Dunántúli Napló, 1978. február (35. évfolyam, 32-59. szám)
1978-02-20 / 51. szám
A túlélők emlékeznek 100 éves a fonográf Edison és a dalai láma imádkozógépe Jó reggelt Mr. Beach — mondta a fonográf. Mi a véleménye rólam? Egy száz évvel ezelőtti napon ezek a szavak törték meg Thomas Alva Edison laboratóriumának a csendjét. A megkérdezett lába a földbe gyökerezett a döbbenettől, Edison pedig boldogan mosolygott az ügyes kis tréfán. A világ azonban igazi, ízig- vérig világszenzációnak tekintette a dolgot. Másnap a lapok érzékeny idegrendszerét egyetlen minden mást elhomályosító információ vette birtokba: megszületett a beszélő gép, a fonográf. A feltalálót az amerikai Kongresszus elé kérették szerkezetének bemutatására. A kitűnően sikerült bemutató hírére Hayes elnök felköltötte már alvó feleségét, aki sietve kapta magára a ruháját, hogy még azon nyomban találkozhasson a „csodával”. A csoda mai szemmel nézve meghökkentően egyszerű volt — egy viaszhengerből, tűből és egy rugalmas hártyából kialakított membránból állt. Amikor egy német kereskedelmi ügynök Lhaszában járva megmutatta a szerkezetet a dalai lámának, őszentsége előtt már nem volt ismeretlen a találmány létezése. Mondott néhány szót a tölcsérbe és a „sátáni szerkezet" a szerzetesek ámulatára megismételte azokat. Az ámulat elmúltával azonban a tibeti papok arra gondoltak, hogyha a gép bármikor megismétli a rámondott szöveget, besegíthet az imádkozásba is. Némi idő elteltével Edison fonográfja Lhaszában mint „imádkozó gép” honosodott meg. Ez azonban csak röpke kitérő volt. A fonográf szédületes iramú elterjedésének, fejlődésének útja — a fényképpel, a fotográfiával együtt — másfajta irányt vett. Szenzációs karrierje nemhogy véget ért volna, napjainkban fedezzük fel igazán a ma már talán gyenge minőségűnek tartott korabeli felvételek roppant értékét. Kossuth torinói beszédének felvétele, a nagy magyar politikus hangja a közelmúltban hozta lázba a magyar közvéleményt. Jelentősége csaknem olyan, mint a Petőfiről ránk maradt egyetlen hiteles daguerrotípia. Bartók és Kodály kezében a fonográf a kultúra értékes eszközévé nemesedett. Hanglemezzé finomodva a művelt, művelődni vágyó emberek otthonának ma már nélkülözhetetlen kelléke. Bach, ha álmodhatott volna a hangrögzítés mai tökélyéről, vajon ugyanúgy komponált volna-e? A hangrögzítés forradalma nélkül Honegger, a modern komponista, vajon ugyanúgy gondolkodott volna-e napjaink zenei életéről, mint ahogyan Zeneszerző vagyok című könyvében? Egy sereg kérdés... Mint minden forradalom után. Ezúttal egy olyan forradalom után, ami a szó valódi értelmében is a legszebbek egyike: a technika forradalma a kultúrába és a kultúra forradalma szinte teljesen a technikába ágyazottan. Jó ilyenkor arra a képtelenségnek látszó tényre gondolni, hogy mindez egy tűvel, egy viaszhengerrel és egy rugalmas hártyával kezdődött. ÓRA A NAGYVILÁGBAN + KAIRÓ: Egyiptomban bíróság elé állítják egy „kommunista-gyanús” csoport 34 tagját — jelentette be szombaton Abdel Alim Makluf vezérőrnagy, Egyiptom legfőbb katonai ügyésze. Állítása szerint a csoport szabotázsakciókat készített elő és a kormány megdöntésére törekedett. A vádlottakra kiszabható maximális büntetés életfogytiglani szigorított börtön lehet. + BEIRUT: Izraeli katonák gépesített és harckocsizó egységek bevetésével újabb fegyveres provokációt követtek el Dél-libanon területén. Bejrúti sajtójelentések szerint a területre betörő izraeli csapatok több falut megszálltak. Szemtanúk szerint az izraeli katonák utcai ellenőrző pontokat állítottak fel és házkutatásokat tartottak. Letartóztatták Aita- run helység polgármesterét. Sok lakos kénytelen volt elmenekülni az izraeliek által megszállt területről, tartva a további elnyomó intézkedésektől. ♦ HAVANNA: Fidel Castro, a Kubai Államtanács elnöke, miniszterelnök, a Kubai KP KB első titkára szombaton fogadta Alekszandr Jefimov marsallt, a szovjet légierő főparancsnokának első helyettesét, aki a szovjet fegyveres erők fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre érkezett a héten egy küldöttség élén Havannába. ♦ JERUZSÁLEM: Pokolgép robbant vasárnap a jeruzsále- mi Héber Egyetemen. Egy férfi életét vesztette, egy nő pedig megsebesült — közölte a rendőrség, hozzátéve, hogy az áldozatok a megszállt nyugati partról származó arabok voltak. Az egyetemen találtak egy másik robbanószerkezetet is, ezt azonban sikerült hatástalanítani. Szíriában tartják harmadik ülésüket a „szilárdság trontja” országai Ahmed Iszkander szíriai tájékoztatási miniszter, a Monday Morning című libanoni hetilapnak adott interjújában közölte, hogy a „szilárdság frontjához” tartozó arab országok harmadik csúcskonferenciáját Szíriában tartják meg. Nem közölte azonban a tanácskozás pontos időpontját. A miniszter kijelentette, hogy izraeli támadás esetén a „szilárdság frontjához" tartozó országok nem hagynák cserben Szíriát, hanem minden rendelkezésükre álló segítséget megadnának neki. + BEJRUT: A diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról szóló megállapodást szombaton jelentették be a két ország képviselőinek Tripoliban tartott tárgyalásai befejeztével. A közlemény szerint a két ország külügyminisztere találkozni fog a csádi fővárosban, a két államfő pedig egy líbiai városban folytat majd megbeszéléseket — jelentette a hirügynökség, hozzáfűzve, hogy a találkozók időpontját még nem tűzték ki. + TRIPOLI: Líbia és Csád úgy döntött, hogy felújítja a Csád Köztársaság által február 6-án megszakított diplomáciai kapcsolatokat. A líbiai fél több alkalommal hangsúlyozta, hogy Líbia mindig a baráti kapcsolatok átfogó fejlesztésére és erősítésére törekedett Csáddal éppúgy, mint a térség más országaival. Líbia kijelentette, hogy a két ország között fennálló bizonyos vitás kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni. * SALT LAKE CITY: Meghalt a február 2-án született és február 12-én hat és félórás műtéttel szétválasztott Salt Lake City-i sziámi ikerlányok egyike. Mint a kórház szóvivője elmondotta, a halált szívelégtelenség okozta, amelyben a kislány születése óta szenvedett. A másik kislány állapota gyorsan javult, az operáció után és a napokban újabb rutinműtéten esik majd át. A kislányok mellcsontjuknál, szivüknél és májuknál voltak összenőve. Sziámi ikrek szétválasztására készülnek az Utahi Egyetem klinikáján is: két kislány lejüknél összenőve jött a világra. + KAIRÓ: Etiópiának nincs szándékában behatolni Szomália területére, célja az ag- resszorok kiűzése az országból — jelentette ki Betru Kidane Mariam, Etiópia kairói nagykövete egy sajtóértekezleten.----------------------------------------------T erroristák meggyilkolták Juszef el Szibalt Túszaikkal rablóit repülőn menekültek a gyilkosok Csaknem nyolcórás bolyongás -Után vasárnap reggel a Dzsi- buti Köztársaság fővárosának nemzetközi repülőterén szállt le az a DC—8-as típusú ciprusi repülőgép, amely két terroristával, 11 tússzal és 4 főnyi személyzettel szombaton este szállt fel Larnaca ciprusi repülőtérről. A repülőgépen utazó terroristák szombaton a nicosiai Hilton Szállodában agyonlőtték Juszef el 5zibait, az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének (AAPSO) egyiptomi főtitkárát, több mint 80 túszt szedtek az AAPSO elnökségi ülésének résztvevői, valamint az ülés színhelyén, a Hilton Szállodában éppen jelen lévő vendégek köréből. Később foglyaik zömét szabadonengedték, de mintegy tucatnyi tússzal a larnacai repülőtérre mentek, innen indultak útnak ismeretlen úticél felé. Legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint a DC—8-as típusú ciprusi repülőgép a két terroristával, a 11 tússzal és a 4 főnyi személyzettel a fedélzetén vasárnap délután felszállt Dzsibuti Köztársaság fővárosának nemzetközi repülőteréről és minden valószínűség szerint Ciprus felé tart. Szpirosz Kiprianu ciprusi köztársasági elnök ugyanis hozzájárult a gép visszatéréséhez. A szigetország államfője azt követően döntött így, hogy több szóbanforgó ország elutasította a gép leszállásának engedélyezését. Damaszkuszból érkezett jelentések szerint a szíriai hatóságok ugyancsak engedélyezték a ciprusi repülőgép leszállását azt követően, hogy Kiprianu ciprusi Juszef el Szibai az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezetének főtitkára, akit szombaton a szervezet ülésén meggyilkolt három ismeretlen fegyveres. köztársasági elnök telefonérintkezésbe lépett Asszad szíriai elnökkel. Egyelőre kérdéses, hogy a géprablók Ciprust vagy Szíriát választják. , Nicosiában közben folytatódik a nyomozás a Hilton Szállodában szombaton végrehajtott terrorakció ügyében. A hatóságok kihallgatták a Hilton Szálloda vendégeit és személyzetét. Február 14-én ugyanis a két terrorista hamis útlevelekkel vett ki szobát. Velük volt egy magát jordániainak mondó férfi is, aki a hatóságok szerint a terrorakció fő szervezője volt. Ez utóbbi személy szombaton reggel a ciprusi légitársaság Nicosia—Athén—Párizs járatán hagyta el a szigetországot. Elet és halál az ostromgyűrűben (1.) Megrendítő dokumentumokat közölt a Novij Mir című moszkvai irodalmi folyóirat decemberi száma. Két író — Alesz Adamo- vies és Danyiil Granyin — magnóval és jegyzetfüzettel felkereste azokat a leningrádiakat, akik túlélték az 1941 őszétől 1944 januárjáig tartó 900 napos blokádot. Szinte hihetetlen szenvedésekről szólnak ezek a vallomások, de egyben azt is bizonyítják, hogy a leningrádi embereket a szörnyű napokban sem iehetett végleg megtörni, behódolásra kényszeríteni, a halál árnyékában is dolgoztak, éhezve, fázva, betegen. „— Negyvenkettő tavaszán — meséli A. Ignatovics — mikor kibújt a földből a fű, a nép valósággal állattá változott: minden füvet letéptek és megettek. Egyetlen szál fű sem maradt Leningrádban a kerítések mentén. Egyszer az egyik munkatársammal elmentünk a botanikus kertbe, meg akartuk beszélni velük, hogy az ott lévő füvekből küldjenek nekünk elemzésre. Azt szerettük volna kideríteni, melyik fű a mérgező, melyik nem. A botanikus kert lakatra volt zárva. Csengettünk. Mikor bementünk, micsoda magas, buja füvet láttunk ott! Azt mondták, várjuk meg az egyik tudományos munkatársat. Míg vártunk, közben enni kezdtük azt a füvet — és micsoda élvezettel! Senki sem zavart bennünket, ettünk. Amikor megjött, akire vártunk, megkérdeztük tőle: szedhetünk-e belőle? „Hiszen ez gyom!” — mondta — „Mind- egy!” — szóltunk és megtömtünk vele két táskát teljesen. Az egészet megettük, ezt a közönséges gyomot, s boldogok voltunk, hogy ehettünk!” „— Hatvanegy éves vagyok, tehát a háború idején huszonhat éves voltam. — meséli N. I. Vasziljev — A hadseregben nem szolgáltam, mert mindjárt különleges munkára osztottak be. Mikor a háború elkezdődött, már tapasztalt mester voltam: körülbelül nyolcvan ember volt a kezem alatt, gyerekek és parasztok. Természetesen én is a frontra akartam menni. „Miért? — kérdezték a bizottságban — Nemcsak a fronton kell harcolni. Itt is férfiakra van szükség, a műhelyben, fegyvereket kell csinálni.” A szakemberek, persze, lassacskán mind elmentek a frontra, csak a nők maradtak. — És az ipari tanulók? — Ipari tanuló akkoriban kevés volt. Voltak, de nagyon legyengültek az éhezéstől... Többnyire nők dolgoztak ... összeszedték őket az éttermekből, mindenhonnan . . . Embereim éhesek voltak, fáztak. Mínusz 22—25 fok volt a műhelyben. A víz megfagyott a csövekben. A véső, a kés eltört. Honnan vegyünk késeket? Volt egy kovácsműhely, vagy háromnégy kalapács. A parasztjaim maguk kovácsoltak vésőket, késeket. Addig csak ment valahogy a munka, míg a fontos emberek meg nem haltak. Emlékszem egy esetre. Volt egy köszörűs. Micsoda remek munkás volt! Felülmúlhatatlan! Inni szeretett, persze. De ez nem fontos. Ha látták volna, hogy dolgozott! Egyszer ez a munkás bejön hozzám és azt mondja: „Tudod, Vaszilics, én most meghalok." Azt mondom erre: „Dehogy halsz meg! Egyetlen köszörűsöm vagy, még csak az kellene, hogy meghalj!" „De meghalok, érzem.” Kiment az irodából, húsz perc múlva jön egy asszony és mondja: „Meghalt!" Ez az ember pontosan tudta, hogy néhány perc múlva meghal. A haláláig dolgozott.” „— Odakötöztük magunkat a munkapadhoz . .. Hogy rá ne essünk a gépre, össze ne rogyjunk, mert olyan gyöngék voltunk az éhségtől... — emlékezik Mihail Petrovics Levin a Kulakov gyár egykori munkása — Mindenütt nők és gyerekek dolgoztak, azok között is napról napra aratott a halál...” „— Soha nem felejtem el, amit a Kirov-gyárban láttam és hallottam — meséli O. N. Mel- nyikova-Piszarenko — Véletlenül kerültem oda. Éppen tűzifát hoztunk onnan. Sok faház volt arrafelé, mind szétbombázták. Tizenkét-tizenhárom éves kamasz fiúk és lányok álltak a gépek mellett és dolgoztak. Apjuk, bátyjuk helyett. Elmesélték, hogy az egyik kislány még a babájával játszott a gép mellett. Mindig magával vitte a babáját, mikor munkába ment. A házukat szétbombázták, de ezt a számára kedves holmit elhozta ... — Egy másik eset, szintén a gyárban történt. Látják, egy kisfiú mozdulatlanul áll a gép mellett. „Mit állsz ott!? — szólnak rá, de a fiú meg se mozdul. Odamennek hozzá, halott! Az éhezéstől halt meg, természetesen. Állva, a gép fölé hajolva!” „— Bementem az üzemi étkezdébe. No, de mi volt ott? Vízben két szem kása! Az sem mindig. Beálltam a sorba, s látom, hogy a lépcsőn egy ismerős ember ül. Megszólítom, s mondom neki: „Magának meg levele van. A fiától!” „Olvasd el, kérlek" — mondja. Elolvastam neki. A fia súlyos harcokról írt... „Tudod mit — szólalt meg azután — Segíts nekem felállni.” Képzeljék el — felállni! Egy meglett férfinak! No, igaz, csupa csont meg bőr volt. Próbáltam talpra állítani, de visszaesett a lépcsőre. Sehogy sem ment, jártányi ereje sem volt... — Miért magával olvastatta el a levelet? — Olyan gyönge volt, hogy már a karját sem tudta mozdítani ... Amelyik ember ennyire legyengült, az már nem sokáig bírta ...” 10. NEMZETKÖZI GASZTRONÓMIAI HETEK 1978. Tower vacsora estek A NÁDOR ÉTTEREMBEN, FEBRUAR 20—24-IG. A BUDAPEST HILTON Tower éttermének szolgáltatásaival, Lukács István konyhafőnök különleges ételeivel várjuk vendégeinket. Asztalfoglalás az étterem üzletvezetőjénél, telefon: 11-477 A BŐRRUHÁZATI GYÁR az Edison úti és pécsbányai új műhelyeibe BŐRRUHÁZAT! TERMÉKEK / VARRÁSÁRA, SZABÁSÁRA betanuló és szakképzett NŐI ÉS FÉRFI DOLGOZÓKAT VESZ FEL Jelentkezés : Pécsbánya, munkaügy Telefon: 11-333, 11-047 „— Voltak olyanok, akik nem bírták elviselni a szenvedést, a borzalmakat. Beleőrültek. — meséli J. V. Kaljagin — egy tűzszerész egység volt parancsnoka. — Emléks; em egy ilyen esetre. Bejelentés érkezett, hogy a Traktornij utcában lövedék zuhant az egyik házra, de nem robbant fel. Kiküldtem egy tűzszerészt. Hamarosan visszatelefonált, hogy nem tudja elvenni a lövedéket. „Hogyhogy nem? Kitől? — kérdeztem — „Jöjjön ki a helyszínre, majd meglátja." Kimentem. Bemegyek a szobába, egy asszony fekszik a padlón, magához öleli a lövedéket, a sáljába buavolálaatja, az istennek sem engedi el! Kiderült, hogy a gyermekét, akit még szoptatott, evakuálták. A rokonai féltek, hogy baja lesz, elvették tőle és elvitték. Ö itt maradt. Amikor meglátta azt a lövedéket, azt gondolta a gyermeke. A szerencsétlen mór teljesen megháborodott...” Kovács Sándor fordítása (Folytatjuk) — B. K. —
