Dunántúli Napló, 1978. március (35. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-22 / 81. szám

1978. március 22., szerda Dunántúlt napló 5 II Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek törzsvezetési gyakorlata A Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői parancsnokságának egyeztetett terve értelmében március 14— 21-én a Román Szocialista Köz­társaságban megtartották a Bolgár Néphadsereg, a Román Szocialista Köztársaság Hadse­rege és a Szovjetunió fegyveres erői hadműveleti törzseinek pa­rancsnoki és törzsvezetési gya­korlatát. A gyakorlatot Viktor Kulikov marsallnak, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának a veze­tése alatt hajtották végre. A gyakorlat során kidolgozták a szövetséges hadseregek had­erő- és fegyvernemei közötti harci együttműködés végrehaj­tásának kérdéseit. A gyakorlat szervezetten folyt le, tanulsá­gos volt és bebizonyította, hogy megnövekedett a tábornokok, a tengernagyok és a tisztek had­műveleti felkészültsége. A gya­korlat előmozdította a Varsói Szerződés tagállamai magasabb törzsei közötti összhang foko­zását, együttműködésük töké­letesedését és a testvéri had­seregek fegyverbarátságának erősödését. Kiválasztották a magyar űrhajós- jelölteket Tudós, vasfizikumú pilóta, kiváló képességű navigátor egyszemélyben: űrhajós. S e korántsem túlzott tulajdonsá­gokat vették figyelembe az első magyar űrhajósjelöltek kiválasztásánál is, akik az In- terkozmosz egyeztetett prog­ramja alapján március 20-án már megkezdték 10—15 hó­napos felkészülésüket Csil­lagvárosban, az űrhajósok Ju- rij Gagarin kiképző központ­jában — tájékoztatták az új­ságírókat kedden a Kecske­méti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézetben, ott, ahol a leendő magyar űrhajósokat is kiválasztották. Reményi Gyula vezérőrnagy emlékeztetett arra, hogy a Varsói Szerződés tag­államai, Mongólia és Kuba 1965-ben, az Interkozmosz Szervezet moszkvai értekezle­tén állapodott meg közös űr­programban, a kutatásban, a kozmikus kísérletek népgazda­sági hasznosításában. Alig két évre ró már a konkrét tudo­mányos program is körvona­lazódott, majd 1976-ban a Szovjetunió javasolta: az „űr- együttműködést” terjesszék ki közös űrrepülésekre is. Az orvosok és a szakembe­rek Magyarországon is hoz­záláttak az űrhajósjelöltek ki­válogatásához. A kiválasztás nagy és fele­lősségteljes munkáját annak a követelményrendszernek a fi­gyelembevételével végezték, amelyet a szovjet orvosok, űr­hajósok elméleti kutatásai, gyakorlati tapasztalatai alakí­tottak ki — hangsúlyozta a két szakember, Szabó József ezredes és Hideg János orvos­ezredes. Ezt a követelmény- rendszert olyan emlékezetes repülések formálták, mint Ga­garin első útja az űrben, Leo­nov kilépése a világűrbe, a szovjet—amerikai közös űrkí­sérlet, vagy éppen a Szaljut űrállomáson való „hosszútávú” tartózkodás. A magyar űrha­jósjelöltektől is ugyanezt kö­vetelik meg: legyenek képe­sek elviselni az űrrepülés ked­vezőtlen hatásait, az automa- tikák esetleges hibáinál át tudják venni az űrhajó kézi irányítását, végezzenek tudo­mányos megfigyeléseket, s az űrrepülés teljes ideje alatt meg tudják őrizni munkaké­pességüket. A magyar űrhajósjelöltek — akiknek egészségügyi ki­választását az újságírók az in­tézetben műszerről műszerre, állomásról állomásra nyomon követhették — már Csillagvá­rosban dolgoznak. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, államfő szófiai hivatalában fogadta a hivatalos látogatáson Bulgáriában tartózkodó Púja Frigyes magyar külügyminisztert ♦ WASHINGTON: Mena­hem Begin izraeli kormányfő keddtől ismét tárgyal James Carter amerikai elnökkel — két hónapon belül immár har­madszor. Amerikai politikai körökben szinte semmi re­ményt nem fűznek ahhoz, hogy az újabb találkozó ki tudná mozdítani a zsákutcából az amerikai—izraeli—egyiptomf „rendezési” terveket. ♦ NICOSIA: Az EOKA-B- hez hasonló terrorszervezet alakult Nicosiában — közölte az „Ágon" című görög nyel­vű ciprusi lap. A magát „Gö­rög Felszabadító hadsereg — bosszúbrigádok"-nak nevező szervezet eljuttatta követelé­seit a lap szerkesztőségéhez. Azzal fenyegetőzött, hogy má­jus 15. után akcióba lép, ha a kormány nem bocsátja sza­badon az EOKA-B terroristá­kat. + BELGRAD: Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügy­miniszter kedden délelőtt há­romnapos hivatalos látogatás­ra Belgrádba érkezett. Nem sokkal később megkezdte tár­gyalásait vendéglátójával, Mi­los Miniccsel, a jugoszláv kor­mány alelnökével, külügymi­niszterrel. Chnoupek tárgyalá­sainak napirendjén a kétol­dalú kapcsolatok, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdései szerepelnek. ♦ BONN: A hosszabb szü­net — nyomdászsztrájk — után kedden először megje­lent nyugatnémet lapok nagy terjedelemben kommentálják a francia parlamenti választások eredményét. A Frankfurter Rundschau úgy látja, hogy a választóknak a „kockázattól" való félelmét Giscard d'Es- taing államfő ügyes taktikával kihasználta. Hozzáfűzi: a la­kosság kifejezésre juttatta, hogy belpolitikai változásokat akar. * WASHINGTON: A múlt héten Kínában végrehajtott kísérleti atomrobbantás során keletkezett sugárnyalábok a 6000 méter magasban fújó szelekkel Alaszka területe fö­lé érkeztek — jelentette a washingtoni környezetvédelmi hivatal. A sugárzás szintje mindazonáltal amerikai terü­leten jövő héten sem éri el azt a szintet, amelyet a szep­temberi hasonló kísérletek után mértek. Osztrák és sued önkéntesek Dél­Liba nonban Dr. Bruno Kreisky osztrák szö­vetségi kancellár kedden elvi hozzájárulását adta ahhoz, hogy osztrák önkénteseket küldjenek — svéd alakulatokkal együtt — Dél-Libanonba, a Golan-fennsik- ra, amennyiben teljesül két alap­vető feltétel: egyrészt meg kell szűnnie mindennemű harci cse­lekménynek a térségben, más­részt a jelenlegi konfliktusban közvetlenül érintett valamennyi léinek egyet kell értenie az ENSZ- alakulatok dél-libanoni szerep­körével — szögezte le a kancel­lár. GENF: Az ENSZ genfi székhelyén kedden emlékeztek meg a dél-afrikai Sharpeville- ban 18 évvel ezelőtt történt tömegmészárlás évfordulójáról. A sharpeville-i rendőrség 1960-ban tüzet nyitott egy apartheid-ellenes tüntetés bé­kés résztvevőire, és 83 em­bert megölt. A megemlékezés egyúttal ünnepélyes nyitánya az ENSZ közgyűlés által az­zal a céllal meghirdetett apartheid-ellenes évnek, hogy új lendülettel bontakozzék ki a gyarmatosítás és fajüldözés elleni harc. Külföldi szakértők nyomoznak Moro után Az olasz kormány keddi ülé­sén rendeletet hozott a politi­kai és a közönséges bűnözés elleni harc megkönnyítése cél­jából. Az éjfélkor életbe lépett jogszabály értelmében a bíró­ságok a jövőben 30 évi börtön- büntetéssel sújthatják az em­berrablókat, s életfogytiglanival azokat, akik kioltják túszuk éle­tét. Cossoga belügyminiszter a kormány üléséről távozóban megköszönte az NSZK és Nagy- Britannia kormányának azt a segítségét, amelyet Moro elrab­lóinak felkutatásához nyújt. Megerősítette, hogy a Bundes- Kriminalamt (BKA) és a Brit Special Air Services (SAS) a terrorizmus elleni harcra képe­sített tiszteket küldött Olaszor­szágba. Köszönetét mondott „más baráti országoknak is". Moro elrablóinak rejtekhelyét még mindig nem ismerik. Ked­den a nyomozás különösen a Rómától északra fekvő tenger­parti sávon élénkült meg. ♦ DAMASZKUSZ: , Közös nyi­latkozat elfogadásával ért vé­get kedden hajnalban a Szó­dat elnök különutas politiká­jával szembehelyezkedő arab „Szilárdsági Front" kétnapos értekezlete Damaszkuszban. Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszter az értekezlet végeztével újságíróknak el­mondotta, hogy a jelenlevő külügy- és hadügyminiszterek számos politikai és katonai kérdésben hoztak döntést, s megállapodtak abban, hogy továbbra is kapcsolatban ma­radnak egymással. A követke­ző találkozó színhelyét és idő­pontját azonban nem tűzték ki. Hírmagyarázat Egy nyilatkozat margójára A szovjet sajtó hivatalos nyilatkozatot közöl a szovjet— kínai kapcsolatok alakulásá­ról. Nem nehéz megjövendöl­ni, hogy ezt a dokumentu­mot világszerte nagy érdek­lődéssel fogadják, elemzik majd a megfigyelők. A nyi­latkozat nemcsak állásfogla­lás, hanem új tényeket is kö­zöl. Kitűnik belőle, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége még a kínai parlament, az országos né­pi gyűlés összeülése előtt, február utolsó napjaiban újabb felelősségteljes gesz­tussal érzékeltette: szovjet részről nem lenne akadálya annak, hogy a két nagy or­szág közötti kapcsolatok, leg­alábbis államközi viszonylat­ban, alaposan megjavulja­nak. A kínai fél számára tehát a lehetőség — nem először és nyilván nem is utoljára — adva volt. A pekingi válasz azonban annak a szovjetel- lenességnek a talaján fogant, amely a jelek szerint mit sem változott a Mao utáni Kíná­ban. A feleletnek nemcsak a — szovjet javaslat megvaló­sulását képtelen, fantasztikus feleletekhez kötő — tartalma, hanem agresszívan ellensé­ges hangja is önmagáért be­szélt. A kínai reagálásból ismét meggyőződhetett a világ ar­ról, hogy Peking célja — Moszkváéval ellentétben — éppenhogy nem a szovjet—kí­nai kapcsolatok javítása, ha­nem a korábbi szovjetellenes vonal folytatása. A jelenlegi szovjet nyilat­kozat nemcsak tartalmában, de hangvételében is ponto­san a kínai okmány ellenté­te: hangsúlyozza, hogy „bár a szovjet fővárosban a pe­kingi magatartás csalódást keltett, a kapu továbbra is nyitva áll az esetleges tár­gyalások előtt.” A kétoldalú tárgyalásokhoz azonban jel­legüknél fogva két fél szük­ségeltetik. És abból az alap­vető tényből, hogy melyik fél nem hajlandó egyetlen éssze­rű lépésre sem ennek érde­kében, eleve kiderül az is, ki a felelős a szovjet—kínai kapcsolatok jelenlegi helyze­téért. A „nyitott kapuk” most új­ra deklarált moszkvai elve azt jelenti, hogy a szovjet veze­tés a jövőben is készen áll a megbeszélésekre. Méghozzá előzetes feltételek nélkül. Harmat Endre NAGYVILÁGBAN RÓMAI BESZÉLGETÉSEK [2.] Merre tart Itália? A Piazza Nuovoni szökő- kútjai mellett fiatal művészek árulják fest­ményeiket. Néhányon boszor­kányos gyorsasággal készí­tik a portré-karikatúrákat. Kétezerért fehér-feketében, négyezerért színesben. A kőkutak pereme tele em­berrel. Odébb kábítószeres cigarettát szívók bámulnak a semmibe. Piros gyertyával világító tenyérnyi asztalká­nál várja a jövendőre kí­váncsiakat egy asszony. A kis táblán a tarifa: ötezer líra. A műemlék-templo- mocskában gyóntató atya mereng egyedül, a pado­kon, a kövön vallásos pro­pagandaanyag halmaza ... Már tűznyelőt csodál a ház, amelynek erkélyéről egykoron Napóleon mamája nézte üres óráiban a pará­dézó lovashintókat, s ahon­nan néhány évtizede a Duce pózolt a rómaiaknak. A sa­rokról kávéillat száll, Snack- bár kínálja a szendvicset a hozzátartozó deci vörösbor­ral. Ez is Róma. Az esti fényben az EUR (az egykori építészeti világ- kiállítás színhelye) felé ve­zető széles sugárúton négy­négy sorban hömpölyög a kocsisor, s két oldalon lam- pionfüzéres kirakatok csá­bítják a vevőt. Italo Avellihoval egy pin­ceétteremben találkoztunk. Kétezeréves szobormaradvá­nyok között tanít villára fűzni a spagettit. A téma természetesen Olaszország. Merre tart Itália? Kommunista szerkesztő kollégám segít a helyzet megértésében. Tény — mondja —, hogy Olaszor­szágnak harminc éve balol­dali alkotmánya van, csak­hogy az azóta kormányzó kereszténydemokraták nem tartották be. Az „olasz csizma" mégis lépett egyet és nem is egy­szer. Itália Európa kapitalis­ta országai közül a legbal- oldalibb. A kérdés tehát most nem elsősorban az, hogy balra tart-e Itália, ha­nem, hogy baloldalon ma- rad-e? A szerkesztő hason­lata egyszerű: meg kell hó­dítani egy hegy tetejét. Sok kilométert kellett menetelni ezért eddig is, de viszony­lag sík terepen. Ennek a síkságnak a végén állnak. Most jön a hegy, amelyet nagyon nehéz lesz meg­mászni. De ez már nem csupán olasz ügy, hanem európai, sőt... több annál. „Ha Olaszországot tovább akar­juk fejleszteni, erősíteni kell a demokráciát, az antifasiz- must az egész tőkés nyuga­ton. ..” Antonio Gramscinak, az OKP egyik alapítójának, a marxizmus jeles teoretiku­sának szavai jutnak eszem­be: „Ha fel akarjuk építe­ni Olaszországban a szoci­alizmust, az első dolgunk, hogy megismerjük és meg­értsük Olaszországot...” Milyen is Olaszország? Itália kék ege alatt ezer­nyi a gond. Észak és Dél száz éve egyesült ugyan, még sincs egységes gazda­ság és kultúra. Északon fel­nőtt a nagyipar, városai harcos munkáshagyomá­nyokból táplálkoztak, míg Délen tovább él a feuda­lizmus számos öröksége. Szicília ma is a szegénység, c bigott vallásosság fészke, ahol a görög kultúra mel­lett a sötétség maradványai élnek tovább. És ott a maffia, amelynek a tagjai nem érdekeltek a haladás­ban. Az olasz egyház is ritka hatalom, átfonja az egész ország szociális, kulturális és gazdasági életét. Mind­járt a példa. Benelli bíbo­ros, Firenze érseke súlyos bírálattal illette az úgyne­vezett 382-es törvényt, amely nem akar mást, csak meg­adni a tartományoknak azt a jogkört, ami jó harminc éve szerepel ugyan az al­kotmányban, de nem tudott érvényesülni a valóságban. A bíboros-érsek így fakadt ki: „Most megnyugodtunk, hogy nem nyúlnak intézmé­nyeinkhez, de kérdezzük, mi jöhet ezután? Totalitári­us kommunista állam?... A vallás elvei nem egyeztet­hetők össze a marxista el­vekkel...!” Mi fáj Benellinek? Az, hogy a törvény januári ha­tályba lépését követően megnőtt a tartományok ön­állósága, jogköre. Hogy számos — korábban a ke­reszténydemokraták által be­töltött — pozíció megszűnik a központi államigazgatás­ban, s azokat oda kell ad­ni a régióknak, megyéknek, városoknak, ahol pedig már nemcsak és nem is elsősorban az egyház emberei, hanem a választásokon győztes pár­tok képviselői — nem kevés kommunista is! — irányíta­nak. Nem az egyházi intéz­mények — iskolák, kórhá­zak, szeretetotthonok —vé­gét jelenti a törvény. Csu­pán azt, hogy lehetővé te­szi: mindenki választhasson egyházi, maqán vagy álla­mi iskola, intézmény között. És nyilvánvaló az is, hogy az ezután állami pénzből épülő intézmények már ál­lamiak lesznek, s hogy mint az állam, a világi közössé­gek teszik, az egyház is tartsa el saját intézményeit. Este a szállodában né­zem az olasz tv híradóját. A riporter a mikrofonját tartja egy római tüntető elé, aki nem szól, csak dühö­sen néz a kamerába és vi­csorít. Hová tartozhat ez a fiatal? A szélsőjobbhoz, a szélsőbalhoz? Kollegám azt mondja: szinte mindegy. Ahhoz a közel egymillió ifjú­hoz, aki munka nélkül ma­radt. Aki pedig felnőtt, el­végezte az iskolát, többsé­gében az egyetemet. Aki­nek közülük szerencséje van, alkalmi munkához jut, vagy „fekete” álláshoz. Ott, ahol nincs szakszervezet, meg biztosítás. S akinek a kisiparban az apró bárok százaiban se jut munka? Marad az utca, a tüntetés, az eszmények nélküli élet. A szembenállás mindennel, esetleg a rombolás. E zt a „rendet” akarja megváltoztatni az OKP, amely elég sok szava­zatot nyert ahhoz, hogy be­leszóljon az ország életébe, de mégsem eleget ahhoz, hogy gyorsan elvezesse az országot a végső megol­dáshoz. Ivrea püspöke Lui­gi Bettazi nemrég így írt Berlinguerhez, az OKP fő­titkárához: „A választók je­lentős része a kommunis­tákra szavazott, de nem azért, mert osztják élet- szemléletüket. Csak egyet néznek, hogy az önök párt­ja az elmúlt években nagy harcot vívott a szociális vív­mányokért. Munkások, nincs­telenek, emigránsok mint a megújulás reményére néz­nek az OKP-ra ..." (Következik: A furcsa hely­zet vége) Kopka János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom