is spriccel a képembe, kérdem tőle hol vetted? —, a nővéremé —, „sikoltozni fog örömében .. " — jegyzem meg kárörvendően és a markába öntöm az aprópénzt. Rab Ferenc
