Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-26 / 57. szám

DN HÉTVÉGE 6. MAGAZIN 1978. FEBRUÁR 26. II KGST-országok pilótáinak továbbképzése Uljanovszkban már több mint harminc éve működik a pol­gári légiközlekedési tanintézet, ahol hajózó, műszaki és forga­lomirányító szakembereket ké­peznek az Aeroflot számára, Az Aviaexporttal kötött szerző­dés alapján a szocialista or­szágok légitársaságainak piló­tái, bolgár, magyar, NDK-beli, kubai, lengyel, csehszlovák re­pülők és fedélzeti mérnökök szereznek itt újabb ismerete­ket. Az új gépek, repülőtéri be­rendezések üzembehelyezése, új távolsági járatok megnyitá­sa a légitársaságok számára egy sor műszaki és gazdasági problémát jelent. Ezek közé tartozik a hajózó és műszaki személyzet kiképzése is. 1974-ben több KGST-ország alapszerződést kötött egy kö­zös központ létrehozására, ahol a polgári légiforgalmi hajózó­műszaki és forgalomirányító személyzet oktatását végzik. A választás Uljanovszkra esett, nem véletlenül. A központ közel 10 hektárnyi területén két épülettömbben vannak az előadótermek és tanulószobák, nyolc nagycsar­nok a legújabb repülőgépek gyakorló-berendezéseivel fel­szerelve, továbbá 700 hallgató elhelyezésére alkalmas, 11 eme­letes kollégium, sporttelep, kul- túrhelyiségek stb. Az uljanovszki nemzetközi oktatási központ megépítésé­vel lehetővé válik, hogy éven­te több ezer hajózó és műsza­ki szakember sajátítsa el a legújabb technika kezelését. Eszmecsere az oktatóteremben Eltűnő palackok Egy amerikai cég olyan új gyártmányt kísérletezett ki, amely talán megoldja a szemétre kerülő üvegek és tartályok elhelyezési problémáját. Az új tartály nem más, mint két vékony műanyag- hártya közé rétegelt, haj­lékony hidroxipropil-cellu- lóz réteg. Amíg használat­ban van, a víz- és leve­gőzáró külső- és belső hártya megvédi a bomlás­tól a vízben oldódó belső magot. Amikor azonban kiürült, egy beépített fül meghúzásával megindítha­tó a bomlás. Ezzel a moz­dulattal ugyanis lehánt- ható a külső hártya, és a tartály néhány óra alatt a közönséges csapvízben vagy az esőben feloldó­dik. A tenger vagy a fo­lyók állat- és növényvilá­gára ártalmatlan oldat ke­letkezik belőle. Az oldha­tó tartály nem drágább, mint a jelenlegiek, ame­lyek üvegből vagy mű­anyagból készültek. Van Gogh látása Vincent van Gogh 1890 nyarán egy pisztolylövés­sel vetett véget életének. Egyik depressziós rohamá­ban lett öngyilkos. Egy amerikai szemorvos vizsgá­latai szerint van Gogh depressziós rohamait — amelyeknek okát eddig hiába keresték — közele­dő vaksága váltotta ki. A művész idült zöldhályog­ban szenvedett. Az amerikai szemsebész a következő jelenségekre utal: a hasábos színudva­rok van Gogh festményei­nek kávéházi lányai körül, egy részlet a festőnek egyik Gauguinhez intézett leve­léből, amely szerint a sze- mevilágának „különös el­fáradásában" szenved: a megnagyobbodott pupil­lák öngyilkos-portréin; elő­szeretete Provence vakító világossága és általában az erős fényforrások iránt, mint amilyenek a nap, a csillagok, a lámpák és a friss színekben pompázó virágok. A szemorvos szerint a művész feltétlenül megva­kult volna, ha életben ma­rad. Életrajzírói már ré­gebben megállapították, hogy abszintot ivott, s ez a szeszes ital károsítja a szemlencsét. Északi átjárok A hajózás történetében sok gondot okozott, hogy az észa­ki földrészeknek (Európa, Ázsia, Amerika) a sarkkörön túlnyúló részeit nem lehetett északról hajóval megkerülni, nem ala­kulhatott itt ki közlekedési út­vonal. Régi törekvés volt, hogy megtalálják azokat az átjáró­kat, amelyeken át a hajók e földrészeket északról megke­rülve jutottak volna a Távol- Kelet még kiaknázatlan terü­leteire. Számos regényes fel­dolgozás foglalkozott például az Amerikát északról megkerü­lő északnyugati átjáró felfe­dezésével. Az északkeleti átjá­rót Oroszország és Szibéria fe­lett keresték, hogy azon át jus­sanak át Európából Ázsia ke­leti részére. Attelelés nélkül, azaz egyet­len hajózási idényen belül elő­ször 1932-ben sikerült az átke­lés az északkeleti átjárón a „Szibirjakov” szovjet jégtörő­nek. Kereskedelmi hajó csak 1967-ben tudott először a Szov­jetunió balti-tengeri kikötőiből a távol-keletiekbe vízi úton árut szállítani, de 1968-ban már rendszeresen használták ezt a vízi utat. Az északkeleti átjárónak ke­reskedelmi hajóúttá fejleszté­sében nagy szerepe van a mo­dern technikának, — a radar­nak, a sarki jégen sodródó meteorológiai állomásoknak, az ellátó repülőgépeknek, stb. — amióta megépültek az első atomhajtású jégtörő hajók. A sarkvidéki hajózás történe­tében 1977-ben került sor az északkeleti átjáró megnyitásá­ra. 1977. február végén a mur- manszki kikötőből indult az atommeghajtású „Artyika” és a „Murmanszk" jégtörő, nyo­mukban a „Gizsiga” nevű Die­sel-elektromos teherhajóval, amely teherautókat, helikopte­reket, terepjáró járműveket és építési anyagokat szállított a Jamal-félszigeten felfedezett földgázlelőhelyek feltárásához és kiépítéséhez. A „Gizsiga" teherhajó kikötött rendeltetési helyén, a Jeges-ten gerbe benyúló Jamal-félszigetnél, a Haraszavej-foknál Biztos ujilenyomat-azonositas Nyomoz a komputer Az amerikai Szövetségi Nyo­mozó Iroda (FBI) 44 millió dollár értékű különleges szá­mítógépet állított üzembe, amely percek alatt megálla­pítja az azonosításra betáp­lált ujjlenyomat képéről, hogy azzal megegyező szereDel-e a bűnüavi nyilvántartásban. A komputer természetesen az ujjlenyomat tulajdonosának az adatait is közli, ha azonossá­got talál az összehasonlítás­hoz. Az ujjlenyomat bizonyító ereje abban rejlik, hogy az ujjhegyen levő vonalak min­den egyes embernél külön­bözőek. Lényeges dolog, hogy az ujjhegyek bőrének rajzola­ta sem dörzsölés, sem savval való maratás, de még égetés által sem változtatható meg, az ujjból kinövő bőr lenyoma­ta mindig ugyanolyan lesz. E vonalak lenyomata valamely tárgyon tehát csalhatatlan bi­zonyítéknak számít arra, hogy egy meghatározott ember — és csakis ő — megfogta azt a tárgyat. Az ujjlenyomatok felismerése szabad szemmel — vagy akár nagyítóval — kezdetben hosszadalmas volt és nagy gyakorlatot igényelt. A felismerés módszerét igye­keztek tökéletesíteni, nagyítá­sokat készítve az ujjlenyoma­tokról, amelyeket elektronikus gépek azonosítottak, előre meghatározott pontok alapján. Ez a módszer azonban hiba- lehetőségeket rejtett magában, különösen, ha a nyomatok nem voltak teljesek vagy el­nyomódtak. Az új, jóval töké­letesebb eljárás lényege, hogy az ujjlenyomat felnagyított ké­pére egy rácsot helyeznek, s az elektronikus gép a lenyo­mat vonalainak s a rács víz­szinteseinek és függőlegesei­nek szögeit dolgozza fel és hasonlítja össze. Ezek az ada­tok sokkal megbízhatóbbak az eddig használt koordináta- rendszer „pontjainál", s a ke­vésbé tökéletes ujjlenyomatok esetében is biztos azonosítást tesznek lehetővé. Ma már minden komolyabb bűncselek­ménynél vádolt személytől ujj­lenyomatot vesznek, amit nyom­ban összehasonlítanak a meg­levőkkel. KI mit kutat? Nagyon rövid és nagyon „szakszerű" jelentés egy nürnbergi kutatóintézetből, a munkanélküliségről. Eszerint 1975-ben a világon 73 millió munkanélküli szerepelt a statisztikákban. A mostani adatok és a lakosságszám- növekedési arányok alapján a nürnbergi szakférfiak sze­rint 1990-ben 105 millió lesz a munkanélküliek száma a világon. Aztán egy figyel­meztetés: a probléma igazán 2000 táján éleződik ki, mert akkorra a mai négymilliárd ember helyett hatmilliárd él majd a földgolyón. Mindig csak a világról, a földgolyó­ról van szó a jelentésben, mintha nem lenne jókora da­rabja földünknek, ahol egy ideje inkább munkaerőgond van, nem munkanélküliség! Tizenhat év alatt tilos! Többféleképpen lehet küz­deni az ifjúsági bűnözés el­len. Valahogy azonban az az érzésem, hogy Baltimore amerikai nagyváros nem a legcélravezetőbb módszert választotta. Kijárási tilalmat rendeltek el este tizenegy órától minden tizenhat év alatti leány és fiú számára. A büntetés a tilalmat meg­szegő gyerekek szüleit sújt­ja: egyelőre száz dollár a kiszabható maximum.. Éppen Baltimoreban ne tudnák, hogy minden, ami este tizenegy után megtörténhet és elkö­vethető, néha tizenegy előtt is megeshetik? Karate az áruházban „Tekintettel arra, hogy a tettenérésnél mind gyakoribb a verekedés, az áruházi de­tektívek számára szükségessé vált egy karate-tanfolyam is.” Ez a közlés azután kö­vetkezik, hogy olvasom: Lon­donban óránként hozzávető­leg negyedmillió font értékű árut lopnak el az áruházi tolvajok. Ha Dickens ma él­ne és mostanában írná a Twist Olivért, beszámolhatna arról, hogy a szervezett áru­házi tolvajbandák tagjai szín és méret szerinti „meg­rendelést" kapnak a „főnök­től”, a lemezjátszót, magnót, fényképezőgépet márka és típus szerint választják ki a csoport tagjai. Az enyveskéz- együttes mindig figyelemel­terelő személlyel indul az áruházba. Egy-egy nyolcadik­kilencedik hónapban lévő fiatal hölgy, vagy éppen egy nagyon idős, nagyon maga­tehetetlen néni köt le egy­szerre két-három eladót. Mintha ez az ötlet már Di- ckensnél is szerepelt vol­na. Az Oxford streeten, a híres Marks és Spencer áru­ház — tavaly 8000 tolvajt értek itt tetten — tizenhá­rom női detektívet alkalmaz. A tenyéréllel osztogatott ka­rate-ütések titkát nekik is meg kellett tanulniok. Most már csak azon gondolkodom, vajon kik kapják az ütése­ket? Mert a részletes beszá­moló szerint „a hivatásos tolvajokat, bandatagokat so­hasem lehet tettenérni...” Hamburgi csendélet A mozdulat, amelyet Ham­burgban örökített meg a fényképész, pontosan olyan, mint amikor a szabó mérté­ket vesz. Igaz, zakóban, fel­öltőben ritkán vesznek mér­téket nadrágról — a kép kü­lönben sem ezt ábrázolja. A guggoló férfiú bűnügyi nyo­mozó, a kopaszodó férfi pe­dig Kurt Groenwold ügyvéd, akit éppen motoznak. Az ügyvéd, aki egy időben ter­roristákat védett, most ép­pen terroristákkal való kap­csolat vádjával került a ham­burgi bíróság elé. Repülő­terek után immár a bírósá­gon is motoznak az NSZK- ban ... Groenwold, a motozó és a bíró Telekkönyvi kivonat Nem könnyű a minősítés. Vajon az ostobaság csúcsa, vagy csak a birtoklási vágy beteges esete az, ami a hongkongi „China Square Inch Land Ltd." mintegy tíz­ezer ügyfelével megesett? A hongkongi cég okos angol tulajdonosa ingatlanközvetí­téssel foglalkozik, bár nem mondható, hogy az eladott telkek mérete túlzottan nagy. Az amúgy is túlzsúfolt Hong­kongban vásárolt egy kiszol­gált rizsföldet, ezt osztotta fel 810 ezer részre. Igen, nyolcszáztízezer parcellára, a telekrészek mérete egyéb­ként egy négyzetcentiméter. A kis telkek ára sem nagy: öt amerikai dollár. Eddig mintegy tízezer darab kelt el belőlük. Igazán érdekes a reklámszöveg is: „Az ön'tel- két az angol kormány a múlt században 99 évre bér­bevette Kínától. A bérleti szerződés 1997-ben jár le. Mi lesz utána? Ez lesz a szá­zad legfogasabb kérdése! Az ön telkének értéke csak emelkedhet! „Egyelőre tízez­ren dőltek be, meg is kap­ták a telekkönyvi kivonatot. De ahogy az emberi hiszé­kenységet ismerem, a „China Square Inch Land" el fog adni még néhány ezer négy­zetcentimétert ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom